←Vissza

 
 
 
 
 
 

MITŐL ZÖLD A LIGETSZÉPE?

Decemberi számunk hátsó borítóján már híreltük a LIGETSZÉPE című ökológiai olvasókönyvünk megjelenését. A könyv - 133 szemelvénnyel, 125 fotóval, 222 magyarázó jegyzettel, 300 oldalon - a tartalmának megfelelően szép és szeretnivaló külsővel hívja és várja olvasóit. Alább a kötet bevezetőjét közöljük.

Az az igazság, hogy a ligetszépe-félék (Oenothereae) semmivel sem zöldebbek, mint bármelyik átlagos, Magyarországon is elterjedt növény, a viráguk meg hol élénk citromsárga (mint a borítón látható parlagi ligetszépe) hol narancs, vörös vagy bordó. A ligetszépe éppen azért érdekes, mert rengeteg változata létezik: a biológiatudomány fejlődésének egyik mérföldköveként Hugo Marie de Vries holland botanikus és genetikus 1900-ban a nagyvirágú ligetszépéken bizonyította a darwini evolúcióelméletet meghaladó mutációelméletét - el is nevezték a ?holland Darwinnak".
    A ligetszépe-féléket már az indiánok is hasznosították: levelét és szárát párolva, gyökerét szárítva fogyasztották, ma pedig számos jótékony tulajdonságát ismerjük: bőrbántalmakra éppúgy ajánlják, mint köhögésre vagy a depresszió enyhítésére. Minden valamirevaló biopatika polca roskadozik a ligetszépe-kivonatoktól, de a ligetszépe mégsem ettől zöld.
    A Ligetszépe (ha így, nagy kezdőbetűvel írjuk) valójában szintén nem zöld: a fehér lapokat fedő borító inkább aranysárga melegséget sugároz, és csak itt-ott kandikál ki egy zöld levél a befalazott ablakon át. A fehér lapokon sorjázó betűsorok sem zöldek, és a mintegy száz fotó mindegyike fekete-fehéren világít.
    A Ligetszépe mégis zöld, ha a közbeszédet követve ezzel az egyetlen színnel jelöljük az egyébként ezer meg ezer színű ökológiai gondolkodást. A Ligetszépe úgy zöld, mint a ligetszépe: hol citrom, hol narancs, de lehet vörös meg bordó, és ismeri a szürkét, a feketét is. Sokszínű, mint a világ, amiről beszél, de egyértelmű - amilyen a világ sosem lesz.
    Útmutató olvasókönyv, de nem térkép: nem vezet a célhoz, ám elindít az odavezető ösvények valamelyikén. A Ligetszépe nem tankönyv, mégis rengeteget tanulhatunk belőle; olvasmányos, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató; kétségbeejtő, de sokszor mulatságos; nem kinyilatkoztat, hanem kérdéseket tesz fel; nem kapcsolódik egyetlen tantárgyhoz sem, mégis valamennyit érinti; tematikus fejezetekre oszlik, a szövegek azonban összekapcsolódnak, egymásnak felelgetnek.
    A Liget 1990-ben megjelent első ökológiai olvasókönyve, a Megérett az idő (az itt is szereplő László Ervin kivételével) kizárólag külföldi szerzők szövegeit tartalmazta. A tizennyolcadik évfolyamába lépő Liget folyóirat számaiban azonban mostanra annyi szellemi energia és tartalom halmozódott fel, hogy a fordítások mellett ma már jelentős, és terjedelmileg is nagyobb szerepet kapnak a magyar szerzők művei: mondhatnánk, hogy beletanultunk az ökológiába, az ökológiai gondolkodás- , és beszédmódba; az ökológia áthatja a szépirodalmi szövegeket is - ezért az itt szereplő novellarészletek szervesen kapcsolódhatnak a tanulmányokból, esszékből vett részekhez.
    ?Mindenki ökológus" - ezzel a meghökkentő állítással indította Darányi Sándor a Megérett az idő bevezetőjét. Kell-e ennél jobb kiindulási alap, biztosabb fogódzó - a szerkesztő és az olvasó számára? Mondhatok-e többet a Liget második ökológiai olvasókönyvének összeállításakor?
    ?Jó és rossz tudás között választanunk, pontosabban egyféle tudás különféle - gyakran egymás álarcába bújt - következményei között eligazodnunk nemcsak magánügy, hanem egyszersmind a legnagyobb közügy", folytatja Darányi, én meg továbbfűzöm a gondolatot: a magánember eligazodásának segítése a közoktatás legnagyobb kihívása lehet. A Ligetszépe éppen ezért arra tesz kísérletet, hogy a közérthető, ugyanakkor irodalmi nyelven megfogalmazott szemelvényekkel és a további információkat nyújtó jegyzetekkel kapaszkodót kínáljon - elsősorban középiskolások számára.
    Kapaszkodó, mert úgy szól ismerős és ismeretlen jelenségekről, hogy megvilágítja a háttérben húzódó összefüggéseket: a történelmi tényeket, a gazdasági erőket, a kulturális különbségeket az egyes fejezetek témájához kapcsolódva tárgyalja. Helyükre kerülnek az érthetetlennek tűnő folyamatok, a századokon átívelő civilizációs változások; átértékelődnek olyan jelenségek, amelyeket bár személyesen nem tapasztalunk (legalábbis egyelőre), mégis alapvetően befolyásolhatják közös jövőnket.
    Cselekvésre szólít - elsősorban szellemi munkára, gondolkodásra, mert mint a kötetben szereplő számos példa mutatja, a legnagyobb jóindulattal is súlyos hibákat véthetünk, ha nem áll rendelkezésünkre elegendő megfontolt, átfogó tudás. A személyes, semmivel nem helyettesíthető tudás további megszerzésére ösztönöz - hiszen egy szemelvénygyűjtemény nem kínálhat széles körű ismereteket.
    A kötetben szereplő fotók is az olvasás elmélyítését segítik - nem illusztrációk, hanem a téma kifejtését szolgáló vizuális eszközök, s némelyik talán feketén-fehéren is többet mond bármilyen leírt gondolatnál. Magyar fotósok képei, de a kötetben szereplő írásokhoz hasonlóan az egész világot megmutatják: Balitól az Alföldig, Kínától Mexikóig, Görögországtól a budapesti VIII. kerületig tart az utazás - és szellemi kalandként sem veszélytelen, mert megérint, sőt: átformál, sebezhetővé és végső soron emberibbé tesz.
    Hát ezért zöld a Ligetszépe.
H. J.
http://liget.grafium.hu:8180/archiv/konyvek_32.html