←Vissza

 
 
 
 
 
 

Somos Béla
NEM LESZ SZONETT


Leveszi magáról gönceit a nap.
Lazítana, hogy álma jó legyen:
fölvesz, letesz. Ennyi maradt.
A test.

Nem nézi már, milyen.
Nem veszi észbe változásait.
Elég, ha jön a leltár-idő. A lélek
messze jár, valami színt keres.

Talál egy nevesincs árnyalatot.
A törésvonalak közt
kutat, hogy felidézze

a napfogyatkozás
előtti pillanatot.

(Nem lesz szonett. Nem futja
annyira.)