Liget.org »
2010 / 1 » szerkesztőség
– Egy Illyés Gyula-idézet
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1873
„Szendrey éppoly kevéssé ‘zord apa’, akár az öreg Petrovics. Megérthetjük,
hogy a jelentkező vőjelöltekben nem a költői tehetséget, hanem a jó
férfitulajdonságokat, elsősorban a tehetősséget kereste. Maga is szókimondó
ember, de – mint a szókimondók általában – nehezen bírta el a szókimondást. Az
a mai napig bujkáló balhiedelem ejtette meg, hogy a költők valahogy több bort
és nőt fogyasztanak, mint a közönséges halandók, s fő törekvésük, hogy
padlásszobában haljanak meg, éhen. Az előtte ágáló, a szabadságról, az emberi,
illetve a szerelmesek jogairól pattogó költőről kiváltképp ez lehetett a
véleménye... Szendrey féltette agyonkényeztetett, legkedvesebb lányát a hetyke
fiatalembertől, aki az első komolyabb eszmecseréjük alkalmakor holmi francia
ideákkal, az úri osztály közeli végével, forradalommal fenyegetőzve vérig
sértette őt. Azt hiszem, közönséges hozományvadásznak tartotta.
Hogy is sejthette volna, hogy az elsápadó s neki-nekivörösödő fiatalemberben Európa
legeszményibb férjjelöltje áll előtte? Szendrey nem tudta, hogy az igazi, a
legveszedelmesebb világfelforgatók hálósipkában, lábukon papuccsal, meghitt
családi tűzhely mellől szokták kivetni sarkaiból a földet.”
Illyés Gyula: Petőfi