Vissza
A gyermekkönyvtár, mint kiváló lehetőség a szabadidő eltöltésére
A „nem-olvasók” társadalmának rémképe mára nem az oly távoli jövőben keresendő, hanem – a felmérések alapján – itt kopog az ajtón. A családok szociális helyzetének körülbelüli ismerete is elegendő annak a konklúziónak levonásához, hogy e veszély elhárításának kézenfekvően kínálkozó eszközei a gyerekkönyvtárak (illetve a könyvtárak gyermekrészlegei) lehetnek. A Mosoly utcai könyvtár ihlette szakdolgozat pozitív példája annak, hogy értő és elhivatott hozzáállás mellet milyen eredményeket lehet saját közegünkön belül elérni. A dolgozatot – terjedelménél fogva – részleteiben közöljük.
„A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta és az olvasó, aki olvassa.”
Kosztolányi Dezső


1. Bevezetés

Régóta ismert tény, hogy az életben való sikeresség egyik feltétele az, miként tudunk kommunikálni a környezetünkkel, miként tudjuk magunkat megértetni a világgal. Ehhez szükséges a nyelv, a megfelelő szókincs és az, hogy képesek legyünk árnyaltan fogalmazni. Ennek a tanulási folyamatnak a kisgyereket körülvevő felnőttek mellett a könyvek is fontos szereplői. A könyvek ugyanis olyan tárgyak, amelyek „egy személyben” szórakoztatnak, tanítanak, és igazi örömforrásai lehetnek gyermekeink életének. /Péterfi Rita, 2005./ Napjaink rohanó világában egyre kevesebb időt töltünk könyvek között. Az információs társadalom tálcán kínálja a különböző médiákon keresztül a kultúra egyes „termékeit”. A mai gyerekek inkább játszanak számítógépen, mobiltelefonnal, play-station-nal, mint hogy könyvet – folyóiratot olvassanak, vagy könyvtárba menjenek. Egyre többet tudunk a környező világról, de egyre kevesebbet törődünk egymással. Ez a felnövekvő gyermekeken is érezhető. A mai gyerekek jóval fejlettebbek, több ismerettel rendelkeznek, de ugyanakkor kevesebb ideig gyermekek, kevesebbet játszanak, kevesebb mesét olvasnak vagy hallgatnak. A televízióból áradó műsorok: mesék, rajzfilmek, hírek, reklámok, bárkihez, bárhol és bármikor eljuthatnak. Válogatás és sok esetben igényesség nélkül. Amíg egy-két évtizeddel ezelőtt, minden családban volt egy tévékészülék, addig manapság minden családtagra jut egy. Nem beszélve a videó, DVD, Play-station és egyéb készülékek arzenáljáról. Így nem csoda, ha napjainkban egy családi programot nem egy jó kis társasjáték, kirándulás, sportolás, hanem egy „hiper-szuper” akciófilm megtekintése jellemez. Gyermekeink ebben a közegben nőnek fel, s mi is felelősek vagyunk - és elsősorban mi: szülők és pedagógusok -, hogy mivel töltik a szabadidejüket.

1.1. Könyvtár - változó szerepben, könyvtárhasználati szokások és a szabadidő kapcsolata az információs társadalomban

Az új médiák új helyzetet teremtettek, amelynek következtében átalakulóban van a könyvtárak társadalomban betöltött helye. Ahhoz, hogy jelen legyenek a kultúra, a szabadidő és az információszolgáltatás területén, nyitottnak kell lenniük minden új igényre. A könyvtárosoknak pedig egyszerre kettős elvárásnak kell eleget tenniük: szakmai felkészültségüket, tudásukat kell naprakészen tartaniuk, valamint feladatkörüket és működési területüket kell újrafogalmazniuk. A könyvtárak fennmaradásának, jövőjének egyetlen módja: beilleszkedés az információs társadalomba. Az elektronikus forradalom gyökeresen megváltoztatta az információt, a könyvtári munkát, ezért a könyvtárnak is alkalmazkodnia kell az új helyzethez. A könyvtárak feladata évszázadokon keresztül az volt, hogy gyűjtsék és megőrizzék a világ írásos tudásanyagát. A múlt század közepén már igény mutatkozott a dokumentumok szolgáltatására – ezt a feladatot látták el a kölcsönkönyvtárak. /Melykóné Tőzsér Judit, 1993./ Napjainkban megnőtt az igény az egyéb információhordozókhoz való jutáshoz: CD és CD-ROM kínálat illetve Internet hozzáférés. Vagyis a könyvtárnak egyszerre kell információtartalmat közvetítenie és alkalmaznia a hagyományos kezelési technikákat (gyűjtés-rendszerezés, kölcsönzés).
Összefoglalva: változnak az olvasói igények és a könyvtáraknak alkalmazkodniuk kell a használók új igényeihez.

1.2. Vizsgálat szükségessége

Kérdőíves felmérés során kerestem a választ a könyvtárba járó gyerekek szokásairól. Elsősorban azt vizsgáltam, hogy mennyire látogatott a gyermekkönyvtár, illetve, hogy a gyerekek szabadidős elfoglaltságai közé tartozik-e a könyvtárhasználat. Napjainkban, amikor egyre több inger éri őket - elektronikus játékok, számítógép, Internet, mobiltelefonok – tudnak-e még örülni egy könyvnek? Korunk megkívánja, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel, de a könyvtár segíthet a választásban, az egyensúly megtartásában.

1.3. A könyvtár és szabadidő kapcsolata

Az elmúlt években bekövetkezett változások a mindennapi életünkre is hatással vannak. Az egyre újabb technikai vívmányok: számítógép – Internet, mobiltelefon, videó-játékok háttérbe szorították a hagyományos művelődési – szórakozási lehetőségeket. Korunk gyermekei egyre kevesebbet játszanak társasjátékkal, egyre kevesebbet olvasnak vagy mozognak. A médiák előtörése is nagyban befolyásolja a gyerekek szabadidős elfoglaltságait. Ma a gyerekek életének, élmény- és ismeretszerzésének egyik, ha nem a legmeghatározóbb eszköze a média, azon belül is a televízió. A tömegkommunikáció térhódító eszköze, a televízió életünk szerves része, hiszen az információs társadalom megköveteli a naprakészséget, a tájékozottságot, és a televízió, milliók számára teszi lehetővé a nagyvilággal való kapcsolatot. /Kiss Judit, 2004./ Ezért nem mindegy, hogy mit választanak gyermekeink. Választásukban nagy szerepük van az őket körülvevő felnőtteknek: szülőknek, pedagógusoknak (óvónők is!) és a könyvtárosoknak. Mindenféle műveltségi hátrány közül a nyelvi, az anyanyelvi hátrány a legsúlyosabb. Első lépcsőfok a szülő kell, hogy legyen, aki gyermekének már kis korától mesél, énekel. Később együtt nézegetik a könyvet; leporello-t ad gyermeke kezébe. Már egészen kis korban kell felkelteni az érdeklődést a mese, a történet iránt, ahhoz, hogy az először ezeket csak hallgató gyerek, idővel maga is olvasóvá váljon. Így van esély arra, hogy az olvasó gyerekből olvasó felnőtt váljon. A bölcsödében, óvodában azután ezt a „vonalat” kell folytatni. Személyes tapasztalatom is az, hogy az a gyerek is szívesen hallgat mesét, lapozgat könyvet, mondókázik, aki egyébként „tévéfüggő”! Ez az életkori sajátosságokból következik.
A mesék egyik visszatérő motívuma az átváltozás. Míg az írott meséknél a hallgató fantáziájának fejlesztésére szolgál ennek elképzelése, addig a rajzfilmekben megteszik ezt a gyerekek helyett. A mesék kimondatlanul, anélkül, hogy igazán magyarázatokba bocsátkoznának, megoldásokat ajánlanak a gyerekeknek konfliktusaik megoldására, feszültségük levezetésére. A mesevilágban minden lehetséges, természetes a varázslat, az átváltozás, sőt még a feltámadás is. A rosszak: sárkányok, szörnyek, óriások, boszorkányok és mostohák legyőzetnek, s a gyermek helyett küzdő főhős elnyeri megérdemelt jutalmát (a királykisasszony kezét, fele királyságot), majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. A gyermek képzelete, különösen, ha felszabadult, csodálatosan eredeti, nem kötik társadalmi szabályok, korlátok, konvenciók. A történetet megoldja, alakítja, részt vesz benne, bele álmodja magát. „A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.” /Bruno Bettelheim, 1988./
Ezért érzem úgy, hogy lenne létjogosultsága óvodásokkal is könyvtárba járni – néhány évvel ezelőtt ez működött is -, de sajnos az egyre fogyó gyermekkönyvtárak ezt már nem teszik lehetővé. (A közlekedéssel eltöltött idő több lenne, mint, amit a könyvtárban tölthetnénk.)
Gyermekeink iskolai előmenetele, későbbi sikeressége múlik azon, hogy mennyire vannak birtokában saját anyanyelvüknek, miként tudják kifejezni magukat, megfogalmazni gondolataikat. Ezért lényeges, hogy olyan környezetet teremtsünk a számukra – ez lehet a könyvtár, vagy a szülői ház is -, ahol jelen vannak a könyvek, mindennapjaik részét képezik, s tudhatják, hogy kérdéseikre választ találnak bennük. A minta mi magunk vagyunk: ha azt látják, hogy az olvasás öröm, számukra is vonzó tevékenységgé – szabadidős elfoglaltsággá válik. /Péterfi Rita, 2005./
Az iskolai könyvtár fő feladata a könyvtárhasználat megismertetése és tananyaghoz való kapcsolódás, a közművelődési könyvtáraknak ennél jóval nagyobb szerepük van. Nemcsak az egyébként könyvtárba nem járó és nem olvasó gyerekek becsalogatása a feladata, hanem tartalmas szabadidős programok szervezése és lebonyolítása is. Ez az, ami nagyfokú szociális érzékenységet és elhivatottságot kíván meg a könyvtáros személyétől.

2. A vizsgálat céljai

Dolgozatomban arra igyekeztem választ kapni, hogy:
- a mai 6-14 éves korosztály hogyan viszonyul a könyvtár használatához, az olvasáshoz?
- milyen gyakran veszi igénybe a könyvtár állományát, szolgáltatásait és mennyire tudja önállóan használni?
- a szabadidejükből mennyi időt töltenek könyvtárban és milyen céllal?
Ugyanakkor szerettem volna képet kapni arról:
- mennyire változott meg a hagyományos könyvtárhasználat,
- hogyan tud a változásokra reagálni, az új igényeknek megfelelni a gyermekkönyvtár.
- a gyerekek megtalálják-e az egészséges egyensúlyt a multimédiás eszközök illetve a könyvek között? Ebben segít-e nekik a könyvtár, illetve a könyvtáros?

3. Irodalmi áttekintés

3.1. A könyvtár szerepe az információszerzésben

A könyvtár az az intézmény /Katsányi Sándor, 1995./, mely közvetíti az információt. Az információs társadalomban egyre nagyobb mértékben azon múlnak az egyéni életlehetőségek, hogy ki hogyan jut hozzá az ismeretekhez. A hátrányos helyzetben lévő gyerekek (családi életkörülmények, regionális hátrány) számára a könyvtár tudja biztosítani az információhoz és dokumentumokhoz való jutást. Ugyanakkor a könyvtár másrészről nemcsak ismerethez jutást biztosít, hanem lehetőséget ad kapcsolatok, barátságok kialakítására. Egy kis településen élő iskolásnak ugyanolyan joga van információhoz jutni, mint egy fővárosi, belvárosi gyereknek. Ezért fontos, hogy mindenki számára legyen elérhető közelségben könyvtár. Követésre méltó példa a helyi Művelődési Házak épületén belül található könyvtárak.


3.2. Mások által végzett vizsgálatok és tapasztalataik

Könyvtárlátogatásaim során kerestem ebben a témában hasonló vizsgálati anyagokat, de a gyermekkönyvtárak mérése, kérdőíves vizsgálata csak néhány alkalommal történt. Nagy általános felméréssel találkoztam:
- KÖNYVTÁRI INTÉZET KÖNYVTÁRTUDOMÁNYI SZAKKÖNYVTÁR – Könyvtárhasználati felmérés - 2004
Ez a tanulmány a felnőtt lakosság körében végzett elégedettség mérést, az adott könyvtárban.
- A Könyvtári Híradó 1998. februári számában azonban megjelent egy cikk, ahol a gyermekkönyvtárak helyzetéről olvashatunk:

Bizonytalanság a gyerekek ellátása körül


A FSZEK 1998-ra vonatkozó munkatervében ismét kiemelt feladat a gyermekek könyvtári ellátása, a beiratkozott gyermekolvasók számának növelése. Elemzendő kérdés a gyermekolvasók számának valóságos alakulása. A Fővárosi Könyvtári napokra érvényes kedvezmény, majd a 14, illetve 16 éven aluliak beiratkozási díjának elengedése, a beiratkozás ingyenessé válása lehetőséget adott a családoknak, a gyermeken keresztül történő könyvtárhasználatra. A nagyobb gyermekolvasói létszám növeli a beiratkozott olvasók számát, ami a költségvetés szétosztásánál játszik fontos szerepet. Ha tehát a gyermekolvasók számát és ellátását meg akarjuk ismerni, mélyreható statisztikai felméréseket kellene végezni az aktív olvasók körében. A vizsgálandó kérdés e tekintetben a létező és lehetséges olvasók igényeinek kielégítése, vagy elutasítása. A NAT megjelenése és az iskolai könyvtárak információs bázissá fejlesztése mellett nincs utalás a közművelődési könyvtárak szerepváltására. A hagyományos tanmenet tartalmazta osztályonként a közművelődési könyvtár látogatásának minimális mértékét s az elvégzendő feladatokat. Ezen túl a szabadidő hasznos eltöltésében, a szépirodalom olvastatásában, az olvasóvá nevelésben jelölte ki szerepét a kultúrpolitika. Ma a tanulóknak azt a jogát, hogy a tanulmányaikhoz szükséges információhoz hozzájussanak, az iskolai könyvtárak hivatottak kielégíteni.
A közművelődési könyvtárak egészének átalakulása (új információk, dokumentumtípusok, gépek… stb. megjelenése) miatt több helyen csökkent a gyermekrészlegek alapterülete. Az állomány egy része integrálódott a felnőttállományba, a funkciók egy része áthelyeződött a könyvtár más területére (pl.: kézikönyvtár, zenei részleg).
Fontos, hogy figyelembe vegyük azokat a változásokat is, amelyek a gyerekek életére aktuálisan is hatnak. Szász Ilona /1/
A cikk egyértelműen utal arra a problémára, amit a következő években tapasztalhattunk is. Vagyis, egyre kevesebb önálló gyermekkönyvtár működik.

- A Könyvtári Híradó 1998. júniusi számában egy érdekes felmérésről olvashatunk, ami szintén igazolja a gyermekkönyvtár, illetve a gyermekkönyvtárosok meghatározó szerepét:
Megvizsgáltuk a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy hogyan alakult a beiratkozás és a dokumentumok kölcsönzése 1987 és 1997 között.
• A vizsgált időszakban csökkent a gyermekkönyvtárak és gyermekkönyvtárosok száma, csökkent a gyerekekre fordítható munkaidő.
• 1994-ben 11 könyvtárat adtunk át az iskoláknak, illetve az önkormányzatoknak. Ezek nagy része iskolai, kettős funkciójú könyvtár volt, és 3629 beiratkozott olvasót veszítettünk velük.
• A budapesti össznépességen belül a gyereknépesség aránya nagyban változott, kiemelve:

1987-ben 18,6%
1992-ben 15,9%
1997-ben 14,2% volt, tehát a csökkenés folyamatos

• Összevetettük a gyereknépesség és a gyermek beiratkozottak arányát a felnőtt népesség és felnőtt beiratkozottak arányával. Ekkor azt tapasztaltuk, hogy a felnőtt beiratkozottak aránya nem romlott olyan mértékben, mint a gyerek beiratkozottaké:

gyerek felnőtt
1987-ben 18,3% 7,2%
1992-ben 12,7% 7,3%
1997-ben 14% 6,5%

Összességében jó lenne, ha a gyermekolvasók enyhe emelkedése megmaradna, sőt fokozódna. Ehhez azonban mi úgy látjuk – kevés az ingyenes beiratkozás lehetősége. A gyerekekkel folyamatosan és egyénileg is foglalkozni kell, a gyerekkönyvtárosok szerepét nem pótolhatja senki. Több lehetőséget kell számukra teremteni, biztosítani, hogy a nyitva tartás alatt ott „cirkáljanak” a gyerekek között. /2/

- Nagy átfogó felmérés a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült, 1998-ban:
A gyerekek könyvtárhasználati szokásai a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Az alábbi területeket vizsgálták:
• Olvasói szokások, olvasói érdeklődés
• Könyvtárhasználati szokások, a szolgáltatások igénybevétele
• A kölcsönzött dokumentumokban megnyilvánuló érdeklődés
• A kölcsönzött könyveik tartalmi összetétele
• A könyvtári szolgáltatásokról alkotott vélemények
• A könyvtári ellátás helyzete
Tapasztalataik: a gyerekek főként a hagyományos dokumentumokat keresik, ezeket úgy kell alakítani, hogy az érdeklődésnek megfelelő kiadványok köre, szélesebb választéka legyen hozzáférhető a számukra elérhető könyvtárban. A könyvtárosoknak nemcsak a szabadidő élményekkel teli eltöltésére, hanem a gyerekekkel való egyéni foglalkozásra is nagy hangsúlyt kell fektetniük. /3/

Ez a felmérés az, amelyik hasonlít az általam elvégzettel. Én elsősorban a szabadidő oldaláról és a gyermekkönyvtár létjogosultsága felöl közelítettem meg a kérdést. Azt mindenképpen kijelenthetem, hogy bármelyik vizsgálati anyagot nézem – az eredmény ugyanaz: szükség volt – van – LENNE önálló gyermekkönyvtárra. Igazán sikeres és hatékony munka csak ilyen keretek között valósítható meg.

3.3. A könyvtáros személyisége

A gyermekkönyvtárosi munka alapkövetelménye, hogy a könyvtáros gyermekszerető, határozott értékrenddel bíró, kiegyensúlyozott személyiség legyen. Szakmai ismereteken kívül pedagógiai érzékkel is rendelkezzen. Legfontosabb a személyes kapcsolat kialakítása, mert ezen keresztül valósíthatóak meg az olvasáspedagógiai célok. A gyerekek részéről a könyvtári tagság önkéntes lehetőség, a felelősség és önállóság gyakorlásának fontos terepe. Számon kell tartani, hogy milyen könyveket kölcsönzött, milyen határidőre; és az esetleges következményeket is viselniük kell késés esetén: késedelmi díj, megrongálódás vagy elvesztés esetén bírság. Meg kell tanulniuk a gyerekeknek, hogy felelősséggel tartoznak. Ebben a kapcsolatrendszerben ezért is nagyon fontos a könyvtáros személye. Ez a kapcsolat jellegében és tartalmában eltér más, a tanár-diák, szülő-gyerek típusú kapcsolatoktól. Kötetlenebb, akár baráti jellegűvé is válhat – akkor igazán hatékony, ha a gyerek társat-partnert lát a könyvtárosban, aki nem oktatja, neveli (legalábbis nem direkt módon, hanem észrevétlenül), de segíti. /Szász Ilona, 1987./



Folytatjuk...