←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Hajdu Tibor

Nagykövetünkről jelentjük

Nem tudni, ki kezdett el előbb szaglászni, az ember vagy kutyája, mindenesetre a legősibb foglalkozások egyike és már az ókorban két szakágazatra oszlott. Aki az ellenséget figyeli, az kém, felderítő, diplomata. Aki hazánkfiait, az spicli, besúgó, konfidens. Ámbár egyazon bizalmi személy is lehet előkelő diplomata és megvetett spicli. A takarékos, polgárosodó 19. században kevés a főfoglalkozású megfigyelő, több a magánszorgalmú feljelentő. A gyorsan bürokratizálódó 20. században már nagy létszámú hivatalok, sőt minisztériumok alakulnak erre a tevékenységre, a terjedő demokrácia és sajtónyilvánosság ellensúlyaként jelentős intézmények (kulturális, sőt külgazdasági kapcsolatok agentúrái) sötét figurák fedőszervévé válnak. Bár a történelmi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a gyarapodó titkosszolgálatok még egy forradalmat vagy háborút sem előztek meg, háborúk kirobbantásában már inkább jeleskedtek, az államok mégsem jutottak arra a felismerésre, hogy jobb lenne ezektől a kóros kinövésektől megszabadulni vagy legalább visszaparancsolni őket a 19. századi szerényebb keretek közé.

Napjainkban a közfigyelem a kis besúgókra irányul vagy irányíttatik. Kevesebb szó esik az őket manipuláló tisztekről, még kevesebb a hivatalok ön- és viszontellenőrző tevékenységéről. Az alábbi példák az utóbbiakról szólnak.1

A célszemély (Károlyi Mihály) kiválasztását nemcsak az indokolta, hogy a reá vonatkozó iratokat ismerem leginkább; esete példaértékű, mert a szóban forgó években (1946-1949, tehát párizsi követsége, annak közvetlen előzményei s végül lemondása) nem azért figyeltette a párt ÁVO-ja és Külügyminisztériuma, mintha gyanúsnak vélték volna, vagy terveket (letartóztatás, kirakatper, hasonlók) szőttek volna körülötte. Közismerten egyenes ember volt; ha valamit meg akarnak tudni róla, egyszerűbb lehetett megkérdezni. Megfigyelése pusztán öncél, mint annyi más esetben: ha már annyira megbízunk valakiben, hogy magas polcra emeljük, megérdemli, hogy szemmel tartsuk.

Amikor 1946 májusában hazatért, ünnepélyesen, nagy tiszteletadással fogadták, és azonnal elkezdték figyeltetni. Alig szállt le gépe a schwechati repülőtéren, az ÁVO kiküldöttei már megtalálták közvetlen környezetében azt a személyt, akitől várni lehetett, hogy mindenről őszintén beszámol nekik. ÁVO-ÁVH dossziéjában megtalálhatjuk az őt itthon üdvözlő levelek másolatát, jelentéseket a pártokkal és rokonokkal való első kapcsolatfelvételeiről, vidéki látogatásairól.2 Az ilyen jelentéseket kritikával kell kezelni, bár a naiv demokrácia éveiben az ÁVO még bővében volt nívós bedolgozóknak, híreik forrásértéke olykor meghaladja az újságokét.

Így Károlyi 1946. június 9-i kápolnai nagygyűléséről azt jelentik: a fővárosi lapok mind csak azt közölték, ami szépet és jót mondott, pedig úgy nyilatkozott egy hónapos hazai tapasztalatairól: „Engem itt szobortalapzatra akarnak állítani, és már most szobrot akarnak belőlem csinálni. Én nem akarok szobor lenni, én dolgozni akarok. Ha a magyar demokráciának szüksége lesz rám, és a magyar nép hívni fog, ismét hazajövök", de addig visszatér Londonba.3

Egy évig tartott, amíg megfelelő munkakört találtak neki. 1947. augusztus 22-én párizsi követté nevezték ki, és egyben fokozták figyelését. Hiszen ettől kezdve neki is feladatává tették a szaporodó párizsi magyar emigráció szemmel tartását, nem utolsósorban elődéét, egykori párthívéét, Auer Pálét, de jelentéseiben előfordult unokaöccse, Dessewffy Gyula gróf neve vagy Sulyok Dezsőé, akinek pár hónapja még ő kért útlevelet Rákositól. Ezek hivatalos, követi jelentések voltak, bár egy részüket még a diplomáciai postát is kikerülve titkos futárok hozták Budapestre, a Bem (akkor éppen Mónus Illés) rakpartra, s lehetséges, hogy ez a postás kétszer csengetett, előbb az Andrássy úton...

Károlyi tudta, hogy egy követnek ezzel is foglalkoznia kell, sejtette, hogy beosztottai egy részének ez az igazi foglalkozása. Akkor sem lepődött meg, amikor már éreznie kellett, hogy őt is megfigyelhetik, de más diplomatákkal ellentétben nagyon vigyázott arra, hogy az igazi piszkos munkához ne legyen köze. Tudni sem akarok róla, mondta, amikor egyszer-kétszer tájékoztatni akarták ilyesmiről, például egy ügyetlen ügynök lebukásának körülményeiről. „Azért nem kíván részleteket megtudni, hogy ha valamely hivatalos fórum vallomástételre kényszerítené, nyugodtan, eskü alatt vallhassa, hogy semmiről sem tud" - mondta Murai István tanácsos, s így már újabb emigrációjában tiszta szívvel és eredményesen tanúsíthatta a párizsi magyar költő ártatlanságát, aki bizony francia állami alkalmazottként követsége informátora volt.

Azon azért még ő is meglepődött volna, ha megtudja, hogy a legtöbb jelentést őszintén lelkes híve, a háború alatt londoni, azután budapesti titkára, a követségre kérésére kinevezett tanácsosa, Havas Endre írja róla.4 Aki persze jelentett a követség más munkatársairól, Szakasits György tanácsosról (a köztársasági elnök fiáról), Szabó Zoltánról, Fejtő Ferencről, de még a gépírónőkről is. Jelentései nem rosszindulatúak - kivétel Fejtő esete, akit vetélytársának tekintett -, de természetesnek tartotta, hogy kollégái magánéleti, anyagi problémáiról is részletesen beszámoljon. Különösek Károlyinéról szóló jelentései, akiért majdnem annyira rajongott, mint Károlyiért, de már Londonban heves vitákat folytattak Koestlerről, Orwellről, Sztálinról. Havas, aki befolyásolni szerette volna Károlyit, féltékeny volt Károlyinéra, akit több jelentésében férje rossz szellemeként jellemzett.

„Ami az asszonyt illeti, az elmúlt négy nap alatt egy-egy percre én is azt hittem, hogy tudatos árulásról van szó, de mindent egybevetve úgy érzem, hogy még ha bizonyos fokig tervszerűen cselekszik is, szó sincs tudatos cselekvésről. Mellette szól az, hogy teljesen őszintén kinyilvánítja elgondolásait... pesszimista, az imperialisták győzelmét várja, és fél attól, hogy férje szereplése a jövőben őt is lehetetlenné teszi a Nyugaton, márpedig férje halála után nyilvánvalóan Angliában szeretne letelepedni. Mellette szól az is, hogy szeretne Magyarországon valami pozíciót kapni. Mellette szól például az is, hogy szidta a BBC magyar árulóit, Tarjánt és a többieket, akikről londoni tartózkodása alkalmából Erős és Ignotus meséltek neki. Persze mindez lehet falazás, de ehhez őt nem tartom elég következetesnek és elég okosnak. Ellene szól viszont a két londoni út, amelyek során legalább is meghányta-vetette angol barátaival a helyzetet..."5

Ezek a jelentések 1948 végéig sok meglepőt nem tartalmaztak, hiszen Károlyi valóban őszinte volt, és politikai nézeteit leplezetlenül hangoztatta. Így Szakasits köztársasági elnökké választása után elmondta egy általa alig ismert diplomáciai futárnak (és így az ÁVH-nak), hogy ennek Nyugaton nincs jó hatása, nem tekintik őt igazi szociáldemokratának, jobb lett volna akkor már egy „becsületes kommunistát", Nagy Imrét vagy Rajk Lászlót választani. 1948 végétől, Mindszenty letartóztatásától azonban Károlyi már ellentétbe került a magyar kormány politikájával, ráadásul hamarosan megindult az új disszidálási hullám a magyar diplomáciában, a távozó kommunista és útitárs diplomaták csatlakoztak a 45-ös, 47-es és 48-as hullámhoz tartozókhoz, akikről addig szorgalmasan írták jelentéseiket. Most már volt mi után szaglászni - Károlyi lemondási szándékát közölte ugyan, de a mikor, hogyan, kikkel kérdésekre kellett válaszolni.

Rajk Párizsba küldte bizalmasát, Mód Péter tanácsost, egyelőre ideiglenes megbízatással.6 Mód megérkezése másnapján, 1949. január 25-én tájékoztatta Rajkot: a követségen nagy a lazaság, fecsegés, a legkomolyabb Havas, ő viszont beteg és túlterhelt.

„Most még néhány szót szeretnék írni Károlyiról. Először is, nagyon várja az otthoni leveleket. Mikor megérkeztem és kibontotta a pol. postát, először minden levelet végignézett kívülről, és szomorúan azt mondta: egyik sem nekem jött, csak ezután bontotta fel a leveleket. Ezért mondtam Berei elvtársnak, hogy jó lenne, ha levél jönne. Most, hogy Sebestyén megjött a levéllel, szemmel láthatólag felélénkült, a levelet félretette, és többször hangsúlyozta bontás közben, hogy Rajk személyesen neki írta a levelet. Ma is visszatért még rá beszélgetés közben. Ha röviden is, írjatok neki minél gyakrabban.

A levél most különben is hasznos volt, mert a Mindszenty-ügyben először több aggálya volt. Mikor megjöttem, Gyomai azonnal figyelmeztetett erre, és Havas is mondta, mikor kimentem hozzá. Úgyhogy az első napot majdnem teljesen Károlyival beszéltem át. Azt mondotta, hogy ha egyet ért is azzal, hogy Mindszenty káros volt és eltávolítása szükséges, másképp kellett volna végrehajtani. És itt egész naiv elgondolásai voltak: kitenni a határra egyszerűen vagy kicserélni a koronáért stb. Nagyon sokat gondolkozhatott a kérdésen, mert hosszasan pontokban adta elő, hogy miért tart a nemzetközi visszhangjától. Magyarországi viszonylatban attól félt, hogy komoly antiszemita hullámot fog kiváltani, és hogy a katolikus közvéleményt teljesen a rendszer ellen fogja hangolni... egytől tart még, hogy halálra ítélik, és ennek rossz nemzetközi visszhangja lenne. A napokban kapott néhány levelet francia püspököktől és ez túlságosan hatott rá. Egyébként Havas és Gyomai szerint felesége és Fejtő befolyásolták rossz irányban..." Ezen kívül nagyon érdekli a Tito-kérdés is, és szeretné, ha francia katolikus küldöttség látogathatná meg Mindszentyt.7

Néhány héttel Mód Párizsba érkezése után Havassal közös jelentést írtak Rajknak, március 6-án, Havas fogalmazásában (ezért az egyes szám).

Leszögezik: Károlyiékra jó hatást tett Rajk legutóbbi levele, és „megszűnt a lemondás közvetlen veszélye", pár nappal előbb ugyanis Károlyi annyira reménytelennek látta a magyar helyzet nyugati megítélését, hogy azonnali lemondással fenyegetődzött. Károlyinéra azonban megjegyzik, „mennyire volt őszinte, az éppen úgy kérdéses, mint minden más, ami vele kapcsolatos". Bizonyos körök sajtótámadásokkal, rémhírekkel próbálják megingatni Károlyit.

Károlyiné lemondásra igyekszik rábeszélni férjét. „Elmondta nekem, hogy az öreg történelmileg befejezte pályafutását, és noha kétségtelen, hogy baloldali és közel áll hozzánk, a Nyugattal való teljes szakítást nem vállalhatja." Károlyiné azt szeretné, ha Londonba vonulnának vissza. Londonban járt, ott találkozott a baloldali munkáspárti John Strachey közélelmezési miniszterrel és Alan Taylor professzorral, de kérdés, hogy milyen találkozásairól hallgat. Viszont amíg ő Londonban volt, Mód „Péter, akit az öreg nagyon a szívébe fogadott, mint már tudjátok, le tudta beszélni az öreget arról", hogy 74. születésnapján lemondjon, amiért „az asszony, visszaérkezése után, élénk szemrehányásokat tett az öregnek, mint Szapáry Erzsi8 mesélte Péternek".

„Az öreg rengeteget szenvedett. Tele van vívódással, tépelődéssel. Kétségtelen, hogy a Mindszenty-ügy valamilyen pánikot idézett elő benne, de az is bizonyos, hogy ez a pánikérzés az asszony nélkül elcsitult volna benne."

Nehéz volt azonban rávenni arra, hogy vezesse a március 5-i sajtókonferenciát a Mindszenty-ügyről. Négy napig vitáztak erről. Mindenesetre megbízták a telefonkezelőt, hogy hallgassa le beszélgetéseit.

Szabó Zoltánnak9 „mikor átadtam neki üzenetedet, hogy majd nézzen haza", „addigi félelme egy pillanatra rémületté fokozódott", mert mint kiderült, azzal ijesztgették, „hogy ne menjen haza, mert le fogják otthon tartóztatni". Szabó azonban továbbra is nagyon pesszimista, és állítólag különösen lehangolta egy levél, amit Illyés Gyulától kapott.

Mód utóiratban közli, hogy Havassal ellentétben ő meg van győződve arról, hogy Károlyiné tudatosan akarja rávenni férjét a mielőbbi lemondásra, és ezzel kapcsolatosak mind sűrűbb angliai útjai.10

Gyomai Imre sajtóattasé11 közvetlenül Berei Andor külügyi államtitkárnak is jelentett. (Bereit 1948. november 15-én nevezték ki az új külügyminiszter, Rajk első helyettesének - „első felettesének" a korabeli pesti bonmot szerint. Ebben a beosztásban valójában 1954-ig ő volt a Külügyminisztérium igazi vezetője.) 1949. február 25-én beszámolt Bereinek a követség munkájáról a Mindszenty-ügyben, a Mindszenty-ellenes gyűlés előkészületeiről, befejezésül közölve:

„Mindebből láthatja Berei Elvtárs, hogy az ellenakció részünkről már megindult. Annak sikeres lefolytatása rengeteg munkával jár, sok körültekintést kíván, és főleg nyugodt meggondoltságot... Sajnos az Öregúrral ebben a tekintetben nem számíthatunk. A vele folytatott harcainkról Mód Péter fog részletesen beszámolni. Ezt a kellemetlen feladatot átengedem neki. Most csak a siker érdekében arra kérném Berei elvtársat, hogy Mód Péter itt-tartózkodását hosszabbítsák meg. Én már régen sejtem, hogy az Öregúr csak utunknak egy bizonyos részén lehet útitársunk. Ez nem jelenti azt, hogy... kilépne sorainkból, de vannak bizonyos kérdések, mint pl. a Mindszenty-ügy, amelyeket, mert politikai koncepciója távol áll a mienktől, nem tud megérteni."12

Íme az igazi, kemény bolsevik jelentése, gondolhatja az olvasó. Gyomai valóban keményen mószerolta régi harcostársait: Károlyit, Fejtőt, Erős tanácsost és a többit. Mikor azonban 1950-ben hazahívták jelentéstételre, inkább követte az általa addig ostorozott és megfigyelt disszidensek példáját, és jómódú francia feleségével Párizsban maradt. Az új követ, Szántó Zoltán 1950. április 26-án jelentette Bereinek: „Gyomai a hazatérést megtagadta." A helyzet azonban egyre fokozódott: 1949 májusában, még Rajk és Mód Péter letartóztatása előtt Erős János, aki három évig volt Párizsban tanácsos, első beosztott és Károlyi ajánlására lett londoni ügyvivő Bede István követ disszidálása után, a történések súlya alatt ideg-összeroppanáson esett át, és lemondott. Rajk Londonba küldte Havast, hogy beszélje rá a hazatérésre, Erős azonban megígérve, hogy nem árul el senkinek semmit, maradt: nem tette ki várandós feleségét a hazatérés kockázatának.

Havas szinte naponta számolt be Rajknak a nagybeteg Erős győzködéséről. 1949. május 29-i összefoglalójában, konstatálva sikertelenségét, arra figyelmeztette: „Erős sok mindenről tudott, s miután itteni kapcsolataink az ő Párizsból való eltávozása óta csak részben változtak, bizonyos aggodalom él bennünk. A Forrás-ügyet együtt csináltam vele, s bár ez most holtpontra jutott, mégis nyugtalanít. Ugyancsak ismeri Szélpállal, Ullmannal, Faragóval való kapcsolatunkat, s ami a legsúlyosabb, az itteni asszonynak elárulhatja, hogy konspiráltunk vele kapcsolatban. Az az ígérete, hogy »nem tesz ellenünk semmit«, lehet ebben a pillanatban őszinte, de nem rajta múlik, hogy betarthatja-e...

Az öreg nagyon rendes volt. Más úton már közöltem a legfontosabbakat, nehogy véletlenül megcáfoljatok engem, s a zavart elkerüljem... Az öreg tegnap bejelentette Bogomolov nagykövetnek (a jelentést már nem tudta lediktálni, de személyesen beszámol róla), hogy nyugalomba vonul, s hogy ezt milyen minden kétséget kizáró formák között kívánja Veletek egyetértésben lebonyolítani. ...Úgy beszéltük meg vele, hogy júniusban elmegy Châtel Guyon-ba a kúrára, majd megrendezi a búcsúfogadást, esetleg bemutatja az új követet, és július 14 körül végleg hazatér. Az az ötlete, hogy a most otthon történő lemondása után Ti megbíznátok az ügyek ideiglenes továbbvitelével, az új követ kiérkezéséig. Ennek jó hatása volna.

Sz. Z. most csendes. Az Erős-ügy nem rázta meg különösebben.

Jó volna, ha az öreg vagyoni ügyeit is rendeznétek, és megállapítanának neki egy havi járadékot, miközben az állam kezelné minden vagyonát... Most néhány sürgős párizsi ügy.

