„A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta és az olvasó, aki olvassa.”
Kosztolányi Dezső
1. Bevezetés
Régóta ismert tény, hogy az életben való sikeresség egyik feltétele az, miként
tudunk kommunikálni a környezetünkkel, miként tudjuk magunkat megértetni a világgal.
Ehhez szükséges a nyelv, a megfelelő szókincs és az, hogy képesek legyünk árnyaltan
fogalmazni. Ennek a tanulási folyamatnak a kisgyereket körülvevő felnőttek mellett
a könyvek is fontos szereplői. A könyvek ugyanis olyan tárgyak, amelyek „egy
személyben” szórakoztatnak, tanítanak, és igazi örömforrásai lehetnek gyermekeink
életének. /Péterfi Rita, 2005./ Napjaink rohanó világában egyre kevesebb időt
töltünk könyvek között. Az információs társadalom tálcán kínálja a különböző
médiákon keresztül a kultúra egyes „termékeit”. A mai gyerekek inkább játszanak
számítógépen, mobiltelefonnal, play-station-nal, mint hogy könyvet – folyóiratot
olvassanak, vagy könyvtárba menjenek. Egyre többet tudunk a környező világról,
de egyre kevesebbet törődünk egymással. Ez a felnövekvő gyermekeken is érezhető.
A mai gyerekek jóval fejlettebbek, több ismerettel rendelkeznek, de ugyanakkor
kevesebb ideig gyermekek, kevesebbet játszanak, kevesebb mesét olvasnak vagy
hallgatnak. A televízióból áradó műsorok: mesék, rajzfilmek, hírek, reklámok,
bárkihez, bárhol és bármikor eljuthatnak. Válogatás és sok esetben igényesség
nélkül. Amíg egy-két évtizeddel ezelőtt, minden családban volt egy tévékészülék,
addig manapság minden családtagra jut egy. Nem beszélve a videó, DVD, Play-station
és egyéb készülékek arzenáljáról. Így nem csoda, ha napjainkban egy családi
programot nem egy jó kis társasjáték, kirándulás, sportolás, hanem egy „hiper-szuper”
akciófilm megtekintése jellemez. Gyermekeink ebben a közegben nőnek fel, s mi
is felelősek vagyunk - és elsősorban mi: szülők és pedagógusok -, hogy mivel
töltik a szabadidejüket.
1.1. Könyvtár - változó szerepben, könyvtárhasználati szokások és a
szabadidő kapcsolata az információs társadalomban
Az új médiák új helyzetet teremtettek, amelynek következtében átalakulóban
van a könyvtárak társadalomban betöltött helye. Ahhoz, hogy jelen legyenek a
kultúra, a szabadidő és az információszolgáltatás területén, nyitottnak kell
lenniük minden új igényre. A könyvtárosoknak pedig egyszerre kettős elvárásnak
kell eleget tenniük: szakmai felkészültségüket, tudásukat kell naprakészen tartaniuk,
valamint feladatkörüket és működési területüket kell újrafogalmazniuk. A könyvtárak
fennmaradásának, jövőjének egyetlen módja: beilleszkedés az információs társadalomba.
Az elektronikus forradalom gyökeresen megváltoztatta az információt, a könyvtári
munkát, ezért a könyvtárnak is alkalmazkodnia kell az új helyzethez. A könyvtárak
feladata évszázadokon keresztül az volt, hogy gyűjtsék és megőrizzék a világ
írásos tudásanyagát. A múlt század közepén már igény mutatkozott a dokumentumok
szolgáltatására – ezt a feladatot látták el a kölcsönkönyvtárak. /Melykóné Tőzsér
Judit, 1993./ Napjainkban megnőtt az igény az egyéb információhordozókhoz való
jutáshoz: CD és CD-ROM kínálat illetve Internet hozzáférés. Vagyis a könyvtárnak
egyszerre kell információtartalmat közvetítenie és alkalmaznia a hagyományos
kezelési technikákat (gyűjtés-rendszerezés, kölcsönzés).
Összefoglalva: változnak az olvasói igények és a könyvtáraknak alkalmazkodniuk
kell a használók új igényeihez.
1.2. Vizsgálat szükségessége
Kérdőíves felmérés során kerestem a választ a könyvtárba járó gyerekek szokásairól.
Elsősorban azt vizsgáltam, hogy mennyire látogatott a gyermekkönyvtár, illetve,
hogy a gyerekek szabadidős elfoglaltságai közé tartozik-e a könyvtárhasználat.
Napjainkban, amikor egyre több inger éri őket - elektronikus játékok, számítógép,
Internet, mobiltelefonok – tudnak-e még örülni egy könyvnek? Korunk megkívánja,
hogy lépést tartsunk a fejlődéssel, de a könyvtár segíthet a választásban, az
egyensúly megtartásában.
1.3. A könyvtár és szabadidő kapcsolata
Az elmúlt években bekövetkezett változások a mindennapi életünkre is hatással
vannak. Az egyre újabb technikai vívmányok: számítógép – Internet, mobiltelefon,
videó-játékok háttérbe szorították a hagyományos művelődési – szórakozási lehetőségeket.
Korunk gyermekei egyre kevesebbet játszanak társasjátékkal, egyre kevesebbet
olvasnak vagy mozognak. A médiák előtörése is nagyban befolyásolja a gyerekek
szabadidős elfoglaltságait. Ma a gyerekek életének, élmény- és ismeretszerzésének
egyik, ha nem a legmeghatározóbb eszköze a média, azon belül is a televízió.
A tömegkommunikáció térhódító eszköze, a televízió életünk szerves része, hiszen
az információs társadalom megköveteli a naprakészséget, a tájékozottságot, és
a televízió, milliók számára teszi lehetővé a nagyvilággal való kapcsolatot.
/Kiss Judit, 2004./ Ezért nem mindegy, hogy mit választanak gyermekeink. Választásukban
nagy szerepük van az őket körülvevő felnőtteknek: szülőknek, pedagógusoknak
(óvónők is!) és a könyvtárosoknak. Mindenféle műveltségi hátrány
közül a nyelvi, az anyanyelvi hátrány a legsúlyosabb. Első lépcsőfok a szülő
kell, hogy legyen, aki gyermekének már kis korától mesél, énekel. Később együtt
nézegetik a könyvet; leporello-t ad gyermeke kezébe. Már egészen kis korban
kell felkelteni az érdeklődést a mese, a történet iránt, ahhoz, hogy az először
ezeket csak hallgató gyerek, idővel maga is olvasóvá váljon. Így van esély arra,
hogy az olvasó gyerekből olvasó felnőtt váljon. A bölcsödében, óvodában azután
ezt a „vonalat” kell folytatni. Személyes tapasztalatom is az, hogy az a gyerek
is szívesen hallgat mesét, lapozgat könyvet, mondókázik, aki egyébként „tévéfüggő”!
Ez az életkori sajátosságokból következik.
A mesék egyik visszatérő motívuma az átváltozás. Míg az írott meséknél a hallgató
fantáziájának fejlesztésére szolgál ennek elképzelése, addig a rajzfilmekben
megteszik ezt a gyerekek helyett. A mesék kimondatlanul, anélkül, hogy igazán
magyarázatokba bocsátkoznának, megoldásokat ajánlanak a gyerekeknek konfliktusaik
megoldására, feszültségük levezetésére. A mesevilágban minden lehetséges, természetes
a varázslat, az átváltozás, sőt még a feltámadás is. A rosszak: sárkányok, szörnyek,
óriások, boszorkányok és mostohák legyőzetnek, s a gyermek helyett küzdő főhős
elnyeri megérdemelt jutalmát (a királykisasszony kezét, fele királyságot), majd
boldogan élnek, míg meg nem halnak. A gyermek képzelete, különösen, ha felszabadult,
csodálatosan eredeti, nem kötik társadalmi szabályok, korlátok, konvenciók.
A történetet megoldja, alakítja, részt vesz benne, bele álmodja magát. „A mese
az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.” /Bruno
Bettelheim, 1988./
Ezért érzem úgy, hogy lenne létjogosultsága óvodásokkal is könyvtárba járni
– néhány évvel ezelőtt ez működött is -, de sajnos az egyre fogyó gyermekkönyvtárak
ezt már nem teszik lehetővé. (A közlekedéssel eltöltött idő több lenne, mint,
amit a könyvtárban tölthetnénk.)
Gyermekeink iskolai előmenetele, későbbi sikeressége múlik azon, hogy mennyire
vannak birtokában saját anyanyelvüknek, miként tudják kifejezni magukat, megfogalmazni
gondolataikat. Ezért lényeges, hogy olyan környezetet teremtsünk a számukra
– ez lehet a könyvtár, vagy a szülői ház is -, ahol jelen vannak a könyvek,
mindennapjaik részét képezik, s tudhatják, hogy kérdéseikre választ találnak
bennük. A minta mi magunk vagyunk: ha azt látják, hogy az olvasás öröm, számukra
is vonzó tevékenységgé – szabadidős elfoglaltsággá válik. /Péterfi Rita, 2005./
Az iskolai könyvtár fő feladata a könyvtárhasználat megismertetése és tananyaghoz
való kapcsolódás, a közművelődési könyvtáraknak ennél jóval nagyobb szerepük
van. Nemcsak az egyébként könyvtárba nem járó és nem olvasó gyerekek becsalogatása
a feladata, hanem tartalmas szabadidős programok szervezése és lebonyolítása
is. Ez az, ami nagyfokú szociális érzékenységet és elhivatottságot kíván meg
a könyvtáros személyétől.
2. A vizsgálat céljai
Dolgozatomban arra igyekeztem választ kapni, hogy:
- a mai 6-14 éves korosztály hogyan viszonyul a könyvtár használatához, az olvasáshoz?
- milyen gyakran veszi igénybe a könyvtár állományát, szolgáltatásait és mennyire
tudja önállóan használni?
- a szabadidejükből mennyi időt töltenek könyvtárban és milyen céllal?
Ugyanakkor szerettem volna képet kapni arról:
- mennyire változott meg a hagyományos könyvtárhasználat,
- hogyan tud a változásokra reagálni, az új igényeknek megfelelni a gyermekkönyvtár.
- a gyerekek megtalálják-e az egészséges egyensúlyt a multimédiás eszközök illetve
a könyvek között? Ebben segít-e nekik a könyvtár, illetve a könyvtáros?
3. Irodalmi áttekintés
3.1. A könyvtár szerepe az információszerzésben
A könyvtár az az intézmény /Katsányi Sándor, 1995./, mely közvetíti az információt.
Az információs társadalomban egyre nagyobb mértékben azon múlnak az egyéni életlehetőségek,
hogy ki hogyan jut hozzá az ismeretekhez. A hátrányos helyzetben lévő gyerekek
(családi életkörülmények, regionális hátrány) számára a könyvtár tudja biztosítani
az információhoz és dokumentumokhoz való jutást. Ugyanakkor a könyvtár másrészről
nemcsak ismerethez jutást biztosít, hanem lehetőséget ad kapcsolatok, barátságok
kialakítására. Egy kis településen élő iskolásnak ugyanolyan joga van információhoz
jutni, mint egy fővárosi, belvárosi gyereknek. Ezért fontos, hogy mindenki számára
legyen elérhető közelségben könyvtár. Követésre méltó példa a helyi Művelődési
Házak épületén belül található könyvtárak.
3.2. Mások által végzett vizsgálatok és tapasztalataik
Könyvtárlátogatásaim során kerestem ebben a témában hasonló vizsgálati anyagokat,
de a gyermekkönyvtárak mérése, kérdőíves vizsgálata csak néhány alkalommal történt.
Nagy általános felméréssel találkoztam:
- KÖNYVTÁRI INTÉZET KÖNYVTÁRTUDOMÁNYI SZAKKÖNYVTÁR – Könyvtárhasználati felmérés
- 2004
Ez a tanulmány a felnőtt lakosság körében végzett elégedettség mérést, az adott
könyvtárban.
- A Könyvtári Híradó 1998. februári számában azonban megjelent egy cikk, ahol
a gyermekkönyvtárak helyzetéről olvashatunk:
Bizonytalanság a gyerekek ellátása körül
A FSZEK 1998-ra vonatkozó munkatervében ismét kiemelt feladat a gyermekek könyvtári
ellátása, a beiratkozott gyermekolvasók számának növelése. Elemzendő kérdés
a gyermekolvasók számának valóságos alakulása. A Fővárosi Könyvtári napokra
érvényes kedvezmény, majd a 14, illetve 16 éven aluliak beiratkozási díjának
elengedése, a beiratkozás ingyenessé válása lehetőséget adott a családoknak,
a gyermeken keresztül történő könyvtárhasználatra. A nagyobb gyermekolvasói
létszám növeli a beiratkozott olvasók számát, ami a költségvetés szétosztásánál
játszik fontos szerepet. Ha tehát a gyermekolvasók számát és ellátását meg akarjuk
ismerni, mélyreható statisztikai felméréseket kellene végezni az aktív olvasók
körében. A vizsgálandó kérdés e tekintetben a létező és lehetséges olvasók igényeinek
kielégítése, vagy elutasítása. A NAT megjelenése és az iskolai könyvtárak információs
bázissá fejlesztése mellett nincs utalás a közművelődési könyvtárak szerepváltására.
A hagyományos tanmenet tartalmazta osztályonként a közművelődési könyvtár látogatásának
minimális mértékét s az elvégzendő feladatokat. Ezen túl a szabadidő hasznos
eltöltésében, a szépirodalom olvastatásában, az olvasóvá nevelésben jelölte
ki szerepét a kultúrpolitika. Ma a tanulóknak azt a jogát, hogy a tanulmányaikhoz
szükséges információhoz hozzájussanak, az iskolai könyvtárak hivatottak kielégíteni.
A közművelődési könyvtárak egészének átalakulása (új információk, dokumentumtípusok,
gépek… stb. megjelenése) miatt több helyen csökkent a gyermekrészlegek alapterülete.
Az állomány egy része integrálódott a felnőttállományba, a funkciók egy része
áthelyeződött a könyvtár más területére (pl.: kézikönyvtár, zenei részleg).
Fontos, hogy figyelembe vegyük azokat a változásokat is, amelyek a gyerekek
életére aktuálisan is hatnak. Szász Ilona /1/
A cikk egyértelműen utal arra a problémára, amit a következő években tapasztalhattunk
is. Vagyis, egyre kevesebb önálló gyermekkönyvtár működik.
- A Könyvtári Híradó 1998. júniusi számában egy érdekes felmérésről olvashatunk,
ami szintén igazolja a gyermekkönyvtár, illetve a gyermekkönyvtárosok meghatározó
szerepét:
Megvizsgáltuk a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy hogyan alakult a beiratkozás
és a dokumentumok kölcsönzése 1987 és 1997 között.
• A vizsgált időszakban csökkent a gyermekkönyvtárak és gyermekkönyvtárosok
száma, csökkent a gyerekekre fordítható munkaidő.
• 1994-ben 11 könyvtárat adtunk át az iskoláknak, illetve az önkormányzatoknak.
Ezek nagy része iskolai, kettős funkciójú könyvtár volt, és 3629 beiratkozott
olvasót veszítettünk velük.
