Papp István:
Búcsú Rákositól, fogadás Kádárnak
Szabolcsi gúnyversek 1957
februárjából
Kis
túlzással azt mondhatjuk, hogy se szeri, se száma az 1956-as forradalommal
kapcsolatos forrásközléseknek. A kiadott forrásoknak nem csupán a mennyisége
roppant terjedelmes, hanem igen egyenetlen a forráskiadás színvonala is. A
párthatározatoktól, a sajtón, naplókon és visszaemlékezéseken át az oral history-interjúkig húzódik
azoknak a forrásoknak a sora, amelyek a forradalom előzményeit, az október 23.
és november 4. közötti napokat, illetve az utóvédharcokat, a megtorlást és az
emigránsok nehéz sorsát igyekeznek bemutatni. Nem áll szándékunkban semmiféle
szentségtörést elkövetni, de kicsit úgy érezzük, hogy az 1956-os forradalommal
kapcsolatos forráskiadási dömping párhuzamba állítható az 1970-es évek
gyakorlatával. Ekkor minden valamirevaló levéltár, város és község igyekezett
publikálni az adott település, tájegység vagy megye 1918/19-es emlékeit. Ez
sokszor igen nagy kihívást jelentett a munkát felvállaló vagy arra kijelölt
levéltárosok, tanárok, helytörténészek számára.
Ezek után joggal teheti fel a kérdést a
kedves olvasó, hogy mit tudunk még hozzátenni az eddig kiadott irdatlan
mennyiségű forrásanyaghoz, amely nem csupán a történelem után érdeklődő
átlagember, hanem a szakmán belüliek befogadóképességét is próbára teszi. Mi
az, ami még újdonsággal szolgálhat számunkra, új vonásokkal gazdagíthatja az forradalomról szóló ismeretanyagot. Úgy véljük, hogy a
lehetséges kitörési pontok egyikét a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő
életmód-kutatás, a mindennapok történetének megismerése adhatja meg. Több kísérletet történt arra, hogy
életútinterjúk vagy visszaemlékezések segítségével elemezzék egy-egy
köztörténeti szempontból érdektelennek tűnő kisember életútját.[1]
Mi nem akarjuk mélyebben elemezni az itt közzétett forrásokat, hanem tágabb
kutatásokhoz kívánunk segédanyagot nyújtani.
Az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltára igen nagy terjedelmű ’56-os iratanyaggal rendelkezik.[2]
Ebből a tekintélyes forrásanyagból nem könnyű feladat érdeklődésre számot tartó
és újdonságerejű részt kiválasztani. Gyűjtésünk során Tischler
Jánosnak egy évekkel ezelőtt publikált cikke[3]
adta az ötletet, hogy Szabolcs-Szatmár megyében talált gúnyverseket
tegyünk közzé. Tischler 1999-ben több levéltár
anyagából szemezgetve tette közzé azokat az apróhirdetéseket, humoros
megjegyzéseket, versikéket, amelyek a szovjet intervenciót követő hetekben
keletkeztek. E szatirikus-gúnyos hangvételű szövegekhez írt előszavában
az alábbiakban összegezte az írások jelentőségét: „Az országban tombol a
szovjet csapatok és a Kádár-kormány terrorja, ugyanakkor ez a fajta fekete
humor részben biztosan támaszt jelentett az embereknek, akik még mindig bíztak
valamiben még november-decemberben is. Egyrészt megvetették a Kádár-kormányt,
másrészt tudták, hogy a forradalom nem volt hiábavaló.” Ezeknek a gúnyos
szövegnek az egy része közvetlenül szerepet játszott a büntető
eljárásban, publikálásuk súlyosbította írójuk „bűnlajstromát”, illetve
önmagukban is eljárást vonhattak maguk után -
írta Tischler János.