1. Kiss Elekné és Győri Edit hazahívásával gépírónők nélkül maradunk. Megbízható (szig. biz. és titkosra alkalmas) gépírónőnk egy sincs, bár kettő nagyon rendesen, szorgalmasan dolgozik, s nem tudunk ellenük felhozni semmit. Csak éppen régiek (Melichár Mária és Kiss Irén). Sürgősen kell valaki.

2. A bizalmas alap és a rendes r. k. is kimerült. Teljesen megakadunk. Kérünk sürgős intézkedést."13

Ugyanazon a napon Gyomai is jelentette Rajknak a maga helyzetmegítélését: ő (Károlyival és Havassal ellentétben) mindig érezte, hogy „Erős nem teljesen a mi emberünk". Most ügynökhálózatukat Erős disszidálása miatt át kell szervezni. Károlyi megítélésében sem értett egyet Havassal:

„Ami folyamatban van, annak előbb-utóbb meg kellett történnie. Károlyi egyszer és mindenkor csak útitárs volt. Egy pillanatig sem gondolhattunk arra, hogy végig kitart velünk. Becsületessége mindig kétségtelen volt. De valaki, Elvtársam tudja, hogy ki, mozgatta. Ő védekezett, ez is kétségtelen. Védekezése nem lehetett teljes, százszázalékos, valószínűleg rovásunkra tett koncessziókat, amelyekért tehát mi fizettünk. Itt bonyolulnak a dolgok. Itt halkan kérdezem - vajon az Erős esetében vagy az egész Erős-komplexumban nem találhatjuk meg ugyanazt a kezet, amely Károlyit is igyekezett abba a bizonyos irányba vezetni, amely halálos gyűlölettel telten áll a mi irányunkkal szemben?"14

Olvasta-e még Rajk ezt a két jelentést? Május 30-áról 31-ére virradóra tartóztatták le. A Budapesten tartózkodó Károlyi június elsején beadta lemondását, közölte, hogy nem hisz Rajk és Mód bűnösségében, majd hatodikán visszarepült Párizsba. 11-én megérkezett utóda, Szántó Zoltán is, mert a külügyben a nagy zűrzavarban elfelejtették: ha egy diplomatának agrément-t, elfogadást kérnek, az nem tartózkodhat egyidejűleg leendő állomáshelyén. Így Szántó pár hét után hazatért, itt foglalta össze Rákosi számára párizsi élményeit.

„Június 11-én délután érkeztem Párizsba. A repülőtéren Havas Endre várt, aki rögtön három dologról informált. 1/ Károlyi óriási izgalomban van a hazai eseményekről keringő, de eddig sem meg nem erősített, sem meg nem cáfolt hírek miatt. Különösen nyugtalanítja Mód Péter »nyomtalan eltűnése«. 2/ Károlyiné attól fél, hogy hazatérése után Szibériába fogják küldeni, mert Rákosi elvtársnak az a véleménye róla, hogy férjét politikailag helytelen irányban befolyásolta. 3/ A párizsi rendőrség lefogta a külkereskedelmi kirendeltség egy alkalmazottját és feleségét... A követségre érkezésem után Károlyival négyszemközt beszéltem, és a Rákosi elvtárstól kapott utasítások értelmében informáltam a Rajk-Szőnyi-féle kémszervezet leleplezéséről. Károlyi méltatlankodott, hogy budapesti tartózkodása idején nem informálták, holott ő már sok mindenről hallott suttogni, sőt az állítólag letartóztatottak részleges névsorát is megmutatta Berei elvtársnak, aki azonban úgy tett, mintha semmiről sem tudna, pletykának minősítve az egész dolgot.

Minden kósza hír, minden kiagyalt újsághír pánikba ejtette a szenilis öreget. Valahol azt hallotta, hogy küszöbön áll a háború Magyarország és Jugoszlávia között, amiből azt a következtetést vonta le, hogy Rajk és társai letartóztatása ezzel függ össze. Gőzerővel dolgozott Fejtő, aki naponta 3-4 órát töltött Károlyiéknál. E beszélgetések csak fokozták Károlyi izgalmát és pánikhangulatát. A kommüniké megjelenése után Károlyi kijelentette, hogy most már semmit sem hisz el, hisz nem mondanak semmi konkrétumot, és bizalmas információt sem küldenek sem neki, sem nekem, pedig én nem gróf, hanem egy régi kommunista vagyok.

Nézetem szerint ha Károlyiból a Rajk-ügy kipattanása váltotta is ki azt a kérdést, hogy hazajöjjön-e vagy külföldön maradjon-e, a dolog lényege mélyebben fekszik. Népi demokráciánk már túlfejlődött azon a fokon, ameddig Károlyi velünk tudott jönni. A szocializmus építéséért folyó harcban nem tudja vállalni az útitárs szerepét. A Mindszenty-ügy és a Rajk-ügy csak tudatosította ezt benne. Esetleges külföldön maradása nem jár különös veszéllyel. Az emigrációhoz, amelyet szívből utál, nem fog csatlakozni, és az emigráció, amely őt szívből gyűlöli, nem is fogadná be. Itthon az öreg lépten-nyomon kellemetlenségeket okozna..." Szántó jelentését láttamozta Rákosi, Farkas, Gerő és Kádár.15

Szinte ugyanazon a napon érkezett Szántó bátyjának, Szántó Béla varsói nagykövetnek sürgős jelentése. Ő megkapta a lengyel Külügyminisztériumtól Putrament párizsi lengyel követ jelentésének orosz fordítását Károlyi nála tett búcsúlátogatásáról.

A mellékelt fordítás szerint Károlyi kijelentette Putramentnek, hogy „Rajk abszolút becsületes, szerény ember volt, és az ellene felhozott vádak Amerika javára végzett kémkedésről minden komoly alapot nélkülöznek". Tájékoztatta lengyel kollégáját Mód eltűnéséről, és aggodalmát fejezte ki Havasért, aki még nem tért vissza Budapestről, bár úgy látszik, szabadlábon van.

„Károlyi hangsúlyozta, hogy az egész párizsi magyar követség pánikba esett. A Rajk-ügy olyan furcsa, hogy a követség minden munkatársa fél, nem kerül-e reá is sor. Károlyi meg van győződve arról, hogy a követség munkatársainak 9/10-ede ha most visszahívnák, megtagadná a hazatérést.

Károlyi nem tudja megmagyarázni magának sem a Rajk ügyet. Három hipotézisről beszélt: a moszkoviták és a hazaiak vetélkedése a kommunista vezetésben, a magyarok és zsidók vetélkedése ugyanott, vagy pedig, amit ő legvalószínűbbnek tart, szovjet nyomás a nacionalista elemek likvidálására, ami összefügg a jugoszláv kérdéssel."16

Miután a párizsi követség személyzete alaposan kicserélődött, és Károlyi meg a többi lemondott diplomata (Garat kereskedelmi tanácsos, Szabó Zoltán, Fejtő mellett ügyviteli tisztviselők, gépírónők is) megfigyelése lett egy időre a követség egyik fő feladata, a Károlyiról szóló jelentéseket maga Szántó követ, az ő augusztus 18-i visszatérése előtt Murai István ügyvivő írta. Berei és az új külügyminiszter, Kállai Gyula folyamatosan instruálta őket Károlyi (és Fejtő) figyeléséről.

Murai ügyvivő megkérte Bolgár Eleket, az új londoni követet, átutazóban Párizson, hogy beszéljen Károlyival és sürgesse hazatérését.17 Erről így számolt be augusztus 15-én, már Londonban kelt jelentésében: „Kedves Berei elvtárs! ...Párizsban, mint már bizonyára tudja, a követség kívánságára hosszú beszélgetést folytattam Károlyival hazajövetele tárgyában. Nyíltan kifejezést adott annak az aggodalmának, hogy nem lesz meg az a mozgási- és szólásszabadsága, amely nélkül céltalannak tartja a hazautazást. Amikor kérdőre vontam, hogy hogyan jut ilyesmi eszébe, azzal válaszolt, hogy a Rajk-ügyben, amely őt személy szerint is, »emberileg« is nagyon érdekli, nem tudott kielégítő információt kapni. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy nem viseltetnek iránta bizalommal. Amikor rámutattam magatartásának abszurditására, láthatólag megnyugodott."18

Károlyi 1949. augusztus 28-án érkezett - utoljára - Budapestre, és szeptember 15-ig maradt. Sík Endre nagykövet,19 a KÜM politikai osztály vezetője 1949. szeptember 13-án tájékoztatta Kállait és Bereit:

„1949 szept. 12. reggel 9. telefonált nekem Károlyi Mihály és kért, hogy fogadjam 11-kor 1 óráig. Károlyi búcsúzni jött, holnapután 14-én este visszaút Párizsba, feleség beteg, nov-ben visszatér Mo-ra. Ezután párizsi követségünkről beszélt, melynek helyzetét kritikusnak látja. Szerinte teljesen abszurd helyzet az, hogy a követség első beosztottja egy szót sem tud franciául, maga a követ is gyengén beszél franciául, ami a mai helyzetben, amikor Párizsban különben is meglehetősen izolálva vagyunk, igen nagy baj...

Ignotus Pál és legutóbb Szücs Miklós letartóztatása rettenetes hatással volt rá mindkettőt igen becsületes, rendes embernek tartja, kémkedés kizárt az a tény, hogy hívásra habozás nélkül hazatértek mutatja, hogy nem bűnösök. Károlyi itt parallelt von az utóbb mondottak és Mód Péter esete között, aki szintén, amikor hazahívták, hazatért és a repülőtéren tartóztatták le. Érthetetlen és felháborító számára, hogy máig sem kapott információt arra von., hogy Mód Péter ellen mi a vád."20

Szeptember 24-én halálra ítélték Rajk Lászlót, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást, de az ítélet még nem volt jogerős, a Népbíróságok Országos Tanácsa elé került. Károlyi táviratban kért perújrafelvételt, majd ő, felesége és Fejtő Ferenc megpróbáltak kampányt indítani az elítéltek védelmében a nyugati baloldali értelmiség körében. Ezért Károlyi szeptember 27-én Londonba utazott.

Szántó szeptember 28-i távirata szerint: „Károlyi és felesége eredmény nélkül megkísérelték baloldali írók, művészek mozgósítását Rajk érdekében. Károlyi tervbe vette francia Kommunista Párt vezetőségét is felkérni. Követséggel kapcsolatot nem vette fel. Jelen előkészületeiről véletlenül szereztem tudomást."

Bolgár londoni követ október másodikán jelentette a külügyminiszternek:

„Kedves Kállai elvtárs, engedd meg, hogy szíves figyelmedbe ajánljam a következőket:

Károlyi Mihály néhány nap óta itt tartózkodik. Különösképpen engem eddig nem keresett fel, annál buzgóbban tárgyal baloldali munkáspárti publicistákkal és képviselőkkel. Pritt,21 egyike legkomolyabban vehető szimpatizánsainknak, ezzel kapcsolatban meglátogatott s közölte, hogy Károlyi meghívta ebédre s mivel az ez alkalommal sorra kerülő témák nagy része előre látható, tanácsot kér követendő magatartását illetőleg.

Az ebéd lefolyásáról Pritt másnap részletesen beszámolt és mindenek előtt azt közölte, hogy Károlyi arra kérte őt, hogy írjon levelet Rákosi vagy Gerő elvtársnak s ebben kérjen kegyelmet Rajk számára. Pritt ezt a kérést előző napi beszélgetésünk értelmében megtagadta azzal, hogy a Rajk ellen emelt vádak igazolást nyertek és semmi okot se lát a beavatkozásra. Pritt eme közlése nyilván csalódást okozott Károlyinál, s utána levertnek mutatkozott. Arra kérte Prittet, hogy ezt az álláspontját egy hozzá intézett levelében is erősítse meg, amit Pritt meg is ígért.

A továbbiakban Károlyi azt kérdezte Pritt-től, hogy nem tudna-e tenni valamit Ignotus érdekében. Pritt erre azt válaszolta, hogy Ignotust alig ismeri és így nincs módjában, hogy közbenjárjon érdekében egy baráti kormánynál. Károlyi igyekezett Prittet meggyőzni arról, hogy Ignotus letartóztatása »helytelen« és »káros«, s különben is az a meggyőződése, hogy Ignotus »túlságosan lusta ahhoz, hogy kémkedjék«.

Ezután azt mondta Károlyi Prittnek, hogy »Magyarország néma terroruralom alatt van«, aminek további tárgyalása elől Pritt elzárkózott, s mindössze néhány ellenkező értelmű megjegyzést tett.

Ezek után Károlyi bizonyos mértékben frontot változtatott. Kijelentette, hogy a Rajk-perben »sok igazság« lehet, s hogy »általában egyetért a szocialista Magyarországgal«. Közölte továbbá, hogy »ő sohase lesz emigráns vagy diszszidens«, de mindjárt ezután elmondta, hogy nemrégiben volt Magyarországon, visszatérést oda azonban alaposan megfontolja, mert attól tart, hogy nem fogják ismét visszaengedni..."22

Október 6-án Károlyi visszatért Párizsba, másnap felkereste Szántó követet. Erről Szántó a következőket jelentette október 11-én:

„Mikor megmondtam, hogy a Rajk érdekében küldött távirata és Párizsban megkísérelt akciója otthon nagy megütközést keltett, hogy magatartása teljesen ellentétben áll elutazása előtt tett ígéretével, azt felelte, hogy a hazai tényezők rosszallását megérti, ez nem is éri váratlanul, de nem tehet róla. Meggyőződésből cselekedett, és kénytelen volt így cselekedni, mert a »Rajk ügyet nem tudja bevenni«.

Azt kezdte fejtegetni, hogy a tárgyalást rosszul rendezték, mert ártott a Párt vezetői presztízsének. Kérdéseimre adott válaszaiból azonban kiderült, hogy nem a Párt vezetőinek presztízse felett aggódik, hanem nem hisz »Rajk vallomásának őszinteségében«, nem hisz Rajk bűnösségében, és lényegében elismételte a Populaire és a Franc-Tireur, helyesebben Fejtő Ferenc érveit...

A beszélgetés folyamán kiderült, hogy Károlyi kapcsolatot tart Cassou-val, »akit szintén nagyon felháborított a Rajk-per«. Károlyi Cassou nézetét azonosítani akarta a francia kommunista párt álláspontjával. Valószínűnek tartom, bár erről Károlyi nem beszélt, hogy összeköttetésben áll Tito párizsi nagykövetével, Riszticcsel is, akivel mindig nagyon jó viszonyban volt... A beszélgetés végén kért tőlem 3 példányt a Kék Könyvből, majd arra kért, hogy beszélgetésünk lefolyásáról küldjek részletes jelentést, mert, mint mondotta, neki nincsenek titkai."

Kállai többször megrótta Szántó követet, hogy nem elég agilis, nem tudja befolyásolni Károlyit. Szántó október 21-i jelentésében azzal mentegetődzött:

„Budapestről történt visszaérkezése óta Károlyi igyekezett kerülni engem, és mind ő, mind felesége a szó szoros értelmében ignoráltak." A külügy viszont nem informálta őt Károlyi budapesti tárgyalásairól. Így a történtekből kellett rájönnie, hogy „Károlyi tulajdonképpen szakított Magyarországgal, és a Rajk-per előestéjén való elutazását tüntetésnek szánta".

„Folyó hó 13-án este Károlyiné felhívta a követségen Gyomait, és közölte, hogy Károlyi rendkívül fontos ügyben találkozni akar vele. Gyomai megkérdezte Károlyinét, hogy miért éppen ővele akar beszélni, és igyekezett a találkozást elhárítani... Gyomai végül utasításomra elment Károlyihoz szállodai lakására.

Károlyi beteg volt, ágyban feküdt. Az asszony felháborodva fogadta Gyomait, kiabálva mondotta neki, hogy Károlyi betegségéért a magyar kormány felelős. Ehhez az ostobasághoz magyarázatként hozzáfűzte, hogy Károlyit beteggé tette mindaz, amit otthon látott és hallott. Károlyi átadta Gyomainak az ide mellékelt táviratszöveget, és arra reggel 10 óráig választ kért, mondván, hogy negatív válasz vagy válasz hiányában 10 óra után nyilatkozatát kiadja a sajtónak. Közben az asszony állandóan izgatott hangú szidalmakat adresszált Népköztársaságunk és annak vezetői felé. Gyomai rögtön közölte, hogy reggel tízig lehetetlen választ adni, mire az asszony a határidőt délután 5 órában jelölte meg. Másnap délelőtt az AFP telefonon érdeklődött a követségnél, és kérte Károlyi Budapestre küldött tiltakozó nyilatkozatának szövegét. Gyomaival telefonáltattam Károlyinak, hogy tiltakozzon az indiszkréció ellen. Károlyi csupán annyit mondott, hogy ő a szöveget nem adta ki, de lehetségesnek tartja, hogy a távirat elküldésének tényéről már többen tudnak. Károlyiné napközben többször érdeklődött telefon útján, hogy van-e már válasz, és közölte, hogy a végső határidő este 10 óra.

A Budapestről beérkezett válasz Károlyihoz való személyes eljuttatását Gyomai megtagadta", mert félt a hatástól, amit az Károlyinéból kivált. „Ezek után nem volt más mód, mint a válasznak telefon útján való közlése" Gyomai által. Másnap reggel „Károlyi felhívta Gyomait, és kérte a válasz szövegét. Gyomai az utasítás értelmében Károlyit hozzám utasította. Felajánlottam Károlyinak a személyes találkozást, amit betegségére való hivatkozással elhárított, és arra kért, hogy a válasz szövegét, nem közlés végett, egy cédulán juttassam el hozzá. Ezt meg is ígértem neki, erre azonban nem kerülhetett sor, mert Károlyi, akit állítólagos betegsége akadályozott a velem való találkozásban, Londonba utazott.

Azt természetesen nem lehetett megakadályozni, hogy a polgári sajtó közölje Károlyi nyilatkozatát. Gyomai néhány szerkesztőségben elért annyit, hogy támadó kommentárt nem fűztek hozzá."

