←Vissza

 

Liget.org   »   2009 / 10   »   Horgas Béla  –  Ujjnyi
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1780

betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

A Városmajor felől érkeztek kora délelőtt.
A nő kerékre szerelt szatyrot tolt maga előtt.

A férfi szorosan a nő mögött, s ahogy előre hajolt,
fejjel alacsonyabbnak tetszett. A gerince görbe volt.

Siettek. Buzgón aprózták, kapkodták lépteiket, és mégis
lassan haladtak. Nem csoszogtak. Rugdalták a levegőt,

két vénség, kitűntek, összedrótozottak darabjaikkal.
Lüktettek szinte, de nem, csak vonszolódtak-dobódtak,

célszerűen koreografált végtagjaik tették dolgukat.
Lifegtek rajtuk a nyári szélben egykedvű ruhák.

A fejüket megemelték csökönyösen, álluk előre állt,
ujjnyival feljebb mint szükséges, úgy tartották.

Láttam, mikor egy vonalba értek velem, bámultam ott.
Győzködtem magam, hogy véletlen szemlélő vagyok.

És akkor megpillantottam még élő, már mumifikált
arcukat, tekintetük sehová sem tartó sugarát.

Semmi hieroglifa. Minden kétségbeejtő, nyílt, tudott,
megtörtént már – vagy mégsem? Mert tartottak tovább,

tartották az ujjnyit. Majd mi is így, olyanok leszünk vagy
nem leszünk; melyik, milyen változatra játsszak, mit

kívánjak-várjak, ha nincs válasz, ne is kérdezzem, lehetetlen.
Habogtam némán. Mentek. Már a saroknál voltak.