I. ÓRIÁSKERÉKEN
felmorran MMIX a hatalmas keverődob
az elvarázsolt kastély kijáratánál forgó hordó
furcsán fénylenek a megpördült égtájak
négykézlábazás a szárazon dülöngélő világban
utazás a tízszeres sebességre kapcsolt óriáskeréken
felemelkedés és lesüllyedés közt
gyors pillantás a szemhatárig
nyugat felé
a szürke párában a Gellérthegyig
észak felé
az elhagyott gyárakig
fagytól felrepedt betonudvarokig
kelet felé
a lakótelepekig
dél felé
a napig
igen a napig
amíg minden átfordul és megváltozik
II. A TÉT NÉLKÜLI HALÁLFUTAM
minden átfordul és megváltozik
itt éltették egykor Rákosit
a színházteremből átalakított
játékcsarnokban
kövér kamaszfiú biliárdozik
a lázas semmittevés ipari tanulója
élhet úgy is hogyha rest
hengercombok irdatlan kar
hurkákba áll a lomha test
az izomból meglökött dákó föl-le pattog
az ötszázhatvankilencedik kombináció
éppoly céltalan és eredménytelen
mint a megelőző ötszázhatvannyolc
felmondja bár a tanultakat
önmagával szemben is mindig
alulmarad
ugyanazok a golyók
ugyanaz az asztal
forog a keverődob
mikromásodpercenként egy lottósorsolás
de nincsen nyeremény
ez a fiú hiába vár
ami kibillen rögtön visszaáll
felbocsátásra váró űrrakéta
kilövőállványon korrodál
harminc év múlva
részegen horpaszt valami padon
nem zavarja majd a párhuzam
eljátékgépezi mindenét
ma ez volt a tizedik halálfutam