Liget.org »
2009 / 1 » Fátyol Zoltán
– Két pont között legrövidebb út a költészet
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=7
(Egy malom-gáti land art munka dokumentuma)
1 = 1
Olykor hallgatni készül a csend is: talán ez
lehet az origó; ilyenkor a dolgok egymásra
aggatva, ferdén lógnak a semmi szélén.
Sem nem állnak, sem nem zuhannak.
2 = 2
Piros és fehér: Nap és Hold jelzőszínei
koszlanak a kis oszlop oldalán; mellemig
ér csak, mint belül az univerzum, kényelmesen
elfér, majd a torkomig duzzad, és csöndesen
várja, amíg végleg kiegészül.
3 = 3
Innen nincs tovább! Hazudni lehetetlen,
és menekülni sem tudsz (kérdés persze, honnan
hová). Szívverésed egy a fű meg az apró
pöfeteg vágyaival, a test hullámai emlékeznek
a zenére, és ez most megtörténik visszafelé is.
A világ, mint rezgőre állított készülék, üzen.
4 = 4
Mi lenne, ha ezer évre eltűnne a szappan,
ötlött fel bennem egy reggel, fürdés közben.
Ha ez megtörténik valami oknál fogva,
oly természetes lesz hiánya, mint mondjuk
az első csontfurulyát formáló igény. És mire újra
lesz szappan, addig talán megtisztul az ember.
5 = 5
Az origó rendben, de a végpont nincs
kitűzve. Talán az egykori iskola helyén lesz,
a domb alján, vagy a fölötte szitáló
gyermekrajzok házainak ablakán…
mint a harmat lepik meg a füvet nemsokára.
6 = 6
Odáig - most már - bukórepülésben is szállhatsz…
Nem várt fordulatként, közben, a spóratartó
edényekbe visszaszáll a barna por, a levegő
a dombok fölött hirtelen megtisztul a pollenektől,
tüdőm pedig frissen mosott vászonként
lóg megint az ég kék madzagjain.