Mondod: kilencszázhúsz óta
Csonka ország a Magyar.
Szádon irredenta nóta:
Egész országot akar.
Pedig lásd: az idő múlik,
A sérelmi jog enyész;
Ne kívánj határon túlit -
Ami van, az az egész.
Csillapítsd a harci lázat,
Ásd el csatabárdodat:
Cél- s korszerűbb áldozat
A szorgoskodó alázat.
Például ha széttekintesz:
Autók, autók mindenütt.
Száguldva a hon kicsiny lesz -
Szúrd ki hát a kerekük!
Vonat, villamos, HÉV, metró,
Hajók, repülők, trolik,
Csuklósbuszok - vade retro!
Szentgotthárdtól Záhonyig
Az utcákon, a tereken
Dalolj kitágult hazádról
Gyalog, mint Petőfi Sándor!
(Legfölebb ha szekeren.)
Mikor már bejártál mindent,
S unalmas fönn a terep,
Áss egy alagsori szintet,
Megkettőzvén a teret.
A földet hányd a Kékesre,
A határ a magas ég:
Hizlald csúcsunk hétezresre!
- Alföldé a maradék.
Tégy a síkra enyhe rézsüt,
Nőjön így a terület,
S tők töppesszék terhüket
A napon, mi szerteszét süt.
S ha a borvirágos vérkép
Új szárba szökkenti vélt
Igazad - segít a térkép:
Fordítsd északnak a délt,
S mit megszaggattak a héják,
Pillanatra helyreáll:
Régi szép felső karéját
Visszakapja a határ.
Enyhet ád a képzelet -
Adj a képzeletnek szárnyat,
Így tedd naggyá kis hazádat,
Így vigasztald nemzeted.