←Vissza

 
 
 
 
 
 

Farkas Attila Márton
FAHRENHEIT 9/11
MAGYARORSZÁG
(részlet)

Mostantól más hangon beszélünk

A mindmáig "balliberális" néven emlegetett hazai mainstream sajtó uralkodó beszédmódját a kilencvenes években még az Amerikából importált és "politikai korrektség" (politically correct, PC) névre keresztelt ideál: a mindenfajta másság elfogadása, a kulturális relativizmus, a multikulturalizmusra épülő tolerancia, a kultúrák, rasszok, nemek, vallások, ideológiák, szubkultúrák és alternatív életmódok, a "sokszínűség" dogmája határozta meg. A PC céltáblája ennek megfelelően a konzervativizmus, a nacionalizmus, az etnosovinizmus különféle formái voltak - idehaza ezt a céltáblát a politikai jobboldal hagyományai, kultúrája és beszédmódja, valamint a történelmi egyházak képviselték. A "píszí" apostolai, mint az Egyesült Államokban, nálunk is úton-útfélen igyekeztek leleplezni a bármifajta "kirekesztés" burkolt és finom, olykor egészen szofisztikált formáit is, amivel különféle nyelvi tabuk, helyenként új szóhasználat lépett életbe. A kilencvenes évek elejétől egy valamit magára adó liberális politikusnak, publicistának, vagy értelmiséginek bizonyos dolgokról nem volt ildomos beszélni, bizonyos szavakat, kifejezéseket azok rossz ízű társításai, áthallásai végett nem illett többé használnia. Legalábbis a nyilvánosság előtt.
    Nos, ennek lett vége 2001. szeptember 11-ével. A terrortámadást követően ugyanis éppen a píszí vált elsőszámú akadályává, hogy kollektíve meg lehessen bélyegezni a muszlim vallást és kultúrát, illetve a muszlim hitű etnikumokat. "Igazolást nyer az a tudományos köntösbe bújtatott félelem, amit a politically correct jegyében minden tisztességes liberális (a szó legtágabb értelmében) igyekezett elhessegetni magától (és másoktól)?" - írja Petőcz György az ekkor már többek által kifogásolt "túlzott toleranciára", "túladagolt liberalizmusra" utalva. A lejárt szavatosságú közéleti szlogenekhez, jelszavakhoz, terminusokhoz hasonlóan immár a "politikailag korrekt" fogalma sem nélkülözi az iróniát, az átvitten vagy akár konkrét formában megjelenő idézőjelet - ami azelőtt szinte elképzelhetetlen volt. Míg a píszí elleni kirohanások korábban kizárólag a jobboldali és szélsőjobboldali publicisták írásait jellemezte, mostantól akár szitokszóként tűnhet föl a "másik táborban" is: "Vagy itt van a ?politikai korrektség?, korunk egyik pestise, ami Amerikát és a valóban szabad világ többi részét már közel húsz éve fertőzi. Jól hangzik, a gyűlölködni vágyó jobboldal gyűlöli, úgyhogy biztos jó dolog. Nem az." - írja Seres László, aki pár évvel korábban még a PC élharcosának számított. Mondhatjuk: nem píszí immáron píszínek lenni.
    Ennek megfelelően 2001. szeptember 11-e után egymást követik a politikailag teljes mértékben inkorrektnek tekinthető írások azokban a sajtóorgánumokban (is), amelyek korábban a PC "missziós telepeinek" számítottak, s e váltás révén a "balliberális" sajtó lényegében "baloldali és liberális véleményeknek is helyt adó neokonzervatív" sajtóvá alakul. Ezeknek a cikkeknek a szemantikai magvát elsősorban is a gyarmatosítás legfőbb ideológiai pillére képezi: a nyugati kultúrfölény a nyugati értékeket elfogadni nem tudó/nem akaró barbárokkal, az elmaradott primitívekkel szemben, illetve a fejlettebbet, a magasrendűt megillető többletjog. "A népek önrendelkezési joga csak szabad társadalmakat illet meg, vagy olyan társadalmakat, amelyek a szabadságot akarják intézményesíteni; diktatúrákat ez a jog nem illet meg" - írta a húszas években Oroszországból Amerikába szökött individualista írónő, Ayn Rand, és igaza van: nincs, nem létezhet alanyi jog intézményes terrorrezsimek létrehozására. "Ha van tanulsága a WTC, a Pentagon elleni merényleteknek, az izraeliek elleni napi palesztin terrornak, akkor az, hogy a szabadság ellenségeinek összefogása, a Jeruzsálem projekt mindanynyiunkat fenyeget, ezért nem szabad földet, teret adni a szervezett erőszaknak." Vagyis a primitíveket sújtó kollektív büntetésről van szó. Seres László e cikkében a klasszikus etnosoviniszta álláspontot képviseli: "A kultúrák nem egyenrangúak: az erőszakot, a globális terrort tűrő/támogató kultúra nem lehet egyenértékű, nem élvezhet egyenlő jogokat az ellentétével, azzal, amelyik tiltja a terrort, és békét, szabadságot, egyéni önrendelkezést hirdet. Ha mindkét kultúrát ?civilizációnak? nevezzük, akkor bizony civilizációk harca ez a javából."
    Seres egy későbbi írásában még ennél is továbbmegy. Az Abu Graib börtönben történtek kapcsán azt fejtegeti, hogy bár a "botrányos és kellőképpen el nem ítélhető kínzási ügy nagyon sokat ártott a terror elleni harcnak", még ez is a nyugati kultúrfölényt igazolja, hiszen a kínzásokat "a katonaság illetékes szervei maguk kezdték feltárni, éspedig idén januárban. Működésbe léptek a szabad társadalom intézményei..." Mellesleg érthetetlen a nagy nemzetközi fölzúdulás, hiszen a kínzás a muszlim kultúra része, szinte az arabok lételeme, ahogyan azt maguk is beismerik: "...és ahogy szaporodtak Bush elnök bocsánatkérései (még a jordán királytól is, akinek országában rendszeresek a kínzások), úgy nőtt a soha máskor fel nem háborodó arab utca haragja: hogy mernek ezek bocsánatot kérni? És mi mikor halljuk végre egy muzulmán vezetőtől, hogy míg ?a kínzás szerves része az arab hagyománynak, a mai napig alkalmazzák arab börtönökben? (al-Zafír, bejrúti lap), addig Amerika és a Nyugat azonnal felelősségre vonja a bűnösöket?"
    A legtovább talán Határ Győző megy el. Miután kifejti, hogy a muszlim bölcselet nem jutott túl az általa "nyelvi idiotizmusnak" nevezett (egyébként minden kultúrában megjelenő), homofónián alapuló archaikus etimologizáló filológián, valamint, hogy az iszlám semmit nem képes létrehozni évszázadok óta, azt fejtegeti, hogy a Nyugatnak fegyverrel kell az egész muszlim világot megrendszabályozni, mivel az a létére törő ősellenség. A végén kitér a megvívandó nagy háború egy másik okára is: "A nyugatiak zömének fogalma sincs arról, hogy az iszlámnak esze ágában sincs elfogadni/elrendelni/intézményesíteni a születéskorlátozást. Afrikában - ahol térítő hadjáratával az iszlám visszaszorította mind a katolikusok, mind az anglikánok missziós térítését, a biológiai hódítás veszélye fenyeget; az aszály és éhínség sújtotta Fekete Földrész nemcsak azt várja el a Fehér Embertől, hogy tömje a száját, hanem azt is, hogy népesedési statisztikájában kitörő örömmel fogadja a 12-14-16 gyermekes néger családok nekipendülését. Ha ennek százados veszedelmét a Nyugat felfogja, akkor rádöbben arra, hogy miért kell agresszív módon fellépnie a fundamentalista iszlámmal szemben minden arcvonalon; miért kell a születéskorlátozást rákényszerítenie, és miért kell, elsőként, támadólag fellépnie. A Nyugat szekuláris társadalmának feje felől nemcsak a ?karddal (értsd: atomlövedékkel) térítő? protofasiszta iszlám fenyegetését kell egyszer és mindenkorra elhárítania, hanem ki kell kényszerítenie az iszlám együttműködését a fogamzásgátlás globális végrehajtásában - hogy ezzel elejét vegyük a katasztrofális népességrobbanásnak a bolygón." Ez már nem a civilizált világot a barbároktól féltő defenzív álláspont. Itt már nem csupán a nyugati világ önvédelméről van szó, sőt, még csak nem is a primitívek civilizálása érdekében fojtatott gyarmati háborúról. Bizony elgondolkodhatunk, hogy pontosan mit is értsünk a "fegyverrel való születésszabályozás" fogalmán.