Czilczer Olga
DOBÜTŐK

    Holdfény-e, napfény-e, dobütők táncoltak éjjel-nappal. A reggelek hajszálere a nappalok folyamában folytatódott, mint keréknyom a sztrádán. Jártál-keltél szobától konyháig, otthontól munkahelyig oda-vissza, működtek sejtjeid, s valami mindig szólt, vagyis nem szólt semmi.
    Nem csoda hát, ha eleinte ügyet sem vetettél a zenekar kidőlőfélben levő sereghajtójára, a dob ki-kihagyó tamtamjaira.
    Eljött volna a világvége? S a fény? Ami vert vagy simogatott a napszak szerint, most mintha a kevese is apadóban lenne. Egyszerre emlékezetessé vált a korábban meg sem hallott zene. Fentről szólt, s be szépen! Szólt éjjel-nappal.