Piros trikós, fekete buggyos-nadrágos,
ezüstösen fehér fejével rángatódzó
öreg nő nyújtja tenyerét. A gyógyszertár
tövében ül, maga alá húzta lábát. A Retek
utcán van reggeltől estig elég járókelő,
mindennapi tájam, istenem, jól ismerem.
A virágbox cifra papírforgói pörögnek.
Bő, fekete-szürke kockás, térden alul érő
ingét fenyegetően-lebernyegesen lengető,
nyúzott képű vénember éppen arra jő,
lábán tükörfényes-hegyes a fekete cipő,
persze hogy retteg tőle a piros, lenti nő,
a pasas intésére az ajtóhoz telepedik.
Kérdőívvel szőke lány húz mellettük el.
Semmi rejtély pedig a működésben, ahogy
tart a parttalanba vagy ott is van már, akut,
véletlen rím se nyithat, nincs miben, kaput.
Ablakmosó férfigép a kirakatot portalanítja.
Maszkos kerékpárosok suhannak a sávban.
Egy Mercédesz, az is fekete, riasztója vinnyog
vadul. Hogyan hagyhatnám meghallatlanul.