←Vissza

_________________________________

 

Tudományos Lapok

a rendszerről

 

 

 

Szentendre, 2006.

 

Copyright: Szudétanémet Tudományos Gyűjtemény

ISSN 1788-0963

 

I. évf. 6. szám

_________________________________

 

p.151

Dr. Somogyi Orsolya:

 

A magyarországi németség kulturális egyesületeinek rendszere a két világháború között Pilisvörösváron

 

 

(Ez a tanulmány előadás formájában

a szentendrei "Németek kisebbségben" c.

tudományos konferencián hangzott el, 1999-ben)

 

 

 

1. A magyarországi németség a két világháború között

 

 

 

Az 1918-as, körülbelül 2 millióra tehető magyarországi németségből a trianoni Magyarországon csak félmillió német maradt, amely az ország összlakosságának 6,9 százalékát jelentette. A  magyarországi németség megoszlása azt mutatta, hogy kb.11%-uk élt Ny-Dunántúlon (Sopron, Moson, és Vas vármegyék területén), kb. 40%-ban a Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis, Budai-hegység vidékén (Veszprém, Fejér, Komárom-Esztergom, és a régi Pest megye területén) valamint Budapesten és közvetlen környékén; kb. 35%-uk Délkelet-Dunántúlon (Tolna, Baranya, Somogy megyében)és kb. 6%-uk a Duna-Tisza közén, a többiek szétszórtan az ország területén.

 

A korábbi évtizedekben már előrehaladt asszimilációs folyamat felgyorsult, különösen a városokban és azok hatókörzeteiben, főleg Budapesten és környékén.

 

p.152

A társadalmi struktúra tekintetében szembeötlő volt a magyarországi németség döntően agrárlakosság jellege. 1930-ban a magyarországi németség felnőtt keresőinek 55.4%-a az ún. őstermelés szektorában talált megélhetést, 70.5%-uk (1930-ban) már magyarul is tudott, amely jelentős mértékben függött össze a az iskolázással, amely a kisebbségi népiskolarendszer népiskolák kiépítése során is elsősorban a magyar nyelv elsajátíttatásával volt összefüggésben. (1)

 

A német lakosság 83%-a falun élt, 66%-a (316.505 fő) élt német többségű községekben, de nem kizárólagos többségben, hanem számuk 1/3-ának megfelelő más nemzetiségű (főleg magyar) népességgel együtt.

 

Az 1938-41 közötti terület-visszaszerzések jelentősen megváltoztatták Magyarország nemzetiségi összetételét: különösen az észak-erdélyi szászok és a

p.153

bácskai svábok gyarapították az erős nemzetiségi öntudattal rendelkezők számát.

 

Ezek a német néprészek tagoltabb társadalmi struktúrával, tehetős polgársággal, és nemzetileg öntudatos, képzett értelmiséggel rendelkezett. De: legifjabb generációjuk a kisantant-országokban meglévő erősen magyarellenes szemléletben nevelkedett, ezért nem értették meg a magyarországi németség magyarsághoz fűződő viszonyát, valamint a No felől érkező népiségpolitikai befolyásnak és jó ideje a német nemzetiszocializmusnak erősebb hatása és nagyobb elterjedtsége volt, mint a trianoni Magyarország népességének. (2)

 

A magyar kormányok nemzetiségpolitikáját nem lehet úgy felvázolni, hogy ne érintsük az 1919/19-es vörös- és fehérterror hatásait; ezek az események a magyarosítási tendenciát a nemzetiségi jogok elismerésével váltották fel. A

p.154

polgári demokratikus kormány közoktatásügyi miniszterének egy rendelete lehetővé tette hogy a nemzetiségi lakosság maga döntsön a népiskola tannyelvéről, majd a megjelenő nemzetiségi autonómia törvények keretében a nemzetiségi művelődésügy iskolai és iskolán kívüli kibontakoztatása az egyes nemzetiségiek autonóm jogkörébe utaltatott, az állam megfelelő támogatásának kilátásba helyezésével. Így alakult meg a Tanácsköztársaság ideje alatt a magyarországi német Kultúrszövetség, a "Deutscher Kulturbund für Ungarn".

 

Az 1919-ben hatalomra került új magyar kormányok maguk is autonómiát ígértek, hoztak is nemzetiségi rendeleteket, intézkedéseket, mivel nem nélkülözhették a nemzetiségi tömegek támogatását, ezért megmaradt összevonva a nemzetiségi minisztérium, élére Bleyer Jakab egyetemi tanár került, aki egy német keresztényszocialista párt élén állt.

 

p.155

Megmaradtak a Tanácsköztársaság ideje alatt önálló nemzet-egységeknek elismert nemzetiségiek nyelvhasználati, iskoláztatási jogai, sőt gazdasági, kulturális autonómiájuk is. De ez a nemzetiségpolitika hamar összeomlott az 1920 június 4-én aláírt trianoni szerződéssel. (3) Az új nemzetiségpolitikai koncepció az 1923-24-es években kapott konkrét közjogi formát: a 110.478/1923.Klebelsberg-féle nemzetiségi népiskolai rendelettel, amely három típusát vezette be a nemzetiségi iskoláknak (attól függően, milyen mértékben érvényesül bennük a nemzetiségi anyanyelv): az A-típusú iskolákban a tannyelv az illető nemzetiség anyanyelve, a magyar kötelező tantárgy; a B-típusú iskolákban - 1/2 arányban kell tanítani a nemzetiségi nyelven és magyarul, a C-típusú iskola nyelve magyar, a nemzetiségi anyanyelv kötelező tantárgy. A rendelet az iskolatípus megválasztását az érdekelt szülők értekezletére bízta. De a gyakorlatban a szülői értekezletek nem voltak befolyásmentesek, és arra törekedtek, hogy a meghatározó a C-típusú iskola legyen. (4)

 

p.156

1924-ben megalakulhatott a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület, az Ungarländisch-Deztscher Volksbildungsverein: UDV (elnöke: Gratz Gusztáv volt külügyminiszter, ügyvezető elnökhelyettese Bleyer Jakab volt), amely reprezentánsa lehetett a magyarországi német nemzetiség kulturális ügyeinek, és a kormány az egyesülettel közösen dolgozta ki a C-típusú iskolák egy részének B-típusúvá formálását. Azonban ez a folyamat hamarosan elakadt. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesületet az jellemezte, hogy a Deutsch-Ungartum felfogás talaján állt, amely az öröklött német mivolt és a magyar környezet által kialakított lelkiség összhangját, a hazához és a németséghez való egyforma hűséget hirdette, és egységes szervezetbe foglalta a nemzetiségi öntudat terén meglehetősen differenciált németséget.

 

p.157

Az egyesület általában arra törekedett, hogy a harmonikus együttélés legyen a mérvadó, de az egyesületi tevékenységet a magyarországi németségnek ún. népinémet (völkisch) irányzata szabta meg, amely teljes mértékben elutasította az asszimilációt, később ideológiájában egyre hangsúlyosabbá vált a nagy német népközösséghez (deutsche Volksgemeinschaft) való tartozás. Ez az irányzat csak a magyar sovinizmus ellenállását erősítette az egyébként jogos nemzetiségi kívánalmakkal szemben, de az egyesület volksdeutsch szárnya Németországból titokban és rendszeresen támogatást kapott. Bleyer 1933-ban bekövetkező halála után Basch Ferenccel az élen új, részben paraszti származású, nagyrészt külföldi egyetemeken végzett, radikális értelmiség kezébe került az UDV irányítása, mely számára már nem a magyar-német sorsközösség volt a meghatározó élmény, hanem a hazai német - birodalmi német sorsközösség. (5)

 

p.158

A magyar kormány az 1930-as évek közepén kísérletet tett arra, hogy újra rendezze a német nemzetiség iskolaügyét. Az 1935 decemberében kiadott új kisebbségi népiskolai rendelet egységes, vegyes tannyelvű oktatást írt elő, azonban igazából nem történt lényeges előrehaladás. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesületből 1935/36-ban kiszorított népinémet szárny most mint a Népinémet Bajtársak (Volksdeutsche Kameradschaft) önállóan lépett fel, s lapokkal, náci stílusú tömegmozgalmi módszerekkel folytatta népiségi harcát, amelyben tisztán anyanyelvi oktatást követeltek, amelyet elősegített a nemzetiségi tanítóképzés megoldatlansága is. Mivel nemzetiségi értelmiség Magyarországon nem nevelődhetett ki, ezt németországi ösztöndíjak segítették elő, s náci befolyás alá jutott fiatal német értelmiségiek sok tekintetben egy náci szellemű nemzetiségi mozgalomnak lettek létrehozói.

 

p.159

1938 tavaszán a Basch Ferenc vezetése alatt álló Népinémet Bajtársak olyan magyarországi német �népprogramot� hirdetett, amely egy náci értelmezésű német népcsoportautonómia keretében követelte magának az egész magyarországi német iskola- és művelődésügyet.

 

1940 februárjában a magyar kormány meghozta harmadik kisebbségi népiskolai rendeletét, amelyben szakítottak az 1935-ös rendelet egységesen vegyes tanításnyelvével, és visszatértek az 1923-as rendeletben meghatározott A-B-és C-típusú iskolákhoz. (6)

 

(Mindaz, ami a 2. világháború időszakában a magyarországi német nemzetiség ügyében történt, ideiglenes volt; ennek az volt az oka, hogy Hitler a magyarországi németségre is kiterjesztette az európai német népességtagosítás (deutschvölkische Flurbereinigung) tervét, s azon magyarországi németek

p.160

áttelepítését, akik az 1941. évi népszámláláskor magukat egyben német nemzetiségűnek is vallották.) Mivel a trianoni Magyarország. német településein az iskolák túlnyomó része az egyházak kezén volt, főleg a katolikus, kisebb részben az evangélikus egyház, tőlük várták az elmagyarosítás teljessé tételét, mint hazafias feladatot, az egyházak pedig óvakodtak ezt nem megtenni, főleg azért is, mert a német nemzetiség komoly asszimilációját tekintve arra hivatkozhattak, hogy híveiknek igen szerény igényeik vannak gyerekeik anyanyelvi oktatására. Végül is az a helyzet állt elő, hogy a magyar kormány volt kénytelen az egyházakat arra kapacitálni, hogy az általuk fenntartott iskolákban is érvényesítsék az állami iskolákra érvényes rendeleteket, amelynek a két egyház vezetése vonakodva és minimális mértékben tett eleget, mivel a papság jelentős része a magyarosítás mellett volt.

 

p.161

A magyar nemzetiségpolitika anélkül adott ösztönzést a Volksdeutsche Kameradschaft elvárt kirekesztésére és elszigetelésének megkísérléséhez, hogy annak agitációja alól kihúzta volna a talajt a jogos anyanyelvi kívánalmak érvényesítettésével, hanem ártott is e törekvésének azzal, hogy a Volksedutsche Kameradschaft vezetőjét, Basch Ferencet az erőszakos névmagyarosítás elleni tiltakozása miatt börtönbüntetésre ítéltette a magyar nemzet gyalázása vádjával, így ez Baschot a magyarországi német népiségvédelem hősévé és mártírjáva avatta, és az a körülmény, hogy Basch a hitleri kormány közbelépésének köszönhette idő előtti kiszabadulását, azt a hitet erősítette meg benne és híveiben, hogy a magyarországi németség csak onnan kaphat hatékony védelmet a magyarokkal szemben. A hitleri Németország ebben az időben rendelte az SS intézményeinek keretében létrehozott Népinémet Közvetítőszervnek (Volksdeutsche Mittelstelle) a különféle, ún. népiségi szövetségek (Volkstumverbände) kapcsolatait a külföldi német

p.162

népcsoportokkal, így a magyarországival is, melynek egyedüli reprezentánsául a Volksdeutsche Kameradschaftot ismerte el. A Volksdeutsche Kameradschaft 1938-ban ún. népprogramot dolgozott ki, s ezt májusban nyilvánosságra is hozta: teljes anyanyelvi iskoláztatás, nemcsak az elemi, hanem a középiskolákban is a némettelepüléseken, valamint az óvodákban is anyanyelvükön foglalkozzanak a gyerekekkel, ehhez intézményes német pedagógusképzés, óvónőképzés szükséges; valamint az istentiszteletek és vallásoktatás is német nyelvűek legyenek; ezt azonban az egyházi körök elutasították. (7)

 

A németbirodalmi kormány és diplomáciája azon igyekezett, hogy a magyar kormány legalizálja az addig nem elismert szervezetként működő Volksdeutsche Kameradschaftot, és kikapcsolja a Magyarországi Német Népművelődési Egyesületet.

