←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Mestyán Ádám

Ismételd velem

Kissé bizonytalan vagyok, hagyj el inkább.

Ne zavarj folyton, kell idő a tétovaságra is,

évek óta nem tettem semmi jót, a szél se súg,

lassan örvénylik bennem a rosszkedv masszája.

A halál tegnap egy vonat elé vetette magát,

két kisgyermeket hagyott maga után, meg egy

koszos, teljesen összevérezett pongyolát.

Csak a tenger emléke párnázza ki a szemeimet,

mert újra látlak, és félek tőled, mint a szorosban,

mint akkor, amikor először menekültem Afrikába.

Kinek kell ez a nosztalgia? Minek az ismétlés?

Biztonságban, mondanám, biztonságban élek.

Te meg, mint a vérmérgezés, lassan kúszol a szív felé.

 

Mormol

Amikor imádkoznak, mindig csend veszi őket körül,

valami ismeretlen erőtérben mozognak, leborulnak,

felállnak, egyszerre mormolják: Allah akbar.

És őket is csend veszi körül, a franciákat, ahogy

letérdelnek és felállnak, énekelnek és keresztet vetnek,

szemlesütve, csendbe burkolva mormolják: Mon Seigneur.

Engem meg elfog a kétségbeesés, hol van az én csendem,

tapogatom magam, mibe vagyok burkolva, leboruljak-e

vagy csak maradjak állva és mi a fenét mormoljak, mi atyánk.

 

 

 

 

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk