stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



A Magyar Országos Levéltár két újító segédletéről

Királyi Könyvek. Mohács előtti oklevelek.
A Magyar Országos Levéltár kiadása. Bp. 1999. 369 MB.

 A címben jelzett minősítés elsősorban nem a szerzők szűkebben vett közlési módszerére, hanem sokkal inkább az adathordozó milyenségére utal. Kevéssé elterjedt, ám annál inkább praktikus és egyre inkább tért hódító megoldás az elektronikus formában történő közzététel. A Magyar Országos Levéltár kiadásában megjelent CD két – jelentőségében túlbecsülhetetlen – forráscsoport módszeres feltárását segíti elő. Az egyik a Mohács előtti oklevelek gyűjteménye, a másik a magyarországi királyi könyvek sorozata.

Vegyük előbb szemügyre a középkori oklevelek katalógusát. A bemutatott anyag voltaképpen a Magyar Országos Levéltár (MOL) Mohács előtti gyűjteménye, amely az 1526. augusztus 29. előtt keletkezett nem elbeszélő levéltári forrásokat (okleveleket, számadásokat, különböző jegyzékeket stb.) őrzi és tartja nyilván. A gyűjtemény két részből áll. Az egyik a Diplomatikai Levéltár (DL), amely a MOL-ban őrzött különböző levéltárakból összegyűjtött okleveleket tartalmazza, a másik a Diplomatikai Fényképgyűjtemény (DF), amely a történeti Magyarországon keletkezett vagy arra vonatkozó, de jelenleg a MOL-on kívül (vidéken és külföldön, de főleg az utódállamokban) őrzött oklevelek fényképmásolatait foglalja magában. A két gyűjtemény együttesen mintegy 300 000 oklevélszöveget tartalmaz (eredeti, átirat, másolat vagy protokollum formában), és ez a középkori Magyarország történetének legfontosabb forrásbázisa. A gépi adatfeldolgozásról Borsa Iván, aki a rendszert kigondolta és a munkálatokat elindította, már több beszámolót megjelentetett – magyar nyelven: Levéltári Közlemények 42 (1971). 1. sz. 3–32. Levéltári Szemle 42 (1992). 2. sz. 27–39. és 4. sz. 41–49 –; 1998-ban pedig, amikor tizenöt példányban megjelent az első kísérleti változat, Rácz György – a munka jelenlegi irányítója – részletesen bemutatta a számítógépes adatbázist (Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998. 181–196). A következő ismertetés elsősorban ezekre és a lemezen megtalálható használati utasításra, továbbá a használat útján nyerhető konkrét tapasztalatokra támaszkodik.

A számítógépes feldolgozás alapjául a MOL már meglévő segédletei szolgáltak. Ezek közül a legfontosabbak a DL/DF időrendi mutatólapjai, illetve a MOL regesztagyűjteménye. Az időrendi mutatólapok (eredeti nevükön „kékcédulák”) az egyes oklevelek meghatározó adatait tartalmazzák, és mindkét gyűjteményhez azonos módon készültek, a teljesség igényével. Első fázisában ezen időrendi mutatólapok adatainak bevitele történt meg. Ezeknek köszönhetően valamennyi (több mint 300 000) oklevélről megkapjuk a következő adatokat: a jelzetet, a keltezést, a fennmaradási formát, a régi jelzetet, az oklevél kibocsátóját (kiadóját), eredeti esetében pedig a megpecsételés módját. Ezek az adatok tehát a jelenleg ismert teljes magyar vonatkozású oklevélállományról itt rögzítve vannak, és az adatbázis felhasználóinak rendelkezésére állanak. A DL mintegy 160 000 oklevélszövegéből kb. 90 000-hez magyar nyelvű regeszta (kivonat) is készült, és ezek a fent felsorolt (alap)adatok mellett az oklevél szövegének tartalmáról is – eltérő részletességgel – tájékoztatást nyújtanak (ezek azonban egyelőre nincsenek kivétel nélkül a lemezen). A munkálatok második szakasza 1994–95-ben kezdődött a meglévő regeszták szövegének rögzítésével, valamint a regeszták adatainak mutatózásával. (A mutatózásra a visszakereshetőség miatt volt szükség.) A levéltári regesztákat forráskiadási okok miatt időrendben csak az 1438. évtől kezdődően rögzítették, ugyanis az eddig megjelent forráskiadványok legkevésbé ezt a korszakot tárták fel. A most bemutatásra kerülő lemezen a DL 1438–1491 közötti éveinek regesztaszövegei kutathatók, de ezek közül csak az 1438–1464 közötti évek regesztáihoz készült el a mutató is. A levéltárban azonban nem készült minden, a fönti időben kibocsátott oklevélről regeszta, ezért az adatbázis sem tartalmazza minden 1438–1491 között kibocsátott oklevél regesztaszövegét. Megemlítendő az is, hogy a DF egyetlen darabjáról sem került fel még regeszta a lemezre. A regesztákat segédlet céljából a DL létrehozásától fogva folyamatosan készítik a téma kutatásában érdekelt levéltárosok és történészek; ezek szövege tájékoztat ugyan az oklevél tartalmáról, de legtöbbje nem tudományos igényű forráspublikáció, és semmiképpen sem teszi fölöslegessé az eredeti oklevél hasonmásának (vagy közlésének) kézbevételét.

Az adatbázis nem mentes a hibáktól. Ezek nagyobb része az immár egy évszázada folyamatosan készített időrendi mutatólapok hibáiból, kisebb része a rögzítési utasítások következetlenségeiből származik. A rögzített adatok megbízhatóságát ellenőrizendő átvizsgáltuk gróf Kemény József oklevélgyűjteményének teljes középkori anyagát és a cegei gróf Wass család levéltárának 1418-ig terjedő okleveleit, és ennek nyomán megállapítható volt, hogy a lemez adatai általában pontosak, és lehet azokra támaszkodni. Egy ilyen óriási adattárban kisebb hibák természetesen előfordulnak: ezek egy része nyilvánvaló elírás (pl. a keltezésben a rögzítés során számok cserélődtek fel, és így az oklevél – időrendi felsorolásban – a valódi keltétől igen messzire kerül). Néhány esetben a dátumfeloldás hibás, vagy a keltezetlen oklevél valószínűsíthető keltezése tovább szűkíthető (igaz, ez utóbbi esetekben megnyugtató megoldást csak az egyes oklevelek tudományos igényű feldolgozása hozhat, eredmény ilyen kérdésekben pedig sokszor csak igen hosszú vizsgálódás után születik meg). Egyetlen esetben az oklevél teljességgel hiányzott az adatbázisból. Ezek a hiányosságok természetesen javíthatók, és a lemez készítői szívesen is veszik az észlelt hibák/hiányok jelzését. Erre a lemez használati utasítása is kitér, mi több, űrlapszerű mintát is tartalmaz a javítások áttekinthető összesítéséhez. A rendszerbe már bevitt adatokat tehát folyamatosan javítják, és így a később elkészülő CD-variánsok nem ismétlik meg a korábbi verziók tévedéseit.

A fent említett két gyűjteményen kívül fennmaradt oklevelek nincsenek bekapcsolva ebbe a rendszerbe, és a jelen segédletnek (egyelőre) nem is lehetett célja ezzel foglalkozni. A főleg újkori kéziratos másolatgyűjteményekben fennmaradt és máshol fel nem lelhető oklevélszövegek összegyűjtésére, ezeknek egy könnyen áttekinthető rendszerbe történő beillesztésére még nem történt kísérlet (bár Borsa Iván évekkel ezelőtt megfogalmazta ennek szükségességét). Mindazonáltal az is tény, hogy a kéziratos másolatgyűjtemények nagyszámú, általában hanyagul másolt és tévesen keltezett oklevélszövegei közül a deperditák kiválasztására azután lesz lehetőség, hogy az összes, középkori szöveghagyományozás útján fentmaradt oklevélszövegről elkészül egy regesztaszintű feltárás. (Ezért például az Erdélyi okmánytár eddig megjelent első kötete is csak a legfontosabb másolatgyűjtemények anyagát vette figyelembe, és az egyes forráskiadványok szerkesztőitől függ, hogy milyen mértékben tartják feladatuknak a csak újkori másolatokban fennmaradt darabok felkutatását.) Ugyanígy a jövő kutatásának megoldandó feladata a már elveszett és csak korábbi kiadásokból ismert oklevelek összegyűjtése. Ez utóbbi feladatot az országos vagy területi oklevéltárak (Diplomata Hungariae Antiquissima, Anjou-kori oklevéltár, Zsigmondkori oklevéltár, Erdélyi okmánytár, továbbá az utódállamokban kiadott oklevéltárak) általában elvégzik az általuk munkába vett korszakról. A lemez elkészítői egyébként tervbe is vették a ma már csak közlésekből ismert szövegek gépre vitelét.

