EGY KÖRNYEZETFÉLTŐ KIS CHARTÁJA
(G. István László rímeire)
nem az élet csupán a vágy időtlen
a szív mint túlhajszolt versenyló fáradt
nincsen az emberben kellő alázat
önmagát csalja ha házas ha nőtlen
olajfoltként fut szét arcán a bárgyú
mosoly és ragyog szerencsétlen alak
magáénak hiszi a telt kosarat -
lerongyolódott környezet sok kátyú
s szemét alszik a házőrző kuvasz
lelkiismeretünk ma ugyanaz
mint volt mást cselekszik és mást beszél
hiába szökik fel a vérnyomás
hiába várod most már mondja más
nyakunkon ím a halálos veszély
FECSKE CSABA
|