←Vissza

 
 
 
 
 
 

Nyírfalvi Károly
RÉSNYIRE ZÁRT SZEM


napokra elfeledtem   döbbenek rá majd egy este
naplókat lapozva   levelek közt keresgélve
mily ráncosak   gyűröttek   porosak
ücsörögnek   az emlékezés rekeszeiben

anyámra gondolok   gyakran mentünk a rétre
szorongó kezébe virágot gyűjtött
szarkalábat   mindig szarkalábat
az egyetlen   melyet felismerek

olykor    madarak nyomában járok
szemem köré róják az idő jeleit
s mert eljár felettem   erőszakot teszek a szavak kazlán
hisz mindig mást    és mást jelent mind

napokra elfeledem   mit is akartam   és ablakon át nézve
az erdő    a mező rejtett jelenéseit   sejteni vélem
nem más nem több ez   mint egyetlen szarka lábnyoma
az elhagyott mezőn