Az általunk közölt gúnyversek nem
vizsgálati anyagból származnak, így nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy
mi lett a sorsa azoknak, akiknél megtalálták ezeket. Mivel 15 és 18 év közötti
középiskolás diákoknál lelték fel az iratokat, így nem egyértelmű mi történt
ezekkel a fiatalokkal. Lehet, hogy szigorú megrovást kaptak, lehet, hogy
kicsapták őket az iskolából, lehet, hogy rendőrségi eljárás indult ellenük. Sőt
akár az is elképzelhető, hogy az állambiztonság megkísérelte, vagy sikeresen be
is szervezte valamelyiküket ügynöki munkára.[4]
Ezeket a kérdéseket csupán alapos kutatómunkát követően válaszolhatnánk meg. Érdemes
lenne átgondolni és empirikus vizsgálattal bizonyítani, hogy milyen büntetésre
számíthattak azok a 14 és 20 közötti fiatalok, akik jóformán gyerekfejjel élték
át a forradalmat, de nem vettek részt a fegyveres harcokban, csupán kisebb
súlyú cselekményeket követtek el. Az ügynöki beszervezések körüli mendemondák,
legendák és ködösítések tisztázását is elősegítené, hogyha az itt közöl
forrásokban szereplő fiatalok életútját
megvizsgálnánk. Ennek segítségével könnyebben válaszolhatnánk arra a kérdésre, hogy
milyen súlyú cselekmények milyen retorziót, megtorlást vontak maguk után.
Mint említettük, nem valamely per
vizsgálati anyagából, hanem ún. állambiztonsági
segédanyagból származnak az alábbiakban közölt szövegek. Az ÁBTL 4.1. A-2021 jelzetű dossziéba Szabolcs-Szatmár megye
területén keletkezett röplapokat, plakátokat, kéziratokat, fényképeket
gyűjtöttek össze az állambiztonsági szervek. Ebből az anyagból választottunk ki
négy gúnyverset és kettő, mondjuk így karcolatot. Ezeket egy kivételével 1957.
február 22-én és 23-án foglalta le az állambiztonság középiskolai diákoknál.
Azt sajnos nem tudjuk, hogy ki árulta el a diákokat és azt sem, hogy ők maguk
írták ezeket a szövegeket vagy csupán kapták valakitől. Feltehető, hogy
megpróbálták minél szélesebb körben terjeszteni e verseket, erre utal, hogy két
szöveget is két-két példányban találtunk meg. Ezek a példányok egymásról
készült másolatok, amiről az átírás során keletkezett hibák is árulkodnak.
Egyetlen szöveg van, amelyről semmilyen információval nem rendelkezünk, ez
valószínűleg nem lebukás során került az állambiztonsági szervek kezében, mivel
„ismeretlen eredetűnek” van feltüntetve.
A gúnyversek közül az egyik a Búcsú Rákositól címet viseli, ez két,
egymástól alig eltérő változatban maradt fenn. A Tanuld meg nemzetem nem is annyira gúnyvers, hanem a Kádár-kormány
rendkívül szenvedélyes ostorozása. Ehhez hasonlít az ugyancsak két változatban
előbukkanó, Hazugrádió Budapest című
röplap, amely kesernyés, igazi fekete humorral átitatott képzeletbeli rádióműsor.
Végezetül a klasszikus iróniát példázza az Ima
című versike, amely Hruscsov személyét figurázza ki a Miatyánk átírásával.
Találtunk egy Miatyánk címet viselő költeményt is, amely szemben az előbbivel
egyáltalán nem a keresztény imádság átirata, hanem attól független szöveg,
melyhez egy korabeli vicc is kapcsolódik.
A szövegközlés során az egymástól
eltérő változatokat teljes terjedelmükben és betűhíven tesszük közzé, mivel így
könnyebben áttekinthető milyen változások történtek a másolás során a
szövegekben. Ennek megfelelően az eredeti helyesírást és központozást
megtartottuk.
Dokumentumok:
Végre elérkezett a
magyarok napja,
Hogy búcsút vett tőle a
hájfejű mostoha apja
Még a nap is szebben
sütött le az ég pereméről
Amikor a vén gazember búcsut vett a dolgozó néptől.
Átkozott volt annak minden
porcikája
A hazugságtól élni mindig
volt pofája.
A ronda nagy hályfejét mindig azon törte,
Hogy a dolgozó népét a
legnagyobb nyomorba döntse
Már az élet színvonalát
annyira fölvitte,
Hogy nagyon sok embernek a
havi fizetése
Már a hatszáz forintot is
elérte.
Nagy lelkűn az ő fizetését
45 ezer Ft-ra tette,
Mivel a koszt a lakás és a
ruházat nem került pénzébe.
Talpnyaló pribékjei lesték
az óhaját
És hurcolták a börtönbe a
nép ártatlanját
A népnyúzó pribékjei azt
akarták, hogy ugy nézze a dolgozó nép
Rákosit mint tulajdon apját.
Ha meghallották nevét,
tapsolt, újongott a nép
Pedig úgy szerették mint kecske a kifent kést.
Hátha még meglátták milyen
zsebegés volt
Nagyon sok embernek a
hátán a hideg borzongott.
Ilyen jó vezér volt a
Rákosi pajtás,
Hogy a fene
egye meg a ronda pofályát.
A bitófán a varjak szedjék
ki a szemét
És a görcs huzza állandóan a lábát és a kezét.
[ÁBTL 4.1.A-2021. A kézzel írt szöveg után a
következő feljegyzés olvasható: „A gúnyiratot Kőrizs
István isk. tanulónál találták 1957. február 23-án. Kőrizs István (1941. Nov.
13. Beregdaróc, a: Tóth
Berta, Beregdaróc, Béke u. 12. Sz.)”]
2.
Búcsú Rákositól
Hogy búcsut
vett tőle a hályfejű mostoha apja
Még a nap is szebben
sütött le az ég pereméről
Amikor a vén gazember búcsut vett népétől.
Átkozott volt annak minden
porcikája
De hazugságból élni volt
pofája
A ronda nagy hályfejet mindig azon törte
Hogy a dolgozó népét a
legnagyobb nyomorba döntse
Már az életszinvonalát
annyira fölvitte
Hogy nagyon sok embernek a
havi fizetése
A hatszáz forintot is
elérte.
Nagy lelkün
az ő fizetését 45 ezer Ft-ra tette,
Mivel a koszt a lakás és a
ruházat nem került pénzébe.
A talpnyaló pribékjei
lesték óhaját,
És hurcolták a börtönbe a
nép ártatlanját.
A népnyuzó
pribékjei azt akarták
Ugy nézze a dolgozó nép Rákosit
mint tulajdon apját.
Ha meghallották nevét
tapsolt újjongott a nép
Pedig úgy szerették mint kecske a kifent kést.
Hátha még meglátták milyen
zsebegés volt,
Nagyon sok embernek a
hátán a hideg borzongott.
Ilyen jó vezér volt a
Rákosi pajtás,
Hogy a fene
egye meg a nagy ronda pofáját
A bitófán a varjak szedjék
ki a szemét
És görcs huzogja állandóan a lábát és a kezét.
[ÁBTL 4.1. A-2021. A kézzel írt szöveg után a
következő feljegyzés olvasható. „A fenti gúnyiratot
1957. február 23-án Szűcs Bertalan (1941. máj. 22. Nagyvarsány,
Bíró Ilona) iskolai tanulónál találták. Szűcs elmondása szerint Kőris István beregdaróci születésű osztálytársától kapta a szöveget.”]
3.
Tanuld meg nemzetem
Kik ránk zudították a gyilkosok hadát,
Hőseink tettemein ülnek most rabígát.
Sem Isten, sem ember nem
kedves előttük
Vérgőzös pofával öldöklik
a népünk.
Gyilkos hóhéroknak, alja
bérenceknek,
Hazaárulóknak tekintem
őket.
A ránk rakott igát
Érette az árát drágán
megfizettük
Kádár és társai verjen meg az Isten
Szemétdombra hányni
lelketlen testöket.
Megvetéssel kiejteni áll
magyar nevüket.
„Tanuld meg nemzetem.”
Szovjet honpolgárok, Andics és Gerő
Hü testvérük Kádár és a
többi hitszegő
Egysem nem testvérünk gyáva ordas banda.
Kik idegen hadat hoztak a
magyarra
És hazug pofával magyar
vért szomjaznak.
Gyilkolnak és szovjet tankra támaszkodnak.
„Tanuld meg nemzetem.”
Kádár bandája is
diktatúrát hirdet
Orosz rabszolgának
szolgáltat fel minket
Mind hazaáruló ki őt
elismeri
Munkába állással hatalmát
segíti
Gyülölni utálni valamennyiöket.
[ÁBTL 4.1. A-2021. A kézzel írt szöveg után a
következő feljegyzés olvasható: „A fenti füzetlapra
írt gúnyverset Barna József (Porcsalma, 1940.
augusztus 17. Almási Mária) iskolai tanulónál találta
1957. február 22-én.”]
4.
Ima
Kremben [sic!]
Átkoztassék meg a te neved,
légy úgy miképpen Moszkvában és Pesten
Ne vidd el a mi
kenyerünket
És bocsásd el a mi
hadifoglyainkat
Mi képpen
mi is elbocsátjuk a megszálló
csapatokat.
De ne vígy
minket Szibériába
és szabadíts meg az oroszoktól
Mert tiéd az ország a
hatalom és a
De nem mind örökké.
[ÁBTL 4.1. A-2021. A kézzel írt szöveg után a
következő feljegyzés olvasható: „A gunyiratot
Laza György (1942. ápr. 28. Tarcal, Tarcal Nagy Balázs u. 18.) isk. tanulónál találták 1957.
febr. 23-án.”]
5.
Miatyánk
Ujra látni akar vissza bölcs vezérünk.
Szeretet apánk ugy hiányzol nekünk, ugy nélkülöz
hazánk.
Tíz évi munkádat nem kivánjuk ingyen, hálás a
magyar nép meg fizet majd néked.
Buj elő Rákosi vedd le a süveged, állj ki a nép
Elé, tisztázd becsületed.
Gerő cimborád is hozd magaddal hamar,
Egy emberként fogad nyolc
millió magyar.
O miért nem jöttök, miért
is késtek,
Hálánkat szeretnénk kifejezni
néktek.
Farkas is szeretne szót
érteni Véled, mielőtt a
hólók kivájnák a szemed.
Vár Rád Sztálin apád ércbe
öntött szobra,
Melyet a magyar nép
rángatott a porba.
Téged vár ligetünk
legöregebb fája,
Akad magyar ember aki felsegít rája.
Mi különbség van Latabár és Kádár között?
Latabár: okos és hülyéskedik.
Kádár: hülye
és okoskodik.
[ÁBTL 4.1. A-2021. A Kézzel írt szöveg után a következő feljegyzés
olvasható: „A fenti gúnyirat az ellenforradalom után
jelent meg. Eredete ismeretlen.”]
6.
Kossuth illetve Hazugrádió Budapest
5h. Kedves hallgatóinknak a mai hazug műsorunkat
megkezdjük. Ha véletlenül igazat találunk mondani ne
vegyék figyelembe, hiszen még kezdők vagyunk a hazudozásban, még csak 12 éve
hazudozunk rendületlenül. A miskolci rádiót ne figyeljétek
mert igazat mond.
6h. Zenés műsort közvetítünk a harcbainduló
dolgozóknak. Sztálinorgonán játszik Szása Szarcsenkov gitárral[5]
kíséri 5 felkelő.
7h.
Közlemény: Gerő
Ernőt várják a kijáratnál, aki hallja, adja át.
8h. Egy falu, egy nóta (3 felkelő, 3 tank).
10h. Hírek: Budapest élelmiszer ellátást nagyban segítik a szovjet katonák.
Ólomgaluskát és húslevest szállítanak a lakosságnak.
11h. Nagy Imre közli a lakossággal tegyék ki a
rádiót az ablakban, mert a szovjet csapatok jobban tudnak zeneszó mellett
harcolni.
12h. A kormány felhívja a harcoló fasiszta hazafiakat, hogy fegyvereiket
tegyék le és a kormánycsapatok által kijelölt helyen a fal mellett
álljanak sorba a géppuska előtt.
14h. Szívküldi; Rákosi küldi Szocsiból Gerőnek (lemez hiányában prózában) Emlékszel még … jut még eszünkbe a
múltunk szép volt, de szép.
17h. Helyszíni közvetítés: 5 perc múlva közvetítjük a kormány tanácstalan óhaját, addig is benntartunk 3 kilőtt
tankot.
18h.
Jómunkáért
szépmuzsikát: jutalom muzsikát közvetítünk a harcban járó harcolóknak.
20h.
Jó estét gyerekek, tankban vagytok már?
Most a tank elhárításról mesélünk nektek.
24h.
Vérállás jelentés: Budapest és a
Dunántúl területén a vér árad, máshol zajlik.
[ÁBTL 4.1. A-2020. A kézzel
írt szöveg után a következő feljegyzés olvasható: „A
fenti 2 oldal terjedelmű gúnyiratot Erdélyi Barnabás (Tiszarád,
1937. december 6. Nagy Julianna) iskolai tanulónál találták 1957. február
23-án.”]
7.
Hazugrádió Bp.
5h. Kedves hallgatóink mai hangos műsorunkat megkezdjük. Ha
véletlenül igazat találnánk mondani nevegyék
figyelembe, hiszen még kezdők vagyunk a hazudozásban, hiszen még csak 12 éve
hazudunk rendületlenül. Miskolci r. ne figyeljék mert
igazat mond.
6h. Zenés műsort közvetítünk a harcban induló dolgozóknak Sztalin orgonán játszik Szása Szárcsenkó
géppuskán kíséri 5 felkelő.
7h.
Közlemény. Gerő
Ernőt várják a kijáratnál aki hallja agya át.
8h.
Egyfalú egynóta.
(3 felkelő 3 tank)
10h. Hírek. Bp élelmiszer ellátást nagyban
segítik a szovjet tankok olomgaluskát és húslevest szállítanak a lakosságnak.
11h. Nagy Imre közli a lakossággal tegyék ki a
rádiót az ablakban Mert a szovjet csapatok jobban tudnak zeneszó mellett
harcolni.
12h. A kormány felhívja a harcoló fasiszta hazafiakat, hogy fegyverüket
tegyék le és a fal mellett sorakozzanak a géppuska
előtt.
14h. Szívküldi. Rákosi küldi Gerőnek (lemez hiányában prózában)
Emlékszel még… jut még eszünkbe a múltunk, szép volt, de szép
17h. Helyszíni közvetítés 5 perc múlva közvetítjük a kormány
tanácstalan óhaját addig is bemutatunk 3 kilőtt
tankot.
18h. Jómunkáért szép muzsikát. Jutalom
muzsikát közvetítünk a harcban járó harcolóknak.
20h.
Jó estét gyerekek: tankban vagytok már
Most a tank elhárításról foguk mesélni.
24h.
Vérellátás jelentés. Bp és a Dunántúlon a vár árad, máshol zajlik.
[ÁBTL 4.1. A-2021. A kézzel
írt szöveg után a következő feljegyzés olvasható: „A
fenti gúnyiratot Tóth Géza (1939. december 7. Megyaszó,
Nyiri Erzsébet) iskolai tanulónál találták 1957.
február 23-án.”]
[1] Lásd az 1956-os Intézet 2003-as évkönyvében Udvarnoky Virág: „Van már nekem annyi élettörténetem…!” és Keller Márkus: Utak és emlékeztek. Két tanári pálya a XX. századi Magyarországon című tanulmányát. Évkönyv 2003. Magyarország a jelenkorban. Budapest, 1956-os Intézet, 2003. 111-126. és 164-180.
[2] A legfontosabb forrástípusokról átfogó képet ad Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kutatásának forrásai a történeti levéltárban In: Trezor 3. Az átmenet évkönyve 2003. Szerk. Gyarmati György. Budapest, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2004. 131-146.
[3] Tischler János: Néphumor 1956. november 4-e után. Magyar Napló, 1999. 10. sz. 46–47.
[4] Ezt történt például egy 17. életévet éppen betöltött veszprémi középiskolással, akit 1957. májusában szervezett be a politikai rendőrség informátornak. Az együttműködésre illegális röplapok másolásában való részvétele miatt tudták rávenni. ÁBTL 3.1.1. B-93497 „Bodrogi” fedőnevű informátor dossziéja.
[5] Az eredetiben géppuskával szerepel, de ezt áthúzták.