stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Dr. Demény Pál

(1913–1999)

Egyedül élt, de nem volt társtalan. Akik szép számmal megjelentek végtisztességén, valamennyien a barátság, a tisztelet – gyakran a rokoninál erősebb – szálaival kötődtek hozzá. Ezek közé tartoztak az Erdélyi Múzeum-Egyesület tagjai is, akik ravatalánál vettek búcsút Egyesületünk önzetlen, segítőkész tagjától, barátjuktól. A koporsót körülállók és az elhelyezett koszorúk feliratai pedig azt tanúsították, hogy az igaz embert tisztelőket nem választották el nyelvi határok.

Élete Gyulafehérváron sarjadt ki, abban a fejedelmi városban, ahol már a 17. századtól törvény biztosította az országban kereskedő zsidók állandó megtelepedését. Apja, a jónevű, izraelita vallású magyar ügyvéd ahhoz a polgári réteghez tartozott, amely annyi értékkel gazdagította a magyar társadalmat. Mint annyi polgártársa, a főhatalomváltozás után hűségesen és öntudatosan vállalta a kisebbségi sorsot. A nagy iskolafenntartó erdélyi püspök, gróf Majláth Gusztáv Károly jogtanácsosaként a már katolikus vallásban nevelkedett fiát a gyulafehérvári római katolikus líceumba íratta be. Demény Pál elkerülte tehát azt, hogy annyi magyar ajkú kortársához hasonlóan, az akkoriban bevezetett diszkriminatív iskolai szabályok értelmében megtilthassák neki is magyar (felekezeti) iskola látogatását.

Sikeres érettségi vizsgája után a kolozsvári I. Ferdinand Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, ahol akkoriban olyan kiváló egyetemi tanárok adtak elő, mint a magánjogász Camil Negrea vagy a büntetőjogász Traian Pop. Jogász- és gyakorló ügyvédként főleg a magánjogi kérdések felé vonzódott. Széles körű jogi műveltségre tett szert, német és francia szakmunkákat is olvasott. Természetesen a román mellett követte a magyar szakirodalmat is. Azon ma már kevés jogász közé tartozott, aki még Grosschmid Béni munkáiban is elmélyült, sőt egykori tanára, Camil Negrea mellett telekkönyvi jogi munkájához hasznosította is a nagy magyar magánjogász nézeteit.

Öntudatos polgár volt, aki egész életében az ügyvédi erkölcsi normák szerint élt hivatásának, méltatlanoknak tartotta az ügyvédi pályára a pénzhajhászó kijárókat, zugügyvédeket.

1989 decembere után abban reménykedett, hogy helyreáll a polgári jogrend, megtörténik a magántulajdont sértő hatalmi intézkedések orvoslása. Beadványokban, véleménynyilvánításokban elutasította a magántulajdonnak nem egységes intézménykénti kezelését. A megsértett tulajdonjog orvoslásának elősegítése érdekében újraközölte és értelmezte az ingatlannyilvántartás és tulajdonjogi biztosítás nagyszerű intézményére, a telekkönyvre vonatkozó jogszabályokat (Telekkönyvi jog. Bukarest 1993; Legea cărţilor funciare nr. 115/1938 comentatăşi adnotată. Cluj 1995).

Csalódottan tapasztalta, éppen az Erdélyi Múzeum-Egyesület jogainak helyreállításáért végzett munkája során, hogy elképzelései nem váltak valóra.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraindulásától önzetlenül, minden tisztség nélkül odaadóan járt el az Egyesület ügyeiben. Az indulás első szakaszától kezdődően mellettünk volt, ezt bizonyítja az is, hogy az Egyesület jogi személyként történő bejegyzésének bírósági eljárásában neve ott szerepel a bejegyzést elrendelő tárgyalás jegyzőkönyvében is. Ezt követően élete utolsó napjaiig tanáccsal, véleményezéssel, különböző indoklások megszerkesztésével részese volt az Egyesület jogaiért folytatott eljárásoknak. Példaadó lelkiismerete, kitartása nemegyszer lendítette előre ügyünket.

Emlékét nemcsak azok mulandó emlékezete őrzi, akik tanúi voltak munkájának, tisztelték és becsülték, hanem írásos hagyatéka is beszédesen tanúsítja az Erdélyi Múzeum-Egyesület jelenkori történetével foglalkozó majdani kutató számára azt, hogy mit tett Demény Pál önzetlenül Egyesületünkért.

Kiss András

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret