←Vissza

 
Szvetelszky Zsuzsanna
FARKASGIDÁK

Eleget téve a megtisztelő felkérésnek, élek az alkalommal - melynél megfelelőbbet a célra elképzelni sem lehet -, és a jelenlevők előtt bejelentem, hogy nagyszabású tudományos és művészeti együttműködés keretében kezdetét vette az emberiség egyik legizgalmasabb titkának felderítése.
     Mert miért is nincsenek itt velünk ma, október 25-én, délután fél hat és fél hét között a Ráday utcában a Neander-völgyiek? Annak, hogy a mai napon ezen a helyen csak mi, a croˆ-magnoniak leszármazottai gyűltünk egybe, világos és adatokkal alátámasztott magyarázata van. Miért mi vagyunk itt, és miért nem ők, vagy miért nem vagyunk itt mindannyian? Mi történhetett közöttünk? Hogy a Neander-völgyieket annak idején néhány tízezer év alatt kitúrtuk a Kálvin tér környékéről, azt az őslénytan és az archeológia különbözőképpen indokolja, de a megfelelő szakemberekből álló multidiszciplináris kutatómunka máris döntő bizonyítékokat talált elődeink győzelmének magyarázatára.
     A Neander-völgyieket minden kétséget kizáróan a módszeres propaganda - talán a legősibb parancs? - idegenítette el őseinktől. Ennek a propagandának fosszilis maradványa a fentebb említett rejtély kulcsa, mely nem más, mint a farkas és a hét kecskegida meséje. Ez a történet szisztematikusan lajstromozza mindazon tulajdonságokat, amelyek Neander-völgyi társainkat tőlünk megkülönböztették.
     A továbbiakban abból indulok ki, hogy bejelentésem hallgatói ismerik a szóban forgó mesét, ezért eltekintek annak szöveghű, sőt rövidített ismertetésétől is, és szabadon hivatkozom a mese részleteire. Hiszen hatása is ebben, vagyis szóbeli, mesélt formájában érvényesült.
     Akik ismerik a mesét - márpedig nyugodt lélekkel állítom, hogy sokunkhoz eljutott ez a propagandamű - és jártak már az egyébként kiváló zenepedagógusról, Joachim Neanderről elnevezett völgy közelében fekvő régészeti múzeumban, azokban a tizenhat világhírű csontdarabkát tartalmazó tárló előtt állva óhatatlanul is felrémlenek a farkasról és a hét kecskegidáról szóló mese részletei. Valami atavisztikus déjà vu borzongtatja meg ilyenkor a kollektív tudatalatti legősibb üzeneteire fogékonynak maradt lelkeket.
     Igen, hölgyeim és uraim, a Neander-völgyi a vad, falánk, zabolátlan farkas: a régészeti leletek napnál világosabban bizonyítják, hogy alakja durvább, bőre szőrösebb, eltérő gégeformája miatt hangja ijesztő, mélyebb és rekedtebb volt, mint a croˆ-magnoniaké - és az erdőben élt, rabolva-kóborolva, ellentétben kecskemamával és gyermekeivel, akik az erdő szélén laktak, és tették rendben napi dolgukat. A farkas a sötét erő és a rossz princípiuma, a szabályszegés.
     És igen, hölgyeim és uraim, mi vagyunk a kecskék: bőrünk selymes és sima, hangunk lágy és magas, testünk vonalai finomak. Kecsesen mekegünk, nem megyünk az erdőbe, és félünk azoktól, akik ott laknak. Megfogadjuk a szabályt, tiltást, és kizárjuk az idegeneket.
     Bízom abban, hogy az egyre nagyobb nemzetközi tudósgárdát foglalkoztató projekt tevékenysége során számos olyan további részletre is fény derül majd, melyek újabb és újabb tényekkel támasztják alá a jelenleg is nagy horderejűnek ígérkező elméletet, mely ma, október 25-én délután fél hatkor - valljuk be - egyelőre csak hipotézis.