A lemez használhatóságáról, hasznosságáról pillanatok alatt meg lehet győződni: segítségével bármilyen középkori magyar oklevélkibocsátó fennmaradt „terméséről” teljesnek mondható jegyzék készíthető el (ma érvényes levéltári jelzetekkel, lásd a 3. képet), de egy bizonyos korszak okleveleiről vagy az egyes levéltárak anyagáról is (akár időrendi, akár a jelzetek szerinti sorrendben) könnyen áttekinthető jegyzékhez jut a kutató (4. kép). A keresőkérdések természetesen tetszés szerint kombinálhatóak, a találat adatai pedig nyomtathatóak, de az „Export” paranccsal elektronikus adathordozókra (pl. hajlékonylemezre) vagy bármilyen más számítógépes alkalmazásba – így adatbáziskezelő programokba – is átvihetők. Sok, a mai Magyarországon megjelenő történeti munka csak egyszerűen a DL- vagy a DF-számokra hivatkozik, a lemez segítségével azonban bármely oklevél könnyen azonosítható és immár a dátum és a kibocsátó ismeretében visszakereshető forráskiadványokban vagy eredeti őrzési helyén. Segítségével az Országos Levéltáron kívül őrzött oklevelek DF-száma pedig hasonlóképpen könnyűszerrel megállapítható.

Az adatbázisban minden egyes oklevélszövegnek egy „rekord”-nak nevezett egység felel meg, és ez a rekord egy oklevél adatait tematikusan strukturálva, ún. mezőkre (adatcsopotokra) bontva tartalmazza (vö. 2. kép). Jelenleg 32-féle ilyen mező létezik; ezek a kereséskor megjelenő ún. keresőablakok útján kutathatók (lásd az 1. sz. képet). E mezők közül a legfontosabbak az oklevél már említett azonosító adatait tartalmazzák (jelzet, keltezés, fennmaradási forma, régi jelzet, kibocsátó [kiadó] adatai), amelyek a DL és DF minden egyes oklevele esetében már feldolgozottak és a lemezen megtalálhatóak.

A mezőkkel kapcsolatosan ide kívánkozik néhány megjegyzés.

A lemezen önálló keresőablakkal megjelenő „Jelzet” mező a DL esetében az eredeti oklevél, a DF esetében az oklevél fényképének jelenlegi (MOL-beli) levéltári jelzetét jelenti. A DL számok 1-gyel kezdődnek, és jelenleg a legmagasabb DL-szám kevéssel haladja túl a 108 000-et. A DF-be helyezett oklevelek számozása – az átfedések elkerülése végett – 200 000-rel indult, itt tehát a jelzet  minden esetben egy hatjegyű szám. A számítógépes adatkezelés miatt a DL esetében is hatjegyű számokra volt szükség, és így az a megoldás született, hogy a nem hatjegyű DL-számokat elöl egy vagy több 0-val hatjegyűvé egészítették ki. (Pl. DL 1-ből DL 000001 lett; ezeket a 0-kat azonban hivatkozáskor nem kell szerepeltetni.) A „Keltezés” mezőben az oklevél keltezése található (szóközök nélkül, egybeírva pl. 14380801 formában), és a keresőablakba is így kell beírni. Amennyiben a keltezés részben vagy egészben ismeretlen elemet tartalmaz,  a pontosítás említve van (E = előtt, K = körül, U = után), év nélküli oklevélszöveg esetén pedig ebbe a mezőbe  9999 kerül. (Ilyenkor a „Megjegyzés” mező tartalmazza a levéltárosok által valószínűsített évet vagy évkört. Oklevelek áthelyezése esetén ugyanez a mező tartalmazza az új DL- vagy DF-számot is.) A „Nyelv” mező az oklevélszöveg nyelvét, a „Fennmaradási forma” az oklevél fennmaradási formáját (eredeti / átírás / formulárium / másolat / protokollum / tartalmi átirat) jelöli. A „Régi jelzet” a DL esetében azt a levéltári egységet közli, amelyben az oklevél  eredetileg megtalálható volt, és amelyből kiemelték a DL gyűjteményébe. A DF esetében viszont a „régi jelzet” mezőbe a MOL filmtári  szekciójának U betűjele, illetve a különböző levéltárak ún. törzsszáma került, amely alapján minden oklevélről egyértelműen megállapítható, hogy mely ország melyik levéltárának fondjaiból fényképezték le. Az U számok feloldását (tehát az oklevél jelenlegi őrzési helyét) egyszerű rákattintással azonnal megkapjuk. A „Kiadó” mező az oklevél kibocsátóját (kiadóját) adja, a „Címzett” a zárt oklevelek külzetén megjelölt személyt, ennek hiányában azt, akihez az intézkedés vagy levél szólt; a „Kedvezményezett” azt a személyt tartalmazza, akinek érdekében az oklevelet kiállították, a „Személyek” mezőbe pedig mindazok a jogi vagy természetes személyek kerültek, akik az előző mezőkben megnevezetteken kívül szerepelnek az oklevél regesztájában. Ez utóbbi három mező adatairól közös index készült, és a „Személyek” keresőablakban lehet keresni rájuk. Az „Irattípus” az okleveleket valamely középkori magyarországi irattípusba sorolja; a „Keltezési hely” és a „Helységnevek” az oklevélben előforduló helységneveket tartalmazzák. A „Tárgyszó” keresőablakban összesen 14 mező szavasan indexelt adatai kutathatók. Ezek a mezők természetesen csak a regesztával is rendelkező rekordoknál vannak kitöltve, azok közül is csak az 1438–1464 közötti (mutatózott) éveknél. Ezekben a közösen indexelt mezőkben a következő tárgykörök találhatók meg (zárójelben a mező neve): jogélettel kapcsolatos információk („Jog”), földrajzi nevek (eredeti és mai írásmóddal, „Földrajzi nevek”), állatokra, állattenyésztésre vonatkozó ismeretek („Állatok előfordulása”), a növénytermesztéssel, földműveléssel kapcsolatos adatok („Növények előfordulása”), anyagi és szellemi kultúrával kapcsolatos fogalmak és tárgyak („Kultúra”), pénznemek, pénzügyi akciók, bányászat és sóügyek („Pénznemek, járadékok”), mértékegységek nevei („Mértékegységek”), a kereskedelemmel, vámokkal, adóval, szállítással, vásárokkal kapcsolatos ügyek („Kereskedelem”), országos jellegű, köztörténeti vagy katonai vonatkozású történések, hadjáratok, csaták, fegyverek („Köztörténet”, illetve „Katonai adatok”), a latin vagy német oklevélszövegben előforduló magyar  vagy más vulgáris szavak, család- és személynevek („Magyar szavak”), nem magyar nemzetiségű népcsoportokra vonatkozó ismeretek („Nemzetiségek”), hitéleti és egyházi, egyházjogi vonatkozású adatok („Egyházi élet”); ugyanitt kerül azonban említésre a kancelláriai jegyzet megléte (esetleg fajtája). A „Pecsétek leírása” az oklevél megpecsételési formáját tartalmazza, és a pecsétek számát írja le; az összes eredeti oklevél esetében ez a mező kutatható. (Megjegyzendő, hogy a megpecsételés formája a DF-ben meglévő fényképmásolatok alapján olykor nem volt eldönthető, pl. ha a pecsét az oklevél hátlapján van, de a hátlapról nem készült felvétel, az adatbázisban csak annyi volt rögzíthető, hogy a pecsét a hátlapon található.) A „Kiadási adatok” mező a regesztával rendelkező oklevél szövegének publikációs helyét rögzíti (amennyiben a szöveget már közölték). Itt és a fent bemutatott 14 mezőben csak akkor található tehát adat, amikor az oklevél azonosító adataihoz (jelzet, keltezés, kibocsátó stb.) regeszta volt rendelve; ezen adatok száma a regeszták rögzítésével tovább fog bővülni. A fenti mezőkben történő keresés során kapott találat tehát nem a katalógus teljes oklevélállományának, hanem annak csak regesztákkal ellátott (és mutatózott) töredékének átvizsgálásából adódik. Természetesen a még részben regesztázatlan DL- és a teljesen regesztázatlan DF-oklevelek között is nyilván még sok olyan van, amelyek feltett keresőkérdéseink alapján bevonandók lennének kutatásainkba. Az egyik legfontosabb mezőnek számít tehát a „Regeszta szövege”, amely az egyes oklevelekről készült – és a MOL-ban meglévő – segédlet céljára készített regeszták teljes szövegét tartalmazza. Emellett a lemez készítői feladatuknak tekintik a már megjelent publikációk (regesztakiadványok) anyagának rögzítését is. (Itt említhető meg, hogy Jakó Zsigmond forráskiadványának, A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveinek 1438–1452 közötti anyaga már kutatható a lemezen, de ismeretes az is, hogy például az Anjou-kori oklevéltár kiadói maguk is tervezik forráskiadványuk CD-n történő megjelentetését.)

