|
|
Szentgyörgyi Zsolt
KÉPALÁÍRÁSOK
Az utóbbi időben általában négyen vagyunk testvérek. Ketten közülünk
mindig rendkívül magasak, ketten pedig egészen alacsonyak, de más
testvérekkel ellentétben soha nem veszekszünk, mert beosztjuk egymás
között, hogy ki mikor legyen magas, mikor alacsony.
Városunk olyan, akár egy nagy, fekete autó, és a végeláthatatlanul
hosszú, nyári délutánokon, amikor már a strandot is meguntuk, az
oldalának támaszkodunk, és azon töprengünk, mihez kezdjünk az élet
hátralevő részével.
Fiatal koromban volt egy olyan szemüvegem, ami új ablakot nyitott a
világra, és valahányszor feltettem, rögtön úgy éreztem, mintha mindenki
buszra szállna és hosszú útra indulna, így zavartalanul élvezhettem az
egyedüllét előnyeit.
|