←Vissza

Liget.org   »   2008 / 9   »   Nyírfalvi Károly  –  Hová, hová?
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=86

betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

Itt mindig fúj a szél közel a víz

a léleknek csorogni kél kedve

túlcsordulni a szobrok fodrozó

könnyein

 

Leülni valahol padra fűre?

kevéske megértés végett vagy csak

nézelődni míg lassan összeáll

a táj

 

Papírhajóink nekifeszülnek még

nem indulnak el az utolsó vátesz

is kiadja némán suttogva a

parancsot

 

És akkor de csakis akkor végleg

kezdetét veszi és vesztét nyeri a

lelassult délután mikor hold mögé

búvik a nap

 

Arcok nevek számok a homály zord

rekeszeiből egyre csak oldódnak

már nem emlékek foszlányok sem szét-

pattanó

 

vérrögök az agy a lélek omlékony

sziklái. Titkolózni kéne ha nem

válnak valóra terveim legalább

ne én legyek

 

gúnyuk tárgya a leégett idő

romjai között hegyek mélyén vizek

magasán. Visszamész egy régi helyre

visszamegyek egy

 

 

másikra repkénnyel benőve a fal

rezeg a levegő így sejlik fel

Forró szabad nyarak voltak

hideg zúzós telek

 

Orromban ceruzaszag. A gyerek a

kertben írja a leckét. Nincsenek

engedmények a víz alá süllyedt

óra a víz

 

alá süllyedt időt mutatja Fonda*

órája a homokban szétporladt

időt. A világot jelentő deszkákról

pedig nem mozdul

 

az élő egyetlen csak bölcs szeme

kíséri hogy rohan az idő a

lécek réseiben. És dalba fog mert

az a dolga halkan maga

 

elé motyogva: rohana zidő

rohan az idő hisz mit tehetne mást

Napfény tör be üres szobába este

hold ragyogja be az élettel teli űrt...