←Vissza

 
 
 
 
 
 

Szentgyörgyi Zsolt
KÉPALÁÍRÁSOK

Az utóbbi időben általában négyen vagyunk testvérek. Ketten közülünk mindig rendkívül magasak, ketten pedig egészen alacsonyak, de más testvérekkel ellentétben soha nem veszekszünk, mert beosztjuk egymás között, hogy ki mikor legyen magas, mikor alacsony.


Városunk olyan, akár egy nagy, fekete autó, és a végeláthatatlanul hosszú, nyári délutánokon, amikor már a strandot is meguntuk, az oldalának támaszkodunk, és azon töprengünk, mihez kezdjünk az élet hátralevő részével.

Fiatal koromban volt egy olyan szemüvegem, ami új ablakot nyitott a világra, és valahányszor feltettem, rögtön úgy éreztem, mintha mindenki buszra szállna és hosszú útra indulna, így zavartalanul élvezhettem az egyedüllét előnyeit.