|
|
TÁJOLÓ - Toni Morrison és a kert
Az indiai monszun párafelhőin utazunk tovább, átszelve több kontinenst,
hogy eljussunk az amerikai Oklahomába, ahol a feketék lakta Ruby városa
maga A Paradicsom,
"ezen a tájon méz csorog, amely édesebb, mint bármilyen méz, amelyet
csak ismerek, és ... a földnek is olyan az íze, mint a cukoré". Gyere,
ízleld meg velem, és ha végül mégis megkeseredik a szád, ne engem okolj
- senkit ne okolj, csak figyelj és fülelj, hallgasd, ahogy Rubyban a
kislányok "azt éneklik, hogy ?vigyáz rátok majd az Úr?, amit minden
bizonnyal meg is tett, míg aztán abba nem hagyta."
És amikor abbahagyta, akkor Rubyban elszabadult
a pokol, és a Paradicsomot vér borította. Hosszú-hosszú ideig a város
lakosai azt hihették, eleget szenvedtek, hogy kiérdemeljék a nyugalmat
- sokan gondolhatják így. Amikor maguk mögött hagyták egykori
otthonukat, Havent, amelynek már a neve is kikötőt, révet jelent, de
felidézi az angol ?heaven? (mennyország) szót is, és ahol annyira
vigyáztak egymásra, és olyan mereven elzárkóztak mindenkitől, aki nem
tartozott közéjük - akkor valóban azt hihették, ha tovább mennek,
mindig tovább és tovább, új várost teremtve, édeni tisztaságával
beburkolhatják majd kékesfekete bőrüket, ezt az áldott-átkozott bőrt,
ami még a szívüket is beborítja, és a szénbányák mélységesen mély
szintjénél, a nyolc sziklánál is mélyebbre nyúlik bennük. Ez az ő
örökségük, "amely megkülönböztette őket a velük egyenrangú négerektől.
Nyolc szikla." Súlyos örökség, de ki ne érezné súlyosnak a maga terhét?
És amikor végre megérkeztek Oklahoma mindentől
és mindenkitől távoli pontjára, és halottuk is volt, akiről a városukat
elnevezhették, és elölről kezdhettek mindent, a bőrükből akkor sem
bújhattak ki, és utuk során arra is rá kellett döbbenniük, hogy új
elkülönülés szemtanúi: "a kirekesztés világos színű színes bőrűektől
ered. Kék szemű, szürke szemű, jól öltözött mulattoktól". A kirekesztés
ellen elzárkózással védekeztek, áthatolhatatlan kerítéssel vették körül
Rubyt, a maguk Édenét, és a lángpallosú arkangyaloknál is éberebben
vigyázzák, mert tíz nemzedéken át keservesen megtanulták, milyen Ott
Kint: "a tágas tér, amely egykor hívogató és szabad volt,
ellenőrizhetetlenné és forrongóvá vált, kiürült hely lett, ahol
véletlenszerű és megszervezett gonoszság garázdálkodott, ott, és amikor
kedve tartotta - bármelyik élő fa, bármelyik szerény vagy pompás ház
ajtaja mögött. Ott Kint, ahol az ember gyerekéből csúfot űztek, az
asszonyát szabad prédának tekintették, és ahol magát az embert semmibe
vehették, ahol a gyülekezetek fegyvert vittek a templomba, és kötél
tekeredett minden nyeregben. Ott Kint, ahol minden fehér ember-csoport
rendőrkülönítménynek látszott, és ha valaki egyedül volt, az egyet
jelentett a halállal". Ruby lakosai soha többet nem akarnak egyedül
lenni, ezért együtt zárkóznak be, a betolakodókra pedig lesújtanak:
elkergetik vagy megölik őket, és "mindkettőhöz megvannak a szükséges
eszközeik: kötél, pálmalevél feszület, bilincs, könnygáz, napszemüveg,
tiszta, rendes, komoly fegyverekkel együtt". Te Itt Bent vagy Ott Kint
állsz?
A Krisztus Király Iskola Bennszülött Leányok
Számára a várostól tizenhét mérföldre, egy hatalmas kukoricaföld
közepén áll, és a lakosok még akkor is Zárdának nevezik, amikor az
utolsó Bennszülött Leány is régen elszökött már, Mary Elizabeth nővér
elfogadott egy tanári állást Indianában, Roberta nővér szanatóriumba
ment, és végül meghalt az Anya, Mary Magna is. Egyedül Consolata marad
a hatalmas házban, amelyet valaha egy sikkasztó építtetett, tébolyult
erotikájú luxuspartikra, vendégei kéjelegve fogdosták a sárgaréz, férfi
nemi szervet formázó csapokat, a mellbimbó alakú kilincsgombokat,
sikkantgatva fröcskölték egymást a márványkádakban és
alabástromhüvelyekben verték le a cigarettájukat. A félig-meddig
lecsupaszított házban összekeveredik a katolikus apácák buzgalma és a
megkopott erotika, és ha lassan, mélyeket szippantasz, megérzed, hogy
ezt a fülledtséget a kertben termesztett méregerős bors illata és
halott csecsemők kísértetei fűszerezik. Egymás után érkeznek az
életüktől menekülő nők, és mind magukkal hozzák a kísérteteiket: Mavis
az ikrekét, akiket vásárlás közben az autóba zárt és megfulladtak; Gigi
a kurválkodásét; Seneca ötéves önmagát, akit mindenki magára hagyott,
és ő "négy éjszakát és öt nappalt töltött el azzal, hogy bekopogott a
házában minden ajtón", a nővérét keresve, míg a hatodik napon
megérkezett a szociális gondozó; Pallas, az egyetlen fehér lány, a
szeretőjét elcsábító anyjáét. Consolata, akit kilencévesen a costa
rica-i utcai prostitúcióból Mary Magna nővér egyszerűen elrabolt és
felnevelt, úgy gondozza ezeket az elgazosodott életű nőket, mint egy
szabadgondolkodású kertész, és miközben a ház körüli, valóságos kertet
mindinkább elhanyagolja, társnői sorsát addig-addig gyomlálgatja, amíg
"néhány Rubyban élő emberrel ellentétben a Zárda lakóit nem kísértik
többé a múlt emlékei".
A városlakók kertjei éppolyan árulkodóak: míg a
Zárda környéke egyre elhanyagoltabb lesz, Ruby-ban a növekvő jólét
legszembetűnőbben a házak kertjein mutatkozik meg. "Elterjedt a szokás,
hogy olyan növényeket termesszenek, amelyeket nem lehet megenni, és
egyre nagyobb lett a föld is, amelyen ilyen tevékenység folyt.
Egymásnak adogatták, dugványokat osztottak meg, gyökereztettek, egy-két
hagyma akkora kincset ért, hogy a férjek már panaszkodtak, hogy
elhanyagolják őket, meg a retektermés is kicsi, és túl kevés a
kelkáposzta és a répa. A nők továbbra is művelték a hátsó
veteményeskertjeiket, de lassanként a termesztés itt is olyan lett,
mint a virágoknál - kedvtelésből foglalkoztak vele, nem pedig azért,
mert szükségük volt rá.
A nőszirom, a lángvirág, a rózsa és a bazsarózsa egyre több időt
igényelt, lehetett vele büszkélkedni, és már-már akkora helyet foglalt
el, hogy az új pillangóknak mérföldeket kellett megtenniük, hogy
Rubyban bebábozódjanak."
A haszontalan, túlcivilizált kertészkedés lehet
az oka, hogy a Paradicsom beszennyeződött? Vagy a fiatalok, akik Misner
tiszteletes harcos gondolatait követik, és úgy vélik, Ruby jelmondatát,
amely a Havenből gondosan átszállított Kemencén áll, másként kell
értelmezni, hogy az üzenet nem óvatosságra int ("Óvakodjatok az Ő
homlokának ráncától"), hanem cselekvésre: "Légy az Ő homlokának ránca"?
Te óvakodsz vagy cselekszel? Vagy az autók miatt történt mindez, az
egyre könnyebben megszerezhető és kezelhető, olcsó benzinnel
működtetett autók miatt, amelyek úgy szállítják ezeket a csellengő
nőket, hogy közben nem is sejtik: a dögvésznél is veszedelmesebb
fertőzést szabadítanak Ruby lakosaira? Az autók hozzák el a szabadságot?
Az íratlan, de halálosan szigorú szabályokkal
körülkerített városban hoszszú évekig úgy tűnhetett, hogy "eltekintve
egy repedéstől itt, egy hasadástól ott, Rubyban minden ép". Két
asszonyon kívül (az egyik a város névadója, a másik egy világos bőrű
nő, akit a közösség nem fogad be, és hagyják, hogy a szülésbe
belehaljon) soha senki nem halt meg. "Mindnyájan nagyon büszkék arra a
hitükre, hogy ők áldottak, meg minden, mert 1953 után bárki, aki
meghalt, Európában, Koreában vagy valahol másutt, de ezen a városon
kívül fejezte be az életét. ... ez a város jogot formál a
halhatatlanságra." Mintha az a kerítés a halált is kirekesztené - az
élettel együtt. Ruby lakói fuldokolnak a maguk emelte korlátok között:
magányosak, boldogtalanok, dacosak, alkoholisták, a fiatalok halottak
vagy halálosan lusták és életuntak. Unják már az öregek küzdelmeiről
szóló mítoszokat, és nem találnak semmit, amiért maguk is
harcolhatnának. Elfelejtették, amit elődeik még tudtak, hogy "itt a
szabadság vizsga volt, amit a természetes világ irányított, és amit egy
embernek mindennap le kellett tennie. És ha elég sok vizsgát tesz le,
elég hosszú ideig, akkor ő lesz a király". Mindennap, ne feledd.
Amikor egy szerencsétlenül járt, megfagyott
családot a Zárda közelében találnak meg, a városlakók az ott élőket
minden kínjuk forrásának látják: gyökerestül tépik ki a kertet
beszennyező gyomokat. Ruby Új Atyái, kilenc megkeseredett férfi,
szövetkezik a város megtisztítására, ha már a saját életüket nem tudják
megtisztítani. És tönkretesznek mindent, végérvényesen.
A Paradicsom eszméjét árulják el, hogy megvédjék, amit már nem érdemes
megvédeni. És elfeledkeznek Zakariás próféta látomásairól is: "Az
irgalom és a könyörület elmulasztásáért járó büntetés a népcsoportok
közötti szétszóratás és a jó termőföld elpusztítása volt". A kertész
rémálma: örökös vándorlás és terméketlen föld. Zakariás Morgan, az
egyik alapító, akit Ruby lakosai Nagy Papa néven emlegetnek, és akinek
tizennégy gyerekéből kilenc maradt életben, "könnyen el tudta volna
képzelni, milyen rémületet okozna, ha mindenki, akit ismert,
szétszóródik, idegen föld különböző helyeire kerül, és egymás számára
idegenné válik. Megrémült volna, ha nem ismer föl egy állkapocsvonalat,
amely az egyik családot jellemezte, egy tekintetet vagy járásmódot, ami
egy másikat azonosított. Ha valaki nem tudja a saját újjáalakult
változatát meglátni egy harmadik vagy negyedik nemzedékbeli unokában.
Ha valaki nem tudja, hol temették el az előtte lévő nemzedéket, vagy
hogy hogyan lehet velük kapcsolatba kerülni".
Te tudod?
HORGAS JUDIT
|