• A budapesti össznépességen belül a gyereknépesség aránya nagyban változott,
kiemelve:
1987-ben |
18,6% |
1992-ben |
15,9% |
1997-ben |
14,2% volt, tehát a csökkenés folyamatos |
• Összevetettük a gyereknépesség és a gyermek beiratkozottak arányát a felnőtt
népesség és felnőtt beiratkozottak arányával. Ekkor azt tapasztaltuk, hogy a
felnőtt beiratkozottak aránya nem romlott olyan mértékben, mint a gyerek beiratkozottaké:
|
gyerek |
felnőtt |
1987-ben |
18,3% |
7,2% |
1992-ben |
12,7% |
7,3% |
1997-ben |
14% |
6,5% |
Összességében jó lenne, ha a gyermekolvasók enyhe emelkedése megmaradna, sőt
fokozódna. Ehhez azonban mi úgy látjuk – kevés az ingyenes beiratkozás lehetősége.
A gyerekekkel folyamatosan és egyénileg is foglalkozni kell, a gyerekkönyvtárosok
szerepét nem pótolhatja senki. Több lehetőséget kell számukra teremteni, biztosítani,
hogy a nyitva tartás alatt ott „cirkáljanak” a gyerekek között. /2/
- Nagy átfogó felmérés a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült, 1998-ban:
A gyerekek könyvtárhasználati szokásai a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Az alábbi területeket vizsgálták:
• Olvasói szokások, olvasói érdeklődés
• Könyvtárhasználati szokások, a szolgáltatások igénybevétele
• A kölcsönzött dokumentumokban megnyilvánuló érdeklődés
• A kölcsönzött könyveik tartalmi összetétele
• A könyvtári szolgáltatásokról alkotott vélemények
• A könyvtári ellátás helyzete
Tapasztalataik: a gyerekek főként a hagyományos dokumentumokat keresik, ezeket
úgy kell alakítani, hogy az érdeklődésnek megfelelő kiadványok köre, szélesebb
választéka legyen hozzáférhető a számukra elérhető könyvtárban. A könyvtárosoknak
nemcsak a szabadidő élményekkel teli eltöltésére, hanem a gyerekekkel való egyéni
foglalkozásra is nagy hangsúlyt kell fektetniük. /3/
Ez a felmérés az, amelyik hasonlít az általam elvégzettel. Én elsősorban a
szabadidő oldaláról és a gyermekkönyvtár létjogosultsága felöl közelítettem
meg a kérdést. Azt mindenképpen kijelenthetem, hogy bármelyik vizsgálati anyagot
nézem – az eredmény ugyanaz: szükség volt – van – LENNE önálló
gyermekkönyvtárra. Igazán sikeres és hatékony munka csak ilyen keretek között
valósítható meg.
3.3. A könyvtáros személyisége
A gyermekkönyvtárosi munka alapkövetelménye, hogy a könyvtáros gyermekszerető,
határozott értékrenddel bíró, kiegyensúlyozott személyiség legyen. Szakmai ismereteken
kívül pedagógiai érzékkel is rendelkezzen. Legfontosabb a személyes kapcsolat
kialakítása, mert ezen keresztül valósíthatóak meg az olvasáspedagógiai célok.
A gyerekek részéről a könyvtári tagság önkéntes lehetőség, a felelősség és önállóság
gyakorlásának fontos terepe. Számon kell tartani, hogy milyen könyveket kölcsönzött,
milyen határidőre; és az esetleges következményeket is viselniük kell késés
esetén: késedelmi díj, megrongálódás vagy elvesztés esetén bírság. Meg kell
tanulniuk a gyerekeknek, hogy felelősséggel tartoznak. Ebben a kapcsolatrendszerben
ezért is nagyon fontos a könyvtáros személye. Ez a kapcsolat jellegében és tartalmában
eltér más, a tanár-diák, szülő-gyerek típusú kapcsolatoktól. Kötetlenebb, akár
baráti jellegűvé is válhat – akkor igazán hatékony, ha a gyerek társat-partnert
lát a könyvtárosban, aki nem oktatja, neveli (legalábbis nem direkt módon, hanem
észrevétlenül), de segíti. /Szász Ilona, 1987./
Folytatjuk...
|