←Vissza

 
 
 
 
 
 

A BÁMÉSZKODÁS SZABADSÁGA

Éppen a Van fogalmad?-sorozat szabadságról szóló előadásáról mentünk haza a húgommal - még tettünk egy rövid kitérőt a Keletinél, valami vacsorafélét akartunk venni, s ahogy kiértünk az aluljáróból, a húgom hirtelen megállt, és szigorúan intett: "aranyszabály a pesti éjszakában, hogy nem nézünk senkire!" Nem értettem. Megmagyarázta: "tilos a szemkontaktus!" A "szabály" valósággal sokkolt.
    Virginia Woolfról olvastam, hogy képtelen volt átlépni egy nagyon is átléphető pocsolyát, mert úgy érezte, ha megpróbálja, biztosan belefullad.
    De hogy nem szabad bámészkodni!?
    Nyáron, egy cukrászda kerthelyiségében arról beszélgettünk, milyen jó nézni az embereket - nézni, és kitalálni, kik lehetnek, hogyan élnek, milyen izgalmas történeteket szőni köréjük. Mindjárt próbálgattuk is. Csakugyan jó volt.
    Ezúttal azonban nem ellenkeztem. Engedelmesen nem nézelődtem. De másnap reggel, amikor egyedül utaztam vissza a Keletihez, képtelen voltam megtartóztatni magam, és már alig hittem, hogy bárki is képes lehet tartósan nem bámészkodni.
    A saját szememmel akartam látni! Mindent és mindenkit. Néztem hát az utastársakat, de senki sem nézett vissza. A legtöbben bámultak ugyan, de csak úgy, valahová, ki, el a távolba. Volt, aki könyvbe temetkezett - legalább összekötötte a kellemest a hasznossal, így menekült a szemkontaktus következményeitől vagy az önvádtól, hogy megszegte a szemkontaktust tiltó szabályt. Oly sokféle frusztrálja az embert.
    Ahogy néztem őket, főként akiknek szemlátomást semmiféle nehézséget nem okozott a sehová bámulás, felidéződtek londoni metrós utazásaim. Ott nyugodtan bámészkodhattam éjjel és nappal, sőt, bárkire rámosolyoghattam (és persze rám is mosolyogtak) anélkül, hogy kockáztattam volna: a tekintetek találkozását majd kellemetlen vagy veszélyes nyomulás követi. Nem féltem, hogy akire rámosolygok, a nyomomba szegődik, nem győzöm lerázni - mert Budapesten a húgommal pontosan ez történt egy délelőtti metróúton.
    Riasztó volt a sok üres, kifejezéstelen arc. Ez lenne a 21. század?

MUCSI MELINDA ÁGNES