|
|
"CSALÁNZÖLD LÁNGGAL ÉG"
KUPÁS PÉTER VERSÉBEN (lásd a 65. oldalon) azt írja, hogy
"csalánzöld lánggal ég", s ezt így - elkülönítve - a kezdő mondatra
adott válaszként is értelmezheti az olvasó, hiszen ott az áll, hogy
"Egy bizonyos idő eltelte után / eléggé nehéz megragadni az élet
lényegét".
S lám, mégis. Ráadásul a három szóból összerakott kifejezés,
szuggesztív kép a záró sorban jelenik meg, az előző tizenegy sortól
szakaszközzel elválasztva. Igaz, a teljes sor, mondat konkretizálja,
tovább árnyalja, feszíti, vad expresszióval mutatja föl a jelentést a
különös jelenésben: "Tűz van, csalánzöld lánggal ég a szemem." Ez
gyönyörűen hangzik, elragadó élet-szépséget-vágyat fest a zöld és a
piros párosával - persze csakis a közbülső kilenc sor képfüzére,
történetdarabkákból összeálló valósága szerint. S a vers erejének egyik
forrása talán éppen itt van, hogy a zöld-piros életerő a kilenc sorban
csupa negatív, ironizált, keserves, kisszerű elemet mutat, esetleges
mozzanatokat, köznapi tényeket, s egy ugyancsak negatív összegzést,
hogy "...A történteket / pedig senki sem érti." A záró "tűz" mintha
mindezek ellenére csapna föl - csalánzölden, a nincstelenség hideg
hevében. Nekem a csalán gyerekkoromat is idézi, a Somogy megyei tájat,
ahol a vers költője is él, és akkor már a csaláncsípés viszkető
fájdalma is megjelenik, a disznóknak készített moslék, melyben a korpa,
főtt krumpli mellett a Bordás vagy a Tölös mentén sarlózott, a
kimustrált kasza pengéjéből ezermester apám által gyártott "csalánvágó
késsel" finomra aprított növény volt az eleség állandó alkotó eleme.
Mindezt azért is toldom ide, hogy a személyes értelmezés (asszociáció)
öröme mellett a vers teherbíró képességét érzékeltessem, amely
intellektuális alapszövetében egy-egy szóval-képpel is fölszabadítja az
érzékek mélységeit, és a köznapi kellékeken áttörve, azokat sajátosan
összeforrasztva mitologikus érzetet teremt.
S nemcsak itt, hanem a többi versében is - legalábbis amiket ismerek. S
itt szeretném az olvasónak mintegy elpletykálni, hogy Kupás Péter
korábban is szerepelt már a folyóiratban, de mostani publikációja
tekinthető amolyan beavatásnak; vagyis pályakezdő költő. Jóérzéssel
nyugtázhatjuk, hogy a modern verselés technikáját ismerő, saját hangon
és magabiztosan megszólaló költőnek adunk helyet.
HORGAS BÉLA
KUPÁS PÉTER Magány mint nincstelen DJ
|
|