A tulajdonnevek (hely- és családnevek) standard formában, egységesítve, mai írásmód szerint is bekerültek az adatbázisba, hogy ekképpen könnyen visszakereshetőek legyenek (egyébként egy-egy tulajdonnév összes, az eredeti oklevélben is előfordulható alakját ki kellene találnunk). A nevek átírásában a fonetikus írásmódot használták.

Az adatbázis egy korábbi variánsa Interneten is megtalálható (cím: http://www. iif.hu/db/dipl/index.html), ám nagy hibája, hogy az adatok (jelzet- vagy időrendi listába történő) rendezését nem teszi lehetővé (a rögzített adatok a géprevitel sorrendjében maradnak). A két levéltári gyűjtemény további bővülése az oka annak, hogy például a DF-be újabban bekerült egyes okleveleknek még az azonosító adatai sem kerültek fel a CD-re; ennek pótlása a közeljövőben minden bizonnyal meg fog történni (Pl. a szebeni káptalan levéltárának okleveleit [DF 291954–292047] nem tartalmazza a lemez; itt a legmagasabb DF-szám a 291943-as.)

A Mohács előtti gyűjtemény lemezen közreadott katalógusának adatbőségét szemlélteti az is, hogy ugyanez a Magyar Országos Levéltár Nagykutatójában – nyomtatott segédlet formájában – jó néhány vaskos kötetet tesz ki (és ez utóbbiak regesztákat nem is tartalmaznak).

A CD a középkori oklevelek adatain kívül egy másik fontos forrás, a magyarországi Királyi Könyvek (latinul: Libri Regii) – első négy kötetének  – adatait is tartalmazza. Ezek másolati könyvek voltak, és a király nevében kelt fontosabb (örök érvényű jogokat biztosító) okiratok beiktatására szolgáltak (ilyennek minősültek pl. a birtokadományok, méltóságok, különböző mentességek és kiváltságok adományozása, céhszabály-adományozások, illetve megerősítések, nemesség- és címeradományozások stb.). Nagy számban találhatók azonban bennük különböző magánokiratba foglalt ügyek (végrendelkezések, jobbágyfelszabadítások, birtokátruházások, fiúsítások stb.) érvényességéhez szükséges királyi jóváhagyások és más, jogi ügyekkel kapcsolatos iratok is. A Királyi Könyvekbe elvben minden fontosabb irat szövegét bevezették, a bejegyzések azonban meglehetősen hiányosan történtek. A magyar udvari kancellárián, Bécsben vezetett királyi könyvek sorozata 1527-tel kezdődik és 1867-ig hatvanhét kötetet tesz ki. A 18. században több sorozatra vált szét; azóta pedig az adományozott címer és pecsét képét is befestették a kötetbe. Az erdélyi fejedelmi kancellárián (1581–1680 között), majd a bécsi erdélyi udvari kancellárián (1684–1848, 1861–1867 között) vezetett Királyi Könyvek anyagából még egyelőre semmi nincs a lemezen, de két, Miskolcon, illetve Kolozsváron alakult munkacsoport már elkezdte a fejedelemség koriak feldolgozását.

A két (magyarországi és erdélyi) sorozat anyagából válogatott két, nyomtatásban is megjelent tematikus ismertető, ám ezek természetesen távolról sem merítették ki e forráscsoport egészét (A Királyi Könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség, czím, czímer, előnév és honosság-adományozásoknak, 1527–1867. A M. Kir. Orsz. Levéltár felügyelete alatt összeállították Dr. Illéssy János és Pettkó Béla. Bp. 1895; Vásárszabadalmak jegyzéke. A Királyi Könyvekből összeállította Dr. Illéssy János. Bp. 1900; Községi kiváltságlevelek jegyzéke. A Királyi Könyvekből összeállította Dr. Illéssy János. Bp. 1898). Az itt ismertetett adatbázis az 1527–1590 közötti korszakba eső magyarországi sorozat első négy kötetét tartalmazza; anyaguk – I. Ferdinándnak Kelet-Magyarországra is kiterjedő uralma miatt – fontos az erdélyi történelem szempontjából is. Az egyes kötetek anyagából két adatbázis készült: az első mutatózva, szövegszerűen dolgozza fel a legfontosabb adatokat, a másik az egyes bejegyzésekhez tartozó könyvoldalak képét (hasonmását) tartalmazza (lásd az 5. és 6. képet). Így a bejegyzések az eredeti kézbevétele nélkül tanulmányozhatóak, nyomtatás útján reprodukálhatóak, ugyanakkor azonban számítógépen nagyíthatóak és – képkezelő program segítségével – tisztíthatóak, kontrasztosabbá tehetőek; mindez az olvasásukat könnyíti meg. A szöveges adatbázis nagy hiányossága, hogy nem tartalmaz teljes szövegű regesztákat, hanem csak mutatózza a bejegyzések tartalmát (igaz, ez utóbbiak teljes szövegükben megtekinthetőek). Az adatok összegyűjtése és egységesítése itt is több tematikus mezőbe történt; ezek közül egyeseknek önálló keresőablakuk van, míg néhány mező adatai együtt kerültek egy-egy keresőablak alá. A „Név” mező – amely önálló keresőablakkal rendelkezik – általában az adományos(ok) nevét, továbbá a hiteleshely előtt vagy egyéb helyen tett bevallás megerősítésekor az itt szereplő(k) nevét tartalmazza: első helyen a bevallást tevő(k), azt követően pedig a kedvezményezettek nevei (családnév, előnév, keresztnév). A családnevek betűhíven, a keresztnevek pedig a mai helyesírásnak megfelelően kerültek be az adattárba. Minthogy a családnév formája még nem teljesen rögzült az újkorban, a név mellett – rövidítve – a feltüntetett rokonsági fokozat is szerepel (pl. X gy[ermeke]: Y). Az adományos(ok) hivatali tisztségére vonatkozó adatok is szerepelnek, általában magyar nyelven; a tisztséggel kapcsolatos földrajzi nevek itt már modern helyesírás szerint tűnnek fel. Az „Utaló” mező az adományoson kívül megemlített személyek neveit tartalmazza, vagy azoknak a neveit, akik csak közvetett módon álltak kapcsolatban az adományossal. (Az itt alkalmazott rövidítések a következők: e: előző birtokos vagy előző tisztségviselő, h: határos birtokos, ti: tisztségviselő.) Ezekre a személyekre ugyancsak a „Név” keresőablakban lehet keresni. A „Kiadó”, a „Kiadás helye” és „Kiadás ideje” mezőben (és keresőablakban) találjuk meg a kiadó nevét, a kiadás helyét (amennyiben azonosítható volt, mai alakban) és idejét (az évszám, hónap és nap itt ponttal van elválasztva egymástól; kereséskor helyköz nélkül kell beírni, pl. 1552.03.27). Az „Adomány jellege” keresőablakban az adomány vagy a forrás fajtáját találjuk meg (tehát hogy az oklevél milyen ügyben kelt), illetve azt, hogy az adományozás milyen jogcímen történt. A „Birtok” és „Megye” keresőablak az adományozott birtok nevét és megyéjét tartalmazza, a helységneveket a bejegyzésben foglaltak szerint, vagyis betűhíven, az egyes közigazgatási/területi egységek nevét mai helyesírás szerint. Ha az adomány nem valamely birtokra, hanem tisztségre vonatkozik, e két keresőablakban történik utalás az ahhoz tartozó helységre, illetve megyére, kiváltságos kerületre, székre, egyházmegyére. A „Megye” keresőablakban szereplő adatok mellé került azoknak a megyéknek a neve is, ahol az egyes nemesleveleket kihirdették („Honosság” mező, önálló keresőablak nélkül), vagy ahol az adományt elnyerő testület vagy helység feküdt. Az „Állag” keresőablak alatt a bejegyzések, továbbá a hozzájuk tartozó előiratok és későbbi másolatok levéltári jelzete található meg, a MOL-beli szekciók betűjelével, a fondok és állagok törzsszámával, továbbá az egyes iratok pontos levéltári jelzetével és keltével. A „Megjegyzés” mező és keresőablak a nem szabványosítható adatokat, kiegészítő információkat tartalmazza, a „Sorszám” mező (saját keresőablaka van), a bejegyzés helyét adja meg a Királyi Könyvek kötetszámának és a bejegyzés sorszámának megjelölésével. A kereséskor kapott találatok a „Név” mezőben szereplő nevek ábécésorrendjébe vagy az egyes bejegyzések időrendi sorrendjébe rendezhetőek.

