←Vissza

 

Liget.org   »   2010 / 1   »   Handi Péter  –  Sóvárgás egy bólintás után
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1874

betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Vajon mikor kezdődött a Mese? A gyerekmese mint műfaj. Eredetét talán a bibliai Édenkertnél kereshetjük. Gondolom, az ősembernek már a barlangjában is voltak mese-vágyai – bizonyára ezekből formálódott a tűz megszerzésének prométheuszi története – a mesék legtöbbjében azonban elvágyódásról hallani: el onnan és akkorról, ahol és amikor éppen van az ember – máshová, más időbe, például másik barlangba, ahová rendre betéved egy-egy vad, és így nem kell kint vadászni rá. Gyanítom tehát, hogy a mese az elvágyódással kezdődik, és persze megidézi a vágyottat: a szerencsésebb, bőséget ontó területeket. Eldorádót, ahol minden más és jobb.
De engem a mese folytatása foglalkoztat igazán. A „Tündérország”-szindrómából is a kalandnak az a része, amikor az „itt nem jó” megérzése és a „valahol máshol mégiscsak jobb lehet” sejtelme után a képzelet más tájak felé fordul.
Első színházi élményem a János vitéz volt. A daljáték vezetett el Petőfihez, Kukorica Jancsi és Iluska (akkoriban: Sárdy János és Vámos Ágnes) színpadi varázslata apám féltve őrzött 1909-es kiadású Petőfi kötetéhez, s abban az elbeszélő költeményhez. A gyerek felfedez, a felnőtt utánanéz. A már „éretten” olvasott, ízlelgetett Petőfi-életmű – együtt az élettörténet és a költé-szet – még mindig meseként jelent meg bennem: így érzékeltem az emberfeletti tetteket, a hősiességet, a szerelem és szabadságvágy, a hazaszeretet toposzait. Ebből a felső fokon idealizált keretből segített ki és vitt Petőfi igazi közelségébe Illyés Petőfi-életrajza. Különösen a huszonhat esztendőbe gyömöszölt tevékenység volt imponáló, a költészetével párhuzamosan, folyóként rohanó élet. Hiszen volt ő vándorszínész, lapszerkesztő, forradalmár, katona, képviselő-jelölt, országjáró, Béranger és Shakespeare fordítója, németül és olaszul is értő, szüntelenül szerelmes, lobbanékony. Ha igazat adunk a feltételezésnek, hogy az életmód is lehet az életmű része, akkor a versek magasba ívelő grafikonján egy mellékvonal ezt is jelzi. Vagy nincs is külön a kettő?
Az már talán csak a magamfajta, nyelvtől és országtól távol élő, ösztönösen igazolást kereső embertől fogadható el, hogy az idők folyamán még a mesejátékban is üzenetet vél felfedezni. A meseszövés motívumai közt hallok egy „megállj!”-t. Nicsak!
Nem tudom, hogy ha szülőhelyemen maradok, észrevettem volna-e, hogy Kukorica Jancsi – disszidens. Az elkergetett juhászbojtár „világgá megy”, kényszerűen elindul a vaskos magyar valóságból – „Én a kerek világ bujdosója vagyok” – mondja egyhelyütt, s amikor már nem is szerencsét próbál, csak ballag halott kedvese után, keserűen, reményvesztetten, mégis Tündérországba jut, és feltámasztja Iluskáját. Az elszármazott embernek a szimbólum afféle önigazolássá lényegül: János vitéz kint marad, olyannyira, hogy a „lakók” királyukká választják, Iluskát meg királynőjükké. Az elvándorlás és a távolmaradás kulcsszavak persze csak a máshol élő olvasó szükségszerűen torz olvasatában foszforeszkálnak. A mesejáték elemei így keverik a valóság és az eshetőség elegyét a távolban élő esendőnek.
S még egy „vajon”: olvashatta-e, ismerhette-e az öreg Szendrey a János vitézt? A művet Petőfi 1844-ben írta, Szendrey Júliával két évvel később találkozott. Az 1847-es esküvőjüket megelőző esztendő – Illyés ezt sejteti – meglehetősen gyötrelmes időszak volt Júlia apjának. A lobogó fiatalember a családalapítást illetően nemcsak a fellegekben járt, de mialatt hevesen udvarolt Szendrey kisasszonynak, a Teleki-kúria falai között éjszaka egy cigánylányt engedett szobájába. A nincstelen, „éhenkórász”, Tündérországban lebegő, de hormonjainak nemigen ellenálló, a későbbi hűtlenségre ezzel hajlamosnak mutatkozó költő – valljuk meg – akármely korban ellenszenves volna akármely apának. A jelekre azonban néha rácáfol az élet. Az Illyés szerinti „legeszményibb férjjelölt” mesealakká vált, s nem tudom elhessenteni az újra meg újra rám törő érzést, hogy szellemként bólint, és így nyugtázza megértési kísérletemet.