|
|
MITŐL ZÖLD A LIGETSZÉPE?
Decemberi számunk hátsó borítóján már híreltük a LIGETSZÉPE című
ökológiai olvasókönyvünk megjelenését. A könyv - 133 szemelvénnyel, 125
fotóval, 222 magyarázó jegyzettel, 300 oldalon - a tartalmának
megfelelően szép és szeretnivaló külsővel hívja és várja olvasóit.
Alább a kötet bevezetőjét közöljük.
Az az igazság, hogy a ligetszépe-félék (Oenothereae) semmivel sem
zöldebbek, mint bármelyik átlagos, Magyarországon is elterjedt növény,
a viráguk meg hol élénk citromsárga (mint a borítón látható parlagi
ligetszépe) hol narancs, vörös vagy bordó. A ligetszépe éppen azért
érdekes, mert rengeteg változata létezik: a biológiatudomány
fejlődésének egyik mérföldköveként Hugo Marie de Vries holland
botanikus és genetikus 1900-ban a nagyvirágú ligetszépéken bizonyította
a darwini evolúcióelméletet meghaladó mutációelméletét - el is nevezték
a ?holland Darwinnak".
A ligetszépe-féléket már az indiánok is
hasznosították: levelét és szárát párolva, gyökerét szárítva
fogyasztották, ma pedig számos jótékony tulajdonságát ismerjük:
bőrbántalmakra éppúgy ajánlják, mint köhögésre vagy a depresszió
enyhítésére. Minden valamirevaló biopatika polca roskadozik a
ligetszépe-kivonatoktól, de a ligetszépe mégsem ettől zöld.
A Ligetszépe
(ha így, nagy kezdőbetűvel írjuk) valójában szintén nem zöld: a fehér
lapokat fedő borító inkább aranysárga melegséget sugároz, és csak
itt-ott kandikál ki egy zöld levél a befalazott ablakon át. A fehér
lapokon sorjázó betűsorok sem zöldek, és a mintegy száz fotó mindegyike
fekete-fehéren világít.
A Ligetszépe
mégis zöld, ha a közbeszédet követve ezzel az egyetlen színnel jelöljük
az egyébként ezer meg ezer színű ökológiai gondolkodást. A Ligetszépe
úgy zöld, mint a ligetszépe: hol citrom, hol narancs, de lehet vörös
meg bordó, és ismeri a szürkét, a feketét is. Sokszínű, mint a világ,
amiről beszél, de egyértelmű - amilyen a világ sosem lesz.
Útmutató olvasókönyv, de nem térkép: nem vezet
a célhoz, ám elindít az odavezető ösvények valamelyikén. A Ligetszépe
nem tankönyv, mégis rengeteget tanulhatunk belőle; olvasmányos,
ugyanakkor mélyen elgondolkodtató; kétségbeejtő, de sokszor mulatságos;
nem kinyilatkoztat, hanem kérdéseket tesz fel; nem kapcsolódik egyetlen
tantárgyhoz sem, mégis valamennyit érinti; tematikus fejezetekre
oszlik, a szövegek azonban összekapcsolódnak, egymásnak felelgetnek.
A Liget 1990-ben megjelent első ökológiai olvasókönyve, a Megérett az idő
(az itt is szereplő László Ervin kivételével) kizárólag külföldi
szerzők szövegeit tartalmazta. A tizennyolcadik évfolyamába lépő Liget
folyóirat számaiban azonban mostanra annyi szellemi energia és tartalom
halmozódott fel, hogy a fordítások mellett ma már jelentős, és
terjedelmileg is nagyobb szerepet kapnak a magyar szerzők művei:
mondhatnánk, hogy beletanultunk az ökológiába, az ökológiai
gondolkodás- , és beszédmódba; az ökológia áthatja a szépirodalmi
szövegeket is - ezért az itt szereplő novellarészletek szervesen
kapcsolódhatnak a tanulmányokból, esszékből vett részekhez.
?Mindenki ökológus" - ezzel a meghökkentő állítással indította Darányi Sándor a Megérett az idő
bevezetőjét. Kell-e ennél jobb kiindulási alap, biztosabb fogódzó - a
szerkesztő és az olvasó számára? Mondhatok-e többet a Liget második
ökológiai olvasókönyvének összeállításakor?
?Jó és rossz tudás között választanunk,
pontosabban egyféle tudás különféle - gyakran egymás álarcába bújt -
következményei között eligazodnunk nemcsak magánügy, hanem egyszersmind
a legnagyobb közügy", folytatja Darányi, én meg továbbfűzöm a
gondolatot: a magánember eligazodásának segítése a közoktatás
legnagyobb kihívása lehet. A Ligetszépe
éppen ezért arra tesz kísérletet, hogy a közérthető, ugyanakkor
irodalmi nyelven megfogalmazott szemelvényekkel és a további
információkat nyújtó jegyzetekkel kapaszkodót kínáljon - elsősorban
középiskolások számára.
Kapaszkodó, mert úgy szól ismerős és ismeretlen
jelenségekről, hogy megvilágítja a háttérben húzódó összefüggéseket: a
történelmi tényeket, a gazdasági erőket, a kulturális különbségeket az
egyes fejezetek témájához kapcsolódva tárgyalja. Helyükre kerülnek az
érthetetlennek tűnő folyamatok, a századokon átívelő civilizációs
változások; átértékelődnek olyan jelenségek, amelyeket bár személyesen
nem tapasztalunk (legalábbis egyelőre), mégis alapvetően
befolyásolhatják közös jövőnket.
Cselekvésre szólít - elsősorban szellemi
munkára, gondolkodásra, mert mint a kötetben szereplő számos példa
mutatja, a legnagyobb jóindulattal is súlyos hibákat véthetünk, ha nem
áll rendelkezésünkre elegendő megfontolt, átfogó tudás. A személyes,
semmivel nem helyettesíthető tudás további megszerzésére ösztönöz -
hiszen egy szemelvénygyűjtemény nem kínálhat széles körű ismereteket.
A kötetben szereplő fotók is az olvasás
elmélyítését segítik - nem illusztrációk, hanem a téma kifejtését
szolgáló vizuális eszközök, s némelyik talán feketén-fehéren is többet
mond bármilyen leírt gondolatnál. Magyar fotósok képei, de a kötetben
szereplő írásokhoz hasonlóan az egész világot megmutatják: Balitól az
Alföldig, Kínától Mexikóig, Görögországtól a budapesti VIII. kerületig
tart az utazás - és szellemi kalandként sem veszélytelen, mert
megérint, sőt: átformál, sebezhetővé és végső soron emberibbé tesz.
Hát ezért zöld a Ligetszépe.
H. J.
http://liget.grafium.hu:8180/archiv/konyvek_32.html
|