Mindkét adatbázis esetében említést érdemel a jól kimunkált, könnyen áttekinthető, magyar nyelvű tájékoztató és használati útmutatás.

A lemez a „Setup.exe” paranccsal indítható. Kereséskor célszerű a kiválasztott keresőablakba vinni a kurzort, majd rákattintani az INDEX-re, mert így könnyen böngészhetünk a mezők indexelt adataiban. A kiválasztott adatot (keresőkérdést) a program a BEÍR gombbal automatikusan beírja a keresőablakba.

Külön figyelmet érdemel, hogy az általában kis példányszámú – és emiatt igen drága – forráskiadványainkkal szemben ennek a lemeznek az ára azokéhoz képest nagyságrenddel alacsonyabb. A számítógéphasználat rohamos továbbterjedése pedig lehetőséget biztosít mindenki számára, hogy könnyen és gyorsan tájékozódjék a tulajdonképpeni kutatás megkezdése előtt; a munka e fázisához a CD-meghajtóval rendelkező személyi számítógépen kívül tulajdonképpen más nem is szükséges.

A várhatóan folyamatosan bővülő anyag óriási segítséget jelent a két korszak kutatóinak. Bizton állítható, hogy a magyar forráskiadás nagyon fontos vállalkozásával állunk szemben, melynek teljessé tételéhez több történetkutatói nemzedék fog hozzájárulni. E lemez példája remélhetőleg ösztönzőleg hat nemcsak a munkába vett anyag kiaknázására, hanem további forráscsoportok ilyenszerű feldolgozására is.

W. Kovács András

 


 


 


 



1. kép. Mohács előtti gyűjtemény adatai. Keresőűrlap. A keresőablakok segítségével keressük
a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveinek 1438. augusztus 1-jei bejegyzését

 

2. kép. Mohács előtti gyűjtemény adatai. Az 1438. augusztus 1-jei oklevél regesztája
(bejegyzés a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveiben)

 


 


 


3. kép. Mohács előtti gyűjtemény adatai. Kibocsátói lista: az erdélyi vajdák oklevelei időrendi sorrendben
(részlet). Az első oszlopban a jelzetek, a másodikban az oklevél kelte, a harmadikban az oklevél fennmaradási formája (E = eredeti, Á = átirat, M = másolat), a negyedikben a kibocsátó

4. kép. Mohács előtti gyűjtemény adatai. A cegei gróf Wass család levéltárának középkori
oklevelei időrendi sorrendben (részlet)


 


 


5. kép. Királyi könyvek. I. Ferdinánd király 1552. március 27-i oklevele

6. kép. Királyi könyvek. Részlet az előbbi oklevélből

 

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret