←Vissza

 

Liget.org   »   2008 / 11   »   Z. Karvalics László  –  Állati Amerika - 2. rész
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=65

betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

A medvék és az önrendelkezés útvesztői

 

Eddig csak altatólövedékeket használtak, de az utolsó két, agresszíven viselkedő medvét már elpusztították a vadőrök a coloradói Vailben. S miközben a városi tanács a medvebiztos kukák kötelezővé tételével foglalkozó tervezetét bocsátotta éppen társadalmi vitára, egy 72 éves asszonyt a konyhájában lepett meg egy medvepáros, szülő és gyermeke. Látszatra a jól ismert témát, az élőhelyének szűkülése miatt életmódváltásra kényszerített őshonos állatok sorsát (illetve az az iránti érdektelenséget) ismétli ez a történet is - valójában sokkal komolyabb és mélyebb kérdésekhez vezet el.

Az aranymedve (golden bear, ursus arctos) a közel ötezer lakosú coloradói Vail emblematikus állata. Az itt lakók már-már sikeresen össze is csiszolódtak a medvékkel, de a megnövekvő sí- és hegyvidéki turizmus hirtelen újra "problémává" tette a lakott településekre bejáró mackók, ezúttal fekete medvék (black bear, ursus americanus) kérdését.

Korábban az volt a rend, hogy ha valaki medvét látott ólálkodni a házak körül, azonnal riadóztatta a coloradói vadőröket, akik kijöttek, elkábították az állatot, és kivitték az erdőbe. A helyi statisztikák szerint 2002-ben még évi 300 felett volt a hívások száma, majd csökkenni kezdett: 2003-ban 268, 2004-ben 212, 2005-ben már "csak" 141.

A lakosoknak egyre kevésbé tetszett, hogy néhány naponta medvegondjuk akad. S mivel a medvéket elsősorban a háztartási szemét vonzotta, a megoldás kézenfekvőnek látszott: olyan szerkezetekkel látták el a vaili kukákat, amelyek még különösen felkészült mancsú és fogú talpasok számára is lehetetlenné tették azok tartalmának elfogyasztását.

Csakhogy akadt egy bökkenő. Ha akár egyetlen kuka "védtelen" marad, az továbbra is odavonzza a medvéket, márpedig jó néhány vaili család mai napig nem hajlandó felszerelni a szerkezetet, mondván: joguk van ahhoz, hogy megválasszák saját kukáikat, és senki nem kényszerítheti rájuk az akaratát. Mások a medvék jogaira hivatkoznak, mondván, bármely vaili polgárnál előbb lakták ezt a környéket, és legszívesebben semmilyen intézkedést nem engednének meg a vadőröknek. Megint mások egész egyszerűen nem is tudatosítják a problémát, és nem törődnek szemetük sorsával.

Nem könnyű próbája ez a demokráciának. S noha a bejelentett esetek száma csökken, a helyzet egyre nehezebben kezelhető. 2006 júniusában a kukabúvárlás helyett a krónika medvebetöréseket jegyzett fel - szerencsére a lakók távollétében - a kamrák tartalmát dézsmálták. (Csak tájékoztatásul: a coloradói medvének napi húsz (!) órát kell élelemkereséssel tölteni, hogy meglegyen a minimálisan szükséges 20 ezer kalóriája - ez kb. 20 BigMac-nek felel meg). S mivel még kutyákkal sem sikerült aztán a nyomukra akadni, de a félelem már beköltözött a szívekbe, a vadőrök szigorú fogadást tettek: a kihelyezett csapdákkal elsősorban azokra a medvekölykökre vadásznak, akiknél az emberi élelem fogyasztása a szülőtől tanult viselkedés lett, és vagy átköltöztetéssel, vagy "átneveléssel", vagy eutanáziával fogják megoldani a kérdést, mert egyre nagyobb veszélyt jelentenek az emberre.

Az ezt követő három hétben két veszélyesnek ítélt medvét ítéltek halálra Vailben. Egy három házat is végiglátogató fiatal felnőtt állatot Nugget Lane mellett csapdába ejtettek, majd elaltattak, és így járt a két kölykével szintén három házat végigcserkésző medvemama is (a kölyköket fél év múlva engedték szabadon).

"Aki a medvéket szeretné megvédeni, az ne engedje, hogy az emberi élelem a városba vonzza őket". Randy Hampton, a vadőrök szóvivője az érintettek tudatosságának felkeltésében, a megfelelő tájékoztatásban és kommunikációban látja a megoldást (például az új ingatlantulajdonosok és a bérlők megfelelő felkészítésével). A helyi politika azonban úgy érzi, eljött az idő a jog eszközének használatára, és a korábbiaknál sokkal erőteljesebb rendeletben kívánja szabályozni a háztartási szemét tárolásának és a kukák fajtáinak kérdését. A tanács mindenki számára kötelezővé tette "a vadállatoknak ellenálló konténerek" használatát és a zárt helyen történő hulladéktárolást, valamint megtiltja, hogy etetési céllal a házhelyek környékén helyezzenek el élelmet. A rendelet kemény büntetéseket helyez kilátásba a visszaesőkkel szemben.

A fentiek fényében különös jelentőségűnek kell tekintenünk a világsajtóban "kis színes" kategóriában utazó 2006. szeptember 1-i hírt, amely szerint egy 72 éves vaili hölgy a saját konyhájában került szembe két medvével, akik rostélyos-sütés közben lepték meg. A hat láb magas, nagyobbik állat dühösen fújtatott, majd mancsával jelentéktelen horzsolásokat okozva elkullogott a nyitott ajtón keresztül. A ház másik szobájában talált kölyköt már a határozott matróna tessékelte ki otthonából. A rendőrségi nyomozás - és innentől figyeljünk - azt állapította meg, hogy a neve elhallgatását kérő hölgynek sem az udvarában, sem a házában nem volt kihelyezett kuka vagy hulladék: ellenben a szomszéd utcában egy nyitott szemetest találtak, amely még őrizte a medvekotorászás nyomát. Az érintett tulajdonost feljelentette a rendőrség. Azt is kiderítették, hogy minden bizonnyal ez a kis csapat dézsmálta meg pár nappal korábban egy másik szomszédos ház éléskamráját is - pont egy olyan házét, amelynek a tulajdonosai megtiltották a vadőröknek, hogy csapdákat helyezzenek el. Ismét csak szabadság, felelősség és jog hálójának csomói között bolyongunk. Vajon lesz-e kiút? És mikor történik meg az első tragédia?