Takács Tibor
„Nem kell folyton
zabálni”
Mindennapi osztályharc az ötvenes
években
A
második világháborúban – a hadigazdálkodás és a harci cselekmények
következtében – mind a mezőgazdaság, mind a közellátás infrastruktúrája óriási
károkat szenvedett. Ennek egyenes következménye volt, főleg a városi lakosság
körében, a hiányos táplálkozás, ezzel egy időben az infláció, a pénz
elértéktelenedése folytán általánossá vált a naturális csere és a feketepiac. A
központi élelmiszerelosztás legfontosabb eszköze egészen 1949-ig a jegyrendszer
maradt.[1]
Emellett a háború után is fenntartották a
beszolgáltatási rendszert, ami óriási teherként nehezedett a háborús károkat
lassan kiheverő mezőgazdaságra. Az agrárszektor egyébként is egyre erősebb
adminisztratív nyomás alatt állott. Ennek jórészt gazdaságpolitikai eszközei
voltak: már az 1946-os pénzügyi stabilizáció is hátrányosan érintette az agráriumot, míg a három-, majd az ötéves terv már
egyértelműen megmutatta, hogy a második világháború utáni kommunista
gazdaságpolitika híven követte a sztálini „szocialista eredeti tőkefelhalmozás”
elméletét, vagyis az erőltetett ütemű iparosításhoz, mindenekelőtt a nehézipar
fejlesztéséhez szükséges forrásokat az agrárszektorból vonják ki. Mindeközben
az ország lakosságának az igényeit teljesen figyelmen kívül hagyták, ami az
életszínvonal csökkenését eredményezte.[2]
A Magyar Dolgozók Pártja – igazodva a szovjet
érdekszféra országai számára előírt direktívához – 1948-ban hirdette meg a
mezőgazdasági tulajdonviszonyainak gyökeres és erőltetett ütemű átalakítását. A
politikai és adminisztratív eszközökkel kikényszerített
erőszakos kollektivizálás eredményeként ugyan több ezer szövetkezet alakult, ám
ezek többsége nem rendelkezett a megfelelő termelési feltételekkel. Így nem
véletlen, hogy a kollektív gazdaságok hozamai mind a növénytermesztés, mind az
állattenyésztés területén elmaradtak a magángazdaságokétól. Az erőszakos
kollektivizálás, a tagosítások, a növekvő beszolgáltatási és adóterhek, a rendőri
és államvédelmi szervek zaklatásai egyrészről, a kedvezőbb és bőséges ipari
munkaalkalmak másrészről a parasztság körében jelentősen csökkentették a termelési
kedvet, mind nagyobb mértéket öltött a földelhagyás és földfelajánlás
folyamata. Ez azt eredményezte, hogy nőtt a megműveletlen területek aránya, a mezőgazdaság
hozama visszaesett, az agrártermelés egészének volumene (az 1951-es év
kivételével) 1954-ig nem érte el a második világháború előtti szintet.[3]
A fenti folyamatok következtében a hazai föld
immáron nem volt képes ellátni az országot, és 1950-re általánossá vált az
élelmiszerhiány. A sztálinista vezetés – jellemző
módon – adminisztratív intézkedésekkel, a fogyasztás visszaszorításával kívánta
megoldani a problémát. A kereslet kordában tartására a legfontosabb
élelmiszerekre 1951-ben újra bevezették az 1949-ben már eltörölt jegyrendszert.
Ez az intézkedés sem vezetett azonban eredményre, így 1951 és 1952 fordulóján vissza
is vonták. A hiány természetesen felvásárlási hullámokat gerjesztett, amit a
jegyrendszer ismételt megszüntetése utáni drasztikus áremelésekkel sem sikerült
megfékezni.[4] A
politikai vezetés igyekezett egyéb eszközökkel, például a bérpolitikával, a
forint vásárlóerejének a csökkentésével is visszafogni a keresletet, ám az ellátási
nehézségeken ezekkel a lépésekkel nem sikerült úrrá lenni. Az 1950 és 1953
közötti időszakot az élelmiszerellátás kaotikussága, az általános – és olykor
kritikus – hiány jellemezte.[5]
A társadalomban megerősödött a vélekedés, hogy a
formális gazdaság és a hivatalos elosztás nem képes kielégíteni a lakosság
szükségleteit, ami a háztartásokat arra ösztönözte, hogy bizonyos fokú
autonómiát alakítsanak ki maguknak. A megfelelő készpénztartalékkal rendelkező
háztartások számára ennek eszközét jelentette a felvásárlás, mint az áruhiányra
adott természetes reakció. Ez az egész folyamat aláásta a rendszer
legitimitását, még a fő hivatkozási alapul szolgáló munkások körében is.[6]
Ezt a vezetésnek is érzékelnie kellett, bevallani azonban még maguknak sem igen
vallhatták be, így maradtak a jól ismert válaszok: a Magyar Dolgozók Pártja
1951 elején megtartott második kongresszusán Gerő
Ernő az ötéves terv első évének tapasztalatairól szóló beszámolójában kénytelen
volt megállapítani, hogy a mezőgazdaság nem fejlődik egyenletesen, főleg ami a
takarmánynövények termesztését, és ennek nyomán az állattenyésztést illeti.
Külön kiemelte a sertés- és a szarvasmarha-állomány csökkenését. A vezetés saját(os) logikája szerint persze
a problémák legfőbb okát az ellenség aknamunkájában kellett keresni, valamint
abban, hogy a parasztok többet fogyasztanak az általuk megtermelt javakból,
mint korábban, így a szétaprózódott mezőgazdaság árutermelése különösen elmarad
a várt mennyiségtől.[7]
Gerő megállapította azt is, hogy a mezőgazdasági
árutermelés zavarai fennakadásokat okoztak a közellátás területén, amihez
természetesen az is hozzájárult, hogy a „reakció” a szükségleteket messze
meghaladó felvásárlásokkal tudatosan nehezítette az ellátás helyzetét. A
kizsákmányoló „elemek” más területen már vereséget szenvedtek, és ezt felismerve
a közellátást szemelték ki, mint a népi demokratikus államrend elleni
aknamunkájuk terepét. Bár az államhatalom felszámolta ezeket a próbálkozásokat,
nem nyugodhatnak meg teljesen, mert az ellenség újból támadni fog, és akkor
megsokszorozott erővel kell lesújtani rá. Mindebből Gerő
Ernő azt a konklúziót vonta le, hogy „a közellátás kérdése az osztályharc
legfontosabb területévé vált”.[8]
A közellátási nehézségeket természetesen az „osztályharc”
eszközeivel nem lehetett megoldani, ráadásul a strukturális nehézségekből
fakadó problémák mellett 1952-ben az óriási aszály következtében különösen
rossz lett a termés, így az agrárszektorra még fokozottabb nyomás nehezedett.[9] Az
amúgy is a közellátási zavarokat nyögő társadalomban a rossz termés hírére –
mint ahogy az itt közölt dokumentumokból is kiderül – olyan hírek terjedtek el,
hogy nagy áremelkedésekre kell számítani és újra
bevezetik a jegyrendszert.
Nyári István nyíregyházi baptista lelkész vonaton
utazva hallotta azt a hírt, hogy az élelmiszerek ára jelentősen emelkedni fog.
Miután feleségével öt gyerekről kellett gondoskodniuk, hazaérve elhatározták,
hogy még az áremelések előtt bevásárolnak alapvető élelmiszerekből, lisztből,
cukorból és zsírból. A feltűnés elkerülése végett feltehetően több boltba is betértek,
ám végül ez vezetett a „lebukásukhoz”. Az egyik bolt vezetőjének ugyanis
gyanússá vált a lelkész felesége, akit korábban még sosem látott az üzletben, ráadásul mint vállalatvezetőnek előírták, hogy minden
vásárlónak, aki nagyobb mennyiségű élelmiszert vásárol, tudja meg a nevét.
Amennyire az iratok alapján meg lehet állapítani,
az Államvédelmi Hatóság nyíregyházi főosztálya gyorsan reagált az értesülésre.
A boltvezető állítása szerint 1952. szeptember 2-án délután (az ÁVH
központjának küldött távmondat szerint 1-én) tért be az üzletébe Nyári Istvánné, akit még ezen a napon kihallgattak, és
házkutatást is tartottak a lelkész házában. Másnap ismét kihallgatták Nyárinét, tanúként meghallgatták testvérét, Sallai Lajost valamint a boltvezetőt, Mester Jánosnét is, és környezettanulmányt készítettek Nyári
Istvánról. Az egyházi szolgálatban távol lévő, és csak 3-án visszatérő lelkészt
szeptember 4-én hallgatták ki. Aznap elkészítették az összefoglaló jelentést,
sőt, még az elsőfokú tárgyalásra és Nyári (egyelőre nem jogerős) elítélésére is
sor került! Az egész ügyet tehát két-három nap alatt végigvitték,[10]
és a megyei pártlap, a Szabolcs-Szatmári Néplap jóvoltából szeptember
5-én a megye közvéleménye is értesülhetett róla. (Ez utóbbi tény az államvédelmi
szervek és a helyi sajtó szoros munkakapcsolatát
bizonyítja.)
A fentieket persze csak abban az esetben
fogadhatjuk el igaz történetnek, ha elfogadjuk, hogy az iratok a rajtuk
feltüntetett időpontban keletkeztek. Ebben az esetben a dokumentumok valóban az
államvédelmi szervek munkájának hatékonyságát bizonyítják, hiszen két nap alatt
elítéltetnek egy élelmiszer-felhalmozót. De miért ne támadhatnának kétségeink a
dátumok hitelességét illetően? Lehetséges-e, hogy a dossziéban található
iratokat később, az ügy utólagos dokumentálására hozták létre, és ezáltal az államvédelem sűrítette az egész eseménysort
két–három napba? Bárhogy is volt, kételyeinkre (frappírozott) választ maguk a
források nem adnak. (Sajnos az ügy bírósági iratai nem kerültek levéltárba, így
ezek sem nyújtanak fogódzót számunkra.) Bár hajlok arra, hogy az iratok
keltezését hitelesnek fogadjam el, mégis fontosnak tartom felhívni a figyelmet
a történeti megismerés korlátaira.
Emellett az ügyben keletkezett dokumentumok más
jellegű problémát is felvetnek. E szövegek egyik lehetséges olvasata alapján az
államvédelmi szervek és általában az ötvenes évek egész jogszolgáltatásának
konzervatív, patriarchális szemléletére következtethetünk. Úgy tűnik ugyanis,
hogy a felvásárlásokban a lelkész felesége éppen annyira részt vett, mint a
férje, és ezzel éppen úgy „veszélyeztette” Nyíregyháza és környékének
közellátását, mint amaz. Ezen persze nem is kell csodálkozni: a városi
háztartások nemi szerepeinek megoszlása miatt ugyanis a „vásárló gyakran a nő
volt, ő vezette a háztartást. Az ő felelőssége volt a boltok
előtti sorban állás, valamint az élelmiszerhiány és a szegényes kínálat miatti
problémák megoldása.”[11]
Ennek ellenére ebben az ügyben kezdettől fogva Nyári István, a családfő volt a
gyanúsított, és végül kizárólag őt ítélték el, mondván, a feleség a férj
tudtával és beleegyezésével eszközölte a bevásárlásokat, s a felvásárolt
élelmiszereknek a lakásban való tárolásáért „egyedül és kizárólag a vádlott,
mint családfő felelős”. Az ügynek azonban lehet egy olyan olvasata is,
amely szerint az egész eljárás egyedül és kizárólag Nyári Istvánnak
mint jelentős missziós tevékenységet kifejtő baptista lelkésznek Nyíregyházáról
való eltávolítását célozta. Valóban, ilyen összefüggésbe is helyezhető a
történet. Jelen esetben azonban én ragaszkodom a – mondjuk így – első szintű
olvasathoz, és a közellátás és az „osztályharc” kontextusába helyezve mutatom
be az ügy dokumentumait.
Ez utóbbi már csak azért is indokolt, mert az
elsőfokú ítélet indoklása közvetlen utalásokat is tartalmaz Gerő
Ernő kongresszuson tartott – fentebb már említett – beszámolójára, sőt, a
bíróság erre hivatkozva utasította el a vádlott védekezését. Gerő megállapításai ugyan másfél évvel korábbiak, ám a
„napilapokból olvasható”, hogy a városokban az ítélet meghozatal idején is „pánikszerű
vásárlási láz ütötte fel a fejét, amely tünet hovatovább oda vezet, hogy
bizonyos cikkekben hiány mutatkozik”. Természetesen az „ellenséges propaganda”
volt az, amely „az idei szokatlanul száraz időjárásra” hivatkozva „agyalta ki
és terjesztette” azokat a rémhíreket, hogy „ínség lesz az országban, felemelik
az árakat és bevezetik a jegyrendszert”. Az állami elosztásba és a
tervgazdálkodásba vetett bizalom megrendülése tehát csakis „a klerikális
reakció és egyéb ellenséges elemek” befolyásának köszönhető, mely befolyás alá
került Nyári István is. „A bűnügynek ilyen politikai
megvilágítása mellett tehát teljesen közömbös a vádlottnak az a védekezése,
hogy szándéka nem irányult a közellátás megkárosítására vagy megzavarására,
mert ha az országban minden dolgozó hasonlóképpen cselekedne, úgy a közellátás
vonalán fokozódna a pánikhangulat és a fokozódó felvásárlás során az állami készletek
előbb-utóbb kifogynának.” Ezáltal a rosszabb anyagi helyzetben lévők élelmiszer
nélkül maradnának – szól az indoklás summázata,
ellentmondva magának is, amely szerint a tervgazdálkodás biztosítja a dolgozók
megfelelő ellátását. Ez az ellentmondás azonban a lelkészen egyáltalán
nem segített, és börtönbe kellett vonulnia. Innen az 1953. évi 11. törvényerejű
rendelet alapján kegyelemmel szabadult, egyben mentesült a hátrányos
jogkövetkezmények alól is.[12]
Jogi-adminisztratív eszközökkel nem lehetett a
közellátás gondjait megoldani – Nyíregyházán sem. A Szabolcs-Szatmár Megyei
Tanács VB Kereskedelmi Osztálya 1953. januári, alapvetően az 1952. decemberi
állapotokról tájékoztató, jelentése továbbra is kenyérhiányról és ellátási
nehézségekről számolt be. Ezek indulatokat váltottak ki a vevőkből, aminek
sokszor erőszakos formában adtak kifejezést: volt, ahol betörték a kirakatot,
máshol a boltvezetőre borították a pultot.[13]
A Nyíregyházi Városi Tanács VB Kereskedelmi Osztálya még 1953 áprilisában is
arról jelentett, hogy a városban továbbra is általánosak a napi szükségletek
feletti élelmiszervásárlások. Ezeket olyan módon is igyekeztek megfékezni, hogy
a Kiskereskedelmi Vállalat 1. sz. boltja előtt „szégyentáblát” állítottak fel,
rajta a kirívó eseteket produkálók neveivel. A jelentés szerint feljelentéseket
nem eszközöltek, mert kizárólag „az ellenség uszályába
került” munkásemberekről volt szó.[14]
Igazi változást csak az 1953. évi fordulat hozott,
amikor Nagy Imre a közellátás javításának a fontosságát is megfogalmazta. Az
„új szakasz” meghirdetése után visszafogták az adminisztratív módszerek
alkalmazását, ami érezhető minőségi és mennyiségi javulást okozott a mezőgazdasági
termelésben. Ennek köszönhetően az alapvető élelmiszerek árnövekedése megállt,
sőt még árcsökkenés is előfordult, ám az élelmiszerhiány még jó ideig a
„szocialista” hétköznapok jellegzetessége maradt.[15]
Az ügyben eljáró Nyári István államvédelmi
alhadnagy egyébként csak névrokona a baptista lelkésznek. Nyári alhadnagy
1946-ban került a rendőrségre, Bihar megyében szolgált próbarendőrként és
járőrvezetőként. Egy év múlva a politikai nyomozókhoz, 1950-ben
pedig az ÁVH Szabolcs-Szatmár Megyei Főosztályára került, előbb beosztottként,
majd megbízott osztályvezető-helyettességig vitte. 1953-ban az egyéves Dzerzsinszkij-iskolára küldték, ezt követően államvédelmis
karrierjét a Belügyminisztérium I. Főosztályán folytatta főoperatív
munkatársként. A forradalom leverését követően a BM II/2. (kémelhárító), majd
1958-ban a II/11. (operatív nyilvántartó) osztályára került instruktornak. Még
ebben az évben a már főhadnagy Nyárit menetlevél-hamisítás és csalás miatt
fegyelmi úton elbocsátották. Ezután gépkocsivezetőként és szállítómunkásként
dolgozott a fővárosban.[16]
Dokumentumok
1. Távmondat az Államvédelmi Hatóság
központjába, dátum nélkül.
35-5787/1952.
Távmondat.
ÁVH.
Budapest. Lombos áv. őrgy.
elvtársnak.
Hivatkozással
Lombos őrgy. elvtárs telefon utasítására jelentem,
hogy a felvásárlásokkal kapcsolatosan a mai nap során házkutatást tartottam
Nyári István […],[17]
5 gyereke van, foglalkozása: baptista lelkész, prédikátor, lakik
Nyíregyháza Rózsa utca 40. szám alatti lakos [sic!] lakásán. A házkutatás során
nevezettnél kb. 150 kg lisztet, 55 kg cukrot és kb. 10 kg zsírt találtam.
A házkutatás során a feltalált árucikkekre
vonatkozóan kihallgattam Nyári Istvánnét, fent
nevezett feleségét, mivel ő jelenleg távol van prédikátori úton s csak reggel
tér haza. Nyári Istvánné kihallgatása során a
következőket adta elő:
Férje 1952. augusztus 15–17 körül
egy vidéki útjáról hazatérve elmondotta, hogy azt a
hírt hallotta, hogy megdrágul a liszt, a zsír, a cukornak az ára. És férje
javaslatára megkezdték meglévő pénzükből a felvásárlást. Kb. augusztus 17. óta
férje naponként vásárolt 5-10 kg-os tételekben lisztet és cukrot, a
felvásárlást augusztus végén fokozták. Mivel augusztus végén férje javasolta,
hogy a felvásárlást fokozzák, így ő férje távollétében 1952. szeptember
1-én 6 kg zsírt és 5 kg cukrot, valamint 5 kg lisztet vásárolt
Nyíregyházán.
Előadta kihallgatása során
továbbá azt, hogy a felvásárlás nagyobb részét férje bonyolította le, továbbá,
hogy a felvásárlásokat azért végezték, mivel biztosra vették azt, hogy a fenti
élelmezési cikkek megdrágulnak.
Fentiek alapján Nyári István lakásán feltalált
élelmezési cikkeket őrizetbe vettem. Nyári Istvánt előállítani nem tudtam, mert
mint fentebb jellemeztem nevezettet, csak reggel tér haza vidéki útjáról.
Hazatérte után nevezettet osztályomra előállítom,
javaslom továbbá Nyári István őrizetbe vételét, ügyészségnek való átadását,
továbbá feleségével és családjával együtt Nyíregyháza és Szabolcs-megyéből való
kitiltását.
[ÁBTL 3.1.9.
V-85245. 5. Dátum és aláírás nélküli, géppel írt másodlat.]
2. Nyári István baptista prédikátor
környezettanulmánya, 1952. szeptember 3.
Tárgy:
Nyári István baptista
körzeti elnök (prédikátor)
környezettanulmánya
Jelentés
Nyíregyháza,
1952. szeptember 3.
Nyári
István […] iskolai végzettsége: baptista teológia, foglalkozása: baptista
körzeti elnök, prédikátor. Családi állapota nős, gyermekeinek száma: 5, melyből
a legidősebb 7 éves. Állampolgársága: magyar, lakik: Nyíregyháza, Rózsa u. 40
sz. alatt.
Szociális származása ismeretlen, bár atyja fm.[18]
volt, de vagyonukat megállapítani nem tudtam. 6-an
vannak testvérek, melyek közül 1 Biharnagybajomban a MASZOVOL-nál[19] dolgozik, míg a többiek rajta kívül fm.-ek,
de nem újonnan földhözjutottak. Testvérei [közül] egy
sem tagja a baptista szektának.
Elemi iskoláit Zsáka
községben, középiskoláit és teológiát Budapesten végezte. A teológiát 1942.
április 15-én fejezte be. 1940-ben pár hónapra megszakította a teológiát, mivel
katonai szolgálatra hívták be. Budapesten egyik katonai kórháznál teljesített
pár hónapig szolgálatot, majd utána befejezte tanulmányait.
Tanulmányai befejezése óta állandóan
mint prédikátor működik. 1945-ig Fót községben,
1945-től jelenideig Nyíregyházán. 1949 óta mint
kerületi elnök nyert alkalmazást az egyházon belül, s a területe Nyírség. 19
éves kora óta tagja a baptista szektának.
Nevezett havonként járja a körzetét, de ezenkívül bármely szekta meghívja prédikálni, minden további
nélkül elmegyen. Leggyakrabban jár Dombrád, Beszterec, Újfehértó, Demecser, Karos, Cigánd, Sátoraljaújhely, Székely, Nyírbogdány,
Gégény és Tiszalök
községekben, annak ellenére, hogy az egyházi vezetőség újabban csak 5 községet
jelölt ki részére.
Legszorosabb kapcsolatban Nyíregyházán Nagy István
ácsmester, Sallai Lajos lakatossegéd és Vajda Mihály fm. baptista prédikátorokkal.
Nyári István áv. alhdgy.
Nyári
István környezettanulmány-adatait megállapítottam és a következőket
állapítottam meg politikai magatartásával kapcsolatban.
Adatait fentebb jelentettem. A felszabadulás óta
Nyíregyházán tartózkodik, foglalkozása: nincs, mint baptista prédikátor működik,
a baptista szekta egyik legaktívabb szervezője. Rendszeres vidéki utakat tesz,
szervező munkája kiterjed egész Szabolcs-Szatmár megyére.
A házkutatás során működésével kapcsolatban megtalált
tagnyilvántartás és igen sok belépési nyilatkozat bizonyítja, hogy szervező
munkáját eredménnyel végezte. Megállapításom szerint a múltban politikai
pártnak tagja nem volt, jelenleg is pártonkívüli. Nevezett jelenleg
Nyíregyházán lakik, saját kettő szoba konyhás,
kényelemmel berendezett bútorokkal lakásában, hol számos szekta-tag felkeresi,
ezenkívül kiterjedt levelezést folytat.
Mint a baptista szekta prédikátora vidéken a falusi
lakosság között káros tevékenységet fejt ki.
Nyíregyháza, 1952. szeptember 3.
Szabó
Márton
áv. őrgy.
osztályvezető
[ÁBTL 3.1.9. V-85245. 17–18. Géppel
írt másodlat Nyári István és Szabó Márton államvédelmi tisztek aláírásával.]
3. Nyári Istvánné
kihallgatási jegyzőkönyve, 1952. szeptember 3.
Államvédelmi
Hatóság
Szám:…/…-195…
Gyanúsított
jegyzőkönyv
Készült
Nyíregyházán 1952. évben szeptember hónap 3. napján, a gyanúsított kihallgatása
alkalmával.
A
gyanúsított személyi viszonyairól az alábbiakat adja elő:
1.
Családi és utóneve (esetleges előző neve): Nyári Istvánné
[…]
Az 1952. szeptember 2-án ellenem felvett
gyanúsított jegyzőkönyvet[20]
azzal akarom kiegészíteni, hogy abban foglalt zsír mennyiségen kívül még
Sallai Lajos Makarenkó út
75. szám alatti testvéremnél 30 liter zsír van elrejtve. Ezt a zsírmennyiséget
úgy juttattam el a testvéremhez, hogy az
figyelmeztetett, hogy nem szabad ennyi zsírt tartani a lakáson, mivel én
említettem neki, hogy vettem zsírt. Erre ő mondotta,
hogy elviszi ő lakásukra, mert neki úgy sincs zsírja, s így legalább nem lesz
itt, s a hatóság, ha tart is házkutatást, nem fogja megtalálni.
Ezt a zsírmennyiséget 1952. szeptember 2-án kb. 20 órakor vitte el a lakásomról testvér bátyám.
A zsír mennyiség nekem már régen megvan mely, abból
van, amikor mi vágtunk disznót. Ezt a mennyiséget nem vásárlás útján szereztem
be. Azonban azt elismerem, hogy szándékosan dugtam el a hatóság elől.
Egyebet előadni nem tudok, vallomásom az igazságnak
megfelelően minden kényszer és rábeszélés nélkül tettem meg melyet átolvasás
után h[elyben] h[agyólag] aláírtam.
Felvette:
Gyanúsított:
Nyári
Istvánné
[ÁBTL 3.1.9. V-85245. 23–25. Géppel
írt másodlat Nyári Istvánné aláírásával.]
4. Sallai
Lajos kihallgatási jegyzőkönyve, 1952. szeptember 3.
Államvédelmi
Hatóság
Szám:…/…-195…
Tanúkihallgatási
jegyzőkönyv.
A
jegyzőkönyv készült Nyíregyháza 1952. évben szeptember hónap 3. napján.
A
tanú vezeték- és utóneve: Sallai Lajos
[…]
A
tanú a hamistanúzás törvényes következményeire való figyelmeztetés után az
alábbiakat adja elő:
Nyári Istvánné, ki
testvérem 1952. szeptember 2-án egy 30 literes bödön zsírt adott át nekem
megőrzésre azért, mert félt attól, hogy esetleges nála megtartandó házkutatás
során azt a hatóságok megtalálják, mivel ezenkívül is
rendelkezik zsírkészlettel. A fenti 30 liter zsírt ezért tegnap este 21 h-kor
feleségemmel és Groska Erzsébet sógornőmmel lakásomra
hoztuk át. Tegnap ugyanis az egyik üzletben – ha jól emlékszem a 4. sz. boltban
– újabb 6 kg zsírt vásárolt, ahol felírták a nevét, s ez adott okot
aggodalmára. A zsír jelenleg is lakásomon van.
Egyebet előadni nem tudok, a vallomásomat az
igazságnak megfelelően, minden kényszer nélkül tettem meg, melyet elolvasás
után h[elyben] h[agyólag] aláírok.
Pásztor
László
Sallai Lajos tanú
[ÁBTL 3.1.9.
V-85245. 27-28. Géppel írt másodlat Pásztor László és Sallai
Lajos aláírásával.]
5. Mester Jánosné
kihallgatási jegyzőkönyve, 1952. szeptember 3.
Államvédelmi
Hatóság
Szám:…/…-195…
Tanúkihallgatási
jegyzőkönyv.
A
jegyzőkönyv készült Nyíregyháza 1952. évben szept[ember] hónap 3.
napján.
A
tanú vezeték- és utóneve: Mester Jánosné
[…]
A törvényes figyelmeztetés után előadom, hogy 1952.
szeptember 2-án délután kb. 17 órakor bejött a 4-es számú KISKER V.
fűszerüzletébe egy kb. 35 éves derék asszony, aki 6
azaz hat kil[o]gram[m] zsírt
kéret. A kért 6 kiló mennyiséget a segéd Habszuda
Béla mérte ki neki. Mivel én mint vállalatvezető
utasítást kaptam arra, hogy minden nagyobb mennyiségű élelmiszer vásárlónak
tudjuk meg a nevét, s mivel ez a személy előttem gyanús volt azért, mert kb. 2
éve vagyok a vállalatnál és soha nem láttam a bolt helyiségben, így
megkérdeztem a nevét, hogy kicsoda. A hölgy megijedtnek látszott ekkor és nem
mondta meg a nevét, hanem azt mondotta, hogy rögtön
jövök. Ezzel kiment az utcára, ahol egy másik hölggyel beszélt s utána bejövet mondotta, hogy Nyári Istvánné
Rózsa út 40 szám alatt lakik. Nevezett nő személyen
bejövetele alkalmával is nagyon látszott a zavart, ideges viselkedés.
A hölgynek én egy számlát adtam a 6 kilogramm
zsírról és utána nagyon gyorsan elhagyta az üzlet
helyiséget. Az említett hölgyet, ha meglátnám, határozottan ráismernék, mert
annyira feltűnően viselkedett, amikor a nevét megkérdeztem.
Egyebet előadni nem tudok, vallomásom az igazságnak
megfelelően minden kényszer és rábeszélés nélkül tettem meg, melyet átolvasás
után helyben hagyólag aláírtam.
Felvette:
Tanú:
Nyári
István áv. alhdgy.
Mester
Jánosné
[ÁBTL 3.1.9. V-85245. 31–32. Géppel
írt másodlat Nyári István és Mester Jánosné
aláírásával.]
6. Nyári István kihallgatási
jegyzőkönyve, 1952. szeptember 4.
Államvédelmi
Hatóság
Szám:…/…-195…
Gyanúsított
jegyzőkönyv
Készült
Nyíregyházán 1952. évben szeptember hónap 4. napján, a gyanúsított kihallgatása
alkalmával.
A
gyanúsított személyi viszonyairól az alábbiakat adja elő:
1.
Családi és utóneve (esetleges előző neve): Nyári István
[…]
A gyanúsítást és az ellenem felhozott vádakat
megértettem, és bűnösnek érzem magam. Az ellenem felhozott vádakkal
kapcsolatban előadom az alábbiakat:
1952. július második felében gyülekezeti
szolgálatomból, Tokajból, utaztam hazafelé Nyíregyházára vonaton. A vonaton
utazóktól hallottam, hogy feljebb fog menni az ára mindennek, amit így külön
nem határoztak meg. Amikor hazaérkeztem Nyíregyházára, feleségemmel közöltem
azt, hogy mit hallottam a vonaton, hogy áremelkedés lesz. Ekkor azt javasoltam
a feleségemnek, hogy a meglévő élelmiszer készletünket, mely ekkor állott kb.
100 kg liszt, kb. 25 kg cukor és kb. 40 l zsír volt [sic!], tartalékoljuk és a
folyó szükségletet vásároljuk hozzá. Fentieken kívül
volt még egy sertésünk, amit szándékoztunk kihizlalni.
Így az áremelkedés hírének a hallatára nem láttam
biztosítottnak háztartásunk élelmiszer ellátását, s ezért cukorból, lisztből
több tételben vásárlásokat eszközöltem. És ezt
megelőzően zsírvásárlást is eszközöltem.
1952. július első felében eladtam másfél q
kukoricát, aminek árából 10 kg zsírt vásároltam és 5 kg cukrot. Majd a
későbbiek folyamán augusztus elején 10 kg cukrot, majd
később egy héttel 5 kg lisztet vettem. Majd később augusztus közepe táján 5 kg
cukrot és valamivel későbbi napokban 20 kg lisztet vásároltam. Majd 1952.
augusztus 30-án, szombati napon feleségemmel együtt a 4. sz. árudában 10 kg
cukrot vásároltunk, ez alkalommal emlékszem, hogy még telefonbeszélgetést is
folytattam a kórházzal az üzletből.
Határozottan kijelentem, hogy a felvásárlásokat
azért végeztem, mert tartottam attól, hogy ezek az élelmiszercikkek is meg
fognak drágulni. Arról tudomásom nincsen, hogy a feleségem vásárolt-e fel
távollétem alatt élelmiszer cikkeket.
Megjegyezni kívánom, hogy cukorból a folyó szükségletünket fenti időpontokat megelőzőleg is
eszközöltünk vásárlásokat, de azok kisebb mennyiségűek voltak. Beismerem azt,
hogy ezen felvásárlások idején nem törődtem azzal,
hogy esetleg veszélyeztetjük a közellátást és pánikot is kelthetünk, de most
már tudatában vagyok annak, hogy ezen cselekménnyel veszélyeztettem a
közellátást és a dolgozók nyugalmát.
Egyebet előadni nem kívánok, az előttem felolvasott
jegyzőkönyvben foglaltak, mely saját vallomásomat tartalmazza, a valóságnak
megfelelnek és helytállóak. A fenti vallomásomat minden kényszer alkalmazása
nélkül tettem meg, s azt elolvasás után aláírtam.
Felvette:
Kihallgatott:
Nyári
István
áv.
szds.
jegyzőkönyvvezető
[ÁBTL 3.1.9. V-85245, 20–22. Géppel
írt másodlat a jegyzőkönyvet felvevő államvédelmi százados és a
jegyzőkönyvvezető olvashatatlan aláírásával, illetve Nyári István aláírásával.]
7. Összefoglaló jelentés Nyári István
ügyében, 1952. szeptember 4.
Tárgy:
Nyári István nyíregyházi
lakos,
baptista lelkész
ügyében összefoglaló
jelentés.
Jelentés
Nyíregyháza,
1952. szeptember 4.
Nyári István […] 5 gyermeke van, iskolai végzettsége:
teológia, foglalkozása: baptista prédikátor, szakképzettsége: szabósegéd.
Katonai szolgálatot teljesített mint lelkész fhdgy., vagyona: 1 lakóház, büntetve nem volt, magyar
állampolgár, magyar nemzetiségű. Nyíregyháza, Rózsa u. 40 sz. alatti lakos,
ellen lefolytatott vizsgálat és kihallgatása során megállapítást nyert, hogy
nevezett az utóbbi időben részéről folytatott nagyméretű felvásárlásokkal a
közellátást veszélyeztette és elősegítette, illetve fokozta a lakosság körében
lévő pánikhangulatot.
Az 1952. szeptember 2-án megtartott házkutatáson
nevezettnél kb. 150 kg lisztet, 55 kg cukrot és kb. 10 kg zsírt találtunk. A
feltalált és őrizetbe vett árucikkekre vonatkozóan gyanúsítottként kihallgattuk
Nyári Istvánnét, fent nevezett feleségét, aki az
alábbiakat adta elő:
Férje 1952. augusztus 15–17. körül egy vidéki
útjáról hazatérve elmondotta, hogy azt a hírt
hallotta, hogy megdrágul a liszt, zsír és cukornak az ára. Férje javaslatára
megkezdték a rendelkezésükre álló pénzből a felvásárlást. Kb. augusztus 17. óta
férje rendszeresen vásárolt 5–10 kg-os tételekben lisztet, cukrot és ezt a
felvásárlást augusztus végén még fokozták. Férje javaslatára 1952. szeptember
elsején, annak távollétében 6 kg zsírt és 5 kg cukrot, valamint 5 kg lisztet
vásárolt Nyíregyházán.
Kihallgatása során elmondotta, hogy a nagyrészt férje által lebonyolított
felvásárlást azért végezték, miután biztosra vették azt, hogy a fenti
élelmiszercikkek megdrágulnak.
1952. szeptember 3-án pótlólag felvett jegyzőkönyvi
kihallgatása során beismerte, hogy a házkutatás során megtalált zsírmennyiségen
kívül, testvérénél, Sallai Lajos, Nyíregyháza, Makarenkó u. 75. sz. alatti lakosnál, még 30 l zsír van
elrejtve, miután figyelmeztetve lett, hogy nem szabad ennyi zsírt tartania,
megbeszélték, hogy a zsírt testvére átveszi, úgy azt esetleges házkutatás során
a Hatóság nem találja meg.
Az erre a tényre 1952. szeptember 3-án tanúként
kihallgatott Sallai Lajos vallomásában elmondja, hogy
Nyári Istvánné 1952. szeptember 2-án valójában 30 l
zsírt adott át neki megőrzésre, melyet aznap este 21 h-kor át is szállított
lakására, nehogy testvérénél azt, egy esetleges házkutatás során, – miután az
már ezenkívül is rendelkezik zsírkészlettel –
megtalálják. A nála található zsírkészletet ugyancsak őrizetbe vettük.
Az ügyben tanúként kihallgattuk özv. Mester Jánosnét a Nyíregyházi Kisker. V.
4. sz. vezetőjét, aki előadta, hogy 1952. szeptember 2-án du. a fenti
fűszerüzletben egy 35 évesnek látszó asszony, ki 6 kg zsírt kért ment be, s ő
az árucikk kiadása közben, miután azelőtt az illető asszonyt soha nem látta,
megkérdezte annak nevét. A válaszadás előtt a hölgy kiment az utcára, ahol egy
másik reá várakozó asszonnyal beszélt, s onnan visszatérve Nyári Istvánné nevet mondott be, lakásának
pedig Rózsa u. 40. sz. alatti lakást jelölte meg.
Az őrizetbe vett Nyári István gyanúsítottkénti
kihallgatása során beismerte a fentieket, s előadta, hogy 1952. július második
felében gyülekezeti szolgálatából Tokajból utazva, a
nyíregyházi vonaton hallotta, hogy egyes árucikkeknek feljebb fog menni az ára.
Hazaérkezése után feleségével közölte ezt, s javasolta, hogy meglévő élelmiszer készletüket – mely ekkor kb. 100 kg liszt, kb. 25
kg. cukor és kb. 40 l zsír volt – tartalékolják és az állandó szükségletet vásárolják hozzá. Elmondotta,
hogy az áremelkedés hírének hallatára cukorból, lisztből több tételben vásárlást eszközölt. Ezt megelőzően zsírt is vásárolt. Az
eladott 1 ½ q kukorica árából 10 kg zsírt és 5
kg cukrot vásárolt. Később augusztus elején újabb 10 kg cukrot, majd valamivel
később 5 kg lisztet vásárolt. Augusztus közepe táján ismét 5 kg cukrot,
valamivel később 20 kg lisztet vett.
1952. augusztus 30-án feleségével együtt a 4. sz.
árudában 10 kg cukrot vásárolt megint.
Vallomásában beismerte, hogy a felvásárlásokat
azért eszközölte, mert attól tartott, hogy ezek az
élelmiszercikkek meg fognak drágulni.
Nevezett kisparaszt származású, azonban a múlt
rendszerben teológiát végzett és mint ilyen lett
elismerve lelkészként és a horthy [sic!] hadseregnél fhdgy. rendfokozatot kapott (tartalékos). Iskolái elvégzése
után azonnal mint prédikátor működött, s azóta sem
végzett semminemű más természetű munkát. Mint prédikátor jó anyagi körülmények
között él, egy lakóháza van polgári kényelemmel berendezve. A baptista szekta
egyik legaktívabb szervezője, rendszeresen vidéki utakat tesz, szervező munkája
kiterjed egész Szabolcs-Szatmár megyére. Lakásán számos szekta tag keresi fel, ezenkívül kiterjedt levelezést folytat velük. Mint a szekta
prédikátora, vidéken a falusi lakosság között káros tevékenységet fejt ki.
Feltehető az is, hogy híveit a felvásárlásra is biztatta
mint olyan, akinek hitelt adnak, s ezzel lényegesen növelte az amúgy is már
utóbbi időben nagyfokú pánikhangulatot.
Kihallgatása során eleinte tagadásban volt, azonban
a tények feltárása után beismerte bűnösségét és, s azt is, hogy most már
tudatában van annak súlyosságával is [sic!]. Miután nem hitt a közellátásunk
szilárdságában, s éppen ezért követte el az árufelvásárlást is, feltételezhető
hogy ilyen irányban másokat is befolyásolt.
Pásztor László áv. alhdgy.
[ÁBTL 3.1.9. V-85245, 14–16. Géppel
írt másodlat Pásztor László államvédelmi alhadnagy aláírásával.]
8. A nyíregyházi járásbíróság által
hozott elsőfokú ítélet Nyári István ügyében, 1952. szeptember 4.
A
nyíregyházai járásbíróság
B.
IV. 0029/1952-2.
A
Népköztársaság Nevében!
A nyíregyházai járásbíróság Nyíregyházán, 1952. évi
szeptember hó 4. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a
következő
ítéletet:
Nyári István vádlott, […] nyíregyházi (Rózsa utca 40.)
lakos, baptista lelkész foglalkozású, magyar
állampolgár, nős Sallai Erzsébettel 5 gyermeke van, 1
lakóháza és havi 322 F[t] jövedelme, atyja: néhai József, anyja: néhai Szántó
Sára büntetlen, bűnös 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett közellátás érdekét
veszélyeztető bűntettben.
A bíróság ezért: Nyári István vádlottat
összbüntetésül 1 (egy) évi és 6 (hat) hónapi börtönbüntetésre, továbbá
mellékbüntetésül 500 Ft (ötszáz frt.) pénzbüntetésre,
a közügyektől 3 (három) évi időtartamra eltiltásra és
1000 (egyezer) forint értékű ingó vagyon elkobzásra ítéli.
A bíróság a nyíregyházi igazságügyi gazdasági
hivatal által 274/1952. tételszám alatt bűnjelként őrzött 129 kg liszt, 55 kg
cukor, és 36 kg zsír elkobzását, míg a megőrzésre szolgáló 1 zsáknak, 2 vászon zacskónak, 9 drb. lisztes
és cukros papírzsáknak, 1 drb. 8 literes és 1 drb. 30 literes zsíros kannának Nyári István részére
kiadását elrendeli és a bűnjeleknek az ítélet jogerőre emelkedése után elvitelére
a jogosítottat felhívja.
A bíróság a terhelt előzetes fogva tartásával 1
(egy) napot kitöltöttnek vesz.
A pénzbüntetést behajthatatlansága esetén 25
(huszonöt) forintonként egy napi összesen 20 (húsz) napi börtön
büntetésre kell átváltoztatni.
A vádlott köteles az eddig esetleg felmerült és az
ezután felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni.
A járásbíróság elrendeli, hogy az ítélet jogerőre
emelkedése után a nyíregyházi államügyészséggel, az Államvédelmi Hatóság
Szabolcs-Szatmár megyei Osztályával, a nyíregyházi Igazságügyi Gazdasági
Hivatallal, a vagyonelkobzás foganatosítása végett a nyíregyházi városi Tanács
Végrehajtó Bizottságának pénzügyi osztályával és a mellékbüntetés nyilvántartó
lap a nyíregyházi városi és járási rendőrkapitánysággal közöltessék.
Indoklás:
A járásbíróság a nyomozás és a tárgyalás adatai és pedig Nyári István vádlott vallomása, Nyári Istvánné, szül. Sallai Erzsébet,
Mester Jánosné, szül. Bicskei Anna és Sallai Lajos tanú vallomásai, továbbá a bűnjelként lefoglalt
és a tárgyaláson ismertetett bűnjeljegyzéken 1–14. folyószám alatt felsorolt
liszt, cukor, és zsírmennyiség, mint tárgyi bizonyítékok alapján a következő
tényállást állapította meg:
Nyári István vádlott szegényparaszt családból
származik. Apja részes arató volt, édesanyja pedig
később 6 kat. hold földet kapott. Elemi iskoláit Zsáka községben végezte. Az elemi iskola elvégzése után
kitanulta a szabó mesterséget, és segédi oklevelet is szerzett. Miután a 4.
középiskolát Debrecenben magánúton elvégezte, 1935–1941. években elvégezte
Budapesten a teológiai tanulmányokat is, s Fót
községben, majd 1945. évtől kezdve Nyíregyházán teljesített baptista lelkészi
szolgálatot. Vagyona: 1 lakóház, törzsfizetése és családi pótléka: 322 forint,
jövedelme: azok a természetbeni juttatások, amit a hívek adnak össze számára.
Felesége és 5 gyermeke van, akik közül a legidősebb 7 éves, a legfiatalabb 3
hónapos.
A vádlott 1952. év január havában 1 drb. sertést vágott, amiből kb. 65–70 liter zsírt termeltek
ki. Ebből a zsírmennyiségből még 1952. év július havában is kb. 30 liter
érintetlen maradt, amelyet éléskamrájukban helyeztek el.
1952. év július havának végén kb. 1 és ¼ zsák liszttel rendelkeztek, amelyből kb. 50–60
kg főző, 30–35 kg pedig kenyérliszt lehetett. A kenyérszükségletüket
kenyérvásárlással is fedezték, ezenkívül a vádlott
hívei természetbeni juttatásai folytán is részesült liszt adományokban.
A vádlott cukorkészlete 1952. év július havában kb.
25 kg volt. Havi szükségletük ezekből az élelmiszerekből kb. 6–10 kg-ot tett
ki, tehát liszt, cukor és zsírszükségletük vásárlás nélkül is több hónapra
biztosítva volt.
1952. év július havában Nyári István vádlott
Tokajból utazott haza Nyíregyházára, amikor a vonatban ismeretlen asszonyok
arról beszélgettek, hogy az ide[i] száraz időjárás
következtében lisztben, cukorban és zsírban hiány lesz, ezeknek az
élelmiszereknek felemelik az árát és bevezetik a jegyrendszert. Hazaérkezése
után a vádlott közölte a hallottakat a feleségével, aki a nyíregyházi piacon
szintén hallott ilyen valótlan híreket s elhatározták, hogy a meglévő
készpénzükből, továbbá 1 és ½ q kukorica és egy
bizonyos épületanyag eladási árából lisztet, cukrot és zsírt fognak vásárolni
és „biztosítják” magukat.
Eme elhatározás folytán Nyári István és felesége 1952.
évi július hótól 1952. évi szeptember hó 2. napjáig terjedő időben
több tételben olyan mennyiségű lisztet, cukrot és zsírt vásároltak fel, hogy
készletük lisztből 129, cukorból 55 és zsírból 36 kg-ra, illetve literre
emelkedett, ami a családi és személyi szükségletüket figyelembe véve több
hónapra bőségesen biztosította ellátásukat.
1952. évi szeptember hó 2. napján a vádlott
felesége 6 kg zsírt vásárolt a nyíregyházi Kisker
Vállalat 4. sz. boltjában. A vásárlás feltűnt a bolt vezetőjének, Mester Jánosné tanúnak, aki megkérdezte a vádlott feleségének a
nevét s közölte az illetékes hatóságokkal. A megtartott házkutatás során a
nyomozó közegek a fentebb írt mennyiségeket a 30 liter zsír kivételével meg is
találták. A vádlott felesége a bűntudat hatására a 30 liter zsírt fivére, Sallai Lajos lakásán helyezte el, ezt a körülményt azonban
önként felfedte és a 30 liter zsírt Sallai Lajos
lakásán a nyomozó közegek meg is találták és
bűnjelként lefoglalták.
Nyári István vádlott a tárgyalás során nem ismerte
el a bűnösségét. A nyomozás során tett beismerő vallomását visszavonva azzal
védekezett, hogy szándéka nem irányult a közellátás megkárosítására, hanem régi
szokás szerint csak a téli bevásárlásokat eszközölte,
betegségére tekintettel a kórházba kívánt bevonulni és távolléte idejére a
családját akarta biztosítani. Ezenkívül volt egy
család méhe s annak a cukorszükségletét is ily módon kellett biztosítani.
A járásbíróság azonban nem fogadta el a vádlott
védekezését. Gerő Ernő elvtárs a II.
Pártkongresszuson tartott beszámolójában megállapította, hogy a közellátás
kérdése az osztályharc egyik legfontosabb területévé vélt. Az ellenség, amelyre
számos területen súlyos csapásokat mértünk, rávetette magát a közellátás
területére. Az ellenség befolyása alatt álló s nem eléggé öntudatosan dolgozók
egy része is az ellenséges propaganda hatása alatt élelmiszerek szükségleten
felüli tömeges felvásárlásokkal [sic!] igyekszik megzavarni a közellátás
rendjét.
Bár ez a megállapítás 1951. év február havában
hangzott el, ma sem vesztette el jelentőségét és időszerűségét. A napilapokból
olvasható, hogy főleg Budapesten és az ország vidéki városaiban is pánikszerű
vásárlási láz ütötte fel a fejét, amely tünet hovatovább oda vezet, hogy
bizonyos cikkekben hiány mutatkozik.
Az ellenséges propaganda az idei szokatlanul száraz
időjárásra hivatkozással azt igyekezett bedobni a köztudatba, hogy ínség lesz
az országban, felemelik az árakat és bevezetik a jegyrendszert.
Azok, akik ezt a hírt kiagyalták és terjesztették,
valamint azok, akik ennek hatása alatt nagyobb mérvű bevásárlásokat
eszközöltek, nem akarnak tudomást venni arról, hogy nálunk éppen úgy,
mint a szocializmust építő népi demokráciákban vagy a kommunizmust építő
Szovjetunióban tervgazdálkodás folyik. A tervgazdálkodás és az állami begyűjtés
olyan készleteket biztosít az állam számára, hogy egy esztendő száraz időjárása
még nem okoz zavart a dolgozók ellátásában. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy
Népköztársaságunk éppen a legnagyobb vásárlási láz idején leszállította a
péksütemények és a száraztészta árát és még fehérebb kenyeret
kíván a dolgozók asztalára biztosítani.
Azok közé a személyek közé, aki[k]
a klerikális reakció és egyéb ellenséges elemek befolyása alatt állva,
szükségletet meghaladó mértékű vásárlásokat eszközöltek, tartozik maga a
vádlott is.
A bűnügynek ilyen politikai megvilágítása mellett
tehát teljesen közömbös a vádlottnak az a védekezése, hogy szándéka nem
irányult a közellátás megkárosítására vagy megzavarására, mert ha az országban
minden dolgozó hasonlóképpen cselekedne, úgy a közellátás vonalán fokozódna a
pánikhangulat és a fokozódó felvásárlás során az állami készletek
előbb-utóbb kifogynának. Egyesek indokolatlanul szükségletüket meghaladó
készletekhez jutnának, egyesek pedig, akiknek nincs anyagi tehetségük nagyobb
mérvű vásárlásokra, ellátás nélkül maradnának.
A törvény nem határozza meg azt a mennyiséget, hogy
ki-ki milyen készleteket tarthat a birtokába[n]. Az
áruhalmozásnak jogszabályi alapja Népköztársaságunk Alkotmánya, amely szerint a
szocialista együttélés szabályait minden állampolgár köteles betartani. Amikor
a vádlott és felesége megfelelő készletek mellett további szükségleten felüli vásárlásokat eszközöltek, összeütközésbe kerültek ezzel a
törvénnyel és a közellátás rendjét biztosító jogszabályokkal is.
Nem fogadta el a járásbíróság a vádlottnak azt a
védekezését sem, hogy a téli, szokásos beszerzéseket
eszközölte. Maga a vádlott felesége vallotta, hogy a tokaji útjáról való
visszaérkezés után elmondott hírek késztették a vásárlásokra és a téli
beszerzéseket sem július-augusztus hónapban, hanem az őszi hónapokban szokás eszközölni.
A vádlott ez idő szerint is sertést hizlal, tehát a
zsírvásárlása a meglévő 30 liter készlet mellett teljesen indokolatlan volt.
Ami pedig az egy család méh cukorszükségletét illeti, erről a bíróság hivatalos
tudomása szerint a helyi tanácsi szervek ipari cukor kiutalása formájában
gondoskodnak.
De nem volt elfogadható a vádlottnak az a
védekezése sem, hogy betegsége folytán kórházba kívánt bevonulni s erre az
időre akarta a családja szükségletét biztosítani. A meglévő készletük is hosszú
időre, több hónapra biztosította a 7 tagú család szükségletét, az pedig nem valószínű, hogy a vádlott hosszú hónapokig
tartó gyógykezelésre vonult volna be a kórházba.
Ilyen körülmények között tehát a járásbíróság a
vádlott bűnösségét megállapította s büntetlenséget kizáró vagy megszüntető ok
hiányában őt elítélte.
Tény az, hogy nemcsak a vádlott, hanem a felesége
is eszközölt bevásárlásokat, ezeket azonban a férj tudtával és beleegyezésével
eszközölte, a felvásárolt zsírnak, cukornak és lisztnek a lakáson való
tárolásáért azonban egyedül és kizárólag a vádlott, mint családfő
felelős.
Nyári István vádlottnak a fenti tényállásban leírt
cselekménye 1 rendbeli, folytatólagosan elkövetett, a 8.800/1946.
M. E. számú rendelet 8. §-ának
1. pontjába[21]
ütköző és a 9. § (1) bekezdése[22]
szerint minősülő közellátás érdekét veszélyeztető bűntett törvényes
elemeit valósítja meg.
A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményt képez a
vádlott nős, 5 gyermekes családos állapota. Súlyosító körülmény a
folytatólagosság.
A bűnösségi körülmények e viszonyában a
járásbíróság úgy találta, hogy a vádlott az enyhítő szakaszok alkalmazására nem
méltó és szabta ki a cselekménye társadalmi veszélyességével és alanyi bűnösségi
fokával arányban álló 1 évi és 6 hónapi börtönbüntetést, amely alkalmas lesz
arra, hogy az esztelen vásárlási láz kezdeti időszakában a társadalom többi
tagjait is visszatartsa a hasonló bűncselekmények elkövetésétől.
