←Vissza

 
 
 
 
 
 

Horgas Béla
ÉMELYÍTŐ ÉDES SZAGA


a vakfoltokkal tarkázott tükörben
le-föl siklanak örökösen a hatvanas évek:
a nyolcadik például - tűzijátékos tankok és
kísérteties platánok a közeli majorból, és
emberarcok keleteurópéer pózai, és
fényre tapogatózó társulások, korszak-vég és
-kezdet összehorpadó napjai: elhamvadt illúziók.
Nem létező nemzedékem legjobbjainak
nem szublimálható történései ezek -
HELYRAJZ - 1985

A minap a Városmajor utca 52-ben
ahol ?63 és ?74 között laktunk
egy aztán kettő majd három gyerekkel
a tetőtéri mosókonyhából átépített
lakásban a Vakegér borozó udvarán
nőtt óriás-hárs lombrengetegének szomszédságában
ebben a házban a liftfülkébe lépve ahogy megcsapott
az alagsori kazánhomályból pincemélyből elősompolygó
szén és penészes krumpli enyhén áporodott mosószertől
árnyalatnyit émelyítő édes szaga
nem volt kétségem és egyetlen szippantásra tudtam
ezek a hajdani nem szublimálható történések
nem létező nemzedékem legjobbjai most
fondorlatosan-hirtelen az orrüregeimen át
áramlanak agyamba és úgy csinálnak mintha
helyük volna ott a végső eltűnés
előtt egy nano-technikával varázsolt közös húr
vagy hullám hátán legalább hogy megszólaljanak
vagy kínom képzelteti csak velem versem hát mit tegyek
az is én vagyok aki így fülel és vakog itt gondoltam ott
és fémes-éles csattanással rám zárult a liftajtó vitt a szagos
doboz kelletlen csikorgással nyöszörögve vonszolódott
nem is föl de a helyrajz útvonalain haladt vaktában
a szétdarabolt társadalom messzeségeibe zuhant múlt
jelenetei iránt s az olajozatlan kötelek úgy nyiszorogtak
hogy megint kísértett a kétségbevonás rémülete
talán illúzióimat is illúziók szülték még
a vágyképek és ráfogások sem kapcsoltak egybe soha
társasságunk heve a véletlen sormintájaként rajzolódott
vagy ez is mindegy mert mindig így szívódik fel minden
neveket kiabáltam némán akikkel akkor utaztam
a liftben arcokat hívtam hangok kézmozdulatok
szemvillanások segítsetek de hiába ha élnek sincsenek
ők már nem azok látom hallom vagy én nem vagyok -
kiléptem a liftből a szagból próbáltam ki és ki és tovább.




VAN KÖZTÜNK VONAL MŰKÖDIK


?72-ben kaptam ezt a lev-lapnyi tojáshéjszínű
kartonra írott üzenetet Örkénytől s ahogy most
a nejlonszatyrokba temetett évtizedek
foszló dokumentumait átforgatom és
marokszám küldök kukába gépiratot levelet
gyáva és buta szerkesztők lektorok szüleményeit
újságkivágatot egykori fecnik iratok garmadáját
ezt nem -
s míg jólesően elbambulva
némán és így annál (minél) mélyebben röhögök
eszembe jut hogy akkor enyhén savanyú
pofával csak azt értékeltem hogy visszaszól
(a Valóságba írtam a groteszkről és róla)
jelzi a kapcsolat létezését van köztünk
vonal s működik ez ritkaságnak
számított már akkor is holott az összetartozás
illúziójával ideig-óráig az ember úgy ahogy
áltathatta még magát -
hatvanéves volt akkor kiszámolom
én meg most kettővel több mint amikor ő meghalt
ez a számolás mire jó csámpás játékgolyó
de érthető hogy humorérzékben közben
hozzá-öregedtem
és abszurdja mint a jelen-világ precíz leképezése
érkezik meg hozzám mégis szívbéli áramlással
hát szavait ismételve most visszaüzenek
Köszönöm szépen az öregek nevében
Örkény István Blaise Pascal Renan Picasso Sacco
és Vanzetti Sztálin Dafnis és Chloé (Pasaréti út).