 |
 |
|
Lackfi János HARMINC, JULINAK A HARMINCADIKRA (részlet) I. KÉT CSONT Két csont között rétegnyi hús, ujjcsont és billentyű sosem érnek teljesen össze. Nincs koccanás csak puha tapadás, pici billenés, ahogy az elefántcsontról, érett, húsos bogyóként, legördül a hang. II. HAB A koncerten szaporán peregnek a dobverők. Akkora a lárma, a dobos észre sem veszi, hogy habosra verte maga körül a levegőt, cukrosan csurog, nyúlósan székéhez ragasztja őt, amint föl akarna állni. III. PENGE Égre villódzó, sose csorba penge, Két faág közt most kifeszít a reggel, Színarany küllő, hasogasd a fényt fel Cérnametéltnek! Ím, lemetszed bárki fejét nyakáról, Tornyokat, fát, felleget elnyiszálnál, Fürge póknak vagy finom izzadása, Semmibe fújlak! |