Liget.org »
2009 / 9 » Bogoly József
Ágoston – Rubato
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1761
Kívülről látott tárgy. Utazol. Hangjába burkol az
autórádió. Gyorshírek következnek. Félig hallod,
miről van szó, telefonálni próbálsz. Gépi válasz:
„A hívott szám jelenleg nem kapcsolható.” Az út
mentén leomló falak, roskadozó tetők. Repedések.
Felezőpontok. A gémeskút árnya. A kihűlt tűzhely
nyoma. A pásztorének szilaj üteme. Mielőtt előző
életüket elfelejtenék, az ablakok helyén még a régi
hangfoszlányok is visszatérnek. A fafuvósok üde
madármotívumai szárnyalnak. Az égen vadludak.
A lelkek hazajárnak. A kezed ablakemelőt keres.
Bömbölni kezd a merőleges. Üres hely száll alá.
Hirtelen egy madárcsőr érett gyümölcsöt ejt az útra.
More geometrico. Aztán ezer autókerék széttiporja.
Bartók zongoradarabja, Az éjszaka zenéje tölti be
az utasteret. Hallom a híreket. Szél rajzol a porban.
Megsebzett kócsag száll ki bordáid közül. Kereng.
Az árkon átvetett pallókon az útról letért biciklisek
imbolyognak. Arcod rezgő víztükör. Mohás kútban.
Bádogvödör. Emlékezeted a szmirnai füge darazsa.
Végpontjaid a két, egymást derékszög alatt metsző
egyenesen vonulnak. Adott távolságod felezőpontja
kört ír le benned. A jón és a rosszon túl. Csak egy
szóval mondd, a mérhetetlen még megnyilatkozik?