A büntetés kiszabása a 8.800/1946.
M. E. számú rendelet 9. §-ának
(1) bekezdésén, a Btá. 33. §-a (1) bekezdésének b. pontján,[23]
a Btá. 39. §-ának 1. tételén[24]
és a Btá. 38. §-ának
(1) bekezdésén[25]
alapszik.
A bűnügyi költségekben való marasztalás a bűnösség
megállapításának a folyamánya és a Bp. 244. §-ának 1/1 bekezdésén,[26]
az előzetes fogva tartásban eltöltött időnek a beszámítása
pedig a Btá. 54. §-ának (1)
bekezdésén[27]
alapszik.
A bűnjelként lefoglalt élelmiszerek elkobzása a Btá. 37. §-a (1) bekezdésének a. pontja[28]
alapján történt.
Nyíregyháza,
1952. évi szeptember hó 4. napján.
Dr.
Hargitai László sk. Bodogán Jánosné sk. Szalóki János sk.
vezető
járásbíró
járásbírósági
ülnök
járásbírósági
ülnök
A
kiadmány hiteléül:
irodakezelő
A
nyíregyházi járásbíróságtól.
B.
IV. 0029/1952-6. szám.
Végzés
Ez az ítélet a nyíregyházi járásbíróságnak 0029/1952-5.
számú ítélete alapján jogerős és végrehajtható.
Nyíregyháza,
1952. évi november hó 17. napján. Dr. Hargitai László sk.
vezető járásbíró.
A
kiadmány hiteléül:
irodakezelő
[ÁBTL 3.1.9.
V-85245. 38–41. Géppel írt egykorú másolat az irodakezelő olvashatatlan
aláírásával, mellette a Nyíregyházi Járásbíróság körpecsétjével.]
9. A Nyíregyházi Államügyészség
átirata az Államvédelmi Hatóságnak, 1952. szeptember 4.
1952.
Áü. 0029. szám.
A
közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt Nyári István ellen indított
bűnügyben közlöm, hogy:
Nyári István, 39 éves, baptista lelkipásztor, nős,
5 gyermeke van, nyíregyházi lakost a mai napon a járásbíróság büntetőtanácsa
elé állítottam.
Nevezett Nyíregyházán, f. hó
2. napjáig lakásán 150 kg lisztet, 55 kg cukrot és 36 kg zsírt halmozott fel.
Az élelmiszerek egy részét augusztus második felében, illetve szeptember
elsején vásárolta fel, oly hamis híresztelések alapján, mely szerint ezeknek a
közszükségleti cikkeknek az ára emelkedni fog.
A járásbíróság nevezettet bűnösnek mondotta ki 1 rendbeli, folytatólagosan elkövetett, a 8.800/1946. M. E. számú rendelet 8.
§ 1. pontjába ütköző és a 9. § (1) bekezdése szerint minősülő, közellátás
érdekét veszélyeztető bűntettben s ezért 1 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre,
500 forint pénzbüntetésre, 1000 forint vagyonelkobzásra és a közügyektől 3 évre való eltiltásra ítélte. Elrendelte egyben a bűnjel
tárgyát képező élelmiszerek elkobzását.
Az ítélet ellen tárgyaló államügyész súlyosbításért
fellebbezést jelentett be, elítélt pedig 3 napot
tartott fenn magának a fellebbezés bejelentésére.
A bíróság elrendelte az előzetes letartóztatásnak
az ítélet jogerőre való emelkedéséig fenntartását.
Nyíregyháza,
1952. szeptember hó 4. napján.
Dr.
Pintér József sk. államügyész.
Dr.
Oláh Béla sk. államügyészségi
elnök h.
A
kiadmány hiteléül:
kiadó
Államvédelmi
Hatóságnak,
Nyíregyháza
[ÁBTL 3.1.9.
V-85245, 36–37. Másodlat a kiadó olvashatatlan aláírásával, mellette az
államügyészség körpecsétje, fejlécen a Nyíregyházi Államügyészség
névbélyegzője.]
10. Dátum nélküli feljegyzés Nyári
István ügyében.
Jelentés
1952.
szeptember 4-én a Nyíregyházai Járásbíróság …[29]
büntetésre ítélte Nyári István baptista prédikátort, nyíregyházai lakost
élelmiszer felhalmozás miatt.
Nyári István lakásán 129 kg lisztet, 56 kg cukrot,
36 kg zsírt rejtegetett, melyet az elmúlt napokban vásárolt fel.
[ÁBTL 3.1.9. V-85245 19. Géppel
írt feljegyzés, alatta Szabó Márton államvédelmi őrnagy kézzel írott
feljegyzése és saját kezű aláírása: „Néplapnak Siklósi elvtársnak leadva,
leközlés módja megbeszélve. Sajtóban 1952. szept. 5-én megjelent, a »Néplap« VI. Főoszt. vezetőjének
megküldve. Szabó Márton”]
11. A megyei bíróság másodfokú
ítélete Nyári István ügyében, 1952. november 5.
A
Nyíregyházai Megyei Bíróság, mint büntető fellebbezési bíróság.
B.
0029/1952-6. szám.
A
Népköztársaság Nevében!
A Nyíregyházi Megyei Bíróság, mint büntető fellebbezési
bíróság a közellátás érdekeit veszélyeztető bűntett miatt Nyári István ellen
indított bűnügyben, melyben a Nyíregyházi Járásbíróság 1952. évi. szeptember hó 4. napján B. 0029/1952-2. száma alatt ítéletet
hozott, az ítélet ellen bejelentett fellebbezések folytán megtartott nyilvános
tárgyaláson meghozta a következő
ítéletet:
A megyei bíróság az elsőbíróság ítéletének a főbüntetés
mértékéről rendelkező részét akként változtatja meg, hogy vádlott főbüntetését
1 (egy) évi börtönbüntetésben állapítja meg.
Vádlott előzetes letartóztatásával eltöltött időt
1952. évi szeptember hó 3. napjától kezdődően a börtönbüntetésbe beszámítja.
Egyebekben
a fellebbezéseket elutasítja.
Indoklás:
Az elsőbíróság ítélete ellen fellebbezéssel éltek:
Közvádló
vádlott terhére a büntetés súlyosbítása végett.
Vádlott
és védője vádlott bűnösségének megállapítása miatt, felmentés, illetve enyhítés
végett.
Az elsőbíróság által megállapított tényállásban
hiányosság, homályosság, iratellenesség, vagy helytelen ténybeli következtetés
nincsen, ezért a Bp. 203. §-a értelmében[30]
a fellebbezési eljárásban kötelezően irányadó.
Védő a fellebbezési eljárásban bizonyítási
indítványt terjesztett elő, melyben bizonyítani kívánta, hogy 1952. évi július
hó végén kb. 100 kg liszt, 25 kg cukor, valamint 30 kg zsír volt vádlott
háztartásában, ezek a készletek nem a vádlott háztartásának a fedezésére, hanem
a baptista híveknek a Nyíregyházán való ellátására szolgáltak, akik gyülekezeti
ügyekben jártak Nyíregyházán.
Lényegében tehát az összes vásárolt mennyiség
lisztből 29 kg, cukorból 30 kg és zsírból 6 kg.
Védő bizonyítási indítványának igazolására 1. és 7.
[pont] alatt nyilatkozatokat csatolt be.
A megyei bíróság a bizonyítási indítványnak helyt
nem adott, mert a vádlott saját maga vallotta, hogy 1952. évi július havában
Tokajról utazott haza és a vonatban hallott hamis híresztelések hatására
határozta el magát a fokozott készlet gyűjtésére és tárolására, továbbá mert a
vádlott nem csak a meglévő készletek tárolásával, hanem a fokozott mérvű
vásárlásokkal követte el a bűncselekményt és mert
vádlott vádbeli magatartására kellő bizonyíték állott rendelkezésre.
A vádlottnak az irányadó tényállásban leírt
tevékenysége a megyei bíróság megítélése szerint is bűncselekményt képez és a
bűncselekmény minősítése is a törvénynek megfelelően történt.
A bűnösség megállapítása miatt bejelentett
fellebbezésében a vádlott azt vitatja, hogy a gyülekezeti célt szolgáló
készleten felüli vásárlás nem haladja meg a szokásos téli beszerzéseket –
különösen arra tekintettel, hogy vádlott […][31] kórházba
akart menni és erre az időre is akarta családját biztosítani. Megyei bíróság
megítélése szerint vádlottnak ez a védekezése bűnösségének meg nem állapítására
nem alkalmas. Ugyanis az állítólagos gyülekezeti célt szolgáló készletek a
vádlott háztartásának a fedezésére is szolgáltak és jelen bűncselekményt az
valósítja meg, aki a szokásszerű szükséglet-kielégítés észszerű mértékét
meghaladóan szerez be közszükségleti cikket. Vádlott valótlan híresztelések
hatására határozta el magát készlet-gyűjtésre és így vádbeli vásárlással olyan
közösségellenes magatartást tanúsított, amely hasonló tömeges magatartás esetén
a közellátás érdekeit komoly mértékben veszélyezteti, tehát a szocialista
együttélés szabályaival éles ellentétben áll.
