←Vissza

 
 
 
 
 
 

Csajka Gábor Cyprian
HARD-KIER, 2004

(126-131; "Jó éjszakát")

130

("ezen a barbár zengésű nyelven, magyarul" Cioran)

Tegnap még mintha értettem volna,
mi történt velünk. Hogy mindenünk
hogyan s mivé sebződött kétfelé,
külön-külön két semmivé, mi ketten.

Tegnap még szidtam magunkat, a sorsot,
mint kocsis a lovát. Tegnap még beszéltem,
még átkozódtam, még feleseltem
ezen a barbár zengésű nyelven;

hogy mért éldegéltem tőled máshová,
hogy mért éldegélsz te tőlem másfelé.
Tegnap még, szó szerint így: tegnap még
áttörte magát rajtam a beszéd,

MINT BONGÓ BÁDOGOT AZ ÁCSKAPOCS,
ezen a barbár zengésű nyelven.
Tegnap még voltak szavaim. "Beszéd
a Semmihez a Semmiért": tegnap még

ez voltam, ezt éltem, ezt tettem.
Tegnap még értettem azt is, hogy hiába
képzelek hívó szavakat a szádra
ezen a barbár zengésű nyelven.

Tegnap még, szó szerint így: tegnap még
a csöndet is szerettem, elviseltem,
s hogyha hallgattam, tudtam, hallgatok
egy barbár zengésű nyelven.

Tegnap még tudtam: meghalsz, meghalok.
Ma már nem értem: "meghalsz, meghalok".
Csak hangokat hallok. Már kívül vagyok.
Valaki él, remél és megnémul helyettem.

Mégis, ha voltam, mért kellett nekem
egy ilyen leélhetetlenül idegen
helyen, időben, és mért éppen ebben,
ebben a szólíthatatlan szerelemben -

"ezen a barbár zengésű nyelven".