←Vissza

 
Lackfi János
HARMINC,
JULINAK A HARMINCADIKRA


(részlet)


I. KÉT CSONT

Két csont között rétegnyi hús,
ujjcsont és billentyű
sosem érnek teljesen össze.
Nincs koccanás
csak puha tapadás,
pici billenés, ahogy az elefántcsontról,
érett, húsos bogyóként,
legördül a hang.
 
II. HAB

A koncerten szaporán peregnek
a dobverők.
Akkora a lárma,
a dobos észre sem veszi,
hogy habosra verte
maga körül a levegőt,
cukrosan csurog,
nyúlósan székéhez ragasztja őt,
amint föl akarna állni.
 
III. PENGE

Égre villódzó, sose csorba penge,
Két faág közt most kifeszít a reggel,
Színarany küllő, hasogasd a fényt fel
     Cérnametéltnek!
Ím, lemetszed bárki fejét nyakáról,
Tornyokat, fát, felleget elnyiszálnál,
Fürge póknak vagy finom izzadása,
     Semmibe fújlak!