 

p.163

1938 őszén, amikor Magyarország Németország segítéségével visszaszerezhette a Csehszlovákiához csatolt magyar területek egy részét, látványos gesztusként a Volksdeutsche Kameradschaftból legális szervezetként megalakulhatott a Magyarországi Németek Népi Szövetsége (Volksbund der Deutschen in Ungarn), Basch Ferenc elnökletével, november 26-án, aki a Volksbundot népcsoportszervezetnek szánta, amely átfogja a magyarországi német népcsoport valamennyi életterületét, működési szféráját. A magyar kormánynak azonban sikerült elérnie, hogy a Volksbund ne mint népcsoportszervezet, hanem mint szokványos kultúregyesület tevékenykedjen a továbbra is létező Magyarországi Német Népművelődési Egyesülettel párhuzamosan, de a volksbundista agitátorok hamarosan kezdték elhódítani a Volksbildungsverein helyi csoportjait, különösen a falusi ifjúságot. A Volksbund 1940-re vetélytárs nélküli egyeduralkodó helyzetbe jutott a magyarországi németségnél, amikor

p.164

a magyar kormány Németországgal aláírta a 2. bécsi döntés küszöbén az ún. 2. bécsi német népcsoportegyezményt, amely a Basch-féle volksbundista szervezkedésnek kivételes helyet biztosított már nyíltan nemzetiszocialista szellemben. (8)

 

A magyar kormány 1941. februári újabb kisebbségi népiskolai rendelete tisztán német tanítási nyelvet rendelt el (a magyar nyelv kötelező tantárgyként megmaradt) valamennyi (így az egyházi iskolák vonatkozásában) illetve a már korábban bevezetett vegyes tanításnyelv megtartását azokban az iskolákban, amelyekben a szülők ragaszkodnak ehhez. De nincsenek alkalmas tanítók ezért az intézkedést csak részben hajtották végre. Az 1940-ben visszaszerzett dél-magyarországi területeken az ott élő német evangélikusok a magyar uralom alatt is meg akarták tartani önállóságukat, az evangélikus egyház a magyar kormány

p.165

rábeszélésére méltányolta azt. Hasonló autonómiát élveztek a délvidéki német reformátusok is.

 

Ami a magyarországi németségnek a hazához való hűségét illeti, ezekben az években magyar részről nagyon komolyan követelték, hogy a magyar nemzet részének tekintett németség származására, anyanyelvére való tekintet nélkül magyar nemzetiségűnek vallja magát, ezért is tartották hazaárulónak azokat a németeket, akik az 1940. évi népszámláláskor magukat nemcsak anyanyelv szerint, de nemzetiségileg is németnek mondták. Hitler többször megismételt kitelepítési ígéretére alapozva a magyar kormány abban a tudatban tett számos engedményt, hogy ezek amúgy sem jelentősek a kitelepítés perspektívájában, a visszamaradók pedig úgyis asszimilálódnak. Ebből a meggondolásból írták alá a németbirodalmi kormánnyal 3 egyezményt, hogy a Waffen-SS önkénteseket toborozhasson, végül kényszerrel is besorozhasson a magyarországi

p.166

németségből, amely főleg ekkor döbbenhetett rá, hogy a német politika egyre inkább a kihasználására törekszik. A népiségi gondolatból (Volkstumgedanke) levezetett németnépi hadkötelezettség (deutschvölkische Wehrpflicht) alapján százezres tömegben kellett bevonulniuk az SS-be. (9)

 

 

 

2. A pilisvörösvári egyesületi élet

 

 

 

Előre kell bocsátanom, hogy a vörösvári társadalom nem rendelkezett az egyleti hagyományokkal, az iparosok számára 1929-ben alakult Ipartestület jelentette a szakmai érdekvédelmi szervezetet. Az Ipartestületen belül működött az Iparos Olvasó és Dalkör, melynek vezetője Mauterer János volt.

p.167

Azt is figyelembe kell venni, hogy az egyleti élet egészen a '30-as évekig nem a vörösvári sváb származású értelmiség körében terjedt el. A Leventeegyesület vezetői a Kőszénbánya vitézi rangot viselő alkalmazottai voltak, a Magyar Nemzeti Szövetség vidéki körének élén az állomásfőnök állt. A Bányatiszti Kört a magántisztviselők, az Ányoskört pedig az iskola műkedvelő pedagógusai szervezték. A Katholikus Polgári Olvasókört a plébános írányította. Az egyetlen igazán falusi egylet ekkor a századforduló óta fennálló önkéntes tűzoltóegylet volt.

 

A '30-as években felvirágzó közösségi élet főleg a katolikus egyház köré szerveződött. Az iskolábajáró gyerekek elemista korukban a Szívgárdának, a lányok később a Jézus Szíve Szövetségnek, a fiúk a Leventének ill. a Cserkészetnek lettek a tagjai.

 

p.168

Az önkéntes tűzoltóegyletet 1908-ban alapították meg, az egyedület alapszabályát 1910-ben fogadták el. Az önkéntes tűzoltóság kezdetben ~30 férfiból állt, 1914-18 között az I. világháború alatt az egylet szüneteltette tevékenységét, mivel tagjai közül sokakat behívtak katonának, sokan a tagok közül elestek, az önkéntes tűzoltóegylet vezetés nélkül maradt. 1919-ben szervezték újjá a tűzoltóegyletet, de 1922-ben az egylet nem tudta tevékenységét folytatni. 1924-ben alakították meg ismét a Tűzoltóegyletet, melynek elnökévé Szathmáry Zoltánt választották, akinek vezetése alatt az egyletet a környék legjobb tűzoltócsapatává választották. A tűzoltótevékenységen kívül a tűzoltóság különböző processziókon is részt vett, valamint rendfenntartást vállalt a rendezvényeken. A tűzoltókészülékek már kezdettől fogva azokhoz a berendezésekhez tartoztak, amelyeket kezdettől fogva a község szerzett be a tűzoltók számára, és ezek mindig a községháza

p.169

udvarán álltak, a lovakkal együtt, amelyeket tűz esetén rögtön be tudtak kötni a locsolókocsi elé.

 

A Bányatiszti Kört a barnaszénbányában dolgozók alapították meg. Az egyesület célja az általános műveltség emelése volt, különböző előadások révén, valamint a tagok feladatuknak tekintették az általuk "hasznosnak" nevezett könyvek terjesztését is, ezt segítette elő a több ezer kötetes könyvtár is. Ez az egyesület a bányászok számára minőségi szórakozást igyekezett biztosítani, azonban 1940-ben leállították a barnaszén kitermelését, ezért a bányatiszti kaszinó kénytelen volt tevékenységét befejezni.

 

A Leventeegyesület: a Levente törvényes szervezet volt, melyet az 1921.évi LIII. Törvénycikk alapján hívtak életre, mely szerint minden várost és községet arra köteleztek, hogy alapítson egy helyi leventeszervezetet. Az ok világos volt:

p.170

a tömegsport és az ifjúság iskolán kívüli továbbképzésének elterjesztése, azonban ez csak fedőnév volt, a valóságban az ifjúság katonai kiképzéséről volt szó.

 

A leventekötelezetteknek évente legfeljebb 10 hónapot és hetente négy órát kellett a leventekiképzésben eltölteniük. A leventekötelezettség a 12-a befejezett 23. életévig tartott, ill. a katonai szolgálat megkezdéséig. (10)

 

A cserkészek: Vörösváron az első cserkészcsapatot a �30-as évek elején alapították, a neve Patrona Hungariae első vezetője Aladár Zoltán polgári iskolai tanár volt. A csapat fejlődése az 1933-as gödöllői jamboree-n (nemzetközi cserkésztalálkozón) indult meg. A csapat 1933 szeptember 6-án részt vett a bányakör miniszterelnöki fogadásán is. A cserkészeket Zolnay Aladár után Puszta Sándor, Mihók Béla, és aztán Rosner Tibor vezette. 1937

p.171

végére a csapat újra vezető nélkül maradt, mivel Rosner Tibor káplánt elhelyezték Vörösváról, helyét Angeli András vette át. 1938. május 1-én nagy cserkészavatást tartottak, amelynek keretén belül 30 fiú tette le a cserkészesküt, így a vörösvári cserkészcsapat már 64 főből állt. A csapat szinte minden társadalmi eseményen részt vett, pl. az 1938-as eucharisztikus kongresszus dunai Szentség-hajóskörmenetén, 1940-ben Kárpátalján, 1942-ben Erdélyben (Csíkban) táboroztak.

 

Egyházi Egyesületek:

 

Szívgárdisták, Jézus Szíve Ifjúsági Egyesület, Jézus Szíve Katolikus Leánykör (parasztok és iparosok lányai) Mária Kongregáció,(értelmiségi lányok) Magyar Katolikus Népszövetség, Oltáregylet.

 

p.172

A Jézus Szíve Egyesületet 1934-ben(?) az akkori plébános alapította, tevékenységét 1939-45 között Gáger József folytatta. Az Oltáregylet tagjai parasztasszonyok és magasabb iskolával rendelkező asszonyok voltak. Ők tartották rendben az oltárterítőket, a ministráns és miseruhákat. Ohmüllner Márton idejében komoly egyházi élet fejlődött ki Vörösváron.

 

Az "Ányos Pál irodalmi kör"-t Ányos Pál költő és szerzetesről nevezték el, a kör vezetője Réthy Zoltán községi orvos volt. Az egyleti tagok publikációi általában különféle irodalmi lapokban is megjelentek, csaknem mindegyik tag önállókötetet is kiadott. A kör azonban 1944/45 fordulója után már nem tudta folytatni tevékenységét.

 

A magyarországi németek Volksbundjának (népszövetségének) helyi szervezetét 1940 körül alapították meg Vörösváron.A szervezet célja az volt,

p.173

hogy "minden területen védje és támogassa a német néphez tartozó magyar állampolgárok kulturális igényeit, valamint ápolja és erősítse az anyaországhoz való hűséget".

 

A szövetség felállíthatott iskolákat, tanfolyamokat, és könyvtárakat, valamint ünnepélyeket is tarthatott. A szabályzat 18. pontja szerint, azokban a községekben, ahol a Volksbundnak legalább 20 helyi lakos tagja volt, helyi szervezetet lehetett alakítani. A helyi szervezeten belül volt ifjúsági és felnőtt osztály is. A vörösvári egyesület azonban nem tudott mély gyökereket ereszteni, mivel a községben és a bányászkolónián is sok jól szervezett egyesület volt, és így a szervezetnek ritkán sikerült valakit tagjai közé csábítani. Különösen az egyházi egyesületek voltak jól szervezettek. A tagokat a 2. világháború alatt az SS-be sorozták, és legtöbbjük el is esett a fronton. (11)

 

p.174

A sportegyesületek:

 

Igaz, hogy a sportegyesületek nem tartoznak a közvetlenül a kulturális egyesületek közé, azonban mégis szeretnék róluk egy pár szót ejteni.

 

A községben 1921 elején kezdődött meg a sportélet szervezése Vörösváron. A szervezési munkákat szakértő, sportszerető férfiak végezték. Munkájuk eredményeként 1921-ben megalakították a "Pilisvörösvári Sportegyesületet", amely kezdetben csak futballszakosztállyal rendelkezett. A bajnokságban a csapat 1922. Szeptemberétől vett részt, a csapat többször is megnyerte a Középmagyarországi. Futball Alszövetség által rendezett bajnokságokat.

 

Azonban az egyesület 1929-ben egyrészt anyagi okok miatt, másrészt pedig a község elöljárói közömbössége miatt felbomlott. A község sportbarátai, pl.- Papp József, Gröschl Fereenc és Szontág János azonban újra megalapították a

p.175

község sportegyesületét, és 1929 augusztusában ez meg is történt, megalakult a futballszakosztály, amely többször is megnyerte a középmagyar bajnokságot, és sikeres küzdelmeket vívott az I. osztályú csapatokkal is. Ezenkívül Vörösváron játszott még a pilisvörösvári ifj. Egyesület labdarúgó csapata és a fiatal munkások futballcsapata, mely a "Vasas" nevet viselte.

 

Bár a sportegyesületnek kitűnő eredményei voltak, mégis súlyos anyagi gondokkal küzdött, mivel a bevételei nagyon alacsonyak voltak, ezért úgy gondolták, hogy új bekerített futballpályára van szükség, ezt1937-ben létre is hozták, társadalmi munkában építették fel. A futballcsapat még a 2. világháború alatt is játszott. (12)

 

p.176

 

 

 

Jegyzetek:

 

1.) Loránt Tilkovszky: Zeitgeschichte der Ungarndeutschen seit 1919 mit einer Vorgeschichte, Szekszárd, 1991. 36-44

2.) Loránt Tilkovszky: Zeitgeschichte der Ungarndeutschen. Volkstod oder Völkische Wiedergeburt? Szekszárd, 1991, 50-52

3.) Magyarok a Kárpát-medencében. Szerk.: Glatz Ferenc Pallas Lap és Könyvkiadó Vállalat, 1988. 253-258

4.) Tilkovszky Lóránt: Német nemzetiség-magyar hazafiság. (Tanulmányok a magyarországi németség történetéből) Pécs, 1997. 73-81.

p.177

5.) Magyarország története IX-X. (Szerk: Pach Zsigmond Pál) Akadémiai Kiadó Budapest 1985

6.) Magyarok a Kárpát-medencében. Szerk: Glatz Ferenc Pallas Lap és Könyvkiadó Vállalat, 1988 253-2587.) Loránt Tilkovszky: Zeitgeschichte der Ungarndeutschen. Jungradikale und Nationalsozialisten. Szekszárd, 1991. 74-95

8.) Loránt Tilkovszky: Zeitgeschichte der Ungarndeutschen. Jungradikale und Nationalsozialisten. Szekszárd, 1991. 74-95

9.) Loránt Tilkovszky: Zeitgeschichte der Ungarndeutschen. Volksprogramm: Volksgruppenautonomie. Szekszárd, 1991. 96-12010.) Michael Fogarassy-Fetter: Die Geschichte und Volkskunde der Gemeinde Werischwar (Hrsg. von István Botzheim, Bürgermeister der Gemeinde Werischwar) 1994 243-245.

p.178

11.) Fogarassy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza. Pilisvörösvár várps önkormányzata, Pilisvörösvár, 1998. 237-255

12.) Fogarassy-Fetter Mihály. Pilisvörösvár története és néprajza. Pilisvörösvár, 1998. 249.

 

 

 

Bibliográfia:

 

Fogarassy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza. Pilisvörösvár Város Önkormányzata, 1998.

Michael Fogarasy-Fetter: Die Geschichte und Volkskunde der Gemeinde Werisschwar. Hrsg. von István Botzheim, Bürgermeister der Gemeinde Werischwar, 1994.

p.179

Tilkovszky Lóránt: Nemzetiségi művelődéspolitika (In: Magyarok a Kárpát-medencében. Szerk.: Glatz Ferenc. Pallas Lap és Könyvkiadó Vállalat, 1988. 253-258)

Loránt Tilkovszky: Zeitgeschichte der Ungarndeutschen seit 1919 mit einer Vorgeschichte. Corvina Kiadó, Szekszárd, 1991.

Tilkovszky Lóránt: Német nemzetiség � magyar hazafiság (Tanulmányok a magyarországi németség történetéből) Pécs, 1997.

 

 

 

Impresszum:

Tudományos Lapok a rendszerről

(Szerk. Dr. Lea-Katharina STELLER. Szentendre, ISSN 1788-0963)

I/6. (2006) pp.151-179: Dr. SOMOGYI Orsolya: A magyarországi németség kulturális egyesületeinek rendszere a két világháború között Pilisvörösváron

 

 

Copyright:

Szudétanémet Tudományos Gyűjtemény

Sudetendeutsche Wissenschaftliche Sammlung

Collections for Research into Sudeten German Minority