←Vissza

 
Horgas Judit
HELYSZÍNI SZEMLE

A Ráday utcában október 10-én, reggel 9-kor határozottan hideg van. A szél átsüvít a néma házak, bezárt üzletek, egymásra halmozott faszékek között és betelepszik jelen sorok írójának kabátja alá, aki a két héttel később rendezendő eseményt szervezve kötelességtudóan helyszíni szemlét végez. Jelen sorok írója két ifjú pincérnő segítségével behatol a Ráday utca előre kijelölt kávézójába és keresztkérdések sortüzét zúdítaná az ott éppen fellelhető séfre, akinek mindent tudnia kellene. Séf tagad.
     Jelen sorok írójának fejében, pontosabban jobb oldalon, a nyak és a fej találkozásánál eleinte tompa, majd egyre élesedő nyomás keletkezik, szívét balsejtelem önti el, miszerint az egész fesztivált csak álmodta, vagy félreértett valamit, behülyített egy csomó embert, szerzőt, színészt, zenészt, hogy kellően vonzó és marasztaló legyen a program, de minden hiába, mert ez a kedves, fehér ruhás úriember fellapozza az előjegyzési naptárát, rázza a fejét és mutatja az üres október 25-i lapot: semmi.
     Jelen sorok írója kétségbeesetten részletezi, hogy az egész Ráday utcában, és hirdetésekben is, meg újságok, a teljes írott és elektronikus média készenlétben, mondja, de már maga is kételkedik, mert október 10-én reggel 9-kor egy teremtett lélek sem jár erre, és valószínűtlennek tűnik, hogy október 25-én fél hat és hét között nagyobb lenne a forgalom. A Ráday utca hidegsége és üressége végletesnek tetszik, ezt némiképp enyhíti, hogy a séf készségesen megmutatja az elképzelhető helyiségeket.
     Jelen sorok írója ekkor úgy dönt, lesz, ami lesz, úszik az árral, és a szeparált, nem dohányzó részt alkalmasnak nyilvánítja az esemény megrendezésére. Biztatóan mosolyog: majd értesítjük, bólint, és emelt fővel lép az utcára. Ott összeroskad, dideregve hívja a fesztivál szervezőjét és dadogva magyarázza, hogy valami nem stimmel. Szervező álmosan nyög: kivel beszéltél, á, az nem tud semmit, nyugi, minden rendben. Jelen sorok írója erre megkönnyebbülten ecseteli a várható programot, hogy szerzők, színészek, zenészek; szervezőnek eközben hallhatóan lecsukódik a szempillája, remek, majd jelentkezem.
     Október 10-én ekkor még mindig csak fél 10 van, a hideg nem enyhül, a könyvtár 10-kor nyit, ezért jelen sorok írója egy padra kuporodik a Ráday utcában, hogy papírra vesse a történteket. Írás közben néha megdörzsöli elgémberedett ujjait és vágyakozón gondol október 25-re, amikor este, hét óra előtt valamivel egy csésze forró tea mellett majd mindezt végre elmeséli.