stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Szerzőinkhez

Felkérjük szerzőinket, hogy a továbbiakban nyomdakész állapotban, a lehetőség szerint számítógépes lemezen küldjék be írásaikat, a laptesti tanulmányokhoz pedig 10–15 soros angol nyelvű rezümét csatoljanak. A továbbiakban emlékeztetünk az Erdélyi Múzeum jegyzetelési gyakorlatára.

A jegyzetelés, forrásjelölés, címleírás

módját illetően nem kívánunk változtatni eddigi bevett gyakorlatunkon, vagyis valamennyi könyvészeti adatot lapalji jegyzetek alakjában kell a tanulmányszövegbe beépíteni, célszerűbb azonban a jegyzeteket külön listán csatolni a kézirathoz. A számozás az első jegyzettől az utolsóig folyamatosan halad, a jegyzetszám a sor fölé indexbe kerül. Vigyázzunk a központozásra, az írásjelek halmozását kerüljük.

Önálló kötetek leírása

Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 152, 166–168, 180.

Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége. Második javított kiadás. Bp. 1994. 21, 193–197.

Tehát: szerző, utána kettőspont, cím (ha van alcím, az is) kurziválva (kéziratban aláhúzva), pont, a megjelenés helye és éve, pont, oldalszám, pont. Ha több oldalszámot sorolunk fel, a számok után vesszőt teszünk, és csak az utolsó szám után kerül pont. Folyamatos oldalszámok esetén (166–168) a két számot nagykötőjellel kötjük össze. A városnév után csak akkor teszünk pontot, ha rövidített formában használjuk, például: Bp. Egyébként pl.: Debrecen 1980. Ha a rövidített városnév utolsó tagja teljes szó, a név után nem teszünk pontot (Kvár).

Ha két vagy több szerző van, a neveket nagykötőjellel fűzzük össze: Imreh István–Pataki József: Kászonszéki krónika stb.

Többkötetes mű címe után pontot teszünk, utána római számmal adjuk a kötetszámot, ha pedig a kötet valamely sorozatban jelent meg, a leírás végén zárójelben megnevezzük a sorozatot és a kötet sorozatbeli számát:

Dósa Elek: Erdélyhoni jogtudomány. I. stb.

Venczel József: A volt határőrezredek vagyonának sorsa. Kvár 1944 (Erdélyi Tudományos Füzetek 184). 12–15.

Ha az idézett munka tanulmánykötetben jelent meg, a cím után pontot, majd egyenlőségjelet teszünk (tehát nem in stb.), ezután a szóban forgó kötet szerzője és kurzivált címe következik. Ha a szerző azonos, csak nevének kezdőbetűit írjuk ki. Többszerzős kötet esetében természetesen csak a (kurzivált) címet tüntetjük fel:

Barta János: Jókai és a művészi igazság. = B. J.: Költők és írók. Irodalmi tanulmányok. Bp. 1966. 61–90.

Pirnát Antal: A kelet-közép-európai antitrinitarizmus fejlődésének vázlata az 1570-es évek elejéig. = Irodalom és ideológia a 16–17. században. Szerk. Varjas Béla. Bp. 1987. 9–59.

Ha a kötet valaki(k)nek a szerkesztésében jelent meg, a szerkesztő(k) neve elé a Szerk. rövidítés kerül. (Lásd az előző példában.)

Szövegkiadások leírása

Érzelmes históriák. Vál., jegyz., utószó Lökös István. Bp. 1982. 34.

Balassi Bálint Összes művei. Kiad. Eckhardt Sándor. Bp. 1951. 157.

Itt a szerző neve után nem teszünk kettőspontot.

Nem magyar szerzők esetében a nevet a következő sorrendben írjuk: családnév, vessző, keresztnév (akkor is, ha csak a név kezdőbetűi szerepelnek), kettőspont.

Göllner, Carl: Betrachtungen zum forschrittliche Denke. stb.

Periodikákban megjelent írások esetén

az elv ugyanaz, de a kiadás helye és éve helyére a periodika címe és évfolyama kerül:

Ligeti Lajos: A magyar rovásírás egy ismeretlen betűje. Magyar Nyelv XXI(1924). 50–53.

Tehát: szerző, utána kettőspont, cím kiemelve, utána pont, a periodika címe (ez után nem teszünk írásjelet), évfolyama – a sorszámot mindig római számmal adjuk, utána betűköz nélkül zárójelben arab számmal az évszám, a zárójel után pont –, ha szükséges, a folyóirat száma (például 2. szám), végül az oldalszám(ok). Az évfolyamszámot kérjük feltétlenül feltüntetni!

Ha egy jegyzetszám alá több címleírás kerül, az egyes leírásokat pontosvesszővel választjuk el egymástól. Például:

Entz Géza: A szamosfalvi Mikola-udvarház EM LI(1946). 56–58; Banner János–Jakabffy Imre: A Közép-Duna-medence régészeti bibliográfiája a legrégibb időktől a XI. századig. Bp. 1954. 499–500.

Visszautalások

1. Ha egy szerző művére a következő jegyzetben vagy további jegyzetekben ismét hivatkozunk, a mű címét az i.m. rövidítéssel helyettesítjük:

Szabó T. Attila: i.m. 60.

2. Ha ugyanannak a szerzőnek egymás után több művét is felsoroljuk, a szerző nevének többszöri ismétlése helyett az rövidítést használjuk (utána nem teszünk pontot). Például:

László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 66; Uő: A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. Kvár 1946. 9, 15–20.

3. Ha közvetlenül megelőzőleg említett lelőhelyre (folyóiratra vagy kötetre) utalunk, az uo. rövidítést használjuk. Például:

Uo. 13–14.

Gyakrabban használt rövidítések

MTA = Magyar Tudományos Akadémia; MOL = Magyar Országos Levéltár; OSZK = Országos Széchényi Könyvtár; EM = Erdélyi Múzeum; Bp. = Budapest; Kvár = Kolozsvár; Buk. = Bukarest; Buc. = Bucureşti; köv. = következő; kk. = következők (lapszám után); sz. = szám (folyóiratoknál); uo. = ugyanott; uő = ugyanő; vö. = vesd össze.

Az l. vagy L. = lásd rövidítés helyett ajánlatos a szót teljesen kiírni, mivel az l betű összetéveszthető az 1-es számjeggyel.

Ha a lelőhely több jegyzetben is megismétlődik, a következőképpen járunk el:

Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban OSZK) vagy: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (a továbbiakban NyIrK) és ezután már csak a rövidítést használjuk.

Végül szerzőink figyelmébe ajánljuk az idézetek pontos másolását, illetve ellenőrzését mind tartalmi, mind formai szempontból.

A szerkesztőség


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret