←Vissza

 

Liget.org   »   2009 / 1   »   Fátyol Zoltán  –  Két pont között legrövidebb út a költészet
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=7

betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

(Egy malom-gáti land art munka dokumentuma)

 

1 = 1

 

Olykor hallgatni készül a csend is: talán ez

lehet az origó; ilyenkor a dolgok egymásra

aggatva, ferdén lógnak a semmi szélén.

Sem nem állnak, sem nem zuhannak.

 

2 = 2

 

Piros és fehér: Nap és Hold jelzőszínei

koszlanak a kis oszlop oldalán; mellemig

ér csak, mint belül az univerzum, kényelmesen

elfér, majd a torkomig duzzad, és csöndesen

várja, amíg végleg kiegészül.

 

3 = 3

 

Innen nincs tovább! Hazudni lehetetlen,

és menekülni sem tudsz (kérdés persze, honnan

hová). Szívverésed egy a fű meg az apró

pöfeteg vágyaival, a test hullámai emlékeznek

a zenére, és ez most megtörténik visszafelé is.

A világ, mint rezgőre állított készülék, üzen.

 

4 = 4

 

Mi lenne, ha ezer évre eltűnne a szappan,

ötlött fel bennem egy reggel, fürdés közben.

Ha ez megtörténik valami oknál fogva,

oly természetes lesz hiánya, mint mondjuk

az első csontfurulyát formáló igény. És mire újra

lesz szappan, addig talán megtisztul az ember.

 

5 = 5

 

Az origó rendben, de a végpont nincs

kitűzve. Talán az egykori iskola helyén lesz,

a domb alján, vagy a fölötte szitáló

gyermekrajzok házainak ablakán…

mint a harmat lepik meg a füvet nemsokára.

 

6 = 6

 

Odáig - most már - bukórepülésben is szállhatsz…

Nem várt fordulatként, közben, a spóratartó

edényekbe visszaszáll a barna por, a levegő

a dombok fölött hirtelen megtisztul a pollenektől,

tüdőm pedig frissen mosott vászonként

lóg megint az ég kék madzagjain.