←Vissza

 
G. István László
TÉLI GICCS

Vigyázz! Szemed sötétebb, mint a fény
hiánya. Ügyetlenkedsz, idekapsz,
odakapsz. Azt hiszed, megtartja még
hatalmadat, hogyha színed előtt
maradsz. Emlékekben eltelni jó,
émelyítően töltik el szived -
amire emlékezned kell, a másé,
rossz mosollyal leplezed, hogy neved
és szád, mint a jégbe fagyott levél,
nem fáról és vízről beszél, csak úgy -
téli giccsé váltál most, Uram,
és én csak szégyenkezhetem miattad.
Az az édeskés köszönet, ahogy
tekinteted hálásan emeled,
megszégyenít, mert nem tudok neked
új emléket adni a magaméból.
És üres se vagy. Hogy csak nézzelek.