Halmosi Sándor
ILYENKOR MINDIG

eszembe jut, ahogy ülünk a lépcsőn, mi, három férfiak, és ti, két nő, anya és lánya, április volt, ugye, és meleg, mi pipáztunk, ti hallgattatok, majd valaki felnevetett, lement a lépcsőn és ruhája szélének a szele megcsapott, majd a mi és ti összefolyt, mint az akácméz és a hárs, az elején még elvált a sárga rész a barnától, majd egy anyag lett, oh, hát miféle, nagyanyám szava és nagyapám dörmögős csendje, jól vagyok, igen, tegnap este egy gyönyörű nemezékszerkiállítást láttam, Csille Márti pécsi művésznő remekeit, még az én férfiszívem is megpuhult hirtelen, mert nagyon szeretem én ezeket a meleg színeket és a szép kerek formákat, ha lányom lesz, kisbabaruhát batikolok, ha lányom lesz, nekiadom az összes csendemet