←Vissza

 

Liget.org   »   2009 / 11   »   Horgas Béla  –  Kagylóbeszéd
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1817

betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

A tengeri kagylók szürke-barna
csíkjai
mentén próbáltam képzeletben siklani,
csak könnyedén,
biztattam magam,
ahogy ültem ott, az Adria-part bársony-fövenyén,
régi jó receptjeim pózaiba merültem
a fényes nyári hőben,
félig a vízben, félig a levegőben,
lebegősen,
és
érzékeimet a hullámverés megfejthetetlen
ritmusához igazítottam,
talptól fejtetőig nyitva voltam,
s elfogott a vágy,
miközben a sodródó, tökéletes mintázatú
kagylókat rakosgattam,
mint most születő, fölvilágló beszédet,
hogy a labirintusban Z.-vel utazó T.-nek
így válaszoljak,
dobolt bennem valami tam-tam-féle,
rájátszani a reményre,
elhinni: mégse mindegy, érkezik-e a szóra szó,
van-e kapcs legalább a beszélők között,
van-e az irodalom címkéjű képződmény
romjain hadonászó árusoktól
független szellemféleség, van-e még,
vagy már...
...de lendültek felém a hullámok hátán a kagylók,
kezemre játszottak,
legyetek beszédesek, mondtam, lettek,
s mert látám, hallám hogy ez jó,
csöndet csináltam magamban,
aztán a teremtő szót nekik adtam –
így esett,
s hogy holmi fantasztikumnak ne tűnjön történetem,
a legszebben beszélők némelyikét tárgyi bizonyságul,
tessék, mellékelem.

Jámborné Balog Tünde: Utazások a labirintusban