|
|
"HA NEM VAGY ELLENÁLLÁS"
Magánbeszélgetéseinkben (a Liget baráti asztala körül), még a tavaszi
hetekben újra meg újra felröppent egy szó, melyet a legkülönfélébb társadalmi-politikai aktualitásokhoz kapcsolva
használtunk. Egyik alkalommal amolyan témajelölő mozzanatként (némi
szerkesztői szándékkal) felolvastam Babits 1936-ban publikált Ha nem vagy ellenállás
című versét, és a hozzá fűzött asszociációk, kérdések bőségétől
megerősítve másnap fölkértem Rába Györgyöt, a folyóirat legrégebbi
munkatársát, Babits művének tudós és ihletett ismerőjét, gyakorlott
ellenállót, hogy a vershez kapcsolódva készítsen egy bevezetőféleséget a társaságnak,
amit az érdeklődők aztán egymás után továbbgörgetnek, hozzáadva az
addig leírtakhoz a maguk részét. A labda elkészült, s akkor arra kértük
a görgetőket, hogy jegyzetek formájában bővítsék a gömböt, majd azokat
beépítve még egyszer elküldtük mindnyájuknak az egészet, hogy további -
válaszoló, rövid - reflexiókra adjunk lehetőséget. Az így
összekapaszkodó, kézről-kézre járó, két körben jegyzetelt "labdát"
azzal a reménnyel közöljük, hogy olvasójuk is társul hozzá saját
vélekedésével. Aki pedig úgy érzi, hogy érdemlegesen - vitatva vagy
egyetértve - képes gazdagítani az itt leírtakat, szívesen adunk helyet
észrevételeinek, s kérjük az érintett írások szerzőit
válaszra.
H. B.
Babits Mihály
HA NEM VAGY ELLENÁLLÁS...
Úgy élj, hogy a lelked is test legyen
melyen színeket ver vissza a nap.
Foglalj magadnak tért a levegőből,
határozott helyet az ég alatt.
Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.
Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!
őrizzed árnyékodban szent, komoly
s nyugodt dolgok biztos lélekzetét.
Úgy élj, hogy a lelked is test legyen!
Fordíts hátat a politikus vének
karának, s szögezz mellet a bolond
fiatalok gyanakvó seregének.
Vesd meg a lábad, az idő gonosz
s egy bal léptedre les már a vadon.
Ne táncolj minden ősz füttyére, mintha
virág volnál a saját sírodon.
Ha meghalsz, a lelkedből is virág nő
s ing-leng a hitvány jövendők szelében.
De makacs csontod a virág alatt
üljön súlyosan és keményen.
1936. április
|