←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Tandori Dezső

Egy másik ciklus

(Plath, mi?!)

1. Költőnő emlékverse

 

S a gyógyszeres dobozok mintha kaktuszok

volnának a gyógyszeres fiókban,

egy kihúzható, visszatolható kaktuszkert.

Meg akartam venni egy példányt a Pozsonyi úton

 

tegnap, de valami hirtelen

elvette a kedvem,

vannak kedvszegettségek, mikor ember nem vásárol

kaktuszt, de visszatér pár pasztillaféleséghez.

 

Hajnal van, újra kezdem az egészet.

Üres kézzel kell megfogni a szárnyas

ajtót, könnyedén rátenyerelni, szevasztok,

Rudolf király, Samu király, kiknek

 

kalitkái (maradtak a szoba közepén)

most Totyi halálával megélednek,

de nem csupán, hogy ő, a legutolsó,

ezeken az üres kalitkákon elfogulatlan járkált,

 

nem, magát a két Bánatkirályt, Szomorúságkirályt

is megéledni látom

ezekben az üres kalitkákban.

Valamit bekapok, könnyedén érintem tenyérrel az ajtót.

 

 

2. Kivirágoztak a kaktuszok az ablakban

 

A kaktuszok kivirágoztak az ablakban,

virágoztak már eddig is,

csak most újabb kaktuszok virágoztak ki,

teljesen ártatlan fogyasztópasztillát szedek be.

 

Kint a hajnal fekete. Megvárom,

legyen melegebb, ma hajnalra három

kaktusz is kivirágzott; a Pozsonyi úton,

hát nem is tudom, egy olyat láttam

 

(kivirágozva, kicsit bár elnyílva), amelyikről

nem is hittem, hogy. Nevettünk itthon,

félrenyúltam, napokig szedtem

izületi gyulladásgátló helyett

 

az orvosi szenet. A doboza azonosféle volt,

az íze csak kicsit furcsa.

Nézek az ablakok közötti kaktuszokra,

virágzanak. Ezt se hittem volna.

 

Mielőtt Szpéróék, Samuék, s a többiek, jöttek volna,

sok kaktusz volt itt. Meg valami más is történt

akkor. De hagyjuk. A szív, madár-szilánkra ha szétment,

ahogy egy másik költőnő mondta, most elültek ezek,

 

huszonhét és kétharmad év alatt levezekelhettem bűneimet.

 

 

3. De nem! De nem!

 

...Dosztojevszkijes kiáltás, egy másik ciklus,

az következett el, a madaraké, sok darabra

darabolódott valaki, helyettük jöttek ők;

a kaktuszok csak különpálya voltak, tessék.

 

De nem, új ciklust! idegenként nézem

odakint őket, mily érdekes, ugrálnak,

csapzottak, vagy vidámak,

és nagyon sok jót kívánok nekik.

 

Nem helyettesíthetné egyikük sem Totyit,

aki Szpéró, Rudolf és Samu király s a többiek

után utolsónak maradt, és öt évig vele éltem,

alig más társaság mellett, egy verébbel,

 

akit nyakszegetten emeltem fel most a földről.

(Másokéi voltak a végpörgések, de csendes

elmúlások is akadtak.) Nem és nem! Egyelőre nem

kezdődhet - és nem hinném, hogy fog,

 

bármiféle új életszakasz. Ez a mostani nem az.

Várom az estét, Szomorúságkirály vau-vau, vah-vah

effektelését. Jól vagyok, (baráti) kaktuszpasztillákkal,

egészséggel éjjel kétszer kell csak megcéloznom a vécét,

 

de továbbra is rejtély az elalvás, korán kelek,

és nem tudom, ha ötven-ötven százalékra alszom el,

bár gondolkodom rajta, ki nem,

milyen lehet.

© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk