Krahulcsán Zsolt
MUK és HUKUK
A politikai
rendőrség és az 1957. tavaszi „provokációk”
MUK (Márciusban Újra Kezdjük) – hirdették 1956 végén, 1957
elején a levert forradalom és szabadságharc felélesztésben rendületlenül bízó hazafiak
által készített röplapok, firkák, falfeliratok szerte az országban, elsősorban
Budapesten, de a határokon túl is. Bár sokak számára – akik tisztában voltak
Magyarország bel- és külpolitikai helyzetével, lehetőségeivel – egyértelmű volt,
hogy ez a kísérlet vajmi kevés sikerrel, de annál több veszéllyel jár, ennek
ellenére 1957 tavasza egyfajta „röplapháború” jegyében telt el. (Ugyanakkor a
MUK, illetve a „Tavasz” jelszó nemcsak, mint röplap, hanem - a dacos, harcos,
lázadó attitűd kifejezéseként – mint köszönési formula is ekkor terjedt el.) A
március 15-ére időzített „újrakezdés”-re – a politikai rendőrség által
szorgalmasan gyűjtött – röplapokon szólították fel az embereket. Egy ilyen röplap
értelmében március 15-én 9 órától délután 2 óráig mindenki a főútvonalakon
tartózkodjon, majd 2 és 3 óra között senki se legyen az utcán, 16-án reggeltől
figyelmeztető, április 1-től pedig általános sztrájk legyen. Április 4-én pedig
reggel 9 és délután 2 óra között ne legyen senki az utcákon, így tiltakozva a
Kádár-kormány politikája és a forradalom leverése ellen.[1]
A forradalom bukását követően a
régi-új pártvezetés célja az elrettentés és a társadalmi szolidaritás megtörése
volt, ezért a hatalom felkészült az újabb (fegyveres) konfrontációra.
Decemberben, advent heteiben, vidéken éppúgy, mint Budapesten, sortüzeket
vezényeltek a tüntetőkre.[2]
A statáriális bíróságok ítéletei, a karhatalmista, „pufajkás” csoportok
garázdálkodásai pedig tovább fokozták a megtorlást és a terrort. 1957 elejére a
forradalom „utóvédharcait” a röpcédulázásokon, falfirkálásokon túl már „csak” a
néhány illegalitásban szerkesztett, sokszorosított lap, illetve az Írószövetségnek,
az Újságíró Szövetségnek, az üzemi munkástanácsoknak, a Nagy-Budapesti
Munkástanácsnak a demonstratív kiállása, puszta jelenléte, valamint a sztrájkok,
a tüntetések, az elhurcoltak családtagjait segítő konspiratív adománygyűjtések
jelentették. A tavasz kezdetére a MUK „csendes” terjedése, már inkább a
hatalom, mint a társadalom cselekvőképességét jelezte, hiszen újabb nagyszabású
letartóztatási hullám következett, csaknem hatezer embert vettek őrizetbe.[3]
A MUK fenyegetése a forradalom
fegyveres leverését követően, a szovjet csapatok jelenléte mellett
természetesen nem volt jelentős, bár bizonyos források szerint, voltak olyan
csoportok – mint például a mecseki láthatatlanok maradéka – akik március 15-ére
készülve valóban felvették egymással a kapcsolatot és arra készültek, hogy
elrejtett fegyvereiket újra elővegyék.[4]
Ugyanakkor a Kádár-féle vezetés ezeket a röpcédulázásokat, falfestéseket, és az
úgynevezett „ellenforradalmi” szervezkedéseket a saját céljaira kívánta
felhasználni, a megtorlás, az elnyomás fokozására, annak propaganda eszközként
való alkalmazására, ezáltal saját rendszerének erősítésére, stabilizálására.
Ennek megfelelően a hatalom szította is az egyébként öngerjesztő folyamatot és
mintegy „alátett” ennek a sajátos – a Kádár-rezsim és a társadalom egy jelentős
része által űzött – kommunikációs csatának. A röplapháborúba csakhamar
bekapcsolódtak a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hívei is, hiszen
válaszul a MUK jelszóra megjelentek az utcákon, a házfalakon a HUKUK („Ha Újra
Kezditek, Újra Kaptok”) felirat, illetve a MUK átértelmezéseként a „Minden
Uszítónak Kötelet” jelszavak is.[5]
Emellett - elképesztően cinikus módon - a politikai rendőrségen elkövetett
visszaéléseket, ártatlan emberek meghurcoltatását, nem egy esetben meggyilkolását
a „reakció” nyakába kívánták „varrni”. Szerintük a politikai nyomozó szervek
lejáratása érdekében – egyes, nyilvánvalóan „jobboldali, fasiszta” rendőrök (?)
- szándékos módon ártatlan, rendszerhez hű embereket, párttagokat, TSZ
elnököket vertek meg.[6]
A Budapesti Forradalmi Karhatalmi
Ezred III. zászlóaljának küldöttsége 1957. január 1-én felkereste Marosán
Györgyöt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intéző
Bizottságának, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a tagját és előadta az
egység problémáit. A sértődött hangvételű feljegyzésben a december első
napjaiban a „forradalmi kommunista elvtársakból” létrejött, mintegy 450 fős
zászlóalj tagjai úgy látták, hogy a párt mellőzi őket, nem kapnak komoly
feladatot, rossz az ellátásuk, a fegyverzetük szánalmasan gyenge, a fizetésük
kevés. Panaszolták, hogy olyan igazolvánnyal látták el őket, amelyet a
rendőrség nem fogad el és emiatt többüket előállították, illetve
lefegyverezték. Véleményük szerint ennek az az oka, hogy a párt, illetve a
rendőrség vezetői helytelenül ítélték meg az akkori (1956. decemberi, illetve 1957.
januári) helyzetet, hiszen az „ellenforradalmat” még nem verték szét, rengeteg
fegyver van még illetéktelen kezekben, fegyveres csoportok vannak szerte az országban.
Ezért ezt írták: „ha nem erősítjük meg megfelelően a Népköztársaságunk
fegyveres és biztonsági szerveit, akkor ha méreteiben nem is az október 23-i,
de kisebb méretekben fegyveres harc, egyéni terror, tüntetés és a kitavaszodás
után arra alkalmas területen fegyveres csoportok megjelenése és garázdálkodása
várható.”[7]
Kádár az MSZMP Intéző Bizottsága 1957. január 14-i ülésén a karhatalom
helyzetéről készített beszámoló vitájában viszont úgy látta, hogy nincs reális,
komoly erő, mely veszélyeztetné a régi-új rendszert: „Véleményem szerint az
ellenforradalom nincs támadásban, és lényegében meg van verve. Ne fessünk
rémképeket. Nincs támadás. Hullámok vannak. Ha elszigetelten harcolnak, az azt
jelenti, hogy intervencióra számítottak. Az a tény – amely szintén ismert
előttünk – hogy egyik nap mintha elvágták volna a harcot, azt jelenti, hogy
megőrizték tartalékaikat, majd később, amikor látták, hogy politikailag
alkalmas az időpont, újra előtörtek. Ami a fenyegető veszélyeket illeti, azok
inkább politikai természetűek…”[8]
A fenti helyzetértékelések szerzői
abban ugyan egyetértettek, hogy az „ellenforradalmi” veszély fennáll még, de
annak mértékéről, illetve arról, hogy fegyveres vagy „csak” politikai
konfliktus várható különbözőképpen vélekedtek. A karhatalom – melynek túlnyomó
részét egykori ÁVH-sok alkották – az „ellenforradalmi” veszéllyel próbálta
zsarolni a pártvezetést, s februárban egyre másra jelentek meg a belügyi tervezetek,
melyek az 1957 tavaszán várható támadás leküzdésére figyelmeztettek.[9]
Többek közt a MUK fenyegetésére hivatkozva hozták létre 1957 februárjában az
MSZMP „párthadseregét”, a munkásőrséget is.[10]
(A Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulóján, 1957. március 21-én,
tízezer géppisztolyos munkásőr demonstrálta a párt hatalmát Budapest utcáin.)
Már a munkásőrség megszervezése
előtt a forradalom leverését követően a szovjetek és a románok hathatós
támogatásával megindult az államvédelem újjászervezése is.[11]
A forradalom alatt az államvédelem személyi állományának egy része „megingott”
ugyan, de alapvetően ez volt az egyetlen szerve a korábbi államhatalomnak,
amely – a határőrség egyes egységei mellett – a szovjet csapatok mellett
harcolt a forradalom leveréséért. Münnich Ferenc, a kormány elnökének
helyettese kapott megbízást a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek vitelére. Ez gyakorlatilag a honvédelmi és a belügyi,
illetve az igazságügyi szervezet feletti jogosultságot jelentette. Az egyes
vidéki államvédelmi szervek visszaállításának betiltásáról szóló november 7-i
rendelet a rendőrség szervezetén belül létrehozta a politikai nyomozó osztályokat.[12]
Így egy jelentősen megnagyobbodott, kibővített feladatokkal és hatáskörökkel
bíró Országos Rendőr-főkapitányság jött létre, amely magába foglalta a
feloszlatott ÁVH feladatainak nagy részét átvevő Politikai Nyomozó Főosztályt
is. A rendőrségen belül alakult politikai nyomozó osztályok a rendőrségi
törvény módosításáról rendelkező, 1956. december 30-án kiadott 1956. évi 35.
tvr. alapján, nyilvános jogi formában is átvették a megszüntetett ÁVH
feladatait. A Politikai Nyomozó Főosztály 1957. április 9-én kivált az ORFK
szervezetéből és a belügyminiszter közvetlen alárendeltségébe került.[13]
A Budapesti Rendőr főkapitányság
szerveinek 1956. november 4-től március 31-ig terjedő időben végzett munkájáról
szóló jelentése ugyan csak február közepére teszi a „MUK” jelszó felbukkanását,
az Intéző Bizottság február 12-i ülésén külön napirendi pontként tárgyalták meg
március 15. és április 4. megünneplését, kihangsúlyozva, hogy rendkívül
körültekintően kell megszervezni az ünnepségeket, kerülni kell az esetleges
provokációkat, felvonulásokat, gyűléseket. Marosan György szerint: „Március
15-e most harci feladat lesz. Javasolom, maradjanak otthon a diákok és az
iskolákban csak az utolsó órán legyen megemlékezés. Pártvonalon és
szakszervezeti vonalon csináljunk munkás demonstrációkat, pl. a
Petőfi-szobornál mi tartsunk gyűlést, ott minket vertek szét a múltban is és
nem a diákokat. […] Ha hagyjuk magunkat visszaszorítani, akkor provokáció lesz.
Munkások dolgoznak az üzemben és Budapesten diákok lesznek az utcán. Ezt nem
engedhetjük meg, sem Budapesten, sem a nagyobb városokban. Biztosítani kell,
hogy a koszorúzás helyén munkások legyenek.” Az Intéző Bizottság határozata
értelmében a statáriális tilalmak március 15-én is érvényben maradtak.
Az alább közölt források egyik csoportját
a belügyminiszteri, miniszterhelyettesi parancsok, utasítások, másik részét a BM
különböző osztályai által készített elemző, értékelő jelentések, feljegyzések
alkotják. Az első dokumentum egy tervezet, mely az 1957 tavaszán várható
„ellenforradalmi” támadás ellen megteendő intézkedésekről számol be. Felsorolja
milyen preventív rendelkezéseket kell életbe léptetni, részletesen taglalja a karhatalom, az erőszakszervezetek biztosítási
intézkedéseit is. Javasolja továbbá, hogy az összes oktatási intézmény március
15-én zárva legyen, az ünnepségeket előtte napon szervezzék meg, ahol csak az
Oktatási Minisztérium által összeállított „sillabusz” alapján (versek pontos
jegyzéke) lehetne megtartani az ünnepségeket. Minden tömeges összejövetelt
megtiltana és csak a párt-és a kormány szervezte koszorúzást engedélyezné. A
bírói, ügyészi apparátus átvizsgálná és február-március hónapokban „példás
ítéleteket” hozna a fegyverrejtegetésért, szervezkedésért, röpcédulázásért
elítéltek ügyében, és ezeket a sajtó útján széles körben propagálná is.
A 2. számú dokumentum egy magas
rangú belügyi hivatalnok által a Daily Express-nek „kiszivárogtatott” – a
Kádár-kormánynak az új felkelés szétzúzására készült – belügyminisztériumi
tervezetről tudósít. A 3-5. sorszámú források a belügyminiszter helyettes és a Fegyveres
Erők Minisztere által kiadott parancsok, utasítások, melyek – többek közt – a
fegyverhasználatról, a tömegoszlatási feladatokról, a hangadók kiemelésének
módszeréről, illetve a kézigránát és könnygázgránát gyakorlatok elrendeléséről,
rendelkezik.
A válogatás leginformatívabb
dokumentuma az utolsó forrás, mely április 10-én – az „események” után –
készült, így ez már az állambiztonsági és a politikai tapasztalatokat is
összegzi. E szerint az „ellenforradalmi erők” több provokációs tervet is
kidolgoztak, mint például az ENSZ-főtitkárának váratlan budapesti látogatása, mely
alkalmat adott volna egy esetleges „véres verekedésre”, a Kádár-rezsim elleni
tiltakozó megmozdulásokra, vagy a NATO parancsnokság – állítólagos – terve egy
egyszerre, egy időben, több helyen (Magyarország, Lengyelország, Románia,
Bulgária, Szovjetunió stb.) kirobbantandó fegyveres felkelésre. A dokumentum
összeállítói szerint a MUK jelszó tartalmi változáson ment keresztül, mert míg
február közepe előtt valódi fegyveres felkelésre buzdított, addig később már
„csak” kormányellenes demonstrációra, békés tüntetésekre hívott fel.
Törekvéseik fő iránya sem a közvetlen fegyveres harc kirobbantására, hanem a
tömegbázis (a fegyverek) megtartására, minél több csoport létrehozására,
illetve a hazafias érzésekre apellálva, a nemzeti kommunizmus jelszavába bújtatott
ideológiai harcra irányult. A jelentés több statisztikával is szolgál, így
megtudhatjuk, hogy – a budapesti és a Fejér megyei adatok nélkül - országosan február
15. és április 5. között 12.421 főt vettek őrizetbe, 5877 főt politikai
bűncselekményért, fegyverrejtegetésért tartóztattak le, internáltak 3724 főt,
és preventív őrizetbe (akiket 3-4 nap után szabadon engedtek) 8766 fő került. A
közvetlenül március 15. előtt internáltak kevesebb, mint egyötöde volt csak „osztályidegen”
– ami a jelentés készítőit aggodalommal töltötte el – de aztán az április 4-ét
közvetlen megelőző időben őrizetbe vettek 32,5%-os nem munkás-paraszt
származásúak aránya már elégedettebbé tehette a jelentéstevőket.[14]
Ráadásul nyugodt szívvel írhatták, hogy: „a márciusi, áprilisi ünnepi napok
minden különösebb esemény, nagyobb ellenséges provokáció nélkül zajlottak le.”
Dokumentumok
1. Tervezet az 1957.
tavaszán várható ellenforradalmi támadás leküzdésére, 1957. február 12.
ORFK II. Főosztály
Elnöki Osztály
Szigorúan
titkos!
7-320/1957
Tervezet
az 1957. tavaszán várható
ellenforradalmi támadás leküzdésére
Az ellenforradalom fő katonai erőinek szétverése után
igyekezett erőit szervezetten kivonni. Rendelkezésünkre álló anyagok alapján
megállapítható, hogy ezek az erők 1957. március hónapban újabb nagyszabású
ellenforradalmi provokációra készülnek. Az előkészítő munkában kiemelkedő
szerepe van az imperialista rádiók adásainak, fasiszta emigrációs
szervezeteknek.
Az ellenforradalmi erők előkészítő
munkálataival kapcsolatban az alábbi fő adatokkal rendelkezünk:
Az ellenforradalmi
előkészületekben legjelentősebb helyet foglalja el március 15. illetve április
4-re való felkészülés, a felderített illegális szervezkedések, burzsoá
politikai erők tömörülései, valamint az egyetemeken és a különböző iskolákban
széles körben folyik soviniszta, nacionalista, szovjet és kommunistaellenes
uszítás. A fasiszta múltú, fegyveres harcokban részt vett ellenforradalmi
elemek aktívan támaszkodnak a munkástanácsokon belül megbúvó ellenforradalmi elemekre.
Komoly aknamunkát fejtenek ki még a jobboldali szociáldemokraták.
Az előkészítés egyre
erőteljesebben folyik röpcédulák útján. A fővárosban, valamint Győr-és Hajdú
megyékben, feltehetően egyetemi és főiskolai körökből származó röpcédula arra
hív fel, hogy az ellenforradalmi követelések nem teljesítése esetén március
15-én délután 2-3 óra között senki ne tartózkodjon az utcán. Március 16-án
reggeltől általános figyelmeztető sztrájk és április 1-től általános sztrájk
legyen a „végső győzelemig”. Láncszerűen terjesztik azt a röpcédula fajtát,
amely arra hív fel, hogy március 15-én nemcsak a diákok és a hivatalnokok,
hanem a munkások se dolgozzanak, délelőtt 9 órától délután 2 óráig mindenki a
főútvonalakon tartózkodjék – feltehetően, hogy a tömegek utcán tartózkodását
provokációs célra felhasználják. Ugyanez a röpcédula felhív arra, hogy április
4-én délelőtt 9 órától délután 2 óráig senki ne mozduljon ki lakásáról. Ezek,
valamint más röpcédulák felhívják a munkások figyelmét a passzív szabotázsra.
A röpcédulázások mellett az utóbbi
napokban széles körben elterjedt a MUK köszöntés.
A tanítás januári beindítása óta
közép-és általános iskolákban gyakran fordultak elő párt-és kormány, valamint
szovjetellenes provokációk.
Január második felétől kezdve
kezdett nagyobb méreteket ölteni a klerikális reakció tevékenysége és több
hittanra nem járó és oroszul tanuló diák ellen követtek el provokációt.
Mindezekből megállapítható, hogy
bár az ellenforradalom fő fegyveres erőit szétvertük, az ellenforradalmi
tevékenység még ma is rendkívül széles méretekben folyik és most folyik a
lélektani és politikai előkészítése egy újabb nyílt ellenforradalmi provokáció
kirobbantásának. Különösen veszélyes ez a tevékenység azért, mert a tömegek
hazafias érzésére építik és még igen sok fegyver van az ellenforradalmárok
kezén.
A fentieket figyelembe véve
március hónapra várható ellenforradalmi provokáció leküzdésére az alábbi
intézkedések megtételét javasoljuk:
I.
Preventív intézkedések
1. Az operatív szerveknél jelenleg
feldolgozás alatt álló szervezkedési, kém-, kártevés gyanús,
fegyverrejtegetési, stb. ügyekben a feldolgozást úgy kell meggyorsítani, hogy
ezek realizálása 1957. március 10-ig megtörténjen. Azokban az ügyekben, ahol
megfelelő jogi erejű bizonyítékok hiányában bírósági eljárás nem indítható, a
legveszélyesebb elemeket közbiztonsági őrizet alá kell helyezni.
2. Az operatív szerveknek az
elkövetkezendő hetekben fokozottabban kell megfelelő bizonyító adatok esetén –
elsősorban osztályidegen, fasiszta, valamint huligán elemek köréből –
internálásokat foganatosítani úgy, hogy ezek 1957. március 10-ig befejezést
nyerjenek. Ugyanakkor széles körben szükséges alkalmazni a megtévedt, vagy
befolyásolt személyeknél (munkástanács tagok, műszaki értelmiség, pedagógusok,
diákok, stb.) a figyelmeztetés módszerét. Egyes jelentősebb személyek esetében
indokoltnak látszik, hogy ilyen jellegű beszélgetéseket a Belügyminisztérium
vezetői folytassanak.
3. Az állambiztonsági munkát végző
szervek a Politikai Főosztály Nyilvántartó alosztálya felhasználásával 1957.
március 5-ig a területileg illetékes rendőri szerveknek adják át mindazon
osztályidegen, fasiszta múltú, jelenleg is aktív ellenséges személyek névsorát,
akiket március 10. és 17-e között preventív őrizet alá kell venni. A preventív
intézkedéseknél figyelemmel kell lenni arra, hogy ennek az üzemek, intézmények,
dolgozó tömegek felé káros kihatásai ne legyenek. Különös gondot kell fordítani
ilyen preventív őrizetbe vételekre nagyobb ipari központokban, egyetemi
városokban, mint Miskolc, Győr, Debrecen, Pécs, Szeged, stb.
4. Meg kell vizsgálni a népgazdaság
különösen fontos területein a hadi-és nehézipari üzemeket, erőműveket, vasút,
posta és a repülés legérzékenyebb gócait, a robbanó anyag és gyúlékony anyagok
tárolási helyeit, a népgazdaság irányító csúcs-szerveit, a kulturális élet
központjait, valamint az egyetemek és alsóbb iskolák területeit. E területeken
azokat a személyeket, akik az ellenforradalom alatt súlyosan kompromittálták
magukat, aktív ellenséges tevékenységet folytattak, társadalmi veszélyességük
különösen nagy, rövid idő alatt ezekről a helyekről el kell távolítani,
áthelyezni, vagy alacsonyabb munkakörbe helyezni. Az operatív szervek március
1-ig állítsák össze ezek névsorát megfelelő indoklással és azt a Politikai
Főosztály vezetője a párt Intéző Bizottságának küldje meg a szükséges
intézkedések megtétele céljából.
5. Javasoljuk a rendőri felügyelet
bevezetését.[15]
A BM Elnöki Főosztály Jogi Osztálya a Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben
dolgozza ki az új jogszabályokat és ennek megfelelő végrehajtási utasítást. (Az
Elnöki Főosztály Jogi Osztálya ezt már készíti.)
6. Javasoljuk, hogy 1957. március
15-ig mindazokat a politikai és köztörvényes elítélteket, akiknek szabadlábon
hagyása a rend és közbiztonság szempontjából különösképpen veszélyes, vigyék
vissza a börtönbe. Arra vonatkozóan, hogy milyen kategóriákat szükséges a
börtönökbe visszavinni a Politikai Főosztály 1957. március 1-ig tegye meg
javaslatát.
7. Március és április hónapban
állambiztonsági érdekből minimálisra kell korlátozni nyugati állampolgárságú
személyek beutazását. A külföldi beutazók tartózkodását rövid időre kell
korlátozni. A hazatelepítési központokba március 15-ét megelőző napokban
érkezők kiengedését csak március 15-e után néhány nappal kell foganatosítani.
8. Ki kell szélesíteni a nyugatról,
különösen Ausztria és Nyugat-Németország felől érkező, valamint a belső
levelezés ellenőrzését. Az uszító, ellenséges hangulatot szító leveleket,
röpcédulákat és egyéb más küldeményeket a forgalomból ki kell vonni, ilyen
akciókat kezdeményező személyeket gyors feldolgozás alá kell vonni.
9. A Kémelhárító Csoportfőnökség
március elejétől kezdve a nyugati követségek legaktívabb beosztottait vonja
erőteljes figyelés alá. Ugyanakkor biztosítani kell a IX/8., IX/9. rendszabály[16]
széleskörű alkalmazását is ebben az időben.
10. Figyelembe véve azokat a
jelzéseket, amelyek rendzavarást, ellenséges akciókat jeleznek, sürgős
intézkedéseket kell tenni a közönséges bűnözőkkel szemben. Javasoljuk, hogy az
ország területén rendőri karhatalmi szerveink szorosan együttműködve a rendőri
operatív szervekkel tervszerű átfésüléseket hajtsanak végre a közismert
bűntanyákon abból a célból, hogy a nagy számban szabadlábon lévő és garázdálkodó
bűnözök még március 15-e előtt börtönbe kerüljenek. A rendőri szervek szükség szerint
alkalmazzák a preventív őrizetbe vételt a fent érintett időpontban.
11. A karhatalmi szervek az
állambiztonsági operatív szervekkel együttműködve az elkövetkezendő időkben
széleskörű razziákat, területátfésülést, házkutatást és igazoltatásokat tartsanak
elsősorban azokon a területeken, ahol fennáll a valószínűsége annak, hogy
fegyvert, robbanóanyagot rejtegetnek, illetve, hogy illegalitásban élő bűnöző személyek tartózkodhatnak. Elsősorban a
fővárost körülvevő községekben, az alvilág
által kedvelt helyeken, az ellenforradalom által erősen fertőzött VIII. és IX. kerületekben,
a Pilis, Vértes, Bakony-hegység egyes területein, valamint a fővárost körülvevő
hegyekben, ahol nagyszámú olyan barlang van, amely fegyver és robbanóanyag
elrejtésére alkalmas.
12. Utasítást kell kiadni az összes
karhatalmi és rendőri szerveknek, hogy járőrözéseik során különös figyelmet
fordítsanak ellenséges tartalmú röpcédulák és falragaszok terjesztőinek
elfogására. Az éjszakai járőrözést használják fel röpcédulák összeszedésére, falragaszok
eltávolítására, stb., hogy azok ne kerüljenek a lakosság kezébe.
II.
Biztosítási intézkedések
1. El kell érni, hogy 1957. február
20-ig az összes operatív szervek a korábbi teljes hálózatnak azzal a részével,
amely továbbra is használható, teremtsék meg a kapcsolatot, valamint a korábban
kizárt, de jelenleg felhasználható hálózatot ugyancsak használják fel
elsősorban a terror-és diverziós jellegű cselekmények, a fegyveres
szervezkedések és az ellenforradalom tavaszi várható támadásának felderítésére,
gyors feldolgozására. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy megfelelő hivatalos,
elvtársi kapcsolatokon keresztül is tájékoztatva legyenek az illetékes operatív
szervek az ellenséges tevékenységről, várható akciókról, egyes vállalatok,
intézmények belső helyzetéről. Szükség szerint az érintett szervek használják
fel hivatalos kapcsolataikat, kommunistákat és becsületes pártonkívülieket az
ellenforradalom várható akcióinak elhárítására.
2. Az érintett operatív szervek
vezetői biztosítsák, hogy március 15-én, április 4-én és május 1-jén, valamint
az ezeket megelőző és követő napokban az intézmények megbízható vezetői és
beosztottai tartsanak ügyeleti és őrségi szolgálatot. Az ORFK Politikai
Főosztálya, a Budapesti Rendőr főkapitányság Politikai Osztálya február 25-ig
készítse el azoknak az objektumoknak a névsorát, amelyeket karhatalommal
biztosítani kell (Rádió, érzékenyebb telefonközpontok, fegyverraktárak, stb.),
a többi területeket úgy kell biztosítani, hogy a budapesti rendet védő
karhatalom különböző tartalék-központokat szervezzen és szükség esetén onnan
küldje ki a szükséges erőket. A karhatalmi őrségek szervezésénél ügyelni kell
arra, hogy a karhatalmi erőt ne aprózzák el, hogy a fő erők ütőképes állapotban
legyenek.
3. 1957. február 20-ig a rendőri,
honvédelmi, karhatalmi parancsnokság részletes intézkedési tervet dolgozzon ki
a fenti időpontokban végrehajtandó járőrszolgálatra, megfelelő tartalékok
képzésére, egyes veszélyeztetett helyeken a karhatalom felhasználására, gyors
átcsoportosítására, stb. Javasoljuk, hogy a karhatalom legmegbízhatóbb
egységeit 1957. március 1-ig kézi tűzfegyvereken kívül nagyobb hatású
fegyverekkel szereljék fel.
4. Javasoljuk, hogy a karhatalom
jelenleg folyó átszervezését március 1-ig fejezzék be, amennyiben nem fejezhető
be, úgy állítsák le, mert fennáll annak veszélye, hogy a karhatalom a
legexponáltabb időszakban átszervezési folyamat következtében meggyengül.
Javasoljuk, hogy március és április hónapokban a Fegyveres Erők Minisztere
nevezzen ki közös karhatalmi parancsnokságot, jelölje meg az hol székeljen és
ezekben az időpontokban honnan irányítsa a karhatalom munkáját.
5. A Politikai Nyomozó Főosztály
március 1-ig készítse el azoknak a telefonvonalaknak a jegyzékét, amelyeknek a
szoros ellenőrzését március 15-i biztosítással kapcsolatban be kell vezetni.
Külön jelöljék meg azokat a telefonvonalakat, amelyeknek ebben az időszakban
való kikapcsolása indokoltnak látszik. Március 1-ig készítsenek külön
kimutatást arról, milyen más operatív-technikai rendszabályokat kívánnak még
alkalmazni és mely területeken.
6. A hírszerzés és kémelhárítás, a
Határőrség felderítő szervei, valamint más operatív szervek határon túli
felderítéssel foglalkozó ügynökségét megfelelő módon el kell igazítani a
várható határ-provokációk, ellenforradalmi csoportok határon való átdobása és a
határon túli helyzet, a várható ellenforradalmi akciók időben történő
felderítésére.
7. Utasítani kell az összes
vizsgálati szerveket, hazatelepítési központokat, hogy a jelenleg őrizetben
lévő és a jövőben letartóztatásra kerülő személyeket, hazatelepülőket minden
esetben hallgassák ki az ellenforradalmi elemek március 15-ével, vagy általában
a tavasz folyamán várható ellenséges tevékenységével kapcsolatban. Ha ezen
keresztül megfelelő adatok tudomására jutnak, a szükséges intézkedéseket
haladéktalanul tegyék meg.
8. A határon történő nagyszámú
átszivárgás megakadályozása érdekében szükséges a Határőrség megerősítése.
Javasoljuk, hogy az északi és keleti határról megfelelő erőket irányítsanak a
nyugati és déli határra. Ezzel párhuzamosan az északi és keleti határ
megerősítése érdekében célszerűnek látszik érintkezésbe lépni a szovjet, román
és csehszlovák határőrizeti szervekkel, hogy az érintett határszakaszokon saját
határőrizeti szerveik megerősítésével biztosítsák ezen határszakaszok megfelelő
ellenőrzését.
Javasoljuk, hogy a március 15. és
április 4-e közötti időpontokban a Határőrség Parancsnokságról a nélkülözhető
valamennyi tisztet a nyugati és déli határszakasz megerősítésére vezényeljék
ki.
Azokat a becsületes kommunistákat,
akiket a pártapparátusból, egyéb területekről leépítettek, elbocsátottak és
jelenleg nagy számban kisipari szövetkezetekbe, vagy más nem fontos területeken
dolgoznak, irányítsák határőr szerveink megerősítésére.
9. A határőrizet megerősítése
érdekében indokolt a határterület legérzékenyebb pontjain jelzőberendezések
felszerelését azonnal megkezdeni.
10. Meg kell vizsgálni a Határőrség és
a Pénzügyminisztériumhoz tartozó Vámőrség személyi állományát. Mindazokat a
határőr és vámőrtiszteket, akik október 23-a után Ausztriába szöktek március
1-ig a Határőrségtől és a Vámőrségtől el kell bocsátani.
11. A határvédelem fokozottabb
ellenőrzése céljából utasítani kell a Határőrséget, hogy ezen időszakban
fokozottabban ellenőrizzék a hazánkba beérkező vöröskeresztes és egyéb nyugatról
érkező szállítmányokat.
Megjegyezzük, hogy a Magyar
Vöröskeresztnél folyó ellenséges tevékenység felszámolására, az ezzel
kapcsolatban teendő intézkedésekre 1957. március 5-ig javaslat készül.
12. Utasítani kell a Büntetés
végrehajtási Őrség Parancsnokságát, dolgozzon ki részletes intézkedési tervet
március 10-től kezdődően a büntetőintézetekben elhelyezett bűnözők fokozottabb
biztosítására. A büntetőintézetekben ezen időszakban a mozgást a
legminimálisabbra kell csökkenteni, fokozottabb mértékben meg kell szervezni a belső
ellenőrzést, a kitörés veszélyének elhárítása érdekében.
13. Biztosítani kell, hogy az
ellenforradalom várható támadásairól a március 15-ével kapcsolatos ellenséges
tevékenységgel kapcsolatos minden jelentés, adat a Belügyminisztérium Tájékoztató
Alosztályához jusson be, hogy a Minisztérium és a Párt vezetői összességében
lássák az ellenforradalom várható akcióit.
III.
Egyéb intézkedések
1. Utasítani kell az Oktatásügyi
Minisztériumot, rendelje el, hogy az összes iskolák, főiskolák, egyetemek
március 15-én zárva legyenek, oda senki, sem a tanárok, sem a hallgatók ne
menjenek be. A március 15-i ünnepségeket március 13-án és 14-én szervezzék meg.
A Minisztérium készítsen elő egy silabuszt és kötelezze a tanárokat ennek a
szövegnek a felolvasására azzal, hogy az ünnepségeken más szöveget nem
olvashatnak fel. A silabusz tartalmazza azoknak a verseknek a pontos jegyzékét
is, amelyeket az ünnepségek során elő lehet adni. A legfontosabb közép-és
főiskolákra a Fővárosi Tanács Oktatási Osztályáról, az egyetemekre az
Oktatásügyi Minisztériumból felelős elvtársak menjenek ki és az ünnepségeken
vegyenek részt. Fel kell hívni a párt figyelmét, hogy minden március 15-ével
kapcsolatos műsort, a rádió és más kulturmegnyilvánulás műsorát szorosan
ellenőrizze. Az Országos Rendőr főkapitányság vezetője adjon ki egy rendeletet,
amelyet a sajtóban és a rádióban hozzanak nyilvánosságra, hogy március 15-én
minden tömeges összejövetelt megtilt, ugyanakkor párt-és kormány vonalon
szervezzünk koszorúzást és ünnepségeket, amelyeken biztosítsuk a résztvevők
összetételével, hogy semmiféle provokáció ezeken az ünnepségeken ne
fordulhasson elő.[17]
2. Figyelemmel arra, hogy röplapokon
keresztül propaganda folyik annak érdekében, hogy március 15-én délelőtt 9
órától 2 óráig a tömegek menjenek ki az utcára, a főútvonalakra, szükséges,
hogy ezen útvonalak ellenőrzését megszervezzük. Az ellenőrzés részletes tervét
a Budapesti Rendőr főkapitányság vezetője dolgozza ki.
3. Célszerűnek látszik sürgős
intézkedést tenni az ügyészi és bírói apparátus megszilárdítására, a meg nem
felelők eltávolítására. Biztosítani kell, hogy 1957. február és március
hónapokban fegyverrejtegetésért, terror, diverziós cselekmények elkövetéséért,
szervezkedésben való részvételért, röpcédula terjesztésért, valamint más
politikai bűncselekményekért őrizetbe vett személyek ügyét gyorsan vizsgálják
ki, és példás ítéletet hozzanak, amelyet a sajtó megfelelően kommentálva hozzon
nyilvánosságra, hogy ezektől az ellenforradalmi személyeket elrettentsék.
4. A belső helyzet megszilárdítása
érdekében elengedhetetlenül szükséges megfelelő intézkedések megtétele annak
érdekében, hogy 1957. március 1-ig a fegyveres szerveknél a kompromittált
vezetőket, főtiszteket és tiszteket távolítsák el. A megfelelő tisztogatást a
fenti határidőig a fegyveres szervek legalsóbb egységéig végig kell vinni.
IV.
1. Az 1957. tavaszán várható ellenforradalmi provokáció
leküzdése érdekében megteendő állambiztonsági, rendőri, karhatalmi intézkedések
összehangolása, ellenőrzése és irányítása céljából javasoljuk egy operatív
bizottság létrehozását, amelynek tagjai legyenek:
a Politikai
Nyomozó Főosztály,
a Budapesti
Rendőr-főkapitányság,
az Országos
Rendőr-főkapitányság,
az operatív
csoportfőnökségek,
a Határőrség
Főparancsnoksága,
a Honvédség
Karhatalmi Parancsnoksága egy-egy tagja (vezetője, vagy helyettese).
Az Operatív Bizottság a Kollégium
által elfogadott irányelvek alapján dolgozzon ki parancsot, mely tartalmazza az
összes fegyveres erőkhöz tartozó szervek feladatait. A parancsot a Fegyveres Erők
Minisztere adja ki. Ezen parancs alapján a szervek vezetői 1957. március 1-ig
dolgozzák ki részletes, konkrét intézkedési tervüket. A terveket az Operatív
Bizottság tagjai vitassák meg és hagyják jóvá, ellenőrizzék az intézkedési
tervek végrehajtását.
2. Az Operatív Bizottság dolgozza ki ellenforradalmi
provokációk esetén megteendő karhatalmi intézkedések tervét.
Budapest, 1957. február 12.
[ÁBTL 1. 6. Belügyminisztérium
Politikai Nyomozó Főosztálya iratai. Géppel írt szöveg, rajta Radványi Kálmán
rendőr őrnagy, osztályvezető aláírása, valamint egy olvashatatlan aláírás.]
2. Tájékoztató
jelentés a Daily Express írásáról, 1957. február 20.
Belügyminisztérium
Szigorúan
titkos!
Központi Tájékoztató és Értékelő Osztály
Tájékoztató jelentés
Budapest, 1957. február 20.
A Magyar Távirati Iroda február 20-i bizalmas kiadványában
(piros csíkos) az alábbi közlemény jelent meg:
„MTI London, 1957. február 19.
A
Daily Express a március 15-ére tervezett
letartóztatásokról
A Daily Express írja:
A budapesti angol követség megkapta a Kádár-kormány tervét
arról, hogyan zúzza szét az esetleges új felkelést. A terv 20 000 személy
letartóztatásával járna március 15-én, az 1848-i forradalom évfordulóján. Az
egész országban elterjedt az új jelszó: MUK, azaz Márciusban Újból Kezdjük. Az
oroszok kiadták a parancsot: mindenáron el kell nyomni az olyan tüntetéseket,
amelyek a Vörös Hadsereg beavatkozását tennék szükségessé. Az ok a Kreml által
elrendelt „legyünk ismét jó pajtások” irány. A magyar Belügyminisztérium egyik
magas rangú hivatalnoka engedte a letartóztatási terv kiszivárgását. A tervek
azt mutatják, hogy a titkos rendőrség az egész országban névsorokat készített
diákokról, tanítókról, írókról, feloszlatott munkástanácsok tagjairól, és
mindazokról, akik bármilyen szinten vezető szerepet vihetnek az új felkelés
szításában.”
A másolat hiteléül:
[ÁBTL 1. 6. Belügyminisztérium
Politikai Nyomozó Főosztály iratai. Aláírás nélküli, géppel írt másolat.]
3. A belügyminiszter-helyettes
5. sz. parancsa a márciusi provokációval szembeni fellépéséről, 1957. február
20.
BM Országos Rendőr főkapitányság
Szigorúan titkos!
Szám: 8-70/1957
Sorszám:
51
A Magyar Népköztársaság Belügyminiszter-helyettesének
5. sz. parancsa
Budapest, 1957. február hó 20.
Az ellenforradalmi propaganda az 1956. október 23-i
események megismétlésére március hónapban fegyveres felkelésre, tüntetésre és
egyéb ellenforradalmi provokációra uszít. Népünk nyugalmának és az ország
rendjének biztosítása érdekében a Belügyminisztérium valamennyi szervének a
leghatározottabban fel kell lépnie minden provokációval szemben, és el kell
érni, hogy az események menetét – állandó támadással – mi irányítsuk és
biztosítani tudjuk népünk nyugalmát.
Ellenséges provokációkkal főleg
március 15-re, március 23-ra vagy április 4-re lehet számítani.[18]
A felkészülést már most meg kell kezdeni. A felkészülés célja, hogy a BM
szervek állandó kezdeményezése, akciók következtében az ellenség védelemre,
visszahúzódásra kényszerüljön. Nem szabad az intézkedéseket úgy tervezni, hogy
azok csak az említett dátumokra vonatkozzanak. Az intézkedéseket egész március
hónapra és április elejére kell megtervezni.
Várható, hogy az ellenforradalom
nemcsak városokban, hanem falun is próbálkozik majd zavarkeltéssel, kihasználva
a még meg nem oldott problémákat. Ezért ezt a körülményt valamennyi
rendőrfőkapitány a tervek elkészítésénél és az intézkedésnél vegye figyelembe.
A fegyveres szervek egységes
fellépése érdekében:
megparancsolom:
I.
1. Valamennyi
megyei (budapesti) rendőr főkapitányságon a jelen parancs kézhezvételétől
számított 24 órán belül operatív bizottságot kell létrehozni.
A bizottság
vezetője: a megyei rendőrfőkapitány (vagy helyettese)
Tagjai: politikai
nyomozó osztály vezetője,
bűnügyi osztály vezetője,
közrendvédelmi osztály
vezetője,
rendőri
karhatalom parancsnoka,
honvéd
helyőrség (vagy karhatalom) parancsnoka.
A bizottságba meg
kell hívni a megyei (budapesti) MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának egy
tagját.
A bizottság vezetője
köteles állandó kapcsolatot tartani a helyi szovjet parancsnokkal és őt az
eseményekről, továbbá a tett vagy teendő intézkedésekről tájékoztatni.
A bizottság feladata:
Értékelni a megye
közbiztonsági helyzetét, a lakosság hangulatát, megszervezni a végrehajtandó
akciókat, biztosítani az összeköttetést az alsó és felsőbb szervekkel,
intézkedéseket tenni a készültségi szolgálat ellátására.
2. A készültségi szolgálatot az alábbiak
szerint rendelem el:
a) Március 5-én 8 h-tól március
10-én 8 h-ig a megyei rendőri karhatalmi egység szolgálatát úgy kell
megszervezni, hogy állományának kétharmad része készültségben legyen.
b) Március 10-én 8 h-tól március
14-én 8 h-ig a közrendvédelmi és közlekedésrendészeti apparátus, továbbá a
megyei karhatalom részére teljes készültség. A készültség ideje alatt a
személyi állomány 10 %-át lehet elengedni tisztálkodás, ruházat váltás, stb.
címén, rövid időre. A vidéken lakókat úgy kell felkészíteni, hogy az adott
időben ne menjenek haza.
c) Március 14-én 8 h-tól március
16-án 8 h-ig a megye teljes személyi állománya részére szigorú készültség. (Ez
alól csak a női beosztottakat lehet felmenteni úgy, hogy a szükséges
hírösszeköttetés és jelentőszolgálat biztosítva legyen.)
d) Március 16-án 8 h-tól az
elrendelt szigorú készültséget fokozatosan fel kell oldani, figyelembe véve a
helyi és a környező megyék helyzetét.
e) Március 22-én 17 h-tól 24-én 8
h-ig a politikai, a bűnügyi nyomozók, karhatalom, közrendvédelem, közlekedés
rendészet részére készültség.
Felhívom Főkapitány bajtárs
figyelmét, hogy a készültségi és egyéb szolgálatot a fenti időpontokban úgy
szervezze meg, hogy a személyi állomány ki ne fáradjon. A készültségek
időpontját a helyi viszonyoktól függően úgy lehet változtatni, hogy vagy előbb
rendelik el azt, vagy később oldják fel.
II.
Az ellenséges tevékenység megelőzése és leleplezése
érdekében az alábbi intézkedéseket kell tenni:
Operatív vonalon:
1. A felülvizsgált és ismételten munkába
állított ügynökséget úgy kell mozgatni, hogy rajtuk keresztül értesüléseket
szerezzenek az ellenséges személyek mozgásáról, tevékenységéről. Ennek
érdekében:
a) a kapcsolattartó nyomozók
március 1-ig teremtsenek kapcsolatot, adjanak részletes eligazítást a
feladatokra és a találkozókat március 1-től rövid időközökbe ütemezzék be,
b) a kapott anyagokat kötelesek a
vezetők azonnal ellenőrizni, értékelni és az esetleges intézkedésekben
segítséget nyújtani,
c) meg kell szervezni, hogy a
nyomozók nyomozati tevékenységük közben is végezzenek felderítő munkát,
d) az őrizeteseket minden esetben
ki kell hallgatni arra, hogy milyen esetleges ellenforradalmi cselekményről,
készültségről tudnak.
Ezen adatokat fel kell használni.
[2.] Fokozott mértékben fel kell deríteni az
elrejtett fegyvereket, a szökött rabokat, s a körözött személyeket.
Ennek érdekében:
a) a személyi állomány
bevonásával, a felderített adatok, jelzések és a rendelkezésre álló adatok értékelése alapján, akciókat kell
szervezni a fertőzött területek megtisztítása
érdekében.
A nem kívánatos elemek kivonása
céljából hatékonyabban kell alkalmazni a közbiztonsági őrizetbe vételt,
elsősorban osztályidegen, fasiszta, huligán elemek köréből. Ezt a munkát
március 10-ig be kell fejezni,
b) március 10-től 17-ig alkalmazni
kell a preventív őrizetbe vételt azon személyekkel szemben, akiknek szabadlábon
hagyása, magatartásuk miatt a közrendre veszélyes,
c) tervszerű beütemezés szerint
razziaszerűen ellenőrizni kell az összes nyilvános helyeket. A razzián részt
vevő személyeket ki kell oktatni a végrehajtással kapcsolatos feladatokra,
d) a jelenleg feldolgozás alatt
álló szervezkedési, fegyverrejtegetési, terror, diverziós ügyekben a
feldolgozást úgy kell meggyorsítani, hogy ezek realizálása március 10-ig
megtörténjen.
3. Fokozott mértékben ellenőrizni kell a
robbanóanyag raktárakat, fegyver és lőszerraktárakat és a sokszorosítógépeket.
(Az igazgatásrendészeti beosztottakkal közösen.)
4. A hivatalos kapcsolatot fel kell használni
értesülések szerzésére, ellenőrizni kell a lakósság árú ellátását. Az árú
ellátás terén mutatkozó zavarok esetén az illetékes szerveknek azonnal
intézkedni kell.
5. Biztosítani kell, hogy az objektumokban
lévő mérgező anyagokhoz illetéktelenek hozzá ne férhessenek.
6. Fokozott figyelmet kell fordítani az állami
gazdaságokra, termelőszövetkezetekre, gépállomásokra, különös súllyal az
esetleges rombolásokra, gyújtogatásokra, mérgezésekre, valamint
termelőszövetkezeteknél a feloszlatási hangulatot terjesztőkre.
Közrendvédelmi és karhatalmi vonalon:
1. Rendszeresen ellenőrizni kell az
üzemrendészeti szerveket.
2. Rendszeresen ellenőrizni kell a
fegyvertartási engedéllyel rendelkezőket. A MÖHOSZ[19]
fegyvereit ideiglenesen be kell vonni.
3. A helyi viszonyoknak megfelelően meg kell
szervezni azoknak az objektumoknak (szovjet emlékművek, hidak, pártházak,
telefonközpontok, rádiók, stúdiók stb.) a védelmét, amelyekkel szemben az
ellenforradalom támadást intézhet.
4. Rendszeresen ellenőrizni kell a
cigánytelepeket. (Járásonként egy időben.)
5. A szükséghez mérten be kell vezetni a
fokozottabb személyi igazoltatást, továbbá a járművek és a csomagok
átvizsgálást.
6. Az illetékes pártszervek bevonásával meg
kell szervezni az állami gazdaságok és egyéb szocialista szektorok társadalmi
őrökkel való biztosítását. E munkába be kell vonni az összes politikailag
megbízható személyeket. Biztosítani kell, hogy március 15-én, valamint az ezt
megelőző és ezt követő napokban az intézmények, vállalatok és egyéb fontos
objektumok megbízható vezetői tartsanak szervüknél a munkaidő után is ügyeleti
szolgálatot. Ezen vezetők legyenek kapcsolatban a rendőri szervekkel.
7. Városokban kötelezni kell a házfelügyelőket
a pontos kapuzárásra, valamint arra, hogy azonnal jelentsék, ha valamelyik
lakónál bejelentés nélkül személyek tartózkodnak.
8. A körzeti megbízottakat március 10-től a
készültségi szolgálat befejeztéig az összes nyilvántartásukkal és
fegyverzetükkel be kell vonni az őrsre és a területüket az őrsről kell járőröztetni.
A helyi viszonyoknak megfelelően az őrs területére fokozott járőrszolgálatot
kell elrendelni. A járőrök egyik feladata az ellenséges röpcédulák
összeszedése.
9. Különös gonddal kell megszervezni a
karhatalmi és őrségi laktanyák őrzését és védését.
10. Az őrségi egységek által őrzött objektumokban
általában március 10-től megerősített szolgálatot kell ellátni. Erre az időre
ezen egységek részére is teljes készültséget kell elrendelni.
11. Szervezni kell a karhatalmi századnál 2
rajerejű, zászlóaljnál 2 szakaszerejű egységet, melyek gépkocsin demonstratív
szempontból végigjárják a jelentősebb községeket, kapcsolatot teremtenek a párt
és állami szervek illetékes vezetőivel és tájékoztatják őket a karhatalom
igénybevételéről.
12. Meg kell szervezni a bányák és ipari üzemek
robbanóanyag raktárainak őrzését.
13. Azokban a hadifontosságú ipari üzemekben,
ahol lőszer vagy robbanóanyag van, az ipari őrségeket katonai vagy rendőri
parancsnokkal és ellenőrzéssel meg kell erősíteni.
14. A rendőri szervek épületei objektumvédelmi
tervét március 10-ig 3 alkalommal gyakoroltatni kell.
15. A karhatalmi és őrségi egységek, őrsök
fegyvereinek belövését és műszaki felülvizsgálást legkésőbb március 10-ig be
kell fejezni.
16. Fel kell készíteni a megyei karhatalmat az
esetleges más megyékbe történő igénybevételre.
17. A karhatalmi egységek, alegységek
fegyverzettel, lőszerrel, gépjárművel, híranyaggal való feltöltését március
1-ig végre kell hajtani. Erre központilag is intézkedem.
18. A készültségben lévő egységek részére elő
kell készíteni a megfelelő elhelyezési körletet.
19. Fel kell készíteni a beosztottakat a
kézigránát és könnygázgránát használatára. Ennek érdekében gyakorlatokat kell
végrehajtani.
20. Gyakoroltatni kell a békés és ellenséges
szándékú tömeg oszlatását és a hangadók kiemelését.
21. A készültség idejére minden karhatalmi
egységnél meg kell szervezni az ügyeleti szolgálatot. Önálló századnál
századügyeletes tiszthelyettest, önálló zászlóaljnál zászlóalj ügyeleti
csoportot. (1 fő karhatalmi tiszt, 1 fő hadtáp tiszt, 1 híradós tiszt) 1
tisztet vezényelni kell a megyei főkapitányság ügyeletére. A budapesti
karhatalmi ezred törzsénél és az ezredtörzstől külön elhelyezési körletben lévő
zászlóaljnál is létre kell hozni az ügyeleti csoportot. Az ügyeleteket el kell
látni megfelelő mennyiségű térképpel.
22. Tanulmányozni kell Budapesten és a megyék
területén az egyetemek, fő-és középiskolák környékét, tereket, szobrok
környékét stb. Ezeket a helyeket fel kell térképezni és felkészülni e helyeken
a tömegoszlatás és a területlezárás végrehajtására.
Közlekedésrendészeti vonalon:
1. A közlekedésrendészeti járőrök március
1-től fokozott mértékben ellenőrizzék a gépjárműveken, motorkerékpárokon
történő szállításokat. Ellenőrzésük során győződjenek meg arról, hogy a
gépjárművön nem szállítanak-e fegyvert, röpcédulát.
2. Március 14-én 0. órától március 15-én 24
óráig állandó ellenőrzés alatt kell tartani a városokba vezető útvonalakat.
Csoportos személyszállításokat meg kell akadályozni. A gépkocsin utazó
személyeket igazoltatni kell és a legkisebb gyanú esetén elő kell állítani.
3. Meg kell szervezni március 13-16-ig a TEFU és
más nagyobb gépjárműtelepek őrzését, honvédség, rendőrség vagy munkásőrség
által. Ezen túlmenően a közlekedésrendészeti szerveknek ellenőrizni kell a
gépjárművek igénybevételének jogosultságát és a kellően nem indokolt
gépjárművek igénybevételét meg kell akadályozni. Ehhez ha szükséges, karhatalmi
segítséget kell adni.
4. A megyei közlekedésrendészeti előadók
vegyék fel a kapcsolatot a helyi szállítási vállalatok igazgatóival és közöljék
velük, hogy március 14-én 12 órától március 15-én 24 óráig gépjárműveiken
(teherautókon is) 3-nál több személyt nem szállíthatnak. Kivételt képeznek a
menetrendszerű bányász és munkásjáratok. Ezek csak a szabályos útvonalakon
közlekedhetnek.
5. Ellenőrzés alá kell vonni a MÖHOSZ és a
polgári repülőtereket.
III.
Egyéb rendelkezések:
1. Március 15-én a hivatalos kormányünnepségek
kivételével semminemű ünnepség nem engedélyezhető, sem utcákon, tereken,
szobroknál, sem az egyetemeken, illetve iskolákon belül. Az egyetemekre és
iskolákba 15-én senki nem mehet be, sem a tanulók, sem a tanári kar.
Ünnepségeket e helyeken 14-én lehet tartani az utolsó tanítási óra alatt, az
oktatási osztályok által meghatározottak szerint. Az utolsó óra befejeztével a
tanulók kötelesek az épületet elhagyni. Az egyetemek, iskolák vezetőivel
közölni kell, hogy a rend fenntartásáért személyükben felelősek.
2. Március 14-én, 15-én az egyetemek, iskolák
környékét megfelelően biztosítani kell.
3. A tereken vagy más helyeken lévő
szobroknál, műemlékeknél rendezendő hivatalos ünnepséget biztosítani kell.
Fegyverhasználat:
A fegyverhasználattal kapcsolatban az érvényben lévő
törvények és rendeletek az irányadók. Fegyveres támadás esetén felszólítás
nélkül fegyvert kell használni, a támadás teljes felszámolásáig.
A gyülekezési tilalom ellenére
összegyülekező, zavartkeltő, népi demokrácia ellenes tömeget fel kell oszlatni.
Az oszlatást meg kell előzni a
rendzavarás abbahagyására és feloszlására irányuló felhívásnak, továbbá a
következményekre való figyelmeztetésnek. Amennyiben a tömeg az oszlásra történő
felhívást figyelmen kívül hagyja, az oszlatást az oszlató eszközök
alkalmazásával (oszlató egységek, gumibot, tűzoltófecskendő, fegyvertusa stb.)
minden körülmények között végre kell hajtani. Ha szükséges egyes vagy
sorozatlövésből álló riasztólövéseket kell leadni.
Eredménytelenség esetén a
legsúlyosabb kényszerítőeszközök alkalmazásával is fel kell a tömeget oszlatni
és a megzavart rendet helyre kell állítani.
Az Anyagi és Technikai Főosztály a
fegyverzetre, ruházatra, élelmezésre, gépjárműre vonatkozóan külön utasítást
fog kiadni. Ezzel kapcsolatban felhívom Főkapitány bajtárs figyelmét arra, hogy
személyében felelős az egész személyi állomány elhelyezésért, 3–4 napi hideg
élelemmel, fegyverzettel, ruházattal, gépjármű üzemanyaggal való
ellátottságáért.
Jelentőszolgálat:
Meg kell szervezni őrsöktől felfelé a rendszeres
összeköttetést és jelentőszolgálatot. Ezzel kapcsolatban a teendők az alábbiak:
Március 10-ig a szokásos napi
jelentéseket kell megtenni a rendkívüli események kivételével. (A rendkívüli
eseményeket azonnal kell jelenteni.)
Március 10-től 14-ig külön esti
helyzetjelentést kell tenni, a rendkívüli esetek kivételével.
Március 14-én, 15-én, 16-án
ellenforradalmi megnyilvánulásra irányuló mindennemű eseményt azonnal jelenteni
kell. A jelentéstételi kötelezettség a megyei főkapitányságokra is vonatkozik a
BM felé. Ezen idő alatt 4 óránként nemleges esetben is a szerveknek felsőbb
szervükhöz le kell jelentkezni.
Ügyeleti szolgálat:
Minden rendőri szervnél március 10-17-ig megerősített
ügyeleti szolgálatot kell szervezni. Az ügyelet vezetője megyéknél legalább
osztályvezetői, járásoknál felelős beosztású bajtárs legyen. Az ügyeleti
szolgálatra nem lehet beosztani a megyei közrendvédelmi osztályvezetőt, illetve
a városi, járási (kerületi) közrendvédelmi parancsnokot, valamint a karhatalom
parancsnokát.
A megyei ügyelet áll:
1
vezetőből,
1
politikai nyomozó tisztből,
1
bűnügyi nyomozótisztből,
1
anyagi és pü.[20]
tisztből,
1
karhatalmi tisztből (század esetében tiszthelyettesből).
Járásoknál:
1
vezetőből,
1
bűnügyi munkásból.
A készültségi szolgálat alatt a
megyei rendőrfőkapitányok, illetve a városi, járási (kerületi)
rendőrfőkapitányok kötelesek állandó összeköttetésben lenni a kapitányság
ügyeletével.
1957. március 14-én és 15-én,
továbbá március 23-án kötelesek a főkapitányság, illetve kapitányság épületében
tartózkodni.
Főkapitány bajtárs hívja fel
összes beosztottja figyelmét, hogy gyávaság, parancsmegtagadás, parancs nem
teljesítés, fegyver és lőszer átadás cselekményét elékövetőkkel szemben a KTBTK[21]
rendkívüli állapotokra vonatkozó rendelkezései szerint kell eljárni.
Az ilyen személyt közvetlen
parancsnoka azonnal köteles őrizetbe venni és vele szemben az eljárást
megindítani.
1957. március 1-től április 5-ig a
személyi állomány részére szabadságot engedélyezni – rendkívüli esetek
kivételével – nem szabad.
A nyugati és déli határmegyék
főkapitányai az intézkedéseket hangolják össze a határőrség intézkedéseivel.
Tartsanak állandó kapcsolatot.
Utasítom Főkapitány bajtársat,
hogy jelen parancsom végrehajtása érdekében a szükséges intézkedéseket tegye
meg. Biztosítsa a kiadandó intézkedések titkosságát. Ennek érdekében az
intézkedéseket és jelen parancsomat csak a legszűkebb körben ismertesse az
illetékes vezetőkkel. Gondoskodjon arról, hogy a készültség és egyéb akciók
stb. időpontjait még az érintettek is csak a számukra szükséges időpontban
ismerjék meg.
A kiadmány hiteléül:[olvashatatlan aláírás]
Garamvölgyi Vilmos
sk.
r.
vezérőrnagy
(Hornok János r. fhdgy.)
miniszterhelyettes
Nyt. sz.: 179-93
Készült: 60 példányban
Felterjesztem: Fegyveres Erők Miniszterének
Belügyminiszter
I. helyettesének
Kapják: Anyagi
és pénzügyi területek Miniszterhelyettese,
ORFK
Vezetője,
Elnöki
Főosztály Vezetője,
ORFK
Közbiztonsági Főosztály Vezetője
Bűnügyi
Főosztály Vezetője,
Vasúti
Főosztály Vezetője,
Politikai
Főosztály Vezetője (15 példány),
Budapesti
és valamennyi megyei Főkapitány (1–1 példány),
ORFK
Kiképzési Osztály,
Közlekedésrendészeti
Osztály,
Közrendvédelmi
Osztály,
Igazgatásrendészeti
Osztály,
Bűnügyi
Osztály,
Társadalmi
tulajdonvédelmi Osztály
ORFK
Karhatalmi parancsnokság Vezetője.
[Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium Archív Irattára (továbbiakban IRM AI).
Parancsgyűjtemény 5/1957. Olvashatatlan aláírással ellátott másolat.]
4. A Fegyveres Erők
és Közbiztonsági Ügyek Miniszterének 14. számú parancsa a március hónapban
tervezett provokációról, 1957. február 28.[22]
BELÜGYMINISZTÉRIUM
Szigorúan
titkos!
21-173/1957.
Sorszám:
2
A Fegyveres Erők és Közbiztonsági
Ügyek Miniszterének
14. számú parancsa.
Budapest, 1957. február 28-án.
Az ellenforradalom fő fegyveres erőinek szétverése után
igyekezett erőit szervezetten kivonni. Rendelkezésünkre álló anyagok alapján
megállapítható, hogy ezek az erők 1957. március hónapban újabb ellenforradalmi
provokációra készülnek. Az előkészítő munkában kiemelkedő szerepe van az
imperialista rádiók adásainak, fasiszta emigrációs szervezeteknek.
Az ellenforradalmi
előkészületekben legjelentősebb helyet foglalja el március 15., illetve április
4-re való felkészülés. A felderített illegális szervezkedések, burzsoá
politikai erők tömörülései, valamint az egyetemeken és különböző iskolákban
széles körben folyik soviniszta, nacionalista, szovjet és kommunista ellenes
uszítás. A fasiszta múltú, fegyveres harcokban részt vett ellenforradalmi
elemek aktívan támaszkodnak a munkástanácsokon belül megbúvó ellenforradalmi
elemekre. Komoly aknamunkát fejtenek ki még a jobboldali szociáldemokraták.
Megállapítható, hogy bár az
ellenforradalom fő fegyveres erőit szétverték, az ellenforradalmi tevékenység
még ma is rendkívül széles méretekben folyik és most folyik a lélektani és
politikai előkészítése egy újabb nyílt ellenforradalmi provokáció
kirobbantásának. Különösen veszélyes ez a tevékenység azért, mert még igen sok
fegyver van az ellenforradalmárok kezén.
A fentieket figyelembe véve a
Belügyminisztérium valamennyi dolgozójától elvárom, hogy
vas-fegyelmezettséggel, alaposan készüljenek fel, fokozott éberséggel semmisítsék
meg az ellenforradalom minden kísérletét, amely békés építő munkánk
megzavarására irányul.
Megparancsolom:
1.) A Belügyminisztérium szervei a maguk területén
tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy a szétvert, de még meg nem semmisített
ellenforradalmi erőket felderítsék, és aktív intézkedéseikkel a felkészülésüket
megakadályozzák.
2.) Amennyiben bárhol rendzavarásra kerülne sor, a BM
szervek dolgozói a proletárdiktatúra védelmében egységesen és keményen,
esküjükhöz híven lépjenek fel és minden eszközzel harcoljanak a teljes rend
helyreállítása érdekében.
Jelen parancsomat a Belügyminisztérium személyi állománya
előtt ismertetni kell.
Dr.
Münnich Ferenc sk.
Fegyveres
erők és Közbiztonsági Ügyek
Minisztere
Kapják: elosztó szerint.
Kiadmány hiteléül:
(Hornok János)
r. főhadnagy
[IRM AI
Parancsgyűjtemény 2-173/1957. Hornok János aláírásával ellátott, géppel írt
másolat.]
5. A Magyar
Népköztársaság Belügyminiszter helyettesének 12. sz. parancsa az április 4-re
való felkészüléssel kapcsolatban, 1957. március 26.
Belügyminisztérium
Szigorúan
titkos!
Szám: 6-20/12/1957
Sorszám:
74
A Magyar Népköztársaság
Belügyminiszter helyettesének 12. sz. parancsa
Budapest, 1957. március hó 26.
1957. április 4-re való felkészüléssel kapcsolatban a
biztosítási intézkedésekre és szolgálatra vonatkozólag
megparancsolom:
1.) 1957. február 20-án kelt 5. számú parancsomban
megszabott feladatokat április 4-re való felkészüléssel kapcsolatban is
maradéktalanul végre kell hajtani. Mindazokat a feladatokat, melyeknek
végrehajtását március 10-től kezdődően szabtam meg, értelemszerűen április 1-én
reggeltől kezdődőleg kell végrehajtani.
2.) Április 3-án reggel 8 órától április 5-én reggel 8
óráig, valamennyi rendőri és karhatalmi szerv részére II. fokú készültséget
kell elrendelni.
3.) A felkészüléssel kapcsolatban fokozott mértékben kell
alkalmazni – különösen az osztályellenséggel szemben – az 1/1957. (II. 19.) BM
számú rendeletben meghatározott és 16. sz. utasításomban szabályozott
rendőrhatósági felügyeletet.[23]
4.) A jelentőszolgálatra vonatkozóan külön utasításban
rendelkezem.
Garamvölgyi
Vilmos r.vőrgy. s. k.
Országos
Rendőr főkapitányság Vezetője,
miniszterhelyettes
Nyt. szám: 238-1375
Készült: 75 példányban
Kapják: elosztó szerint.
A kiadmány hiteléül:
Hornok János r. fhdgy.
[IRM AI
Parancsgyűjtemény 12/1957. Olvashatatlan aláírással ellátott másolat.]
6. A BM Központi
Tájékoztató és Értékelő Osztályának összefoglaló jelentése a belügyi szerveknek
a március 15-e és április 4-i ünnepségekkel kapcsolatos állambiztonsági
munkájáról, 1957. április 10.
Belügyminisztérium Szigorúan titkos!
Központi Tájékoztató
és Értékelő osztály
Különösen
fontos!
Összefoglaló jelentés
Az 1956. októberi események során állami és
pártszerveinket – mint köztudomású – az ellenforradalmi erők szétverték. Az
elmúlt hónapok alatt jelentős sikereket értünk el Párt és állami életünk
helyreállításában, népi demokratikus rendszerünk, a proletár-hatalom
erősítésében.
A szovjet hadsereg segítségével
szétvertük az ellenforradalom fegyveres erőit. Az ellenforradalom fegyveres
legyőzése után feloszlattuk a hatalom megszerzésére törő Nagy Budapesti,
illetve kerületi Munkástanácsokat, felfüggesztettük az író és az Újságíró
Szövetség működési jogát, mellyel az ellenforradalom belső, nyílt ideológiai
bázisát alapjaiban támadtuk meg. Egyre nyilvánvalóbb vereség érte az
ellenséget. Az üzemekben megszűntek a sztrájkok. Helyreállítottuk a
közlekedést. A közbiztonság megszilárdult. A városokban, üzemekben és falun
újjászülettek, megerősödtek az MSZMP szervezetei. A kommunisták – a Párt és a
Forradalmi Munkás-Paraszt kormány útmutatásai alapján – egyre bátrabb
ideológiai és politikai harcot folytattak a dolgozó tömegek megnyerésért, az
ellenség leleplezésért és elszigeteléséért. A Párt tömegbázisa napról-napra
szemmel láthatóan nő. Az ellenség a felszínről visszahúzódott – fél a
proletárdiktatúra erejétől. E harcok közben teremtettük meg azokat az új
fegyveres erőket – melyek tűzön vízen át – a proletariátus diktatúrája mellett
állnak, melyben bízik Pártunk és népünk és joggal retteg tőle az
ellenforradalom.
Ma már mindenki elismeri, hogy
kormányunk és pártunk politikai és gazdasági intézkedései nyomán
konszolidálódott a helyzet az élet minden területén. Üzemekben, a városokban és
a falvakban egyaránt helyre állt a rend és – a meglévő nehézségeink ellenére –
a vártnál sokkal gyorsabb ütemben haladunk előre a szocializmus építésében.
I.
A viszonylag gyors ütemű konszolidálódás keresztül húzta az
ellenség számításait. Novemberben még a fegyveres felkelés gyors kiújulásában
reménykedtek. Várták az ENSZ katonai beavatkozását, és nem is minden alap
nélkül, mert ezekben az időkben jelentős imperialista politikusok – bár tudták,
hogy ez egy új világháború kockázatával jár – az ENSZ csapatok „segítségét”
sürgették a „magyar nép számára”.
November végén december elején, a
külső és belső ellenforradalmi erők miután látták, hogy az ENSZ beavatkozás
elmarad, a Munkástanácsokra és az Írószövetségre néztek olyan szemmel, mint
amely bázisa lehet egy újabb eredményes ellenállás folytatásának, mely képes
lenne arra, hogy megbuktassa a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. A budapesti
imperialista követségek vezetői, hogy ezeknek az erőknek segítséget nyújtsanak,
felvettették – az ENSZ képviselőjének – Hammarskjöldnek[24]
magyarországi látogatása kérdését. Amikor ezt a kormány elutasította, egy
provokációs tervet agyaltak ki, melynek az volt a lényege, hogy az ENSZ
főtitkára előzetes értesítés nélkül, repülőgéppel szálljon le Budapesten,
felkészülve arra, hogy érkezése következtében „véres verekedés jönne létre”. (E
provokációs terv értelmi szerzői az angolok voltak, de helyeslésre talált
többek között a franciáknál is.) E provokációs kísérlet megvalósítása elmaradt,
de magának a tervnek a felmerülése is azt bizonyítja, hogy az imperialista és
belső ellenforradalmi körökben ekkor már a helyzetet úgy ítélték meg, hogy
külső provokációs lökések nélkül komoly tömegeket egyelőre nem tudnak harcba
vinni.
Megbízható forrásból tudomásunkra
jutott, hogy a NATO parancsnoksága 1956 decemberében úgy értékelte a
magyarországi helyzetet, hogy az októberi események folytatása csak tavasszal
következhet be. 1957 tavaszára újabb, döntő akciót terveztek, mely szerint egy
időben kell fegyveres felkeléseket kirobbantani Magyarországon,
Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában, valamint a Szovjetunió egyes
nemzetiségi vidékein (Üzbegisztán, Tadzsikisztánban) is.
Az ellenforradalom erői ebben az
időben tehát (kb. december közepére tehető) a helyzetet felmérve lemondtak a
közvetlen fegyveres felkelés tervéről, de egyben kiadták a márciusi fegyveres
felkelés jelszavát. Akkor ők arra számítottak, hogy az ország gazdasági és
politikai élete hosszabb időn keresztül a dezorganizáltság állapotában lesz.
Úgy gondolták, hogy a munkanélküliség a dolgozók között nagy elkeseredettséget
vált ki és, hogy ez egyéb gazdasági nehézségeinkkel együtt olyan tényező lesz,
mely megkönnyíti számunkra az agitációt a dolgozók között, soraik rendezését, a
további szervezkedést, a fegyveres csoportok feltöltését, a külfölddel való
kapcsolat megteremtését, illetve megjavítását stb. Arra számítottak, hogy
elegendő lesz, ha megóvják és elrejtik fegyvereiket, mert elképzeléseik szerint
fegyveres csoportjaik, illegális röpcédula sokszorosítóik és terjesztő
alakulataik együtt maradnak, vagy legalább is gyorsan és könnyen
összeszedhetőek lesznek. Számításaikban nagyrészt csalatkoztak. A viszonylag
gyors politikai és gazdasági konszolidálódás tömegbázisukat alaposan
megcsappantotta. Továbbá az a tény, hogy a hatóságok sok fegyvert lefoglaltak,
a fegyveresek közül sokan nyugatra szöktek és részben börtönbe, vagy
internálótáborba kerültek, – mások pedig féltve életüket, családjukat,
leszakadtak az aktív ellenforradalmárok táborából – végképp megdöntötte az új
fegyveres felkelésre vonatkozó elképzelésüket is.
Ezért a „Márciusban Újra Kezdjük”
ellenséges jelszó belső tartalma, hozzávetőleg február közepétől megváltozott.
Ekkor már a röpcédulákon és az imperialista rádió-adásokban nem a fegyveres
felkelés újrakezdését hirdetik, hanem e jelszó alatt, egy „békésen tüntető”
kormányellenes demonstráció előkészítését szervezik. Az általában ismert
ellenforradalmi röpcédulákon túl, a Szabad Európa február 24-i adásában pl. így
beszél: „…minden körülmény azt parancsolja, hogy nem a pusztulás, nem az
öngyilkosság, a jó út, hanem a nyugalom, a fegyelmezettség, az önuralom és a
türelem… A fegyverek ideje lejárt, azon kell lenni, hogy a forradalomban
szerzett erkölcsi tőkét politikai tőkévé gyarapítsuk, hogy rendezzük
sorainkat…”
A londoni rádió, az Amerika Hangja
és az imperialista lapok egész sora ebben az időben már óvja a magyar
ellenforradalmi erőket a „hiába való vérontástól”.
II.
Amikor a Belügyminisztérium szervei felkészültek az
ellenforradalmi erők tavaszra várható új provokációjának elhárítására, a
rendelkezésekre álló adatok alapján megállapították az ellenforradalmi erők
tervének főbb irányait. Ezek a következők:
a.) A veszendőben lévő tömegbázisokat megtartani, hogy
megőrizzék erejüket a későbbi ellenforradalmi akciók számára. A külföldi és
belföldi erőik ezért legális és illegális agitációs munkájukban arra
törekednek, hogy elhitessék a magyar munkásokkal és parasztokkal, hogy a mi
rendszerünk nem képes fenn maradni, hogy a harc még csak ezután dől el. A
nyugtalanság és bizonytalanság érzését állandóan fenn akarják tartani. Többek
között ezért terjesztették el széles körben az új, tavaszi ellenforradalmi
akciók hírét is.
b.) Arra törekednek, hogy minél több – lehetőleg
központilag irányított – illegális csoportot hozzanak létre, melyek elvégzik a
röpcédulák szerkesztését és terjesztését, valamint fegyveres provokációk,
diverzáns cselekedetek végrehajtására is készen állnak. Arra törekednek, hogy
az ellenforradalom alatt megszerzett fegyvereket megtartsák és külföldről újabb
készletekkel gyarapítsák azokat.
c.) Tevékenységük alátámasztására tovább folytatják az
ideológiai harcot. Propagandájukban az októberi ellenforradalmat, mint nemzeti
forradalmat állítják be, s ezzel tovább szítják a nacionalizmust, a
szovjetellenességet. Jelszavaikat külföldön és belföldön egyaránt továbbra is
szocialista frazeológia mögé bújtatják. Ebből a szempontból különösen jelentős
az úgynevezett nemzeti kommunizmus ideológiája, mely az igazi „sajátosan magyar
szocializmus” jelszavával lép fel és széles munkás, értelmiségi, ifjúsági
tömegeket fertőzött meg. Nem véletlen, hogy az imperialista diplomaták közül
éppen a legtapasztaltabbak hangoztatják, hogy „elsősorban a nemzeti érzésű
kommunistákra kell építeni”. Az elmúlt hetekben megjelentek röpcédulák „a
Magyar Kommunista Párt” aláírással. Ezek tartalmukban – azon kívül, hogy
hangsúlyozzák kommunisták mivoltukat, azt, hogy a Nagy Imre által képviselt
nemzeti kommunizmus talaján állnak – nem különböznek semmiben a többi
ellenforradalmi röpcéduláktól. Ez egyben arra is mutat, hogy az ún. nemzeti
kommunisták nemcsak ideológiai, hanem szervezeti téren is tevékenykednek. A
márciusra várható provokációk visszaverésére készülve felmértük a különböző
polgári pártok és a munkástanácsokba befurakodott ellenséges elemek
tevékenységét is. Megállapítottuk azt is, hogy a klerikális reakció rendkívül
módon aktivizálódott, hogy pl. az Actio Catholica-nak több segély-elosztó helye
van, mint a Vöröskeresztnek, hogy egyházi személyek tömegesen, rendszeresen
házi agitációt, „kutató munkát” folytatnak stb.
Az ellenforradalmi szervezkedés
terén, mint kitűnt, kiemelkedő szerepe van az ún. koalíciós illegációnak, mely
a Strassburgban létrejött „Forradalmi Tanács” belső magyarországi irányító
központjaként működik. Megállapítást nyert, hogy ebben a szervezetben
tömörülnek a szociáldemokraták, a Független Kisgazdapárt és a Petőfi Párt
jobboldali elemei, a Demokrata Párt és az Értelmiségi Forradalmi Tanács,
valamint más, az ellenforradalom idején létrejött pártok és szervezetek.
Gyakorlati tevékenységük alapját az a közös nyilatkozat és programtervezet
képezi, melyet 1956 decemberében készítettek és melyet a nyugati imperialista
követségeken keresztül az Egyesült Államokba, Angliába, valamint más nyugati
nagyhatalmakhoz eljuttattak. A koalíciós illegáció a „Forradalmi Tanács”
irányítása alatt kíván dolgozni. Ennek érdekében jelenleg is erőteljes
intézkedéseket tesznek az állandó, szervezett kapcsolat kiépítésére, illegális
tevékenységük biztosításához szükséges pénzsegély megszerzésére stb.
Megállapítottuk, hogy a belső
forradalmi erőket, az imperialista hatalmak, minden lehetséges eszközzel
támogatják. Nemcsak a különféle rádiókban, s az egész burzsoá sajtóban
folytatott agitáció útján, hanem hathatós anyagi, katonai és politikai
támogatásban is részesítik őket. A Strassburgi Ellenforradalmi Comité[25],
Kéthly, Király és Kővágó vezetésével imperialista védnökség alatt alakult meg.
A Comite fő feladatának tekinti a külföldön és belföldön élő, ellenforradalmi
csoportok egyesítését, egységes irányítás alá vonását. A „Magyar Forradalmi
Tanács” működésének célját a következőképpen határozta meg nyilatkozatában: „az
odahaza tovább küzdő magyar nép képviselete külföldön… az október 23-i
forradalom követeléseinek megvalósítása itthon.” Külpolitikai céljai pedig: „
az ország felszabadítása a kommunista egypártrendszer és a Szovjetunió gyarmati
elnyomása alól”. A „Forradalmi Tanács” feladatának tekinti, hogy: „keresse a
gyakorlati módot és lehetőségeket, amelyekkel segítségére lehet a küzdő magyar
népnek.”
Adataink vannak arra vonatkozóan,
hogy a Comite pl. futárok útján ténylegesen megkezdte az ellenforradalmi
illegáció szervezését Magyarországon. Elfogtuk pl. Renner Pétert[26],
Király Béla nyugatról bedobott futárát, aki azzal a céllal jött Magyarországra,
hogy az itt működő ellenforradalmárokat felkutassa, aktivizálja, elsősorban az
egyetemisták körében. Ugyanakkor tudunk arról, hogy Király Béla megbízottai az
ausztriai, angliai, nyugat-németországi és olasz menekülttáborokban katonákat
toboroznak Magyarország elleni akciók számára.
Az imperialista kémszervezetek
tevékenysége úgy Magyarországon, mint a magyar menekültek között, eddig még nem
tapasztalt méreteket öltött. A budapesti imperialista követségek, az ellenséget
támogató, romboló tevékenységüket fokozták.
III.
A Belügyminisztérium szervei a helyzetet ilyen módon
értékelve felkészültek az ellenséges provokációk elhárítására. A
Belügyminisztériumban február közepén operatív bizottság alakult, mely azt a
feladatot kapta, hogy olyan intézkedéseket hozzon, melyek lehetővé teszik, hogy
az ellenség által megjelölt előre beharangozott kritikus időpontban semmiféle
jelentősebb rendzavarás, ellenforradalmi akció ne történjen.
A megjelölt cél érdekében a
Belügyminisztérium illetékes szervei a felderítés alatt lévő ellenforradalmi
szervezkedési, fegyverrejtegetési, diverziós, ill. diverzió-gyanús ügyek
feldolgozását meggyorsították. Aktív operatív munkát folytattak a szervezett
illegáció, mint különösen fontos fő ellenséges erők ellen. Ennek során
számolták fel pl. a Péterfy Sándor utcai ellenforradalmi központot, mely bécsi
irányítással működött és összefogta, valamint aktivizálta a fegyveres
forradalomban részt vevő – és a Baross-téri ellenforradalmi parancsnokság irányítása
alatt működő – erőket. E szervezetnek eddig több tagját őrizetbe vették és
felderítették vidéki és külföldi kapcsolataikat is.
Az ország területén február 15-től
április 5-ig őrizetbe vettek összesen 12 421 főt. (Ebben a Budapesten és
Fejér megyében II. hó 15-től III. hó 15-ig őrizetbe vettek száma nem szerepel.)
Közülük 5877-et politikai bűncselekményért, ill. fegyverrejtegetésért
tartóztattak le, 1826 a szökött rab, a többi köztörvényes és egyéb
bűncselekményt követett el.
Az őrizetbe vettek közül április
5-ig az ügyészségnek átadtak 5191 főt, szabadon bocsátottak 2964-et, a többiek
ügyében a vizsgálat még tart. (Részletezést lásd a mellékleten.)[27]
Az ország területén február
15-től, április 5-ig közbiztonsági (internálás) őrizetbe vettek 3724 főt.
Az ország területén február
15-től, április 5-ig preventív őrizetbe vettek 8766 főt. (akiket 3-4 napos
őrizetben tartás után szabadon engednek)
Az ország területén 1957. március
16-tól április 5-ig, 315 főt helyeztek rendőri felügyelet alá.
A fenti intézkedéseken kívül az
ellenforradalmárok által megtévesztett személyekkel szemben fokozottabb
mértékben alkalmaztuk a figyelmeztetés módszerét. A figyelmeztetéssel
elengedett dolgozók magatartása észrevehetően pozitív értelemben változik.
Budapesten és vidéken a karhatalmi szervekkel együttműködve monstrerazziákat
tartottunk a bujkáló ellenforradalmi elemek, a szökött rabok és a
fegyverrejtegetők felkutatására. Pl. a Budapesti rendőr főkapitányság március
15-t megelőző héten 3-4000 beosztott részvételével razziát tartott az I., II.,
XI., XXII. és más kerületekben is. Április 4-ét megelőző időkben az ország
területén összesen 709 alkalommal razziáztak.
1956. november 10-től 1957.
április 8-ig az ország területén összeszedtek 14 024 géppisztolyt,
21 371 db. puskát, 3647 db. pisztolyt, 165 db. géppuskát, 538 db.
golyószórót, 20 440 db. kézigránátot, 2510 db. aknát, 1 533 276
db. töltényt, valamint 362 kg. robbanóanyagot, 1 db. páncélöklöt, 61 db.
ágyúlövedéket, 6 db. tankelhárító gránátot, 1 db. tüzérségi löveget, 148 db és
4 doboz gyutacsot és 5 kg. és 16 db. TRI/2-t.
Az ellenséges provokációk
elhárítása érdekében gondoskodtunk a fontosabb objektumok (rádió,
telefonközpontok, fegyverraktárak, stb.) valamint a nyugati határövezet
fokozottabb védelméről.
Megerősített járőrszolgálatok
vigyáztak az egész országban a rendre, különösen szemmel tartva azokat az
útvonalakat, tereket, üzemeket, stb. ahol tartani lehetett ellenséges
megmozdulásoktól.
IV.
A megtett intézkedések hatásosnak bizonyultak. A márciusi
és áprilisi ünnepi napok minden különösebb esemény, nagyobb ellenséges
provokációk nélkül zajlottak le. A preventív intézkedések, a karhatalom, a
munkásőrség demonstrációi és helytállása arra késztették az ellenséget, hogy
tartózkodjon a nyílt provokációktól. Bár az ellenség szervezett, nyílt
tevékenységére e napokban nem került sor, történtek egyéni, vagy kisebb
csoportok által kezdeményezett kísérletek arra, hogy a rendet megzavarják. Ezek
azt bizonyítják, hogy a nagyfokú készültség részünkről nem volt indokolatlan,
mert ha az ellenség ezekben az esetekben nem tapasztalta volna a
leghatározottabb ellenállást, illetve visszaütést, akkor ezeket a kisebb
provokációs kísérleteket feltétlenül a nagyobb akciók követték volna.
A preventív intézkedések a
lakosság különböző rétegeiben igen komoly visszhangra találtak. Általában
eléggé elterjedt az a vélemény, hogy ezek az intézkedéseket most már minden
nagyobb ünnep előtt rendszeressé válnak.
Az üzemi dolgozók körében
intézkedéseink általában helyeslést váltottak ki és túlnyomó többségük nem
támogatott semmiféle akciót az őrizetbe vett személyek szabadlábra helyezése
érdekében. A Budapesti Sütőipari Vállalatnál,
pl. egyesek Raffai András – volt nyilas – preventív őrizetes érdekében
akartak akciót szervezni, mire a dolgozók nem álltak kötélnek és hangoztatták,
hogy Raffait valószínűleg nem azért vették őrizetbe, mert ártatlan, s érette a
munkát nem hagyják abba.
A Bács megyei üzemekben többen úgy
nyilatkoztak, hogy ha októberben is ilyen erős kézzel nyúlt volna a karhatalom
az osztályellenség ellenforradalmi tevékenységének megakadályozására, akkor
elkerülhető lett volna, hogy a 12 év alatt elért eredményeink nagy százalékát
lerombolják.
A Budapesti Fémbútorgyárban több
személyt vettek preventív és biztonsági őrizetbe, akik közül egyet operatív
szempontból szabadlábra helyeztünk. Az intézkedés a dolgozók körében
felháborodást váltott ki és nehezményezték, hogy „ellenséget” hagyunk szabadon
futni. A munkások körében találkoztunk olyan megnyilvánulásokkal is, melyek
keveslik az őrizetbe vettek számát, főképpen az értelmiség soraiból.
Több munkástanácsot a preventív
őrizetbe vételek nyugtalanítottak és bizonytalanná tettek. Több üzemben
munkástanács tagok lemondtak tisztségükről, így pl. a Ganz Villanyban a
munkástanács elnöksége, élén Sz. Nagy Sándorral, aki kijelentette, hogy „úgysem
bízik bennünk a kormány”. A lemondott munkástanács tagok helyébe kommunisták,
vagy a kommunistákkal együttműködni akaró becsületes dolgozók kerültek.
Értelmiségi köröket – üzemekben és
más területen is – intézkedéseink általában lehangolták, nem tartják
igazságosnak az akciókat. Az ellenség befolyása alatt álló értelmiségiek több
helyen sajnálattal beszélnek arról, hogy „elmúlt már március is, a kormány
mégis a helyén van, a rezsim egyre erősebb, tovább konszolidálódik”.
A bűnügyi vonatkozású preventív
intézkedések ugyancsak jó hatással voltak a becsületes dolgozókra. Általános
tapasztalatunk, hogy a razziák során egy-két esettől eltekintve nem vették
zaklatásnak az igazoltatást és megértették, hogy az intézkedések elsősorban a
dolgozók érdekében történnek. Az igazoltatott személyek e véleményüknek több
esetben kifejezést is adtak. A bűnöző, huligán, csavargó elemek pedig a
preventív intézkedéseink következtében megriadtak, nem mertek megjelenni a
nyilvános helyeken, visszahúzódtak, aminek következtében komoly mértékben
csökkentek a bűncselekmények, az utcai botrányokozások és kocsmai verekedések
is.
A preventív intézkedésekkel
kapcsolatos vidéki visszhang illusztrálására egy pár megyei kapitányság
jelentéséből idézünk:
„Április 4-el kapcsolatos
preventív intézkedéseket a becsületes dolgozók megértéssel fogadták.
Előfordultak olyan esetek, hogy a dolgozók maguk kérték valakinek az őrizetbe
vételét.” (Heves m.)
A dolgozók zöme helyesli a
preventív őrizetbe vételeket, sőt olyan kijelentések is elhangzottak, hogy „kár
velük szemben ilyen humánusan bánni, mert ezek a személyek októberben nem
voltak ilyen jószívűek”. (Komárom m.)
„A dolgozók részéről a preventív
őrizetbe vételeket helyesléssel fogadták, mert azok a legtöbb esetben
találkoztak igazságérzetükkel.” (Szabolcs-Szatmár m.)
„A március 15-i és április 4-i
preventív intézkedések a dolgozók körében jó hatást váltottak ki. Több helyen elhangzott olyan vélemény, hogy
nyugodtan ünnepelhetnek, mert látják a karhatalom erejét.” (Tolna m.)
A mezőgazdaságot irányító
szervekben az általunk tett intézkedésekkel kapcsolatos vélemények megoszlanak.
A becsületes, párthoz és népi demokráciánkhoz hű elemek megelégedéssel és
megnyugvással vették tudomásul, hogy letartóztattak olyan személyeket, akik
részt vettek az ellenforradalomban, vagy különböző szervezeteket hoztak létre,
amelyek éle a kommunisták és a népi demokratikus államrend ellen irányult. Más
részük – ezek főleg értelmiségiek, akik között igen sok a volt MDP tag – az aggodalmainak
adnak kifejezést a történtekkel kapcsolatban. Arról beszélnek, hogy „ez a
helyzet tarthatatlan, mert dühöng a terror”. Nyugtalanok azért is, mert félnek
attól, hogy előbb-utóbb ők is őrizetbe kerülnek. A régi értelmiségiek általában
azt vallják, hogy: „politizálni nem szabad, bele kell nyugodni abba ami van”.
Intézkedéseinkkel kapcsolatban az
ellenséges körökben nagyfokú idegességet, nyugtalanságot és félelmet
tapasztaltunk. Több olyan ellenséges személy – akit március 15-én preventív
őrizetbe vettünk – április 4-e előtt munkahelyéről szabadságot kért és
elutazott lakhelyéről, hogy ezzel elkerülje újabb lefogását. Mások –
történetesen horthysta katonatiszt is – azért nem utazott el április 4. előtt,
mert számított őrizetbe vételére és el akarta kerülni, hogy körözést adjanak ki
ellene. A horthysta rendőrtisztek között is elterjedt az a vélemény, hogy a
preventív intézkedések a jövőben minden alkalommal megismétlődnek majd. Egyesek
úgy nyilatkoztak, hogy már nem is fogják bevárni őrizetbe vételüket, hanem pl.
május 1. előtt három nappal összecsomagolnak és önként jelentkeznek a
rendőrségen. A preventív őrizetből szabadult személyek általában nem
nyilatkoznak ellenséges módon a velük szemben alkalmazott rendszabályokról, sőt
olyanok is vannak, akik azt hangoztatják, hogy a jövőben tartózkodni fognak
minden ellenséges megnyilvánulástól, hogy elkerüljék az ismételt őrizetbe
vételt. A horthysta erőszakszervek tagjainak jelentős része látszólag teljes
passzivitásba vonult és megszakított minden eddigi kapcsolatot, félve a velük
szembeni további intézkedésektől. E kategória most inkább csak a háttérből
igyekszik szítani a hangulatot és továbbra is abban reménykedik, hogy majd az
ENSZ diplomáciai, politikai és katonai síkon egyaránt rövidesen segítségükre siet.
Beérkezett adatainkból
megállapítható, hogy az intézkedések hatására a klerikális reakció köreiben is
zavar keletkezett. Az őrizetbe vételeket különbözőképpen kommentálják és
többféle kombináció merült fel ennek okát illetően. Pl. Hamvas Endre csanádi
püspök úgy vélekedik, hogy „az őrizetbe vételek a Vatikán által kiadott
dekrétumra megtorlás volt”. Papi
körökben úgy vélekednek, hogy az állam és a római katolikus egyház között a
folyamatban lévő tárgyalások eredményességét kívánja az állam a papok ellen
foganatosított adminisztratív intézkedésekkel elősegíteni. A református egyház
vonalán tett intézkedések az egyházon belüli reakciós elemeket komoly mértékben
visszahúzódásra késztették. Így pl. Papp László[28]
teológiai professzor jelenleg teljesen passzívan viselkedik.
V.
Az a tény, hogy március 15-én, valamint április 4-én és az
azt megelőző és követő napokban az ellenségnek nem sikerült előre tervezett és
széles körben beharangozott akciókat végrehajtani, bizonyítja, hogy gazdasági
és politikai életünkben – a Párt és a kormány intézkedései nyomán –
bekövetkezett konszolidálódás lecsökkentette az ellenforradalom tömegbázisát,
hogy a Belügyminisztérium megelőző intézkedései zavart és pánikot keltettek még
a legelszántabb ellenforradalmárok soraiban is, illegalitásba kényszerítette és
visszatartotta őket minden provokációs kísérlettől. Hangsúlyozni szeretnénk,
hogy bár a szovjet hadsereg alakulatai sehol nem avatkoztak bele az
ellenforradalmi kísérletek likvidálásába, jelenlétük, tudata riasztóan hatott minden
ellenforradalmárra.
Az, hogy az ellenforradalmi erőket
visszavonulásra, hallgatásra, illegalitásba tudtuk kényszeríteni, nagy győzelme
a proletár hatalomnak és súlyos veresége a magyar és a nemzetközi reakciónak.
Március 15-e előtt munkások,
parasztok és értelmiségiek tömegei feszültségben éltek. Még a jó szándékúak is
csak félve nyilatkoztak mellettünk. Vidékről pl. több olyan hírt kaptunk, hogy
sokan azért nem fizetnek adót, mert meg akarják várni, hogy mi lesz márciusban.
Több volt termelőszövetkezeti paraszt újbóli belépését tette függővé attól,
hogy márciusban „hogyan álljuk a sarat”. Most
városban és falun az emberek nagy része fellélegzett. Úgy érzik – és ennek
hangot is adnak –, hogy megszabadultak az ellenség nyomásától. Ez a szabadabb
légkör ma már szemmel látható hatással van az egész társadalmi és párt
életünkre. A kivívott győzelem nagy lehetőséget biztosít további sikeres
előrehaladásunk számára.
Amikor ezt megállapítjuk, mindjárt
hozzá kell tennünk, hogy az ellenforradalmi erőket még korántsem vertük
teljesen széjjel, nem semmisítettük meg őket. Ezt különösen hangsúlyozni kell,
miután munkatársaink egy része látja a belső ellenséges erők kísérleteinek
kudarcát, bizonyos mértékig megnyugodott.
A Belügyminisztérium beosztottai
rendkívül lelkesen, odaadóan, fáradságot nem ismerve végezték el feladataikat.
Az a bizonytalanság, amely az állomány nagy részében az októberi események
során, vagy azt követően még megvolt, most éppen a megfeszített munka, az
eredményes intézkedések, az ellenségre mért erőteljes csapások következtében
jórészt megszűntek és ezért ma már munkatársaink sokkal harcosabban végzik
feladataikat, mint két-három hónappal ezelőtt. Ez a tény nem szülhet
elbizakodottságot sorainkban, különösen azért nem, mert nap mint nap tapasztalhatjuk,
hogy a Belügyminisztérium szervei még mindig nem nyerték vissza régi
ütőképességüket.
Az elkövetkezendő időkben pedig
még nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség, mert az ellenséget most a csapás csak
a felszínen érte. Minden jel arra mutat, hogy rendkívül sok az eddig még
felderítetlen ellenséges csoportok száma, hogy ezek – bár úgy látszik
elszigetelten működnek egymástól – de igen jelentős erők dolgoznak
egyesítésükön központi összehangolt irányításuk megteremtésén. A legjelentősebb
belső illegális központok, a régi és az új magyar emigrációs centrumok a
legjelentősebb imperialista kémügynökségek, mind elsősorban az ellenforradalmi
erők egyesítésén fáradoznak.
Az ellenség éles figyelemmel
kíséri a gyors ütemű kibontakozást és megváltoztatta támadásának irányát,
formáját és módszerét. Mélyebb illegalitásba vonult. Burkoltabban, finomabban
az új körülmények között a háttérben megbújva igyekszik folytatni romboló
munkáját. Az ellenség továbbra is feladatának tekinti az ellenforradalmi erők
felrázását, felkutatását, hogy aktivizálhassák mindazokat, akik az októberi
ellenforradalomban fegyveresen, tevőlegesen részt vettek. Olyan propagandát
folytatnak, mely zavarja a tömegek tisztán látását, és igyekeznek
nehézségeinket kihasználva, minél szélesebb tömegeket a kormánnyal szembeni
állásfoglalásra hangolni. Támadásuk fő iránya várhatóan gazdasági életünk ellen
irányul. Konkrét értesülésünk van arról, hogy Ausztriában élő ellenforradalmár
vezető körök úgy vélekednek, hogy rendszerünket már belülről nem lehet megdönteni,
külső segítségre pedig egyelőre nem számíthatnak. Ezért a belső illegáció fő
feladatául azt adták meg, hogy gazdasági vonalon a szabotázs, a kártevés útján
indítsák meg a támadást rendszerünk ellen. Emellett most a zavarkeltés
érdekében egyre szélesebb körökben terjesztik pl. a pénz devalválásáról és az
áremelésről szóló rémhíreket. El akarják hitetni a parasztokkal, hogy pl. a
begyűjtés eltörléséről szóló kormányrendeletet visszavonják stb.
Az, hogy az ellenség erői mennyire
térnek magukhoz az őket ért csapás után, hogy mennyire tudják megvalósítani
további terveiket, az nagyrészt azon múlik, hogy sikerül-e a
Belügyminisztériumnak saját apparátusát, munkáját jól megszervezni, hogy egy
jól működő apparátus segítségével a közeljövőben behatolhassunk az ellenséges
gócokba belföldön és külföldön, most hogy már a felületi csapások után a
gyökereket támadhassuk.[29]
VI.
A Belügyminisztérium személyi állománya, valamint a velünk
együtt harcoló karhatalmi alakulatok harcos elszántságukról tettek bizonyságot
a proletárdiktatúra védelmében. Az egész munkára jellemző volt, hogy a vezetők
és beosztottak egyaránt teljes erejükkel hozzáfogtak a feladatok megoldásához.
Munkánkban mégis több hiányosságot találhatunk, melyeket elemeznünk kell, hogy
tanulságait levonhassuk.
Olyan időket élünk, amikor
rendkívül gyorsan változnak a körülmények, az erőviszonyok egyes kategóriákon
belül, az ellenség tevékenysége, módszere stb. Éppen ezért alapvető hiba, hogy
a nagy munka közben elmaradt az egyes akciók, a helyzet folyamatos értékelése,
elemzése és ezért sokszor csak általában hadakoztunk az ellenség ellen.
Ezt bizonyítja pl. az is, hogy a
február 15-től április 5-ig őrizetbevetteknek mindössze csak 18%-a az
osztályidegen. A kecskeméti városi és járási rendőrkapitányság a megye
területén 412 személyt vett őrizetbe, akik között nagy számban voltak
kisparasztok, munkások, akiknek az volt a bűnük, hogy az ellenforradalmi
időszak alatt kisebb-nagyobb mértékben szóban nyilvánították a véleményüket.
Ugyanakkor a megye területén lakó tőkések, kulákok és egyéb osztályidegen
elemek nem kerültek őrizetbe.
A március 15-i internáltak közül
csak 19%-a volt az osztályidegen. E tekintetben április 4-e előtti időben
javult a helyzet és számuk 32,5%-ra emelkedett. Ennek a problémának a jelentőségét
annál is inkább ki kell emelnünk, mivel ezen a téren az elmúlt ével
mulasztásait is pótolnunk kell és a proletárdiktatúra teljes erejével kell
súlytanunk az ellenséget. További munkánkban ezt állandóan tartsuk szem előtt.
A fent vázolt kép azt is bizonyítja,
hogy a munkának még mindig túlnyomóan spontán jellege van, hogy nem épültünk be
az ellenséges gócokba, hogy csak a felületen mozgunk. Azokat a hangoskodókat
fogtuk el, akiket az egyre mélyebb illegalitásba vonuló tényleges és
legveszélyesebb ellenforradalmi erők mozgatnak. Itt a legfőbb ideje, hogy a
rendszeres operatív munka minden vonalon meginduljon.
Bár márciusban 3000 szökött
elítéltet fogtunk el, a szökött rabok összeszedése tekintetében sem kielégítő a
munkánk. A minőségi körözés igen kevés. Az eredményeket nagyrészt az
igazoltatások és razziák hozták. Csak ritkán fogtak el elítélt szökött rabot
nyomozati munka alapján. Ma már az a helyzet, hogy úgy a szökött rabok
összeszedése, mint pl. a fegyverek összegyűjtése érdekében a felszínes munka
helyett komoly bűnüldözési munkát kell végezni. Ezért e téren is
elengedhetetlenül szükséges a hálózati munka lépésről-lépésre való erősítése,
fokozása.
A következő időkben fontos
feladata lesz a rendőrségünknek, hogy az eddigieknél keményebben harcoljon az
egyre nagyobb tért hódító prostitúció ellen, amely nemcsak az erkölcsi, hanem a
gazdasági és politikai bűnözésnek a melegágya. Ezt a feladatot a rendőrség
önmagában nem oldhatja meg, csak ha nagymértékben igénybe veszi a társadalmi
szervezetek, a sajtó, a rádió és a film stb. erőteljes támogatását.
Adataink szerint a márciusi akciók
során 96 esetben indokolatlanul állítottak elő személyeket. (Az összes
előállítások cca. 0,5%-a.) Ez elítélendő és hiábavaló komplikációkhoz vezetett.
Rontja a Belügyminisztérium tekintélyét és bántja a dolgozók igazságérzetét.
Kecskeméten pl. az április 4-i
preventív őrizetesek szabadon bocsátása alkalmával kiderült, hogy a fogdában
három olyan személy van, akikről semmiféle jelentés, vagy őrizetbe vételi
utasítás nem volt. Ezeket egy héten keresztül minden indok nélkül fogva
tartották.
Nagy eréllyel kell felvetnünk,
hogy az utóbbi időben – a karhatalomnál és egyes rendőri szerveknél –
elharapódzott a törvénysértés. Nógrád megyében pl. annak dacára, hogy a megyei
rendőr főkapitányság több rendőr ellen eljárást indított és megfenyített a
túlkapások és verekedések miatt, mégis a rendőröknek sok helyütt az a
véleménye, hogy „vannak még, akiknek tartóznak veréssel és az ilyenek meg
fogják kapni tőlünk a magukét”. A tabi őrsparancsnoknak és a járási
közbiztonsági parancsnoknak is az a véleménye, hogy nem helyes ha elveszik a
rendőrtől az „ököljogot”, mert akkor oda jutunk, ahol október 23-a előtt
voltunk. A Nógrád megyei rendőri szervek olyan eszközöket is alkalmaztak,
melyek különösen a jelenlegi politikai helyzetben már indokolatlanok és súlyos
károkat is okoznak. A karhatalom mellett az utóbbi hónapokban a rendőrségnél is
elharapódzott a gyanúsítottak bántalmazása. A törvénytelenségeknek a legutóbbi
időben már halálos áldozata is van. Szolnok megyében is több őrizetest halálra
vertek.
Meg kell mondanunk, hogy ennek a
brutális fellépésnek nem mindig az ellenség gyűlölete az oka és feltehető, hogy
nem egy esetben a belügyi szervek szándékos lejáratásáról, a nép
igazságérzetének szándékos megbántásáról van szó. Ezt bizonyítja, hogy több
esetben előfordult, hogy termelőszövetkezeti elnököket, vagy családtagjaikat,
párttagokat, és a népi demokráciához köztudomásúan hű embereket bántalmaztak.(sic!)
A törvénysértéseket a
leghatározottabban el kell ítélni és a jövőben az elkövetőket a legszigorúbban
felelősségre kell vonni, mert ezek a cselekmények taszítják tőlünk a becsületes
dolgozók széles rétegeit is.
VII.
A februárban és márciusban végzett munkáért elismerés jár
a beosztott elvtársaknak. Erre a munkára a pozitívum volt a jellemző. Ezt
bizonyítja, hogy a munkások és parasztok nagy tömegei egyre inkább valóban a
munkáshatalom támaszát, szilárd védelmezőjét látják a rendőri szervekben. Ez
megnyilvánul abban is, hogy a lakosság egyre aktívabban támogatja a munkánkat.
A komáromi kapitányságra pl. november eleje óta 276 bejelentés érkezett. Ennek
50 %-a eredményes nyomozás alapjául szolgált. Szabolcs-Szatmár megyében
januárban 367 bejelentés érkezett, februárban 415, márciusban 486. Békés megyében
jelenleg több bejelentést kapnak, mint az októberi események előtt.
A dolgozókkal való kapcsolat
megszilárdítása és további javítása a Belügyminisztérium minden szervének
alapvető, elsőrendű feladata. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a legszélesebb
dolgozó tömegek támogatása nélkül bármilyen fegyelmezett és jól felszerelt
apparátusunk lesz a jövőben, nem tudjuk végrehajtani eredményesen a párt
utasítását: az ellenség teljes megsemmisítését.
Előrelátható, hogy május 1. egyre
szilárduló proletárhatalmunk újabb győzelmi állomása lesz. A május 1-i
felvonulások biztosítása, mindenféle ellenséges provokáció elhárítása a mi
megtisztelő feladatunk lesz. Ezt annak figyelembe vételével kell végrehajtani,
hogy az eddigi ünnepi alkalmaktól eltérően jelentős tömegek lesznek az utcán,
ami megkönnyíti az ellenség számára a mozgást. Ez magában rejti azt a
lehetőséget, hogy megkísérelnek provokálni, esetleg diverziós cselekedeteket
végrehajtani. Ezért éberségünket továbbra is fokoznunk kell és a tőlünk telhető
minden intézkedést meg kell tenni, hogy a munkásosztály nemzetközi ünnepét
semmilyen erő ne zavarhassa meg.[30]
Befejezve újra megállapítjuk, hogy
azok a sikerek, melyek az utóbbi időben megszülettek az ellenforradalom elleni
harcban a Szovjet Hadsereg segítségének, az összes politikai, gazdasági és
adminisztratív intézkedések összességének az eredményei. A részünkről elért
sikereket elsősorban annak tudjuk be, hogy igyekeztünk a Párt mutatta úton
járni és megszabott feladatainkat a legjobb tudásunk szerint elvégezni.
Budapest, 1957. április 10-én
[MOL XIX-B-1-y-1957.
április 29. 1. d. Aláírás nélküli, géppel írt szöveg.]
ÁBTL 3. 1. 9. V-143714/2
ÁBTL 3. 1. 9. V-143714/2
ÁBTL 3. 1. 9. V-143714/2
ÁBTL 3. 1. 9. V-143714/2
[1] Jelen dokumentumközlés végén facsimile közlöm ezeket a röplapokat. Készítőik („Szittya csoport”) ellen a politikai rendőrség izgatás és államellenes szervezkedés vádjával indított eljárást. ÁBTL 3. 1. 9. V-143714+/1,2 Nagy Lajos és társai.
[2] Budapest mellett Miskolcon, Egerben, Gyulán, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Tatabányán, illetve Salgótarjánban lőttek karhatalmisták a tüntető tömegbe.
[3] A börtönök annyira megteltek, hogy a Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt felszámolt internálótáborokat is újból üzembe helyezték.
[4] Az
ún. mecseki láthatatlanok egy fegyveres szabadságharcos csoport volt (egyes
források szerint mintegy 3-4000 fő) akik a forradalom leverése után még
hetekig, egyes felkelők, pedig több hónapig ellenálltak a Mecsek hegyeiben
rejtőzve. 1957. március 14-én tartóztatták le őket, vezetőjüket Petrus Józsefet
halálra ítélték és kivégezték. Bank Barbara: A mecseki láthatatlanok http://1956emleke.hu/index.php?csz=266318
valamint Romváry Ferenc–Rozs András: Mecseki
láthatatlanok, Pécs – 1956. Dokumentumok és emlékezések. Budapest, Pécs
Története Alapítvány, 1997.
[5] Egy –
Marosán Györgynek a szombathelyi beszédéből idéző – röplap ezt az alábbiak
szerint fogalmazta meg: „Márciusban mi is ott leszünk! Az ellenforradalom még
mindig remél. Vannak, akik arról beszélnek, hogy márciusban újra kezdik (MUK).
De tessék vigyázni, mert márciusban mi is ott leszünk! Tessék tudomásul venni,
hogy ott lesz karhatalmunk is – puskával, s ha szükség lesz rá, fel fogjuk fegyverezni
a magyar munkásosztályt. Nem fogjuk fegyver nélkül hagyni a kommunistákat és a
munkásosztály színe-javát. És akkor tisztelt fasiszták és ellenforradalmárok,
lehet kezdeni…” Az Országos Széchényi Könyvtár Kisnyomtatványtárának 1956-os
különgyűjteménye. https://mek.oszk.hu/04000/04056/html/plakat/plakat1956_0295.html
[6] Lásd jelen forrásközlés utolsó dokumentumát.
[7] A
Budapesti Forradalmi Karhatalmi Ezred III. zászlóaljának Marosán György részére
készített feljegyzése, 1957. január 3. Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Archív Irattára (továbbiakban IRM AI) BM Kollégium 20821/1957/1
[8]
Jegyzőkönyv az MSZMP Intéző Bizottsága által 1957. január 14-én tartott
ülésről, 1957. január 14. In A Magyar
Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. kötet
1956. november 11–1957. január 14. Szerk. Némethné Vágyi Karola és Sipos
Levente. Budapest, Intera Rt. 1993. 305–306.
[9] Az
egyik legelső ilyen dokumentum – mely jelen válogatásba nem került be – az
Országos Rendőr főkapitányság február 8-án készített jelentése a Politikai
Nyomozó Főosztály 1956. november 8. és 1957. február 1. között végzett
munkájáról és feladatairól. IRM AI BM Kollégium 7-321/1957. Szintén nem került
be a válogatásba az ORFK Vasúti Főosztálya vezetőjének az utasítása, amely a
vasúti rendőrség március 15-ére vonatkozó készültségi szolgálatát, illetve
riadótervét szabályozta. A vasúti rendőrség riadó terve az alábbi – szigorúan
titkos és ma már kissé együgyűnek tűnő – parancsmondattal indult: „Rezsőt
értesítsék ki, azonnal jöjjön be!” Az ORFK Vasúti Főosztály vezetőjének 3. sz.
utasítása, 1957. február 24. IRM AI Parancsgyűjtemény 3/1957.
[10] Az Ideiglenes Intézőbizottság 1957 elején döntött a Munkásőrség megalakításáról, elnevezéséről. Ennek értelmében a Munkásőrség parancsnoksága szakirányítás szempontjából közvetlenül a belügyminiszterhez tartozott, azonban a rendelkezési jog kizárólag az Intéző Bizottságot illette meg. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1957. január 29., február 12. és február 19-i üléseinek jegyzőkönyvei. In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. kötet 1957. január 25–1957. április 2. Szerk. Némethné Vágyi Karola és Urbán Károly. Budapest, Intera Rt. 1993. 55–83., 107–136., és 137–156., valamint a MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság (IKB) Titkársága 1957. április 19-ei ülésének jegyzőkönyve. In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei V. kötet 1956.november 14–1957. június 26. Szerk. Baráth Magdolna, Feitl István, Némethné Vágyi Karola és Ripp Zoltán. Budapest, Napvilág Kiadó 1998. 175–207.
[11] Egy 1956 novemberében történt megbeszélés értelmében a Securitate több száz magyarul tudó alkalmazottjával segítette Magyarországon az „ÁVH” újjászervezését. Irányítójuk Einhorn Vilmos, a budapesti román nagykövetség tanácsosa volt. Bővebben: Magyar–román kapcsolatok 1956–1958. Dokumentumok. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Lipcsei Ildikó. Budapest, Paulus-Publishing – Nagy Imre Alapítvány, 2004. 45. Lásd még: Stefano Bottoni – Novák Csaba Zoltán: Az 1956. évi magyar forradalom sajátos romániai következménye: tervszerű politikai megtorlások előkészítése Romániában. Levéltári Szemle, 2006/3. 61–73.
[12] Az 5003/1956. (XI. 7.) BM sz. rendelet gyakorlatilag
feloszlatta az Államvédelmi Hatóságot. Nagy Imre 1956. október 28-i
rádióbeszédében ugyan bejelentette az ÁVH felszámolását és egy demokratikus
rendőrség megszervezését, ám az ÁVH szervezetileg ekkor már nem is létezett,
Nagy beszéde pedig önmagában nem volt „jogforrás”. (A Minisztertanács 1953.
július 17-i ülésén 500/6/1953. sz. határozatával elrendelte az ÁVH mint önálló
szerv megszüntetését és a Belügyminisztériummal való összevonását, a határozat
azonban nem került nyilvánosságra.) A kormány 1956. december 28-i ülésén
tárgyalta meg a rendőrségről szóló 1955. évi 22. sz. törvényerejű rendelet
kiegészítését, mely kimondta: „a Belügyminisztérium államvédelmi szerveinek
megszüntetése folytán az állambiztonsági feladatok ellátására a rendőrség
szervezetén belül politikai nyomozó szerveket kellett felállítani.” Lásd. Az
1956. december 28-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve. MOL, Minisztertanácsi
jegyzőkönyvek (XIX–A–83–a), 161. d. Bővebben Pintér Tamás: A Belügyminisztérium
újjászervezésének kezdetei az 1956-os forradalom után. Múltunk, 2002/1. sz. 176–177. és 193–194.
[13] Pintér: i. m. 201., valamint Szakolczai Attila: A fegyveres erőszakszervek restaurálása 1956–1957 fordulóján. In Évkönyv VII. 1999. Szerk. Standeisky Éva és Rainer M. János, Budapest, 1956-os Intézet, 1999. 18–60.
[14] A belügyi vezetés elégedettségét március 15-e problémamentes biztosításért a személyi állomány dicséretben részesítéséről szóló belügyminiszteri parancsban is kifejezésre juttatta. A MNK Belügyminiszterének 3. számú parancsa, 1957. március 20. ÁBTL Könyvtár. Az érvényes miniszteri, miniszterhelyettesi parancsok, utasítások, közös utasítások gyűjteménye. 1957. Budapest, BM, 1959. 3.
[15] Ide az alábbi kézzel írt kiegészítés került: „internálás, preventív őrizetbe vétel”
[16] IX/8. rendszabály: szobalehallgatás; IX/9. rendszabály: telefonellenőrzés.
[17] Egy a BM ORFK II. Főosztály 3. Osztálya által készített tervezet egyik pontja az MSZMP feladataira, magatartásra is tett javaslatokat: „1.) A Párt mutassa meg erejét. Március 15-ét megelőzően rendezzen gyűléseket, esetleg tüntetéseket. A Párt közvetlenül vezesse és rendezze a március 15-i ünnepségeket. Nyilvános helyen csak ott engedjen a Párt ünnepségeket, ahol megfelelő erőnk van megakadályozni, hogy az ellenforradalmi erők azt ellenünk fordíthassák. A Párt adjon ki Petőfi jelvényt, hasonlóan az 1942-es jelvényhez. 2.) A sajtó és rádió rendszeresen leplezze le az ellenforradalom készülődéseit, céljait és mutassa meg az esetleges provokáció következményeit. Ugyanakkor világítsák meg, hogy a 48-as ifjak márciusi örökösei mi, kommunisták vagyunk, mi vagyunk a magyar függetlenség igazi harcosai. Leplezze le az ellenforradalmárok által elképzelt nemzeti egységet, mutassa meg, hogy az igazi hazafiság párosul a nemzetköziséggel a piros zászló és az ötágú csillag éppen úgy a magyar dolgozóké, mint a nemzeti zászló és a címer. Ennek megfelelően el kell érni, hogy az október 23-a előtt megvolt és az ellenforradalom által elpusztított dekorációk visszakerüljenek a helyükre.” Tervezet az 1957 tavaszán várható ellenforradalmi támadás leküzdésére, 1957. február 11. ÁBTL 1.6.
[18] Véleményem szerint elírás, valószínűleg március 21-ére, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulójára gondoltak.
[19] A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetséget (MÖHOSZ) 1955-ben a Magyar Dolgozók Pártja hozta létre, ami 1956. október 30-án kettévált a Magyar Nemzeti Repülő Szövetségre és a Szabadságharcos Szövetségre. 1956 novemberében megkezdték az „ellenforradalmár” gyanús személyek kizárását és később létrehozták a Magyar Honvédelmi Sport Szövetséget az MHS-t, majd 1967-től a Magyar Honvédelmi Szövetséget (MHSZ).
[20] pénzügyi
[21] Katonai Büntető Törvénykönyv (KTBTK)
[22] Jelen parancs helyenként szöveghűen megegyezik az ORFK II. Főosztály Elnöki Osztálya által készített tervezettel. (1957. február 12.) Lásd 1. dokumentumot.
[23] A belügyminiszter 1/1957 (III. 19.) BM számú rendelete a kitiltásról és a rendőrhatósági felügyelet alá helyezésről. Magyar Közlöny 1957/32. sz. (III. 19.) 190., valamint a Magyar Népköztársaság Belügyminiszter helyettesének 16. számú utasítása a rendőri felügyelet és kitiltás részletes szabályainak megállapítása tárgyában, 1957. március 8. ÁBTL Könyvtár. Az érvényes miniszteri, miniszterhelyettesi parancsok, utasítások, közös utasítások gyűjteménye. 1957. Budapest, BM, 1959. 364–371.
[24] Dag
Hammarskjöld (1905-1961) az ENSZ főtitkára 1953-1961 között.
[25] Strassburgi Ellenforradalmi Comité helyesen: Magyar Forradalmi Tanács. 1957 januárjában alakult meg, elnöke Kéthly Anna (1889–1976), társelnöke Kővágó József (1913––1996), alelnöke Király Béla (1912–) volt.
[26] Renner Péter (1933–1958) térképész, akit szervezkedés vezetése, valamint kémkedés vádjával halálra ítéltek és kivégeztek.
[27] A mellékletek nem közlöm.
[28] Helyesen: Pap László (1908–1983) református lelkész, teológiai tanár.
[29]
Kádár pár nappal később a BM pártaktíváján hasonlóan fogalmazta meg a megtorlás
programját: „[…] hogy mi a tömeg részét a dolgoknak elég tűrhetően csináljuk és
hogy az ellenforradalom fájáról a leveleket leverni, meg a lehullott leveleket
összekotorni, vagyis behordani annyi szemetet kisznibe, tűrhetően csináljuk.
Különösebb fajta panaszok nincsenek, de ami az ellenforradalom fájából a
törzset és gyökeret illeti, szerintem messze vagyunk még attól, hogy
megoldhattuk volna a feladatot.” Kádár
felszólalása a BM pártaktívájának értekezletén, 1957. április 20. PIL 765. f.
24. ő. e. Bővebben: Huszár Tibor: Kádár
János politikai életrajza, 1956. november – 1989. június. 2. kötet.
Budapest, Szabad Tér Kiadó – Kossuth Kiadó, 2003. 55.
[30] 1957. május 1-én valóban nem történt semmilyen provokáció, rendszer ellenes tiltakozás, sőt a Hősök terén több mint 400.000-en hallgatták végig és tapsolták meg Kádár János miniszterelnöknek, az Ideiglenes Központi Bizottság (IKB) elnökének beszédét. A kádári megtorlásról és konszolidációról bővebben: Huszár Tibor – Szabó János: Restauráció vagy kiigazítás. A kádári represszió intézményesülése 1956–1962. Budapest, Zrínyi Kiadó, 1999.