Károlyi fellépéséről Szántó beszélt Putramenttel, Bogomolov szovjet nagykövettel, a bolgár és albán követtel. „Majdnem egybehangzóan annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy Károlyi számára a Rajk-ügy csak alkalom volt a nyílt szakításra. Politikailag ez a szakítás már régen megtörtént... Bogomolov mondotta, hogy Károlyi és felesége kapcsolatai és politikai beállítottsága nem volt ismeretlen a baráti országok párizsi képviselői előtt. Ha Károlyi felkereste őket, »elnémultak, mint a hal«."

Válaszul Kállai további dorgálásaira, miért nem tudja ellensúlyozni Károlyi és Fejtő tevékenységét, október 22-én Szántó azt írja: „...bizonyos elégedetlenséget látok a párizsi követséggel szemben, mintha az nem használta volna fel eléggé társadalmi kapcsolatait és nem fejtett volna ki elég aktivitást a személyes meggyőzés terén a Károlyi-ügyben... A hiba abban van, hogy a követség társadalmi kapcsolatai nagyon gyérek... Az elmúlt hónapokban végrehajtott személyi változásokkal a követség régi társadalmi kapcsolatai majdnem teljesen megszakadtak. Károlyi társadalmi kapcsolatait a követség nem tarthatja fenn, mert azok elsősorban ellenséges nyugati, főleg angol, és részben ugyancsak ellenséges, harmadik-utas kapcsolatok voltak." A megmaradt régi beosztottak közül csak Gyomai rendelkezik értékes kapcsolatokkal. „A követség új fogalmazási beosztottjai kivétel nélkül politikailag megbízható munkáskáderek, akik azonban teljesen új emberek Franciaországban, sem a viszonyokat, sem a nyelvet nem ismerik még. Az én nehézségeim is óriásiak, hisz én sem éltem soha Franciaországban, és a nyelvet is törve beszélem."

Végül november 5-én azt jelenti: „Károlyiról itt most semmit sem hallok. A Rajk-perről tartott gyűlés és a követségen tegnap tartott fogadás, amelynek célja az értelmiségiek befolyásolása volt, kitűnően sikerült. A francia értelmiségiekkel a francia Pártnak még több baja van, mint nekünk. Ingatag, felületes emberek, akiket orruknál fogva vezetnek minden hájjal megkent társaik. Károlyiné és Fejtő tevékenysége itt elég jó talajra talált."23

Október végén a Károlyi házaspár Cannes-ba, majd néhány hónap múlva a közeli Vence-ba költözött. Aktív politikai vagy más tevékenységet nem folytattak, Károlyi emlékiratain dolgoztak. Így jelenlegi ismereteink szerint a követség jelentései sem foglalkoztak velük - Fejtő Ferenccel, aki Párizsban megszervezte a Justus-bizottságot, majd más protest-megmozdulásokat, annál inkább.24

A közölt néhány jelentés legrosszabb oldalukról mutatja be készítőiket. Azért ne feledjük, hogy tevékenységüknek, jellemüknek ez csak egyik oldala. Milyenek voltak? Többnyire sokoldalúak és nagyon is különbözőek. Vegyük a közös jelentés íróit. Havas és Mód Péter is elkötelezett, mindenre kész kommunista volt. Módot öt évig börtönben tartották, felesége a letartóztatása hírére öngyilkos lett, barátait megölték, a börtön kapuján mégis ugyanaz az ember lépett ki, aki habozás nélkül felszállt a repülőre, amikor hazarendelték. 56-ban ő vállalta a Kádár-kormány, vagyis a szovjet intervenció védelmét az ENSZ-ben, egy évtizeden át a satellit-külpolitika egyik főintézője. Havas romantikus hite öszszeomlott, amikor szembesült a perek és börtönök valóságával. Azt hangoztatta, hogy fasiszta összeesküvés áldozata, és Sztálinhoz akart fordulni, amivel a börtönőrökből extra durva bánásmódot provokált ki. Elborult elmével halt meg.

A nagy műveltségű Bereinek, a belga ellenállás hősének cinizmusa és gonoszsága konzerválta rendíthetetlenségét. Ő, Szántó, Sík és Bolgár Moszkvában tanúi lehettek a harmincas évek őrjöngő tisztogatásának, a magyar (lengyel, jugoszláv) kommunista vezetők likvidálásának. Sokat tapasztalt, képzett értelmiségiek, bizonyosan nem volt több illúziójuk a Rajk elleni vádak komolyságáról, mint Károlyinak. Csakhogy Károlyi egyéniségét megvédte szellemi és nem utolsósorban anyagi függetlensége. Sík Endrének 1970-ben publikált és rögtön bevont emlékezése a moszkvai évekre (Vihar a levelet) dokumentálja, hogy már akkor sem lehettek illúziói, mégis hallgatott és szolgált még három évtizeden át, de nyugdíjazása után lelkiismerete kényszerítette, hogy kimondja az igazságot. Szántó Zoltánról Fejtő megírja, hogy legalább nem tett úgy, mintha elhinné a Rajk elleni vádakat, ha kérdezték, vállat vont és hallgatott.25 Azért ha teheti, Fejtőt és Gyomait is hazaküldi a többiek után.

Megdöbbentő a világszerte tisztelt antifasiszta és békeharcos D. N. Pritt morális süketsége. Aki ismeri a hidegháború történetét, megértheti: Londonban lehetett félreállni, de aki vállalta, hogy felszálljon a két ellenkező irányba tartó vonat valamelyikére, nem tolhatta odébb a síneket, útitársait sem válogathatta meg „a történelem futószalagára szerelve". Más Gyomai esete, aki a biztos távolból hirdette, hogy ártatlanokat nem börtönöznek be itthon, de azért a saját bőrén mégsem próbálta ki. Neki Párizsban maradni sem lehetett egyszerű: lett volna miért kiutasítani, de valahogy maradhatott. Egészen más képlet a kiemelt munkáskáder Murai tanácsos. Ő bizonyára nem tudta, mi történik, és nem is akarta megtudni, így sikeresen felkúszhatott a diplomáciai szamárlétrán. Amikor Károlyi hamvait hazahozták (1962), éppen szíriai nagykövet volt, addigra bizonyára franciául is megtanult. Mit gondolhatott akkor Károlyiról és az 1949-es évről? Talán semmit.

1 Nem mintha lebecsülném a kis besúgókat: fontos téglái ők az állam tiszteletre méltó épületének. Írtam is róluk már korábban a Valóság 1992/12. számában (Júdás mindig velünk van. Két különös karakter: Stolte István és Cseresnyés Sándor) kiemelve a hajlam fontosságát a pályaalkalmasság terén.

2 A fontosabb jelentéseket ismerteti Károlyi Mihály levelezése V. kötet 1945-1949. Szerk. Hajdu Tibor, Budapest, 2003, Napvilág Kiadó, 274-276. stb. (A megmaradt jelentések teljes szövege megtalálható: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, K. 747.)

3 Uo. 279.

4 Havas Endre (1909-1953) költő és regényhős (Koestler az Érkezés és indulás főalakját nagyrészt róla mintázta) fiatalon a kommunista ifjúsági szövetség tagja volt, börtönben ült, szabadulása után 1933-ban szakított a kommunistákkal. 1942-ben Londonban Károlyi titkára és bizalmasa lett, vele tért haza, elkísérte útjaira, így Titónál tett látogatására, majd 1947-ben követte a párizsi követségre, ahol titkár, majd tanácsos lett - és az MKP, az ÁVO, Mód Péter, Rajk László konfidense. Valóságos lelki problémája volt, hogy nem veszik vissza a pártba, ennek elintézését Rajktól remélte. Rajk és Mód letartóztatása, Károlyi távozása után már nem volt szükség rá: hazahívták, kiadói lektori állást kapott, majd 1950 novemberében letartóztatták. A tortúrák következtében elborult elmével a börtönben halt meg.

5 Magyar Országos Levéltár (MOL) XIX-J-1-u, Károlyi-gyűjtemény 27. doboz. Havas 1949. március 5-i jelentése Rajk Lászlónak.

6 Mód Péter (1911-1996) bölcsészhallgatót a Rajk-féle szervezkedésben való részvétele miatt 1931-ben kizárják a budapesti egyetemről, 1935-től Párizsban folytatja tanulmányait. Részt vesz az ellenállásban, a francia hadsereg századosa. 1945-1947: az MKP káderosztályán, 1947-1949: tanácsos a KÜM-ben, Rajk miniszteri kinevezésétől kabinetfőnök és személyzeti csoportvezető, majd 1948. szeptembertől az elnöki osztály vezetője. 1949. január-május: Károlyi helyettese a párizsi követségen. 1949. június 2-án letartóztatják, 1950: életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. 1954-ben szabadul, 1956-1961: Magyarország ENSZ-képviselője, 1961: a miniszter első helyettese, 1968-1974: párizsi nagykövet, majd UNESCO-képviselő.

7 MOL XIX - J - 1 - u (Berei-gyűjtemény 5. doboz).

8 Károlyi rokona és személyi titkára Havas tanácsosi kinevezése után.

9 Az ismert írót Károlyi kérésére nevezték ki kulturális attasénak Párizsba, ahonnan nagyjából vele egyidőben távozott.

10 MOL XIX - J - 1 - u (Károlyi-gyűjtemény 28. doboz).

11 Gyomai Imre (1894-1962) 1924-től Párizsban élő emigráns magyar író, újságíró, a Szabad Szó, a Párisi Hírlap, illetve a Vu és más francia lapok munkatársa, Károlyi régi ismerőse, a német megszállás alatt az ellenállás harcosa. Károlyi javaslatára 1947-1950-ben a párizsi követség sajtóattaséja tanácsosi rangban.

12 MOL XIX - J - 1 - u (Berei-gyűjtemény 5. doboz).

13 MOL XIX - J - 1 - u (Károlyi-gy. 27. doboz). Havas e jelentésének teljes szövegét közli a Károlyi-levelezés megjelenés előtt álló VI. kötete.

 

 

 


14 MOL XIX - J - 1 - u (Rajk-gy. 60. doboz).

15 MOL MDP 276. f. 65/200 ő. e.

16 MOL XIX - J - 1 - u (Károlyi-gy. 28. doboz).

17 Bolgár Elek (1883-1955) akadémikus, jogász, diplomata. 1918-tól a KMP tagja, a Tanácsköztársaság bécsi követe, majd külügyi népbiztos-helyettese. Mint emigráns főleg Ausztriában és Németországban tevékenykedett, 1937-től a Szovjetunióban, a világháború végén a Vörös Hadsereg tisztjeként tért haza. 1946-1947: külügyi államtitkár, 1947. november-1949. július: prágai, 1949. szeptember-1951. augusztus: londoni követ.

18 MOL KÜM XIX - J - 1 - u (Berei-gy. 8. doboz), Rákosinak megküldött információk.

19 Sík Endre (1891-1978) az első világháborúban hadifogságba került, csatlakozott a kommunista párthoz és Szovjet-Oroszországban maradt, főleg tudományos tevékenységet folytatott. 1945-ben hazatért, 1948-1949: tanácsos, majd követ Washingtonban. 1949-től a Külügyminisztérium politikai osztályvezetője, később miniszterhelyettes, 1958-1961: külügyminiszter.

 

20 MOL KÜM XIX - J - 1 - u (Károlyi-gy. 27. doboz). (Az informális rövidítések a szövegben így.)

21 Pritt, Denis Nowell angol ügyvéd, 1933-ban a lipcsei per londoni „ellenperében" a bíróság elnöke. 1935-1950-ben munkáspárti, majd független képviselő, a brit békebizottság elnöke, a nemzetközi jogászszövetség egyik vezetője.

 

 


22 MOL KÜM XIX - J - 1 - u (Károlyi-gy. 27. doboz), 4. (Jelentések Károlyiról.)

 

 

 


23 Szántó Zoltán idézett jelentései megtalálhatók MOL KÜM XIX - J - 1 - u (Károlyi-gy. 27. és 28. doboz).

24 A fentiekről több adatot, dokumentumot közöl Károlyi levelezésének V. és megjelenés előtt álló VI. kötete, valamint Fejtő memoárkötetei.

25 Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig. Budapest, 1990, Magvető. 322-323.

© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk