←Vissza

 
 
 
 
 
 

Patz Niké
PACÁK


hallgatás

csak szó ebből állok szóltál elszomorodva
szótlan az éltünk hát ültünk szólt a mobil


költészet

ne adj sokat a szóbeszédre
meghívlak egy jószóebédre
szóleves szóköret szósz szóhús
ja szója meg zsíros kis juhhús
ha szósz ha nem szósz a szó huss
száz szónak is egy a vége kuss


a pásztor gondolja a válságban lévő költőről

úgy gondolom
van gondhalom
nagy gond hallom
nincs semmi gond
olatod új


a költő gondolja mérgében a közönyös pásztort látván

nincs új a nap alatt
a nap villan párszor
leszel villanypásztor
lesem majd szavadat

levéltöredék barátné

masnit kötöttünk a szögesdrótra s kacagva csevegve természetesen
figyelve másokra becsomagoltunk valamit később rájöttem
a szívemet

kicsomagolni pazarlás volna ugyan kinek kellene egy
gyűrött véres izomrostokkal szennyezett
szögesdrótcsomó

szabad-e élnem megszögesdrótozott szívvel a szed vité
tanintézetben nem volt efféle
tananyag

megkérdeztem egy

paptól
bűn csomagolni ki- be- pfuj pfuj bűn akár ki- akár be akárkinek
nem lehet

tanártól
példátlan példát nem mutatni bár volt már rá példa csak pontosan
szépen ahogy a csillag megy az égen éppen más
munkát keresek

barátomtól
alszik

másiktól
beteg alszik

harmadiktól
megházasodott karriert házat épít alszik

negyediktől
ni csak már nem is a barátom

egy járókelőtől
mi van mit akar kezdődik a tévedhetetlen lelkesedő
tévépszichológus

téged nem kérdezlek mert félsz a tenyeredből kicsorgó vértől
és azt sem szeretnéd hogy vérezzen a
szívem
szívem