A Mozgó Világ internetes változata. 2010 szeptember. Harminchatodik évfolyam, kilencedik szám

«Vissza

Sándor Erzsi: A legvalódibb csalók (Svindlerek – The real hustle, BBC. Spektrum TV.)

Nem az az érdekes, hogy van három átverőművész, akik legalább annyira jók zsebmetszőnek, kocsitolvajnak, hamiskártyásnak, mutatványosnak, szemfényvesztőnek, bankrablónak, mint színésznek, hanem az, hogy van a széles néptömeg, amely csak jól járni, ügyeskedni, nyerészkedni, spekulálni akar. Néha kicsit másképpen van, de az általánosítás biztonságát alig tudja megzavarni az a néhány érdektelen eset, amikor tényleg egyszerűen ellopnak egy autót, mobiltelefont, néhány bőröndöt az amúgy teljesen gyanútlan és éppen nem nyerészkedő állampolgártól. Mert normális alapesetben a bőröndjüket éppen elvesztő turisták vagy a kamuparkolóba behajtani készülő sofőr az ideje többi és fennmaradó részében minden bizonynyal jól akar járni, spekulál, és nyerészkedik. A csalók átverési trükkjei már-már művésziesen kifinomult technikák, amelyekre az ég adta világon semmi szükség, mert az úgynevezett áldozatok mindent elkövetnek, hogy bepalizzák őket, annyira nem bírnak magukkal. Enfejüket dugják a hurokba, és még feszegetik is, hogy beleférjen az egész. A csalók a maguk tökélyre fejlesztett gyöngyeiket szórják a művészetükre méltatlan célközönség elé, amely hápog a meglepetéstől, amikor kiderül számára, milyen kanyargós utak vezettek az ő átveréséig, holott megelégedett volna már azzal is, ha egy sötétebb utcasarkon leütik. Megérdemelte volna. Sőt megérdemelnénk. Nem vagyunk kivételek.

Tegye fel a kezét, aki nem tolja az orrát egy kirakatüveghez, ha baromi bionatúr kozmetikai terméket kenhet az arcára potom áron. Vagy az, aki nem kezd fejszámolni, amikor azt látja, hogy töredék árért kaphatna vadonatúj, felspécizett mobiltelefont. Vagy aki nem áll egy teherautó platója mögé, ha azt látja, hogy ziziért akarnak onnan rásózni egy laptévét. A csalók mind éhen halnának, ha nem akarnánk mindennél jobban mindent, amire nem telik, amit nem engedhetünk meg magunknak. De annál is, és mindennél inkább, sokkal, de sokkal több készpénzt, könnyen és azonnal. „Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor nem is az” – így szól a Svindlerek sorozat ars poeticája. A világ egyik legjobb, legigazabb, legfrappánsabb és legéletszerűbb bonmot-ja, éppen csak használhatatlan, hiszen a józan, fegyelmezett, mérlegelni tudás képességét feltételezi az emberekben. Azt, amelyik azonnal kikapcsol a szemünk előtt elúszó és könnyen megszerezhető bankjegytől. Egy felelősséggel kereső és fegyelmezetten költő társadalomban az összes csaló mehetne munkanélküli-segélyre. Az is igaz, hogy halálra unnánk magunkat.

A másik felettébb vonzó emberi tulajdonságunk a bosszú, csipetnyi kis vérszomjjal keverve. Ezt a tiszta szárazat érezzük, amikor világossá válik számunkra, hogy csak saját magunk tehetünk arról, hogy jól akartunk járni, szerezni akartunk, és mindvégig meg voltunk győződve arról: valaki ritka nagy hülyét csinál magából, ám az semmi esetre sem lehetünk mi. Hiszen mi éppen penge vagyunk, és üstökön ragadjuk az odakínálkozó szerencsés alkalmat. Amikor kiderül, hogy mi vagyunk a legnagyobb marha közel s távol, akkor sikítva igazságért, rendőrért kiáltunk, és aláírunk néhány petíciót, hogy állítsák vissza a halálbüntetést. Mert a pénzszerzési vágyunknál tényleg csak a magabízó önhittségünk nagyobb, amivel biztosan tudjuk, hogy nem minket ejtenek át, hanem fordítva: mi vagyunk az a hétpróbás, ravasz fickó, akinek szeretjük képzelni magunkat. Az ellenkezőjéről való bizonyosságszerzés nemcsak anyagi veszteséget okoz, hanem személyiségünkön is sebet ejt, amit aztán már végképp nem tudunk földolgozni. Nemcsak csórók vagyunk, hanem tökhülyék is. Ez, így együtt, bosszúért kiált.

Nos, ezt a fentebb vázolt és cseppet sem bonyolult lélektani folyamatot nem tűzi ki célul felmutatni a Svindlerek angol sorozat (The real hustle, BBC). Alexis Conran, Paul Wilson és színész-modell kolléganőjük, a változó hajszínű, és szupercsinos Jessica Jane Clement csak annyit tesz, hogy bemutatják a trükköket, eljátsszák, modellezik azokat a helyzeteket, amelyeknek nem vagyunk képesek ellenállni, és megmutatják azt is, hogyan dőlünk be mindennek, amiből nyertesnek gondoljuk kijönni magunkat, és miképpen hitetünk el magunkkal bármit. Jessica Jane Clement természetesen minden létező báját felhasználva küldi padlóra a veszélyérzetüktől megfosztott férfiakat, de a nőket is. Az egyik kis jelenetben eladó egy olyan mobiltelefonüzletben, ahol csak üres dobozok sorakoznak a polcon. Mosolyog, pillog, kedves, érdeklődő, közben kigombolja a dekoltázsát, és a vevőnek eszébe sem jut firtatni, hogy a nagyonakciós készülék éppen kifogyott, és mutatóban sincs egy sem a boltban. Amíg a vevővel édeskedik Jessica, azalatt megérkezik az előző napi vevőt játszó Alex, és átvesz egy mobiltelefont. Ennyi elegendő is a vevőnek, hogy lássa, ez egy igazi bolt, itt valódi üzlet köttetik, boldogan fizeti ki az előleget, és meg van győződve, hogy a boltosoknak elment az eszük, ilyen olcsón adni egy ilyen drága telefont. Másnap tudja meg, az üzlet hűlt helyét vizslatva, amit már eleve is tudhatott volna. Valakinek tényleg elment az esze, ám az nem a boltos volt.

Alexis Conran és Paul Wilson amúgy bűvészek is, ezért aztán mobiltelefont lopni, mozgólépcsőn táskát kipakolni ujjgyakorlat nekik. Végeredményben azt, hogy célszerű a táskánkat becipzározni, magunk előtt tartani és nem odakínálni az alkalomnak, megtanulható. Az már kevésbé, hogy mit tegyünk akkor, ha a bankkártyánkat egy olyan automatába dugjuk bele, amelyikben mint Kempelen Farkas sakkgépében – benne lapul az egyik szereplő, és csak arra vár, hogy az erre a célra kitalált eszközzel hozzájusson a titkos adatainkhoz. Ezt nem tudjuk kivédeni, ez nyílt színi rablás, ilyen is van, és csak azért lehet elviselni, mert a forgatás elmúltával a stáb minden átvertet megkeres, kárpótolja, és még a hozzájárulását is kéri, hogy felhasználhassák a rejtett kamerával készült felvételt.

Az egyik leggyakoribb átverésük a fogadástrükk. Jópofa bűvészmutatványokkal keresnek néhány fontot egy pillanat alatt, vagy fizettetik ki a pub közönségével a következő whiskyjüket. Az ötletek viccesek, megtanulhatók, ha szigorú erkölcseinkkel összeegyeztethető, akár használhatók is, ám a világnak ezen a fertályán alkalmazhatatlanok. Munkaidő után kulturáltan iddogáló baráti körre van szükség hozzá, egy törzshely jellegű, limitált időben nyitva lévő, szigorúan szabályozott rendű, bejáratott vendéglátóipari egységben. Úgynevezett pubban. Elképzelem a jól szabott Jessicát este egy söntés előtt, amint fogadásokat ajánl a körülötte lévőknek. Lenne siker.

A trió ténykedésével akkor a legkönynyebb azonosulni, amikor játéktermeket fosztanak ki, kártya- és rulett-trükköket mutatnak be. A nézőben ilyenkor győz Robin Hood, hiszen nincs humánusabb dolog a bankrablásnál. Személytelen, ám ahol mégis személyhez kötődik, ott megfelelően utálatos. Az epizódokban ilyenkor nem győzik félpercenként kiírni, hogy az, aki megpróbál átverni egy kaszinót, rendőri eljárást vonhat a fejére. A Svindlerek készítői tudják, hogy a néző egy pillanat alatt azonosul velük, és boldogan képzeli magát a látottak hatására akcióhősnek. Joggal nem vállalják érte a felelősséget.

A hiszékenységünkről beszélnek, az átverhetőségünkről, a józan eszünk elaltatásáról. Meg akarnak menteni minket. Azt nem mondják el, hogy féktelen harácsolási kedvünk miatt csak magunk tehetünk az átverhetőségünkről, azt sem, hogy önhitten azt képzeljük, mindenkinél okosabbak vagyunk. De legalább azt sem, hogy menthetetlenek lennénk. Pedig igen.

 

 

 

 

 

Svindlerek – The real hustle, BBC. Spektrum TV.

 

 

Kapcsolódó írások:

Sándor Erzsi: Világnyi kazetta (On the spot – Spektrum Televízió. Cseke Eszter és S. Takács András riportsorozata.) Már majdnem nagyon dühös lettem, amikor Cseke Eszter elkezdett szótagolva...

Sándor Erzsi: Irén, a nő (Psota a férfiak hálójában. RTL Klub, XXI. század. Szerkesztő Lázs Sándor. 2010. április 7.) Az RTL Klub XXI. század című műsorának internetes önmeghatározása szerint...

Sándor Erzsi: Stohlbúcsú Egyszer talán Stohl András is megtudja majd, hogy kicsoda is...

Sándor Erzsi: A lelkiismeret szakácsa Matisa Carlo a bizonyítéka annak, hogy a részvétlenségnél csak egy...

Sándor Erzsi: A rablomata (Kvízműsorok az ATV-n és a Spektrumon.) Az egésszel nyilván az a bajom, hogy nem nekem jutott...

 

 

Cimkék: Sándor Erzsi

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK