←Vissza

 
 
 
 
 
 

"CSALÁNZÖLD LÁNGGAL ÉG"


KUPÁS PÉTER VERSÉBEN (lásd a 65. oldalon) azt írja, hogy "csalánzöld lánggal ég", s ezt így - elkülönítve - a kezdő mondatra adott válaszként is értelmezheti az olvasó, hiszen ott az áll, hogy "Egy bizonyos idő eltelte után / eléggé nehéz megragadni az élet lényegét".
S lám, mégis. Ráadásul a három szóból összerakott kifejezés, szuggesztív kép a záró sorban jelenik meg, az előző tizenegy sortól szakaszközzel elválasztva. Igaz, a teljes sor, mondat konkretizálja, tovább árnyalja, feszíti, vad expresszióval mutatja föl a jelentést a különös jelenésben: "Tűz van, csalánzöld lánggal ég a szemem." Ez gyönyörűen hangzik, elragadó élet-szépséget-vágyat fest a zöld és a piros párosával - persze csakis a közbülső kilenc sor képfüzére, történetdarabkákból összeálló valósága szerint. S a vers erejének egyik forrása talán éppen itt van, hogy a zöld-piros életerő a kilenc sorban csupa negatív, ironizált, keserves, kisszerű elemet mutat, esetleges mozzanatokat, köznapi tényeket, s egy ugyancsak negatív összegzést, hogy "...A történteket / pedig senki sem érti." A záró "tűz" mintha mindezek ellenére csapna föl - csalánzölden, a nincstelenség hideg hevében. Nekem a csalán gyerekkoromat is idézi, a Somogy megyei tájat, ahol a vers költője is él, és akkor már a csaláncsípés viszkető fájdalma is megjelenik, a disznóknak készített moslék, melyben a korpa, főtt krumpli mellett a Bordás vagy a Tölös mentén sarlózott, a kimustrált kasza pengéjéből ezermester apám által gyártott "csalánvágó késsel" finomra aprított növény volt az eleség állandó alkotó eleme. Mindezt azért is toldom ide, hogy a személyes értelmezés (asszociáció) öröme mellett a vers teherbíró képességét érzékeltessem, amely intellektuális alapszövetében egy-egy szóval-képpel is fölszabadítja az érzékek mélységeit, és a köznapi kellékeken áttörve, azokat sajátosan összeforrasztva mitologikus érzetet teremt.
S nemcsak itt, hanem a többi versében is - legalábbis amiket ismerek. S itt szeretném az olvasónak mintegy elpletykálni, hogy Kupás Péter korábban is szerepelt már a folyóiratban, de mostani publikációja tekinthető amolyan beavatásnak; vagyis pályakezdő költő. Jóérzéssel nyugtázhatjuk, hogy a modern verselés technikáját ismerő, saját hangon és magabiztosan megszólaló költőnek adunk helyet.
HORGAS BÉLA

KUPÁS PÉTER  Magány mint nincstelen DJ