a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Múltunk2013. 1.

Tartalom

Tanulmányok

  • Miskolczy Ambrus :

    Erdély népességének változása, a románok, magyarok és németek lélekszáma és egymáshoz viszonyított aránya a történelem folyamán régi problémája a történetírásnak. A kérdés, melyik csoport volt többségben régen és a későbbiek folyamán kezdettől fogva nem mellőzi a politikai tartalmat. Olyannyira, hogy a románok bevándorlásának elméletét hangoztató könyvet még három évtizede is politikai eszköznek, történelemhamisításnak minősítettek bírálói. A tanulmány a népességszámokra vonatkozó becslések alakulását és a különböző szerzők állításainak történeti és politikai kontextusát mutatja be a kezdetektől napjainkig.

  • Simon Attila :

    A tanulmány a szlovákiai magyar szociáldemokrácia történetébe vezeti be az olvasót. Bemutatja azt, hogyan reagáltak a felvidéki magyar szociáldemokrata szervezetek Csehszlovákia megalakulására, s milyen differenciálódást indítottak el ezek az események a baloldali mozgalmon belül. A szerző elsősorban a kassai és pozsonyi szociáldemokrata központok példáján keresztül igyekszik bemutatni azokat a dilemmákat, amelyekkel a magyar szociáldemokrata szervezetek szembe kerültek, s amelyek közül a legfontosabb az volt, hogyan viszonyuljanak a csehszlovák szociáldemokráciához, önálló pártot alkossanak-e vagy olvadjanak-e be abba. A tanulmány foglalkozik a szociáldemokrácia önálló párttá alakulásával, választási eredményivel és a bolsevik baloldal kiválását követő fokozatos eljelentéktelenedésével. A szerző felvázolja azt a folyamatot, amely során az 1919-20-ban a csehszlovák állammal még meglehetősen kritikus szembenállást tanúsító magyar szociáldemokrácia fokozatosan elveszítette ellenzéki hangvételét, s 1926-ban saját magát feloszlatva beleolvadt a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártba. Ez azonban, mint mutat rá a szerző, nem csupán a Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja szervezeti önállóságának megszűnésével járt, hanem az ellenzéki magatartás feladásával, és az ún. aktivista (kormánytámogató) pozíció felvételével is.

  • Szécsényi András :

    Az 1930-as évek derekára a két világháború közötti keresztény-nemzeti alapon álló egyetemi ifjúság különböző csoportjaiban – az új szellemi áramlatok: nyilas-típusú szélsőjobb és kommunista elképzelések, de mindenekelőtt a népiek hatására – széthúzás indult el. Ez legmarkánsabban a legnagyobb társadalmi-ifjúsági tömegszervezetben, a Turul Szövetségben mutatkozott meg. Az útkeresés tétje a fennálló társadalmi rendszer megreformálása és az 1920-as években elhasználódott, „kiöregedett diákvezéreknek” az új ideológiák mentén gondolkodó csoportokkal való felváltása volt. E turulista csoportok egymással, a kormányzatokkal és más diákszervezetekkel egyaránt harcoltak vagy együttműködtek. A különböző elképzelésekből azonban nem lett diákegység és a Turul 1943-ra kettészakadt az egyetemistákat tömörítő Ifjúsági Turul-, és a jobbára radikális jobboldali Társadalmi Turul Szövetségre.

  • Svéd László :

    A tanulmány és dokumentumközlés a református fiatalok Kabay Márton Körének történetén keresztül mutatja be hogyan alakult a baloldali antifasiszta ifjúsági mozgalmak és a reformátusok kapcsolata. A Kabay Márton Kör a Solid Deo Gloria mozgalomból nőtt ki, tagjai a társadalmi reform mellett a külföldi – német – befolyás elleni fellépést is magukénak vallották. Kapcsolataik a munkásfiatalok csoportjaival nem csak ezt segíthették, hanem az 1943-as szárszói találkozó előkészítésében is szerepet játszottak.

  • Mitrovits Miklós :
    Csehszlovákia felbomlása és a magyar politika (1989–1993)148-176 [234.78 kB - PDF]EPA-00995-00033-0060

    1993. január elsején megszűnt a második csehszlovák állam, létrejött az önálló Cseh Köztársaság és az önálló Szlovák Köztársaság. Magyarország északi szomszédja egy új, addig ilyen formában nem létező állam lett: Szlovákia, amely nem tartotta magát sem a korábbi csehszlovák államalakulatok, sem az egykori magyar királyság (Uhorsko), de még a második világháború idején létezett szlovák állam örökösének sem. E tanulmány ezen felbomlási folyamatra, illetve az új szlovák állam kialakulására adott magyar reakciót mutatja be, vagyis miképpen reagált a budapesti politika az északi szomszédoknál zajló változásokra 1989 és 1993 között?

Elitek és társadalmi perem az államszocializmusban

  • Rácz Attila :

    Tanulmányom első részében azt ismertetem, hogy mit tart a hazai szakirodalom a szocialista kori elit professzionalizációjáról, majd azt vizsgálom meg, hogyan lehet a központi pártvezetésről – sokszor csupán megélve és nem statisztikailag igazolva – levont következtetéseket a fővárosi hatalmi elitről összeállított adatbázisommal egyeztetni, illetve a helyi szintű pártbizottságok tanulmányozásánál hasznosítani. A fővárosi hatalmi elit prozopográfiai módszerekkel történő tanulmányozása világossá teszi, hogy a Kádár-kori pártelit professzionalizációját nem lehet kizárólagosan az állami oktatásban szerzett diplomák növekedésével szemléltetni. Bár a diplomások száma a rendszerváltás közeledtével kétségkívül növekedett, mégis – ha a helyzet úgy kívánta – a diplomás emberek helyét alacsonyabb képzettségű személyekkel töltötték be. A „szakértő” párttag nem elsősorban akkor számíthatott előrelépésre, ha diplomája volt, hanem ha lojális volt a rendszerhez; szakértelmét úgy bizonyította, ha a párthatározatokhoz igazodott, és munkája megfelelt a tudományos szocializmus szellemének. Az elittel foglalkozó kutatók – szociológusok és történészek – továbbá maguk is felsőfokú végzettségűek, így kézenfekvő, hogy a bürokratikus vagy a gazdasági szaktudást is a diploma függvényében értelmezik. Könnyen lehet, hogy valamikor beigazolódik, hogy a hetvenes-nyolcvanas években minden szinten a gazdasági és politikai irányításba kerülő szakértő hivatalnokréteg tézise elsősorban a később ismertté lett politikai és gazdasági „szakemberek” utólagos legitimációs igényéből és a történetírók nosztalgiájából táplálkozik.

  • Sváby Enikő :

    A második világháború befejeződése után már 1945-ben létrehozták a pártvezetők gyermekeinek bölcsődei és óvodai ellátására a Rákosi Mátyás Gyermekotthont. Kezdetben fő funkciója az volt, hogy a háborúban meghalt vagy eltűnt kommunista párttagok gyermekeit összegyűjtsék, és biztonságban felneveljék őket. Az idő előrehaladtával újabb igényként merült fel, hogy a nap 8 vagy akár 10 órájában a Párt érdekében dolgozó apparátus gyermekeinek egész napos, sőt akár bentlakásos ellátást és oktatást nyújtsanak. A korabeli viszonyokat ismerők, illetve az abban a korban felnőtt generációk valószínűleg azt gondolnák, hogy egy ilyen kiemelt intézményben a gyermekek más bölcsődékbe, óvodákba járó társaiknál sokkal jobb ellátásban részesültek és nevelésük, egészségügyi ellátásuk kifogástalan volt. Erre cáfol rá az az 1953 februárjában készült feljegyzés, amelyet Bíró Mihály küldött meg Rákosi Mátyásnak az otthonokban „megmutatkozó problémákról”. A dokumentumközlés a gyermekotthonok helyzetét világítja meg.

  • Hajnáczky Tamás :
    Az 1961-es párthatározat margójára237-272 [245.56 kB - PDF]EPA-00995-00033-0090

    Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1961. június 20-án a következő címmel határozatot fogalmazott meg: „A cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról”. E forrásközlés a napjainkig is vitatott párthatározat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei végrehajtásáról kíván korabeli dokumentumokat közölni. A rövid bevezető tanulmányt követő források jelentősége abban rejlik, hogy napjainkig szórványos ismeretekkel rendelkezünk a szocialista korszak cigánypolitikájának a megyei szintű végrehajtásáról. Az utóbbi megállapítás különösen helytálló Borsod-Abaúj-Zemplén megyére, annak ellenére, hogy a cigány lakosság jelentős lélekszáma a megyei levéltári anyagok vizsgálatát indokolttá tette volna.

Népszerű történelem

E számunk szerzői:

Bartha Ákos történész, PhD, Debrecen
Hajnáczky Tamás kisebbségpolitikai szakértő
Miskolczy Ambrus történész, MTA doktora, egyetemi tanár, ELTE BTK Román Filológiai Tanszék
Mitrovits Miklós történész, PhD, Politikatörténeti Intézet
Paár Ádám történész, doktorandusz hallgató, ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Program
Rácz Attila főosztályvezető-helyettes, Budapest Főváros Levéltára
Simon Attila történész, PhD, egyetemi docens, Selye János Egyetem, Komárom
Sváby Enikő levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
Svéd László történész, kandidátus, ny. tudományos főmunkatárs, Politikatörténeti Intézet
Széchényi András történész, megbízott gyűjteményvezető, Holokauszt Emlékközpont