|
|
ALKALMI HANGOLÁS
A Liget fogalomértelmező
kísérleteinek nyitányára
Volt egyszer egy vén zongorahangoló
- vagy mondjam inkább vándorköszörűsnek? -,
barkácsolója minden kösöntyűknek,
ékszer-ész, éji szóvadász, toldozó
és foltozó fogalmazó. Ha szólt, "nosza",
elszéledtek és megint összeálltak,
zendülni mertek a rokon hangszálak.
Őt hívom. Mosolya ráncos naspolya.
Képzeletünk kínjait sorra festi,
faggatózhatsz: miért, hogyan, mi, mennyi.
Mesterségünk címere szabad imázs,
és ha nem, úgy is mintha való volna,
húrjainkra a hangoló hajolna,
ki más, maga a spontán aktivitás.
HORGAS BÉLA
|