Liget.org »
2009 / 2 » Bujtor László
– Az Admiralitás logikája
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1287
A Brit Kelet-Indiai Társaság
Amikor I. Erzsébet az 1600. december 31-én kiadott királyi chartáját
pecsétjével hitelesítve kereskedelmi jogot adott a Brit Kelet-Indiai
Társaságnak, nem tudta (talán csak remélte), hogy a következő évszázadok egyik
legbefolyásosabb kereskedelmi-politikai szervezetét hozza létre. A társaság
gazdasági érdekeit fénykorában, a 18. században a brit birodalmi politika
diktálta, s erejét a Királyi Haditengerészet tette megkérdőjelezhetetlenné.
Felvirágzását számos tényező szerencsés találkozása, köztük a tengeri navigáció
tudományának fejlődése segítette. A 16. században portugál és spanyol
hajósgenerációk kapitányainak aprómunkája nemcsak a precíz tengeri navigációhoz
nélkülözhetetlen térképeket pontosította, de a hajókat is tökélyre
fejlesztette. Az Ázsia javait Európába juttató selyemút köldökzsinórját a
tengerészek kitartó munkával elvágták. Ez idő tájt Afrika megkerülése még
veszélyes, de már rutinos művelet. A nehéz hasú, lassú járású szállítóhajók
szakmányban hordták a fűszert, fát, teát, drágakövet. A portugál és spanyol
uralkodó- és kereskedőházakat hizlaló, busás jövedelmet fialó kereskedelmi
rendszer után sokáig sóvárgott az angol királyság. Az áhított prédát azonban
csak a Nagy Armada 1588-as legyőzésével kaparintotta meg. A nagyhatalmi pozíció
erősödése és a gyarmatbirodalom kialakulásának kezdete ugyan a csatához
kapcsolódik, ám a politikai hatalom nem vezet mindig gazdasági erőfölényhez –
ezt a történelem számos példája bizonyítja. A döntő csata pusztán a kor
történelmi terepét tisztítja meg, amelyre átgondolt stratégiával birodalom
építhető. Négyszáz évvel ezelőtt az angol aktuálpolitika bölcsessége (vagy
mohósága) és stratégiai előrelátása, rendkívül gyors reagálóképességgel
párosulva, alig 12 év után megkezdte a hatalmi pozíció gazdasági fölénnyé
alakítását. Ez a gyorsaság meglepő; korunk hasonló folyamataival összevetve nem
sok változást látok, s úgy érzem, pusztán a magunkra erőltetett rohanástól
beszűkült látóterünk miatt tűnik felgyorsultnak mai korunk. Valójában csak
annyi történt, hogy gyökeresen átalakultak a döntéshozatal eredményét
közvetítő technikák, s az eredmények villámgyors továbbítása alakítja ki a
döntések gyorsaságának illúzióját. A sebesség mit sem változott évszázadok óta.
De nézzük az angolszász politikai gondolkodás és döntéshozatal évszázadokon át
stabil (mert sikeres) logikájának újabb megnyilvánulását!
Az USA „Kelet-Indiai Társasága”
Jó három és fél évszázaddal azután, hogy a pecsétviasz megdermedt az angol
birodalom uralkodója által kiadott chartán, 1958. július 29-én az Amerikai
Egyesült Államok elnöke, Dwight D. Eisenhower aláírta a NASA megalapítását
lehetővé tevő, feladatait és működési kereteit megszabó törvényt, a Nemzeti
Repüléstani és ůrtörvényt, amelyet azóta sokszor módosítottak és
kiegészítettek. Ma, ötven év elteltével, a NASA Tudományos Küldetések
Igazgatósága lényegre törőbben és egyértelműen fogalmazza meg, hogy a hivatal
célja „az űr felfedezése során a Naprendszer eredetéről és történetéről, az
élet földön kívüli lehetőségeiről, a jelenlévő veszélyekről és a természeti
erőforrásokról szerzett tudományos ismeretek fejlesztése”. Az angolszász
politikai gondolkodás logikája szerint újjászületik a Brit Kelet-Indiai
Társaság. A modern „Kelet-Indiai Társaság” megalapításához ugyancsak háború és
egy angolszász politikai elit által irányított ország, az USA felemelkedése
kellett. A brit birodalom virágzását tudományos újítások alapozták meg, és
tudatos nagyhatalmi stratégia hajtotta; ugyanez jelenik meg a legújabb kori
amerikai politikában. A győztes világháborút követően a hatalmi elit ugyanazt a
politikai terepet látja maga előtt: a győztes csata utáni helyzet felkínálja a
hadi és politikai fölény gazdasági hatalommá konvertálásának lehetőségét. Ám
350 évvel később már nem interkontinentális, hanem bolygóközi dimenziókban
fogalmazzák meg a gazdasági hatalom kiépítésének módját. Korunk amerikai
„Kelet-Indiai Társaságának” felemelkedéséhez szintén alapvető tudományos
innovációk szükségeltettek: a számítástechnika és a rakétatechnika fejlődése. A
portugál és spanyol hajóskapitányok manapság magyar matematikusok és német
rakétamérnökök. Az angolszász politikai logika állandóságát és változatlan
működését a döntéshozatali idők közti hasonlóság is jelzi: I. Erzsébet a Nagy
Armada legyőzését követő 12 év múlva, Eisenhower 13 évvel a II. világháború
befejezése után alapítja meg azt a társaságot, amely később birodalmaik
gazdasági-technológiai fölényét biztosítja.
Elsőre talán megmosolyogtatónak tűnik összekapcsolni a Brit Kelet-Indiai
Társaságot és a NASA-t. De ha belegondolunk, arcunkra fagyhat a mosoly. A NASA
honlapján deklarálja, hogy célja a természeti erőforrások felfedezése és
kiaknázása. Ötven évvel alapítása után a szervezet gőzerővel építi annak a
struktúrának a tudományos és technológiai alapjait, amely később a folyamatos
gazdasági hatalmat biztosítja az USA-nak. Bolygónk erőforrásai, tudjuk,
középtávon végesek, és a szűkülő forrásokért fejlődő gazdaságok jelentkeznek,
évente növekvő igényekkel. A gazdasági erőfölény megőrzése – csakúgy, mint a
brit birodalom esetében – kizárólag új területek (mint Angliának a gyarmatok)
meghódításával és a gazdasági rendszerbe kapcsolásával lehetséges. Az USA az
egyetlen ország, amelynek mohósága akkora gazdasági erővel párosul, hogy egy
másik bolygót (a modern kor „terra incognita”-ját) gazdasági rendszerébe
integrálhat.
Amerika tudománya és gazdasága naprendszerbeli terjeszkedést készít elő – olyan
dimenziót kíván uralni, mint a hajdani brit hadiflotta. Ugyanez a logika
érvényesül az USA bolygóközi kutatási koncepciójában. Az űrkutatásba ölt
dollármilliárdok emberi léptékkel mérve igen hamar megtérülnek. Állítom, hogy
ötven, legfeljebb száz éven belül Amerika nemzetgazdasága már a Naprendszer
Föld és Mars nevű bolygóin egyszerre növekszik és terjeszkedik. A NASA-nak
ahhoz, hogy a Mars bolygót és erőforrásait az USA gazdaságába integrálja,
nagyjából annyi időre lesz szüksége, mint a Brit Kelet-Indiai Társaságnak volt,
hogy uralma alá hajtsa Indiát, és hatalmának csúcsára jusson: mintegy százötven
évre. Úgy vélem, a NASA megalapításának 150. évfordulóján, tehát 2108 nyarán
már menetrend szerinti járatok kötik össze bolygónkat a Marssal. A modern
angolszász kolonizáció ugyanúgy halad és fejlődik majd, mint annak idején a
Vadnyugat meghódítása zajlott. Az Egyesült Államok 51. tagállamát hamarosan
Mars bolygónak hívják. A politikai logika számára ugyanis folyamatosan szükség
van kolóniákra (gyarmatokra, erőforrásokra, bolygókra). És mivel Földünk
felületén további leigázható, kolonizálható területek nincsenek, illetve az USA
ilyen kísérletei rendre kudarcot vallottak mostanában (lásd Irak és
Afganisztán), új teret kell teremteni a gazdasági növekedéshez. Az USA
döntéshozói ezt a politikai logikát, és nem a fenntartható növekedés eszméjét
követik. Az talán csak itt, a kontinentális Európában „divat”. De ne szaladjunk
előre. Korunk (virtuálisan) felgyorsult világa ebben a tekintetben száz év
múlva „befagy”. Egy Föld–Mars utazás fél-másfél évig tart majd – nagyságrendileg
ugyanannyi idő, mint a 17–18. századi tehervitorlásoknak az India–Anglia út
megtétele, súlyos áruval rakottan. A marsi kereskedőhajók a jövő század második
felében töltik majd be a vitorlás teherhajók szerepét. Utópia lenne? Nem
gondolom... Időben visszapillantva, az eredeti tőkefelhalmozás és az első
világcégek létrejöttének korában, a Brit Kelet-Indiai Társaság szállítóhajói
szintén félévekben mérték az árucikkek szállítását a szigetország és a
gyarmatok közt. A világtengerek helyett a világűrben közlekednek majd, és
érvényesítik a logikát, amely következetesen végigvonul az angolszász politika
évszázadain.
A NASA költségvetésének méretét szemlélve a brit birodalom Admiralitásának
elvét látom új köntösbe öltözni: a tengeri erőfölény megtartásának záloga –
harsogták az admiralitás lordjai –, hogy a brit birodalom hadiflottájának
nagysága mindig haladja meg az utána következő három legerősebb tengeri hatalom
flottáinak egyesített erejét. Mindez természetesen azért, hogy a tengerek
csendőre, a Royal Navy a nyugodt kereskedelmet fenntarthassa és az anyaország
gazdagodását kockázatmentesen biztosítsa. A NASA esetében is látható ez az elv.
Mi több, a NASA költségvetése nemcsak meghaladja az utána következő három
ország egyesített kutatási költségvetését, hanem többszörösen meghaladja. A
NASA 2007. évi költségvetése 16.285 millió USD volt. Az Európai ůrkutatási
Ügynökség (ESA) 2006-os költségvetése ennek alig több mint egynegyede: 2.904
millió EUR.4 A második legnagyobb múltú űrkutató hatalom Oroszország űrkutatási
büdzséje mindössze 1.100 millió USD volt 2007-ben.5 Ezzel a Roszkozmosz a
negyedik legnagyobb büdzséjű űrnagyhatalom. A japán űrkutatási hivatal, a JAXA
költségvetése a 2005-ös pénzügyi évben – szintén becslések szerint – 2.150
millió USD, ezzel harmadik a sorban. Az USA után következő három legnagyobb
űrkutató ország/szervezet együttes költségvetése sem éri el az amerikai
költségvetés felét.6 Nem sportszerű leírnom a Magyar ůrkutatási Iroda
költségvetését, ám meg kell tegyem, ugyanis fájdalmas kérdést vet fel. A Magyar
ůrkutatási Iroda 2004. évi költségvetése 103,5 millió forint volt; kevéssel
meghaladta a 0,5 millió USD-t.7 Elkerülhetetlen a kérdés: nem esztelen
pénzkidobás ez a százmillió forint? Önálló, és eredményekkel kecsegtető
űrkutatáshoz édeskevés, egy hivatal fenntartásához túl sok. Nem volna
ésszerűbb, ha a legtehetségesebb magyar kutatók a NASA/ESA központjaiban
tanulhatnának/kutathatnának? Tudósként, a kutatáshoz szükséges anyagi
forrásokat tekintve, rosszabb a helyzetünk, mint annak a plebejusnak, akit
időnként Róma császárai ingyenkenyérrel és cirkuszi játékokkal kápráztattak el.
Mert az a cirkusz, amit a modern amerikai tudáscsászárok elénk varázsolnak, már
nem valódi játék, hanem virtuális. Ám ez a képzetes játék – bizonyos alapvető
tudás- és eszközkészlet birtokában – demokratikus: bárki részese lehet, sőt,
szórakozása nem öncélú időtöltés. Az interneten át önfeledten űzött játék
eredménye a tudáscsászárok további gyarapodását szolgálja.