←Vissza

Liget.org   »   2008 / 9   »   Suhai Pál  –  Bolond évek balladája
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=99

betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Évek, évek, bolond évek,

jöttök-mentek, rossz vendégek:

váratlanul,

hívatlanul

íme, ez is idetévedt.

 

Ötvenedik? Hatvanadik?

De hát kit érdekel ez itt?

Kéretlenül

mellém leül,

s levesembe beleeszik.

 

Sose láttam, vadidegen.

Hiába, hogy nem ismerem,

s csodálkozom

felső fokon:

hortyog vastag fekhelyemen.

 

Fejem alatt kő a párna.

Bezzeg biztos az ő álma.

Toll és papír,

no és a hír.

Szeretőm is vele hál ma.

 

No de ezt már csak kikérem!

T#nj el pajtás, balfenéken.

Enyém az ágy,

enyém a vágy,

enyém a jog, s minden érdem.

 

Tiéd bizony, mit megettél.

Amit anyádnak mekegtél.

Egy tál, két tál,

ettél, ittál,

mit akarsz még többet ennél.

 

Napot, holdat: égre látni.

Talpam alá földet - járni.

Levegőben

lombot bőven,

embert - akárkit - imádni.