←Vissza

 

Horgas Béla

A KAPCSOS ANGYAL

Alkalmi vers a Liget-képhez (2003. VI. 4-re)

ha nincs angyal - gondoltam -
meghallani kiáltást...
és tele volt a fülem a fejem
világ-süketséggel
ha annyira nincs mint soha még pötyögtem
ha tényleg
hogy hulladékhegyekben gyönyörködik
szemem
ha ámulhatok csupán
mivé fakult hűlt romlott halt
mert holt mind nincs miből élnie
itt sem hely sem idő
szétszakadt alóluk mögülük
szét
itt a szét-lét tép lök visz vág hasít
marad
egyedül magában mire se várva csupasz árva
lárva-való vagyunk agyunk alázottjai
- bukdácsoltam -
de mit is lehetne kellene megácsolni
mi az a nincs
- ez még áprilisban történt fagy pörzsölte éppen
a házunk előtti magnóliát üresség áradt körül
s hogy alá ne merül-
jek végleg el
                     képzeltem egy új angyalt
                     gyerünk
toldjuk a sorhoz a volthoz
és vártam
           ölt-e alakot a vágy
hova vezérli magát
egy alkalmit reméltem
létminimum-angyalt
jön vértezetlen lesz figyelmes lény jóra kész
gyógyírt ajánló ajándékozó
nyújtja tenyerén hozományát
           s jött
                öltött
                     nyújtotta
kínált
hogy varázsszert-e nem állítanám
digitális megváltót égi kóddal
egy konfekcionálható istent eddig kimondatlant dehogy
- nézd csak nézd és tudd
és értsd hogy jól látod
amit látsz
minden atomjában azonos
fémből hajlított gémkapocs
és megvan az angyal az új
a Kapcsos Angyal ő maga
más
egy utáni
kigyötört
   csupasz drótot nyújt csupán kapcsolj össze
magad is össze
kapcs
ez a szó
ha hiábavaló se
           az
                ha vigaszt se ad
                     akkor is ez
most Kapcsos Angyalnak mondom mondható