←Vissza

 
 
 
 
 
 

MESE AZ ÉKEZETRŐL
(Kállay Géza rímeire)

Hol volt, hol nem volt egyszer egy ékezet...
A minap, amint a hegy fölött elszáll,
utána fordul sok polgári fej, váll:
ez még szabad? Már eleget vétkezett

pedig, hogy röpdösni (nyíltan) ne merjen.
Zúg az átlag, tizenkettő egy tucat,
becsapja rá az ajtót, mint a huzat,
árad, tolul szennyesen; hogy kimerjem,

reménytelen; de az ékezet kiált,
az én környezetem értem már kiállt,
puffoghattok pimfek, nem ránt le örvény.

De rántja. Hirtelen. Belép. Nem köszön.
Kéz kezet mos, ékezet kézen-közön
elkopik, nem száll. Ez hát a törvény?

HORGAS BÉLA