Az integrált anyanyelvi és irodalmi program 1-8. o. tankönyvcsomagjának bemutatása

(Édes anyanyelvünk. Budapest, Dinasztia Kiadó, 1999.)

Az Édes anyanyelvünk című tankönyv nagyon jól használható az általános iskolai nyelvtantanításban: jó kézbe venni, színvonalas és humoros, benne a szemléletes rajzok is motiváló hatásúak. Nemcsak a tanár lehet elégedett vele, hanem a diák is. Külön érdeme a tankönyvnek, hogy teljes összhangban áll az irodalmi tananyaggal: példáit mindig az irodalomórán épp akkor tárgyalt anyagrészből meríti. A munkafüzet feladatai változatosak, nemcsak az adott leckéhez kapcsolódnak, hanem lehetőséget nyújtanak az állandó ismétlésre, a helyesírási készség fejlesztésére, s a már tanult ismeretek ébrentartására.

Talán a két különböző korosztálynak (általános iskola 5. és gimnázium 1. osztály) való megfelelés szükségességének következménye, hogy az ötödikes tananyag túl részletes, mennyiségénél fogva a gyermekek számára nehezen elsajátítható. A mondatfonetikai eszközökre vonatkozó ismeretek tanítása valószínűleg még korai, jobban illene ez az anyagrész a 7. osztályos tankönyv mondattani fejezetének elejére.

A legsúlyosabb hiba a 7-8. osztályos könyvekben jelentkezik: a mondattani részekben nem túl szerencsés a példák és az önálló feladatok aránya. Sok az előre elemzett példamondat, s ehhez képest az önálló elemzésre szánt mondatok száma kevés. Általánosságban elmondható, hogy a tanmenet kevés lehetőséget hagy az egyes részek alapos gyakorlására, ezért az elmélyítésre és az alkalmazásra nincs mód.

Régóta vitatott kérdés az irodalomtanításban, hogy a műveltséganyagot kronológiai vagy esetleg másfajta megközelítésben tárjuk növendékeink elé. A szerzőpáros (dr. Széplaki György – dr. Vilcsek Béla) a műnemek és műfajok szerinti szerkesztési elv mellett döntött. E vezérelv mellett próbálkozások születtek a témák rokonítására is.

Olvasásközpontú irodalomtankönyveket készítettek a szerzők, követve a tantervi előírásokat, megtartva az évtizedes hagyományokat a művek kiválasztásában. A tankönyvek felépítése jól áttekinthető, tanítható. Módot ad az egyes műfajok megismerésére, időt enged az elmélyülésre. Nagyon szerencsés már az 5. osztályban megalapozni a poétikai alapismereteket, s ezt évről évre tovább mélyíteni újabb és újabb művek bekapcsolásával. Az egyes kötetek – a koncepciónak megfelelően – irodalom-történeti szemléletet nem képviselnek, hanem kapcsolódásokat (nevek, művek, korszakok) fedeztetnek fel. Nagyon hasznosak a Kitekintő könyvajánlásai, amelyek az olvasóvá nevelést célozzák.

Az 5. osztályos könyvet talán egyetlen kritika illetheti: szerencsésebb lett volna a Bibliából nagyobb részt markolni, s kevesebb figyelmet fordítani a tőlünk távoli népek világának megismertetésére.

A 7. osztályos könyvben az eddigiekhez képest bőségesebb a jegyzet-
apparátus és a művek történeti hátterének megvilágítása. A 8. osztályos példák igen alkalmasak a drámai szövegek sajtosságainak megismertetésére. A könyv irodalomelméleti ismeretei túl magas szintűre sikeredtek. Átlagos képességű osztályban nehezen dolgozhatók fel. Ugyancsak itt kell megemlíteni, hogy kívánatos lett volna az általános iskolai tanulmányok lezárása előtt egyfajta irodalomtörténeti szemléletű rendszerezés. Fontos lenne ugyanis, hogy a műnemek, műfajok áttekintés után az egyes alkotók kronologikusan is a helyükre kerüljenek a gyermekek fejében.

Mindezek mellett is egy kiválóan használható, a tanulók életkori sajátosságait figyelembe vevő tankönyvcsaláddal lett gazdagabb a hazai tankönyvpiac.

Szmolik Anna – Orbókné Irányi Katalin