A fentiek folytán a bűnösség megállapítása miatt
bejelentett fellebbezés tehát alaptalan.
A büntetés kiszabásánál az elsőbíróság helyesen
ismerte fel vádlott cselekményének társadalmi veszélyességi fokát, továbbá a
vádlott terhére és javára mutatkozó bűnösségi körülményeket. Ennek
viszonylatában azonban a megyei bíróság úgy találta, hogy a vádlottal szemben
kiszabott 1 évi és 6 hónapi börtön főbüntetés túl súlyos, tekintettel az általa
vásárolt élelmiszer mennyiség viszonylag nem nagy súlyára és vádlott 5
gyermekes családos állapotára. Erre tekintettel valamint az elsőbíróság
ítéletében felhozott bűnösségi körülményekre is, a megyei bíróság a vádlott
főbüntetésének mértékét a rendelkező rész értelmében leszállította.
Nyíregyháza,
1952. évi november hó 5.
Dr.
Félegyházy Pál sk. mb. tanácsvezető. Dr. Piros Sándor sk.
mb. bíró, előadó. Dr. Sófalvy
Károly sk. mb. bíró. Szir Katalin sk. mb. ülnök. Kecskeméti Mihály sk. mb. ülnök.
A
kiadmány hiteléül:
irodavezető
A
Nyíregyházi Járásbíróságtól.
B.
IV. 0029/1952-6. szám.
Végzés
Ez az ítélet a Nyíregyházi Járásbíróságnak 0029/1952-5.
számú ítélete alapján jogerős és végrehajtható.
Nyíregyháza,
1952. évi november hó 17. napján. Dr. Hargitai László sk.
vezető járásbíró.
A
kiadmány hiteléül:
irodakezelő
[ÁBTL 3.1.9.
V-85245. 42–43. Géppel írt egykorú másolat az irodavezető olvashatatlan
aláírásával, mellette a Megyei Bíróság körpecsétje. Alatta a Nyíregyházi Járásbíróság
1952. november 17-ei végzésének a szövege, továbbá kézzel írt feljegyzés:
„Államvédelmi Hatóság Szabolcs-Szatmár megyei Osztálya, H. 1–1 pld. I. II. b. ítélet. 6035/952. sz.-ra hiv.”]
[1] Valuch Tibor: „A közellátás helyzete az utóbbi időben romlott.” Az élelmiszer-ellátás és a táplálkozás néhány jellegzetessége Magyarországon az 1950-es években. In: Évkönyv 2004. XII. Magyarország a jelenkorban. Szerk. Rainer M. János és Standeisky Éva. Budapest, 1956-os Intézet, 2004. 233–234.
[2] Berend T. Iván: Utak és tévutak a gazdaságpolitikában
Magyarországon az 1950-es években. In: A felszabadulás utáni történetünkről. II.
kötet. Összeáll. Földesi Margit és Rainer M. János. Szerk. Balogh Sándor. Budapest, Kossuth
Könyvkiadó, 1987. 7–18.; Valuch
Tibor: Magyarország társadalomtörténete a
XX. század második felében. Budapest, Osiris
Kiadó, 2001. 284–286.
[3] Szakács Sándor: A földreformtól a kollektivizálásig 1945–1956. In: A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Szerk. Gunst Péter. Budapest, Napvilág Kiadó, 1998. 285–343., különösen 330–337. Uő: A mezőgazdasági termelés és néhány történeti jellegű befolyásoló tényezője (1945–1955). In: Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944–1962). Szerk. Balogh Sándor és Pölöskei Ferenc. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979. 80. (4. táblázat) és 85. Vö. Berend T.: i. m. 17–18.
[4] Valuch: i. m. (2004.) 235–236.
[5] Valuch Tibor: Rántott leves, cukros-zsíros kenyér és borjúbécsi. Az élelmiszerfogyasztási és táplálkozási szokások változásainak néhány jellegzetessége Magyarországon 1945 után. In: A fogyasztás társadalomtörténete. (Rendi társadalom – polgári társadalom 18.) Szerk. Hudi József. Budapest–Pápa, Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület–Pápai Református Gyűjtemények, 2007. 296.
[6] Mark Pittaway: Visszavonulás a kollektív tiltakozástól. Háztartás, nemek, munka és népi tiltakozás a sztálinista Magyarországon. (Ford. Bartha Eszter.) Eszmélet, 77. (2008. tavasz.) 26–49., különösen 33–38..
[7] A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának jegyzőkönyve. 1951. február 24.–március 2. Budapest, Szikra, 1951. 307–309. Nem véletlen, hogy Gerő beszámolója végén a mezőgazdaság teljes szocialista átalakításának szükségességét hangsúlyozta. Uo. 352–353.
[8] Uo. 311–312. Gerő beszédének a szövege egyébként külön füzetben is megjelent: Gerő Ernő elvtárs beszámolója a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusán 1951. február 28-án. Budapest, Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztály, é. n.
[9] Vö. Szakács: i. m. (1979.) 82. (6. és 7. táblázat) és 87.
[10] Feltehetően a gyorsaság számlájára kell írni, hogy a Nyáriéktól lefoglalt élelmiszerek mennyiségét illetően a különböző dokumentumokban eltérő adatokat találunk.
[11] Pittaway: i. m. 34.
[12] ÁBTL 2.2.1. Nyári István operatív nyilvántartó kartonja.
[13] Közli Valuch: i. m. (2004.) 237.
[14] Közli Valuch: i. m. (2004.) 239.
[15] Valuch: i. m. (2004.) 238–240.
[16] ÁBTL 2.8.1. 4152. Nyári István fogyatéki anyaga; ÁBTL 2.8.1. 17-1267/1958. Nyári István fegyelmi ügye.
[17] A személyes adatok közlésétől eltekintek.
[18] Földműves.
[19] Magyar-Szovjet Nyersolaj Rt.
[20] Nyári Istvánné szeptember 2-i kihallgatási jegyzőkönyve nem található a dossziéban.
[21] Közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekményt követ el, aki „terményt vagy terméket jogszabály tilalma ellenére, vagy jogszabályokban tiltott mértékben vagy módon, vagy – nem tovább-eladás céljából – a hatóság által megállapított legmagasabb ár túllépésével szerez be”. 8.800/1946. M. E. számú rendelet a gazdasági rend büntetőjogi védelme tárgyában, 8. §. 1. Magyar Közlöny, 1946. július 28. 169. szám.
[22] „Az árdrágító visszaélés, úgyszintén a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmény bűntett és büntetése hat hónaptól öt évig terjedhető börtön.” 8.800/1946. M. E. számú rendelet a gazdasági rend büntetőjogi védelme tárgyában, 9. §. (1). Magyar Közlöny, 1946. július 28. 169. szám.
[23] A megfelelő vagyonnal illetve jövedelemmel rendelkező elkövetővel szemben „mellékbüntetésként pénzbüntetést lehet alkalmazni bármely bűntett esetében, ha feltehető, hogy ezzel az elkövetőt újabb bűncselekmény elkövetésétől hatásosabban lehet visszatartani.” 1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről. 33. §. (1) b). Magyar Közlöny, 1950. május 18. 7. szám.
[24] „A közügyektől eltiltást ki kell kimondani, ha az elkövetővel szemben egy évnél hosszabb tartamú börtönbüntetést alkalmaznak […].” 1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről. 39. §. Magyar Közlöny, 1950. május 18. 7. szám.
[25] „Vagyonelkobzásnak van helye azokban az esetekben, amelyekben a törvény ezt külön rendeli.” 1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről. 38. §. (1). Magyar Közlöny, 1950. május 18. 7. szám.
[26] „Ha
a terheltet bűnösnek mondják ki, a bíróság őt kötelezi a bűnügyi költségek
megtérítésére.” 1951. évi III. törvény a büntető perrendtartásról. 244. § (1). Magyar Közlöny, 1951. május 22. 79.
szám.
[27] „A kiszabott börtönbüntetésbe az előzetes fogva tartás idejét teljes egészében be kell számítani.” 1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről. 54. §. (1). Magyar Közlöny, 1950. május 18. 7. szám.
[28] El kell kobozni azt a dolgot, „amelyeket a bűntett elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak, ha az elkövető tulajdona vagy egyébként is, ha az a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyezteti […].”1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről. 37. §. (1) a). Magyar Közlöny, 1950. május 18. 7. szám.
[29] Az eredetiben kipontozva.
[30] „A másodfokú bíróság az ügy érdemére vonatkozó határozatát
[…] az első fokon eljárt bíróság által megállapított tényekre alapítja.” 1951.
évi III. törvény a büntető perrendtartásról. Magyar Közlöny, 1951. május 22. 79. szám.
[31] Anonimizálva.