←Vissza

 
FÁK KÖZT, PADON A MARGITSZIGETEN
Horgas Judit
Ács Irén fotójával


Kilencvenkilenc évvel ezelőtt dr. Kern Béla nőorvos neje heveny rosszullétre hivatkozva lemondta a délelőtti egészségügyi sétát. Két unokaöccsével, dr. Nyári Béla ügyvéddel és Nyári Jenő joghallgatóval már néhány napja a margitszigeti nagy szállodában időzött, az első emeleten vettek ki két nagy, egymásba nyíló szobát, és a hatalmas park tölgyei alatt tett hosszú sétákkal mulatták az időt.
A nagyságos asszony a közösen elfogyasztott reggeli közben bágyadtan rendezgette hamvasszőke fürtjeit, teát kortyolt, és erős hasfájásról panaszkodott, majd az ügyvéd úrnak, akit világlátott embernek tartott, némiképp pirulva bevallotta: erős hasmenéstől szenved. Estére magasra szökött a láza. Másnap reggel mindkét fiatalembernél hasonló tünetek jelentkeztek. Hívatták a szálló orvosát, aki az alapos vizsgálat után úgy vélte, a vendégek a hagymáz avagy forróbetegség néven is ismert tifuszban betegedtek meg. Az igazgató a kezét tördelte, zsebkendőt kötött a szája elé és egy pesti kiskocsmából hozatott magának ebédet és méregerős pálinkát, a fertőtlenítés végett. Értesítették a rokonokat. Másnap távirat érkezett: özvegy Breierné, a fiúk nagyanyja a hír hallatán az ijedtségtől gutaütést kapott. A táviratot a megbetegedett vendégek egészségügyi állapota miatt a szálló titkársága jobbnak látta nem kézbesíteni.
     Vigyázzunk, a Margit-szigetet leszólni legalább is annyit jelent, mint kést mártani a nemzet fő- és székvárosának a szívébe, vagyis elárulni a hazát, amiért igen könnyen leköphetik az embert azok az urak, akik a haza testi épsége fölött őrködnek. Tehát a legnagyobb vigyázattal, suttogva írjuk ki, hogy a Margit-sziget tífuszos, engedelmet kérvén ezért a merészségért úgy a holt, mint az eleven József főhercegektől. Sőt már fel is fordultak az üdülők a bájos fekvésű paradicsomban, ahol tifuszt lélegzettek be, ettek vagy ittak. Sőt már a főorvos le is pecsételtette a kutakat, kijelentvén, hogy vigyázattal kell a közönségnek a tifuszbacillusokat beadni, mert megtörténhetik, hogy a nyaralók elmenekülnek a paradicsomból.
     Dr. Magyarevits Mladen tiszti főorvos azonnal a szigetre sietett, hogy személyesen vizsgálja meg az esetet és gondoskodjon a további fertőzések megakadályozásáról. A szálloda teljes személyzetét, a konyhalányokat, szobalányokat, al- és főszakácsokat, inasokat és pincéreket felsorakoztatta a nagy hallban és kíméletlen nyomozóként faggatózott a takarító- és konyhaeszközök alkalmazásáról. Megdöbbenve tudta meg, hogy a személyzet ugyanazt a törülgetőrongyot használja az edények és a mellékhelyiségek tisztogatására. Arra is fény derült, hogy a coctailbárban olcsó, ámde piszkos dunai jég kerül a poharakba. A portás megemlítette, hogy a sétában megszomjazó vendégek a park túloldalán vizet árusító asszonytól pár fillérért egy pohár hűs folyadékot vehetnek. A portás saját szemével látta, hogy az
asszony a Dunában meríti meg kannáját. Dr. Magyarevits pontos utasításokkal látta el a szálloda vezetőségét és a sziget felügyelőségét, és a fertőző osztályra szállíttatta a három beteget, valamint két további gyanús esetet: egy bankigazgató leányát és annak nevelőnőjét, akik szintén hasmenésre panaszkodtak.
     A szállodában eluralkodó pánikhangulat rezgése bejárja az egész várost, és belopakodik egy néhány hónapos csecsemő, a kis Rejtő Jenő bölcsőjébe is, aki gondosan elraktározta agyának rejtett zugaiban, hogy felnövekedve hitelesen írhassa meg a Vesztegzár a Grand Hotelbent.